23.fejezet:

Tom csak némán állt előttem.Valószínűleg nem értette,hogy miért vele kiabálok és nem Bill-el.Tulajdonképpen én sem értettem,de muszály volt valakivel "megbeszélnem".
-Öh..... - kezdte volna,de félbeszakítottam.
-Ne haragudj,de nem értem ezt az egészet..
-Figyelj!Elmondok mindent,ha bemegyünk a házba.
-Rendben. - adtam meg magam.
Tom felvitt a szobájába és bezárta az ajtót.Kulcsra.
-Szóval....
-Szóval? - tűrelmetlenkedtem
-Ne szólj közbe,csak hallgass végig.
-Rendben.
-Tehát.Volt az a csaj a suliba,Kelly.A bálon Bill azzal a csajjal járt még,de a dolog nem működött.Nem tudta,hogy hogyan mondja meg neki,mert nem akarta megbántani a lányt.Végül kitalálta,hogy egy másik csajjal csókolózik és így "lerázhatja" Kelly-t.Én meg besegítettem egy kicsit.Elintéztem,hogy a csaj épp akkor csakis oda figyeljen.Persze Bill azóta sem értette meg,hogy ezzel még nagyobb fájdalmat okoz.És most megcsinálta Andy-vel is...... - mondta Tom,miközben mindketten leülltünk és egymás felé fordultunk.A mondta végén Tom megfogta a kezemet.
-Uh....most erre mit mondjak?Ezzel egy csomó mindenkit megsértett csak azért,hogy neki jobb legyen.
-Ne így fogd fel.
-Lehet máshogy is?
-Bill nem volt teljesen józan....
-Talán ez az egy mentsége van.De azt hiszem tudta,hogy mit csinál.
-Igen,ez igaz.
-De te ugye nem rám haragszol?
-Nem,dehogy.
-De miért csinálta ezt?Nem értem.Andy ezt sosem fogja megbocsátani.
-Nem tudom.......Csak az volt a lényeg,hogy ne a szemébe mondja meg ezt az egészet.Nem lett volna képes rá.
-És ez így most jobb?
-Nem,de értsd meg őt is.
-Próbálom,próbálom...... - mondtam lehajtott fejjel.Egy ideig nem szóltunk egymáshoz,majd végül én szólaltam meg:
-Azt hiszem,hogy én most hazamegyek.
-Rendben.Hazakísérlek.
-Nem szükséges....
-Gondolod,hogy hagylak az éjszaka közepén egyedül mászkálni?
-Oké,akkor menjünk. - mosolyogtam.
Kimentünk az ajtón,majd le a lépcsőn.Georg ránk nézett,de nem szólt semmit.Kimentünk a házból és én megállítottam Tom-ot:
-Mond csak!Sokszor csináltok ilyet Bill-el?
-Nem,dehogy.Ez volt a második eset.És ha rajtam múlik akkor az utólsó.Beszélnem kell Bill-el.És persze Andy-vel is.....
-Oké. - mondtam és elindultunk.Még csak néhány lépést tettünk,mikor Bill-t láttuk meg a sötétben.Nagyon feldúlt volt és egy szó nélkül ment el melletük.,egyenesen be a házba.
-Ha hazajöttem beszélek vele. - mondta Tom,miközben Bill után bámult.
-Az jó lesz.
Út közben nem beszéltünk sokat,csak néha szólaltunk meg,egy-egy mondatra.
-Hát...itt vagyunk. - mondtam az ajtó előtt Tom felé fordulva.
-Igen. - mondta és megcsókolt.Kb.10 percen keresztül csak csókolóztunk,majd mikor abbahagytuk elköszöntünk egymástól.
Én gyorsan és csendben mentem fel a szobámba.Nem akartam a szüleimet felébreszteni.És legfőképpen nem akartam,hogy így lássanak.Nem voltam teljesen józan....
Mikor felértem a szobámba gyorsan átöltöztem és lefeküdtem.Persze nem tudtam elaludni.Túl sok minden történt,amit át kellett gondolnom.Már épp keztem elmerülni a gondolataimban,mikor csörgött a telefonom.Sms jött Tom-tól:
"Beszéltem Bill-el.Tiszta hülye.Azt mondta,hogy nem érdekli Andy és felőle azt csinál amit akar."
Én visszaírtam:
"Akkor gondolom Andy kiabált vele és nem bocsátott meg.Erre ő meg besértődött...."
Nemsokára jött a válasz:
"Igen veszekedtek.De ez érthető.Nem próbálod meg felhívni Andy-t?Bill nem mondott túl sok mindent."
Gyorsan visszaírtam és hívtam Andy-t:
"Oké,persze.Remélem,hogy felveszi..."
Kicsörgött.Kettő.....három.....négy....és még mindíg semmi.Már épp le akartam rakni,mikor:
-Mit akarsz? - vette fel Andy.A hangján hallani lehetett,hogy sír.

