25.fejezet:

Gyorsan,szinte szaladva mentem a Kaulitz házba.Menet közben kicsit lelassított,hogy még bepötyögtem Tom-nak a választ:
"Mindjárt ott vagyok.Remélem nincs semmi baj....Emma"
A ház előtt vettem egy nagy levegőt és csengettem.Gustav nyitott ajtót.
-Szia! - mondtam és adtam neki egy puszit.
-Szia....
-Mi a baj? - kérdeztem gondterhelt arcát látva.Mielőtt Gustav kimondta volna a választ,már meg is kaptam azt.
-Bill!Gyere vissza!Nem hallod? - kiabált Tom az emeletről,de Bill már mellettem állt és a bejárati ajtót készült kinyitni.
-Ha most kimész azon az ajtón,többé ne számíts rám semmiben. - Bill megszorította a kilincset.
-Komolyan mondom. - mondta Tom,de már nem kiabált.Bill még mindíg a kilincset fogta és gondolkozott.Néhány másodperc múlva lehajtotta a fejét,megfordult és elindult vissza az emeletre.Tom egy szó nélkül nézte végig még felmegy,egyenesen be a szobájába,majd hangosan becsapja az ajtót.
-Remélem nem szakadt ki! - kiabálta gúnyosan Tom.Ezután néhány perc csend következett.Gustav a padlót nézte,Tom pedig gondolataiba merült.Én Tom-ot néztem és azon gondolkodtam,hogy vajon mire gondolhat az adott pillanatban.A csendet Tom törte mag.A falnak támaszkodva állt.Most megfordult,belebokszolt a falba és rám nézett.
-Bejössz a szobámba? - kérdezte csendesen.
-Persze. - mondtam és felmentem a lépcsőn.Ő megvárt,majd megfordult és együtt mentünk be.Mikor bementünk Tom lefeküdt az ágyra és lábait keresztbe tette.Én az ágy szélére ülltem.
-Mi volt ez?Miért kiabáltál vele ennyire?
-Nos lássuk csak - gondolkodó képet vágott - talán,mert megcsókolta a barátnőmet,azárt,hogy lerázza a csaját,aki mellesleg az egyik közös legjobb barátunk.....volt.És most ő van besértődve.Igen,azt hiszem ezért.
-Hogyhogy meg van sértődve? - kérdeztem döbbentem.
-Reggel beszélt Andy-vel,aki lerázta és azt mondta,hogy nem bocsát meg.Erre ő most meg van sértődve és azt mondja,hogy Andy-nek észre kellett volna vennie,hogy nem szereti.
-Bill totál megőrült. - mikor ezt kimondtam Bill belépett a szobába.
-Beszélnünk kell. - mondta.
-Oké,akkor én kimegyek..... - már álltam volna fel mikor:
-Nem,nem....ez rád is tartozik.... - mondta Bill és a megfogta a karomat.Erre Tom felkellt az ágyról és kiszedte a kezemet Bill kezéből.
-Nem akartam.....
-Térj a lényegre - szakította felbe Tom.
-Először is bocsánatot kérek mind a kettőtöktől.
-Bill.... - kezdte meg Tom.
-Ne szakíts félbe. - nézett Tom-ra.
-Oké,folytasd!
-Tehát.Én nem éppen így akartam az egészet.Azt hittem,hogy majd mindent megbeszélünk Andy-vel és újra barátok leszünk.Azt hittem,hogy Tom majd megért engem....azt hittem,hogy Emma majd nem is haragszik és ő is megért.Erre mindenki engem támad.Még Georg is.
-Három embert sértettél meg egyszerre....
-Tudom.....De te az ikertesóm vagy.Meg kell értened.
-Én próbállak,de most az egyszer...nem is tudom....Életemben először érzem azt,hogy nem tudlak.
-Nem teheted ezt velem..... - Bill teljesen kétségbe volt esve és Tom sem tudta,hogy mit csináljon.
-Mit?
-Már nem vagyok neked fontos.Már nem értesz meg,nem támogatsz.Miért?
-Te hülye vagy!Még jó,hogy fontos vagy nekem!A testvérem vagy! - Tom kicsit felemelte a hagját.
-Akkor érts meg! - erre Tom nem szólt semmit,csak mélyet sóhajtott. - Tudom,hogy hülyeséget csináltam és,hogy ezzel megbántottalak titeket.De nem kérek sokat.Csak érts meg....
Bill és Tom egy ideig némán néztek egymásra.
-Nem tudlak - itt egy kis szünet következett és Bill kétségbeesetten sóhajtott - de mindenben támogatlak.
Mikor ezt kimondta Bill Tom nyakába ugrott.
-Hé...oké,elég lesz! - Bill végre elengedte Tom-ot - nem azt mondtam,hogy minden hülye ötletedet támogatom,de nem hagyhatlak cserben.
-Köszönöm - mosolygott Bill.
-Hát...nincs mit. - most már Tom is mosolygott. - de csak azért,mert az ikertesóm vagy és....és a többit meg tudod.
-Tudom.Az ikertesód vagyok és én vagyok a legfontosabb neked a világon és szeretsz és....
-Oké,mára elég lesz ennyi - mondta Tom és kissé elpirult.Tudtam,hogy mennyire fontos neki Bill,de nyíltan még sosem beszélt erről.Legalábbis előttem.
-Öhh...Emma .... - kezdte meg Bill és felém fordult.
-Tudom Bill,tudom.Velem nem lesz gond,de Andy-vel annál inkább...................

