5. rész
2009.11.23. 20:00
5.fejezet:
Már egy hét telt el a veszekedés óta.A banda minden nap át járt,de Tom nem jött velük.Részben örültem ennek,mert semmi kedvem nem volt veszekedni,pedig ha átjön akkor ezt úgysem lehet elkerülni.Részben pedig csalódott voltam,mert nem tudtam megkérdezni,hogy miért szekál állandóan.A ház már szinte teljesen kész volt.Gustav hatására én elfoglaltam a halott lány szobáját,akinek,mint később kiderült Beatrix volt a neve.Annak örömére,hogy a ház kész lett,anya vacsorát akart rendezni a közeli szomszédoknak.Ezek közé tartoztak Andy-ék,a Kaulitz-ok és még két szomszéd,akiket nem ismertem.Andy szerint az egyiknek volt egy nagyon helyes fia.Sikerült meggyőznöm anyát,hogy Georg családját is meghívjuk.Gustáv és családja meg már eleve meg volt hívva,hiszen ők adták el a házat.Már csak egy nap volt a vacsoráig.
Tegnap Bill beszélt két csajról,akik a Tokio Hotel előzenekarának szerepében tündökölnek.Bill azt is mondta,hogy a lányok ma érkeznek és majd elhozza bemutatni őket.Nagyon kiváncsi voltam.Ahogy megígérte délután 2-kor csengettek.Én kinyitottam az ajtót:
-Sziasztok-köszöntem,majd nagy szemeket meresztettem.Az egész banda ott volt a két csajjal együtt és egy ember,akire nem számítottam:Tom.
-Gyertek be!-próbáltam mosolyogni,de nem ment.Mikor Tom elment mellettem olyan volt,mintha manók táncolnának a hasamban.
-Lányok ő itt Emma,Emma ők itt pedig Ala és Tola-mutatott be Bill.
-Hello-köszöntem
-Szia!-mondták egyszerre.
-Menjünk fel a szobámba-mutattam az emeletre.Ismét Gustav ment elől mikor bementünk.A lányok egyből megdícsérték a szobám.Mikor leültünk beszélgetni keztünk:
-Szóval ti vagytok a banda előzenekara?-kérdeztem.
-Igen.Nagyon szerencsések vagyunk-mondta a barna hajú.Ő volt Tola.Miközben beszélt Tom-ra mosolygott.Tom zavartan visszamosolygott,majd rám nézett.Szemében csalódottság,izgalom és zavartság keveredett.Mikor én is ránéztem újra elkezdtek a manók táncolni a hasamban,ő pedig rögtön elkapta a tekintetét.
-Igen,tényleg azok vagytok-mondta Gustav,majd nevetett.A többiek is vele nevettek,vivéve engem.Zavart,hogy Tom ilyen közel
van hozzám.Nem akarom,hogy itt legyen.A fiú ismét rámnézett,de én úgy tettem,mintha nem venném észre.Még egy ideig nézett,majd Tola-ra fordította tekintetét.
-Elmegyünk megnézni a közeli parkot?-kérdezte mosolyogva,majd megfogta a lány combját.Az zavartan nevetett,majd igennel felelt.Tom megfogta a kezét és el is indultak.Én éreztem,hogy kezdek vörösödni.Tom már az ajtót nyitotta volna mikot Bill utána szólt:
-Majd otthon találkozunk és ne feledd a holnapi vacsorát.-mondta
-Oké.-válaszolt Tom,de meg sem fordult.
-Ja,és Tom!-szólt utána még egyszer.
-Mivan?-fordult meg Tom.
-10-re hozd haza Tola-t.
-Rendben.-mondta gúnyosan Tom,majd ismét rám nézett.Én úgy,ahogy Tom tette a múltkor,elfintorodtam.
Tom és Tola kimentek az ajtón.A többiek még maradtak egy kicsit."Ala nagyon szimpatikus csaj,de Tola-t nem találtam annak.Bár már rég elmentek Tom-al és alig beszéltünk,egyből tudtam,hogy a kiscsaj Tom-ra utazik.Persze ez engem cseppet sem zavar.Miért is zavarna?Nem is érdekel Tom.És az sem,hogy mit csinál".Ilyen gondolotok kavarodtak a fejemben,még elalvás előtt is."De nem is foglalkozom ezzel.Holnap úgyis vacsorát rendezünk.Nincs időm ilyesmikre".Ez volt az utolsó mondtam mielőtt elaludtam.
Másnap:
A banda nem jött át aznap.Én egész nap anyának segítettem a vacsora miatt.5 óra volt mikor mindennel végeztünk.Gyorsan felmentem lezuhanyozni és átöltözni.Már 6 óra volt mikor kész lettem.Anyáékkal a nappaliban vártuk,hogy csengessenek.7-kor jött az első vendég.Ezeket a szomszédokat még nem ismertem.Egy korosodó nő,és egy férfi volt.Ezután Andy-ék jöttek meg.Andy teljesen úgy nézett ki mint az anyukája.Adtam neki egy puszit,majd fel akartunk menni a szobámba,de anya nem engedett.Georg és családja Gustavékkal egyszerre futottak be.A két fiú is kapott egy-egy puszit tőlem és Andy-től.Gustav pedig még meg is ölelt.Nem tudom,hogy mi volt vele.Ezután a Kaulitz-ok jöttek meg.Bill,Tom és az anyukájuk,Simone.Bill-t szintén puszival köszöntöttem,de Tom-hoz nem léptem oda.
-Most már felmehetünk?-kérdeztem anyát.
-Jól van,menjetek.Majd szólok ha asztalhoz ülünk.
Gyorsan fel is mentünk,mielőtt meggondolná magát.
-Tök jó,hogy így együtt vagyunk.-mondta Gustav fent a szobában.Mindenki tudta,hogy ezt Tom-nak címezte.
-Milyen volt a kiscsajjal?-kérdezte Georg Tom-tól.
-Öhhh.....ez nem rád tartozik!-mondta a rasztasrác meglepő képpel.
-Húúúúúú-kezdék gúnyosan a fiúk.Erre Tom ideges lett,én pedig egyre feszültebb.Hirtelen kopogtak az ajtón.Anya volt az.
-Új vendégek érkeztek.Ő itt a fiuk Daniel.-mutatott anya a fiúra.A srác piszkosul jóképű volt.Szőkésbarna haja volt és szürkéskék szeme.Arca modellarchoz hasonlított.Andy és Én egymásra mosolyogtunk.
-Szia!-köszöntem és megfogtam a fiú vállát,hogy üljön le.Anyát egy szó nélkül kizártam.Nem is vettem észre.
-Én Emma vagyok-mondtam zavartan.
-Daniel.-köszönt és a többiek felé biccentett.
-Igen,igen.-mondtam mosolyogva.
-Te modelkedsz?-kérdezte Andy egy csepp zavar nélkül.
-Öh...nem.
-Csak azt hittem....-mosolygott a lány.
Tom fintorogni kezdett.Erre én közelebb ültem Daniel-hez.Még egy kicsit beszélgettünk a fiúval,vagyis csak én és Andy.A fiúkat nem hagytuk szóhoz jutni.10 percel később anya felkiabált,hogy menjünk le vacsorázni.Már mindenki kiment az ajtón.Tom volt az úlolsó,én pedig előtte akartam kimenni,hogy Daniel közelébe kerüljek,de Tom megfogta a karomat és visszahúzott.Becsukta az ajtót,majd nekipréselt és a karját is odatette,hogy még véletlenül se menjek ki.Egészen közel hajolt hozzám,majd a fülembe súgta:
-Most élvezed a helyzetet,mi?..............................
|