2005. május
        - Ezt nem hiszem el. Tényleg? – ugrottam Bill nyakába
Bill mosolyogva bólogatott és közben tapsol
    - Júniusban fogunk forgatni. – mosolygott még mindig – Persze, neked is ott kell lenni. Bár félő, hogy Tom akkor nemigen fog tudni koncentrálni.
    - Télleg…hol van? Azt hittem ő is fog jönni.
Bill elkezdte tördelni a kezét.
    - Hazaugrott. Anya kérte hogy menjen haza. Felhívták a suliból hogy nem jár be franciára.
Döbbenten pislogtam.
    - Nekem azt mondta, hogy leadta azt a tárgyat. Mert inkább matek korrepetálásra megy.
Bill szinte már lesajnálóan nézett rám.
    - Csütörtökön van franciaóra. Neked 7 órád van. Neki 9 lenne. Szerinted?        
    - Miattam nem járt be? Ha tudtam volna ezt, rég agyoncsaptam volna.
    - Nem a te hibád…Maradhatott volna. Senki nem kényszerítette hogy lógjon el – vette fel a táskáját Bill – Viszont nekem mennem kell. Még csak neked mondtam el a nagy hírt – vigyorgott – Fel kell tennem a netre is. Nem kell ki kísérni – és már robogott is ki.
Bűntudatosan ültem le a székre, és a kezembe temettem az arcom. Pontosan jól tudtam, hogy miért lógott el. Tudta, hogy a szüleim 4kor érnek haza. Addig miénk volt a ház. És hiába, hogy miattam került bajba, mégis mosolyogva gondoltam vissza a lopott órákra. Amikor csak ketten voltunk, és magához húzott, hogy megcsókolt, ahogy lenyomott az ágyra. Simone rá fog jönni, hogy ez miattam volt. Ígyse eléggé díjazta, azt a köztünk lévő 3év korkülömbséget. Engem nagyon szeret – hangoztatta többször i s-  de nem akarta, hogy a Tom olyasmit csináljon, amit nem kéne. Ez persze számtalanszor megtörtént. Hiába, hogy csak egy 13 éves kis fruska vagyok, Tom akkoris úgy bánt velem, mint egy igazi nővel. A gondolkodásomból a csengő zökkentett ki. Rohantam az ajtóhoz, és mikor felrántottam, ott állt. Ugyanolyan lazán, zsebredugott kézzel, ahogy mindig is állni szokott.
  - Gondolom felesleges elmondanom hogy mi történt…Összefutottam Billel – mosolygott miközben egy csókot nyomott a számra
Kényelmesen ledőltünk az ágyra. Átrakta a kezét a vállamon, és magához húzott.
  - Örülök, hogy végre rendbe vagytok. – mosolyogtam- Simone nagyon kiakadt?
  - Hát – húzta a száját – Mit nevezünk nagyon kiakadásnak? – simogatta a karom
Kérdően néztem rá, és láttam rajta hogy megadja magát.
  - Oké, nem volt boldog. De nem harapta le a fejem. Megértő.
  - Akkor is az lesz, mikor megbuksz a pótvizsgán? – nevettem – Nem fogsz átmenni. Többször nem lógsz. – jelentettem ki – Ha kell, én foglak berugdosni a terembe.
  - Rendben, te rugdoshatsz – vigyorgott, és hátravette a fejét
    Így ültünk már vagy 5 percre, amikor elgondokoztam. Ha ők híresek lesznek, már pedig miért ne lennének, akkor rengeteg csaj fogja őket körül ugrálni. Én pedig nem bírnám ki, ha elhagyna.
      - Mi a baj? – simogatta az arcom – Látom, hogy bánt valami.
      - Semmi különös…csak… félek hogy mi lesz
Értetlenül nézett rám
  - Félek, hogy elfogsz felejteni. Hogy csakúgy elhagysz. Hogy nem foglak érdekelni.
Tom bekapta a piercingjét, és szórakozottam mosolygott rám.
- Téged soha…soha nem foglak elfelejteni. Legyen bármi. Szeretlek

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.