7.fejezet:

Mikor lementünk már mindenki az asztalnál ült.Én Bill egyik oldalará ültem,Tom pedig a másikra.Vacsora közben végig egymást néztük.
-Mit csináltatok fent ilyen sokáig?-kérdezte anya.
-Öh....mi?Izé,hát mi.....mi,igazán semmit.-dadogtuk egyszerre Tom-al.Én éreztem,hogy kezdek vörösödni.
-Oké.Én elhiszem....-mondta anya nevetve.Andy is vele nevetett.
A vacsora 10 körül ért véget és a vendégek már mentek is haza,egy embert kivége.Anyát meggyőztük,hogy Andy aludjon nálunk.Beleegyezett.Gyorsan fel is mentünk a szobámba.Tom-tól nem búcsúztam csókkal,csak egy puszit kapott az arcára,úgy ahogy Bill-ék is.Távozás előtt,mikor épp Tom-nak adtam a puszit Daniel felém fordult.
-Figyelj!Nincs kedved holnap eljönni velem kutyát sétáltatni?-kérdezte.
-De!Nagyon szívesen!-mondtam neki mosolyogva.Tom nem szólt semmit,de Bill úgy nézett Daniel-ra,mint ahogy a szánalmas emberekre szokás.Mikor Daniel kiment az ajtón,én Bill felé fordultam:
-Most meg mi van?
-Semmi-mondta és kiment az ajtón.Tom nem szólt semmit,csak ment utána,lehajtott fejjel.
Szóval Andy-vel felmentünk.Ő egyből meg is kérdezte:
-Mi volt Tom-al?
-Semmi.Mi lett volna?
-Mit csináltatok itt fent?
-Semmit.
-Szóval semmi csók és egyáltalán semmi?-kérdezte csalódottan.
-Jah,hogy arra gondolsz...-mondtam nevetve.
-Megcsókolt?
-Aha.
-Jó volt?
-Aha.
-Ennyi?
-Aha.
-Sokáig mondod még,hogy aha?
-Aha.-mondtam nevetve.Erre Andy nekem vágott egy párnát.Kb.11-ig párnacsatáztunk,majd el is nyomott az álom.
Másnap:
Andy már 9-kor elment.Én felöltöztem és vártam Danielt.11-kor jött át és már indultunk is.Sokat beszélgettünk séta közben,de semmi említésre méltó nem történt.Ráadásul végig Tom és a tegnap este járt a fejemben.2-kor Daniel hazakísért.Mikor bezártam az ajtót újra csengettek.Azt hittem,hogy Daniel az,de a banda és Andy volt.Daniel még a kapuból visszaköszönt.Tom gyilkos pillantásokat vetett rá,majd a "bunkó" szót tátogta.Mikor hirtelen megfurdult Bill elé állt.
-Nyugi!Csak a kutyáját akartam megnézni!-mondta Tom ártatlan képpel.
-Jah,persze!Nah,nyomás befelé.-mondta Bill és az befelé mutatott.Tom-mint egy kisgyerek-lehajtotta a fejét,és egy szó nélkül bement.
-Figyelj,Emma.Anya szeretne téget jobban megismerni és meghívott ebédre.Átjössz most?-kérdezte Bill.
-Persze.-szóltam anyának és már mentünk is.A Kaulitz ház gyönyörű volt.Bill-nek kisebb szobája,Tomnak pedig nagyobb volt.Tom szobájába mentünk.Andy mondta,hogy kérdezzük meg az ikrek anyukáját,hogy nem-e kell segíteni.
-Most el akartok menni?-kérdezte Gustav.
-Csak egy pillanat.-mondtam és lementünk.Mivel Simone(az ikrek anyukája)határozottan kijelentette,hogy menjünk fel és szórakozzunk jól,egyből vissza is mentünk.Vagyis csak én,ugyanis Andy elment a mosdóba.Talán nem kelett volna ennyire sietni.....Éppen meghallotam a fiúk beszélgetését:
-Fogadjunk,hogy Tom egy hét múlva megfekteti Emma-t-mondta Georg nevetve.
-Szerintem csak két nap kell.-mondta Bill.
-Gustav?-nézett Georg a fiúra.
-Szerintem inkább a saját dolgotokkal törődjetek.
-Jaj,ne legyél már ilyen-mondta Georg.
-Tom?-nézett testvérére Bill,majd kinyújtotta a kezét.
-Két nap.-mondta Tom és kezet rázott vele.
Én megvártam még abbahagyják és csak utána mentem vissza.Rosszullétre hivatkozva az ebéd után egyből el is jöttem.Tom akaratoskodott,hogy hazakísér.Miután meguntam a kérlelést azt mondtam,hogy csináljon amit akar.Ő meg csak jött utánam.Út közben be nem állt a szája.Még sosem hallottam ennyit beszélni.Az ajtónál el akartam tőle búcsúzni,de nem hagyta és feljött velem.A szobámba elkezdtük csókolózni.Tom egyből a lényegre tért.Nem szóltam semmit,csak hagytam magam.Kíváncsi voltam,hogy meddíg megy el.Már a pólóm is lekerült rólam,mikor a fiú hirtelen abbahagyta a csókolgatást.
-Mi a baj?Nem akarod.....-kérdeztem tőle,mintha nem is tudnék semmiről.Beszél közben együttérző képet vágtam.
-Nem erreől van szó,csak....Tudod Én és Bill fogadtunk.
-Miben?-kérdeztem és kíváncsi képet vágtam.
-Abba,hogy mennyi idő alatt érem el azt,hogy lefeküdj velem.
Erre a pillanatra vártam.Pofonvágtam Tom-ot és a kezébe adtam a ruháit.
-Hallgass meg!Én.....-kezdett magyarázkodni.
-Tünés!-kiabáltam
Tom nem szólt többet.Felöltözött és el is ment.Én is felöltöztem,majd a visszafojtott sírás most kitört belőlem.....

 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.