24.fejezet:

-Öhhh...én....én csak....hogy érzed magad?
-Szerinted?
-Nagyon sajnálom az egészet de én....
-Igen,tudom.Bill elmondta.Nem tudom,hogy mi értelme volt.
-Csalódtam benne.Még úgy is mint barát.
-Megértem.Mit mondott Bill?
-Hát,hogy ő nem tud úgy szeretni,csak úgy mint barátot.
-Igen.Nekem is ezeket mondta meg,hogy nagyon sajnálja az egészet.
-Jah,persze.Sajnálja.....
-Biztos vagyok benne,hogy sajnálja.
-Ő sajnálja.Én meg szeretem.
-Jaj,Andy.
-Most túl fáradt vagyok.Lefekszem.Majd beszélünk....valamikor....Szia.
-Szia!
Mikor letettem a telefont egyből felhívtam Tom-ot.
-Szia!Nah,mi volt?
-Hát,Andy nagyon szomorú.Azt mondta,hogy Bill nem tudja őt úgy szeretni,csak mint barátot.
-Igen.Ezt nekem is mondta.Valami más?
-Nem,semmi.És nálatok?
-Beszéltem Bill-el,aztán meg bealudt.
-Elég sokat ivott.
-De nem annyit,hogy kiüsse.Nagyon jól tudta,hogy mit csinál. - mondta Tom és a hangjában hallani lehetett,hogy most igazán dühös.
-Nyugodj meg egy kicsit.
-Rendben. - mondta,de tudtam,hogy egyhamar úgysem fog.
-Akkor én lefekszem.
-Oké.Szia! - már hallotam,hogy készül letenni a telefont.
-Tom! - erre visszaemelte a telefont az arcához.
-Tessék? - kérdezte.
-Szeretlek....
-Én is - mondta és hallotam,hogy elmosolyodott.
Erre mindketten letettük a telefont.Már hajnal volt és nagyon álmos voltam.Nem is gondolkoztam semmin,csak egyből elaludtam.
***Reggel***
-Emma!Gyere le reggelizni.Appáddal beszélni akarunk veled! - kopogott anya,majd be is nyitott.
-Rendben. - mondta és kinyitottam a szemem.Anya kiment.
Szörnyű reggelre ébredtem.A fejem zúgott,a lábaim fájtak és még anyáék is kérdőre akarnak vonni a tegnap este miatt.Bementem a fürdőbe és megpróbáltam a lehető leggyorsabben lezuhanyozni és elkészülni.Fél óra múlva lementem a konyhába.Nem akartam jajjgatni,de néha kicsúszott egy-kettő.
-Ülj le! - mondta apa,mintha magamtól nem tudnám.
-Meg kell beszélnünk pár dolgot.
-Tudod anya tegnap az az egész úgy volt....
-Nem erről akarunk beszélni.Van egy bejelentésünk és meg is akarunk beszélni valamit.
-Ohh... - kezdtem,aztán hírtelen eljutott az agyamig,hogy mit is mondtak.Nem fognak kérdőre vonni.
-Ohhh.... - kiáltottam fel örömömben.Persze ez egy rossz húzás volt.A kezemet egyből a fejemhez kaptam,mert most még hangosabben zúgott.
-Ezt vedd be! - mondta anya és egy szem gyógyszert adott egy pohár víz kíséretében.
Gyorsan bevettem és ők megkezdték a mondókájukat:
-Szóval.Apád és én.Vagyis nem!Én és apád!Vagy......én.....mármint,hogy mi......tehát mi......az egész család...
-Mi van? - néztem rájuk.
-Lesz egy kistesód! - mosolygott anya,majd megkönnyebülten kifújta a levegőt.
-Áhh....itt járt a gólya. - mondtam,mire anya és apa megütközve nézett rám.
-Öh...tudod kicsim a kisbaba..... - kezdte apa kétségbeesetten.
-Nyugi....tudod már fel vagyok világosítva...pár éve.....persze ne gondolj semmi rosszra.....nem tudom,hogy hogy kell..... - mondtam és a mondat végére a cipőm orrát bámultam.Asszem egy kicsit elpirultam.Mikor végre összeszedtem magam odamentem anyához és megöleltem.
-Ez olyan tök jó!Lesz egy kistesóm.És hány hónapos vagy?
-Három.
-És miért nem szóltatok előbb?
-Én sem tudtam.Azt hittem,hogy az öregedés miatt vannak ezek az izék.Tudod,amik ilyenkor lenni szoktak.
-De te nem is vagy öreg!
-A fenéket nem!
-Anya....
-Oké!
-És mi a másik dolog,amit mondani akartok?
-Jah,igen.A 18. születésnapodról van szó.Ez egy nap esemény és gondoltuk.....
-Nem akarok nagy felhajtást! - szakítottam félbe.
Mielőtt anya megszólalhatott volna csörgött a telefonom.Tom volt az,de csak egy sms-t írt:
"Gyere át ha tudsz!Tom"
-Ki volt az?
-Tom.Most mennem kell.Majd jövök. - mondtam és felkaptam a táskámat.
A Kaulitz házban nem várt események fogadtak...................
 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.