1.fejezet.:

Ez a nap is úgy indult,mint a többi.Elmentem a suliba,majd felszálltam a buszra,és egy óra múlva otthon is voltam.A suli kicsit messze van a házunktól.Végigmentem a kerten,majd be a házba.Anya már az ajtóban várt.Rámnézett,majd intett,hogy kövessem.Néhány másodpercig csak szótlanul álltam,de miután hátrafordult kénytelen voltam elindulni.Bementünk a konyhába,ahol már két embert várt minket.Az egyik az apám volt,a másik pedig egy nő.Ráncos arcát vastag szemüveg keretezte.Csontos kezében egy prospektust szorongatott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Öhhh....szóval...-kezdte apu a mondókáját,de anya félbeszákította.
-Apád azt akarja mondani,hogy....-itt ő is megállt,majd rámnézett.
-Mi van már?-kérdeztem türelmetlenül,majd végigmértem az öregasszonyt.Néhány másodpercig csak néztük egymást,majd anya megtörte a csendet.
-Apád állást kapott Németországban,és ez a hölgy azért van itt,hogy eladja nekünk a házát,ami a halott lányáé volt...-anya ezt olyan gyorsan hadarta el,hogy még levegőt sem vett közbe.
-Öhhh....-kezdtem bele a mondókámba,de hirtelen rájöttem,hogy nem tudok mit mondani.Így inkább hallgattam jó néhány percig.
-Még jó,hogy a nagyi német,így legalább meg tudunk majd szólalni......-ismét csend következett.
-Tudom,hogy ez most nehéz neked de....-nézett rám az öregasszony.Rekedtes hangja hirtelen törte meg a csendet.
-Nem!-szakítottam félbe az asszonyt.-Örülök,hogy elmegyünk!Legalább új suliba kerülök és itthagyhatom a mostanit.
A szobában lévő emberek mind megütközve néztek rám.
-Most komolyan!Anya!-néztem anyára.-Tudod,hogy utálok ide járni!
-Igen tudom.
-Akkor?-néztem rá kérdően.
-Mehetek csomagolni?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Persze...-válaszolt apa,majd felhúzta szemöldökét.
Felszaladtam a szobámba,majd ledobtam a táskámat.Kihúztam a bőröndömet az ágy alól és elkeztem pakolni.
"Remélem hamar indulunk és nem kell holnap suliba mennem.Végre valami izgalom!Istenem!"-gondoltam,majd gyorsan bedobáltam a ruháimat és lefeküdtem az ágyra.A plafont bámulva elképzeltem,hogy milyen lesz majd az új suliba.
"Alig várom már!Remélem összebarátkozom valami jó fej emberkékkel.Tényleg,nem is kérdeztem meg,hogy mikor indulunk"
Hirtelen felkeltem és leszaladtam a konyhába.Anyáék még mindíg tanácskoztak.
-Apa!Mikor indulunk?-kérdeztem izgatottan.
-Öhhh.....választhatsz,hogy vagy elmész holnap suliba....-kezdte apa.
-Nem!-vágtam rá.
-De ha akarsz...-kezdett bele újra a mondokájába.
-Nem akarok!-mondtam mosolyogva.Apa elnevette magát,majd bólinott.
-Szóval,mikor indulunk?
-Holnap!-válaszolt apa helyett anya
-Olyan hamar?Remek!Akkor megyek és le is fekszem!De hogyhogy ilyen hamar kiírattatok az iskábálól?-kérdeztem csodálkozva.
-Nem írattunk!Majd nagyanyád elintézi.Csak minnél hamarabb mennünk kell!-apa felállt,majd adott egy puszit,és felmentem lefeküdni.Bár nagyon izgatott voltam,de hamar elaludtam.Gondoltam így hamarabb lesz holnap....
Másnap:
-Kicsim!Kelj fel!Indulnunk kell!-keltett anya.
Rögtöm felkeltem és már mentem is a fürdőbe.Felvettem a legjobb ruhám és fél óra múlva már a konyhában toporzékoltam.
-Nyugi azért ennyire nem kell sietni!-nyugtatott apa,majd belekortyolt a kávéjába.
Oké!-mondtam,majd leültem az asztalhoz és megreggeliztem.Még kb két óráig csak ültünk,majd végre megszólalt anya,aki még most is pakolt.
-Készen vagytok?-ezt úgy kérdezte,mintha nem is ő pakolna most is.
-Persze!-vágtam rá rögtön
Kimentünk a házból,át az udvaron,majd egy utólsó pillantást vetettünk a házra.Beszálltunk a taxiba és már mentünk is....

7.órával később.....
-Végre!-lélegeztem fel,mikor leszálltunk a repülővel.Anyának falfehér volt az arca.Sosem bírta a repülést.....
.................................

Végre megérkeztünk a házba,ami az öregasszony lányáé volt.Ő már tegnap visszajött.A ház hatalmas volt...és üres.
-Szép,nem?-kérdezte anya mosolyogva.Látta,hogy furcsán nézek ezért hozzátette:
-Persze kell bele egy-két bútor.....-mondta.Én erőtlenül rámosolyogtam,majd felmentem megnézni az emeletet.
Gyönyörű csigalépcső vezetett felfelé.Benyitottam az első szobába amit megláttam,de a szobában már volt valaki,vagyis valakik.Én annyira meglepődtem,hogy felsíkítottam.Négy fiúval,és egy lánnyal találtam szembe magam.Volt egy furcsa kinézetű,akinek ki volt festve a szeme és a körme feketére,a stílusa pedig nem éppen a megszokatt volt.Tudtam,hogy valahonnan ismerősek,de nem ugrott be honnan.A másik egy rasztás srác volt,akinek haját sapkája fogta össze.Cuccai legalább két számmal nagyobbak voltak,mint kellett volna,és szája huncut mosolyra húzódott.Az előbbi srácnak inkább meglepődött képe volt.A harmadik srác szintén mosolygott,arcát pedig szálegyenesre simított haj keretezte.A raszta srác jól láthatóan végigmért,miközben az egyenes hajú lökdöste.Valószínűleg mondani akart neki valamit,de ő nem figyelt.A nyegyedik srác átlagosan nézett ki.Fekete cucc volt rajta,a fejét pedig beseball sapka díszítette.Bár a többiekhez hasonlóan ő is felált mikor bementem,de nem igazán követte az eseményket.A lány,aki valószínűleg valamelyik srác barátnője lehetett tágra nyílt szemekkel nézett hol rám,hol pedig a fiúkra.Bronzbarna bőréhez jól illő toppot és szoknyát viselt.Arcát barna haj keretezte.
-Emma!-miután anya meghallota a síkítást gyorsan felszaladt a csigalápcsőn,és be a szobába.Először rám,majd a "betolakodókra" nézett.A három fiú és a lány tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket,de a beseballsapkás fiú továbbra sem mutatott túl nagy érdeklődést.
-Ti kik vagytok?-kérdezte anya,majd egyenként belenézett velamennyiük szemébe.....
 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.