4.fejezet:

A vásárlás hátralévő részében nem esett szó egyik Kaulitz-ról sem.Semmi kedvem nem volt Tom-ról beszéni.Elég volt nekem a tegnapi...........................
A nagy vásárlás után már nagyon fáradtak voltunk.Több órát sétáltunk egyik üzlettől a másikig.Délután 4 felé járt az idő mikor hazamentünk.Anya már nagyon aggódott.
-Hol voltál Emma?-kérdezte idegesen.
-Csak Andy-vel vásároltunk....-mutattam Andy-re,majd a nagy csomagra.
-Rendben,de máskor szólj.
-Oké!-mondtam és adtam egy puszit neki.
-Egyébként kerestek titeket a betolakodók.
-Ne hívd őket így-mondtam
Anya csak pislogott egyet.
-Legalábbis ne nyílvánosan-tettem hozzá,mire elmosolyodott.Andy-vel bementünk a konyhába.Az volt az egyetlen helyiség,amiben már le lehet ülni.Andy-vel kipakoltunk a cuccokat az asztalon,majd csengetést hallottunk.
-Kicsim!Kinyitnád?-kiabált anya az emeletről.
Kimentem a konyhából és kinyitottam az ajtót.Bill-el,Gustav-val,Georg-al és....jaj ne!Tom-mal találtam szembe magam.Ma nagyon jó kedvem volt erre megjelenik ez az őrült rasztasrác.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szijja!-köszöntek egyszerre.
-Gyertek be!
-Felmegyünk a te szobádba?-kérdezte Bill.
-Öhhh.....menjünk.-mondtam csodálkozva.Vajon miért pont oda?
Ismét Gustav ment elől és néhány másodpercig nézte az ajtót,mielőtt benyitott.Én alapostan körbenéztem mielőtt beléptem.Titkon a fiúk is így tettek.
-Szerencsére már nincsennek patkányok-mondtam
-Azok egerek voltak!-mondta Bill sértődötten
-Tök mindegy!Egyre megy!
-Bill-nek volt egy egere!Imádta.Még dalt is írt hozzá mikor meghallt.Hiányzik?Igaz kicsi Bill?-mondta Tom nevetve.
Erre mindenkiből kitört a röhögés.Még belőlem is,pedig egyáltalán nem bírtam Tom-ot.
-Maradj veszteg!-mondta Bill,Tom-nak címezve.
-Oké,oké!De gondolj bele!Szerencsétlen egér most ott van a sajtmenyországba.Onnan néz téged,és büszke a sikereidre.A sajtmenyország ura,pedig sajtlovaggá ütötte,mert ő volt Bill Kaulitz egere,akinek még dalt is írt!-folytatta Tom.Erre a többiek még hangosabban nevettek.
-Szállj le rólam!Foglalkozz magaddal!
-De hát mi ikrek vagyunk!Két test,egy lélek!-mondta Tom,de még mindíg mosolygott.
-Emlékezz anya szavaira:Légy jó,és vegyél fel minden nap tiszta alsógatyát!
Erre ismét röhögés következett.Tom elpirult,Georg pedig annyira nevetett,hogy leesett a székről.Erre még hangosabban nevettünk,majd Gustav felsegítette őt.Ezután a beszélgetés komolyabbra fordult:
-Kár,hogy most már nem jöhetünk ebbe a házba többet.-mondta Gustav,majd végighúzta ujjait a falon.
-Már miért nem jöhetnétek?-kérdeztem csodálkozva.
-Hát,tudod megvettétek a házat meg minden és.....
-De attól ti nyugodtan átjöhettek!Minden nap!Hiszen már elég jó haverok lettünk.Vagy nem?
-De,de-helyeseltek a többiek.
-Akkor meg?
-Tudod nekünk nincs időnk ilyesmire!Állandóan turnézunk és nem vesztegethetjük az időnket ilyen kicsi lányokra.-mondta Tom lekezelően.Erre nagyon ideges lettem.Felálltam a székről és közelebb mentem hozzá.
-Tudod....a meghívás rád nem vonatkozott!-suttogtam egész közel állva hozzá.
-Hát...én....én nem is akartam jönni-mondta meglepetten.
Erre elmosolyodtam.Sejtettem,hogy erre nem tud mit mondani.Ott áltam hozzá közel.Egy olyan fiúhoz,akiért lányok ezrei halnának meg,de én épp veszekszem vele.Gyűlöltem Tom Kaulitz-t.Úgy még mint embert soha.
-Öhhhh....azt hiszem mi magatokra hagyunk.-mondta Bill.
Tom még mindíg engem nézett,de én Bill felé fordultam.
-Rendben.Szeretnék pár dolgot megbeszélni.
A többiek felálltak és már el is mentek.Én hátrébb léptem Tom-tól majd elkezdtem:
-Miért vagy velem ilyen szemét?
-Még hogy én vagyok szemét?-mutatott Tom saját magára.
-Igen!Nem én szóltam be,hanem te!
-Jah,persze-Tom-on látszott,hogy ismét nem tud semmi érdemlegeset mondani.
Néhány másodperc csend következett.
-Ha tudnád,hogy mennyire utállak!-kiabáltam és megfogtam az ajtó kilincsét.Már épp ki akartam menni,mikor Tom megszólalt:
-Nem tudom!Mennyire?-kérdezte mosolyogva.
-Nagyon-nagyon.Annyira,hogy azt nem lehet szavakba önteni-most még jobban felemeltem a hangom,de az néhány helyen elcsuklott a visszafojtott sírástól.-Nem értem,hogy miért bántasz engem,mikor én nem is tettem semmi rosszat!
Mikor ezt kimondtam nem bírtam tovább és legördült egy könnycsepp az arcomon.Tom hirtelen nagyon megilyedt.
-De igen tettél!-mondta
-Mit?-kérdeztem szipogva.
Tom közelebb lépett hozzám.A szánk között csak néhány milliméter volt.Én hátrébb akartam lépni,de az ajtótól már nem tudtam.
-Ezt most nem mondhatom el.....-mondta Tom,majd finoman eltolt az ajtótól és kiment.
Én csak álltam ott egyedül és sírtam.Leültem az ajtó mellé,és felhúztam a lábaimat.A kezeimmel átkulcsoltam őket és ráhajtottam a fejem.Nagyon sok minden kavargott a fejemben.Utáltam Tom-ot,de valahogy mégis.....nem tudom,hogy mit érzek.
Már elég régóta bent voltam a szobában,mikor eszembe jutott a halott lány,és inkább kimentem......

 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.