26.fejezet:

-Igen,tudom.... - mondta Bill szomorúan.
-Mit csináljunk? - kérdezte Tom.
-Először is - kezdtem - mit akarsz Andy-től?
-Semmit....csak azt,hogy legyünk olyan barátok,mint régen.Talán ha beszélnél vele.... - nézett rám Bill.
-Engem csókoltál meg!Ezt nem valami jó ötlet...De ha Tom beszélne vele.... - itt Tom-ra néztem.
-Oké,oké.... - adta meg magát.Erre Bill újra a nyakába ugrott.
-Köszönöm. - mondta és egyre erősebben szorította.
-Ha nem engedsz el meggondolom magam.
-Oh....bocs - mondta Bill kissé elpirulva.
-De hogy csináljuk?Mégsem hívhatjuk át..... - mondtam.
-Nem,nem.Ez így nem lesz jó.Én nem beszélhetek vele.Bill tesója vagyok és tudja,hogy mellette állok.
-Akkor ki beszéljen vele? - kérdeztem.
-Gustav. - mondta Bill vidáman.
-Guuuustaaaaaaav!!!!! - Tom hírtelen kiáltott fel,mire én összerezzentem.
-Nem lenne könnyebb lemenni és szólni neki?
-Bocs. - mondta Tom.
-Mi van? - rontott be Gustav.
-Beszélnünk kell veled.
-Bocs,de most nincs időm.Andy-vel találkozom ... - mondta Gustav és megbánóan Bill-re nézett.Én Tom-re mosolyogtam,felálltam és megfogtam Gustav vállát.
-Mondtam már,hogy milyen jól nézel ki ma? - mondtam,miközben leülltettem Gustav-ot.
-Öhhh....nem.
-Pedig nagyon jól nézel ki.Olyan jól áll neked ez a póló.
-A múltkor azt mondtad,hogy tök hülyén néz ki.
-Én???Dehogy....
-Oké!Mit akartok? - nézett ránk.
-Hát te ugye Andy-vel találkozol? - kezdte Bill.
-Öhhh...igen.
-Kettesben? - folytatta Tom.
-Öhhh....igen,de ne gondoljatok semmi rosszra....
-Nem,dehogy.És beszélgetni is fogtok? - kérdezősködtem tovább.
-Igen,de mit akartok?Mondjátok már!
-Szeretnénk ha beszélnél Andy-vel.....kettőnkröl.....érted... - mondta Bill.
-Ohhh.....igen.De mit mondjak?
-Szóval megteszed? - lelkesült fel Bill.
-Hát....igen...de mit mondjak?
-Mond azt,hogy én már megbántam az egészet és nem akartam megbántani .... meg...meg...nem tudom....ilyesmiket.
-Oké,de most már indulnom kell. - mondta Gustav és már indult az ajtó felé.
-Köszönöm. - mondta Bill,de kivételesen nem ugrott a nyakába:)
-Nincs mit.De ugye tudod,hogy ez még nagyon sokba fog neked kerülni? - mondta Gustav az ajtóból.Bill nem szólt semmit,csak mosolygott.
-Öhh...Bill! - szólt Tom.
-Igen?
-Kimennél egy kicsit?Beszélnem kéne Emmával...
-Persze.Sziasztok! - mondta Bill és kiment az ajtón.
-Szia! - mondtuk egyszerre Tom-al.Erre elkezdtünk nevetni,de utána Tom arca gondterheltnek tűnt.
-Mi a baj? - kérdeztem.Tom nem szólt semmit,csak felállt és a szekrényben kezdett kutatni.
-A francba....
-Mi a baj?Mit keresel? - Tom még mindíg csendben volt és tovább kutatott.
-Végre - suttogta,mikor megtalálta.
-Mi az?
-Tessék - mondta Tom és egy újságot dobott mellém az ágyra.
-Nekem most nincs kedvem olvasni - mondtam unott hangon.
-Csak nézd meg a címlapot. - utasított Tom.
Én megfogtam az újságot és megfordítottam.A címlapon Tom és én voltunk.A diszkóban táncoltunk,és a lányok körbeálltak minket.
-Ezek mi vagyunk. - mondtam tágra nyílt szemekkel.Kinyitottam az újságot és elkezdtem olvasni.
-Ezek egy csomó mindent tudnak rólam. - kommentáltam Tom-nak,mire ő csak bólogatott.
-De hát ez nem is igaz. - kiáltottam fel az egyik résznél.
-Tudom,tudom. - Tom ismét bólogatott.Mikor elolvastam az újságot letettem és csak bámultam magam elé.Tom - aki az ágyon feküdt - most felkellt,és mellém üllt.Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Most,hogy látod a kapcsolatunk rosszabb oldalát is,mit gondolsz?Tudsz ezzel együtt is szeretni?......

27.fejezet:

Egy kis csend következett.Össze kellett szednem a gondolataimat.Először Tomra,majd az újságra néztem.Tom nagy szemeket meresztett rám.Én megsimogattam az arcát és közelebb ülltem hozzá.Megcsókoltam.Ő viszonozta,majd kérdően nézett rám.
-Szeretlek. - mondtam neki.
-Tehát igen? - kérdezte Tom fellelkesülve.
-Nem,csak gondoltam adok egy búcsúcsókot. - mondtam nagy komolyan.
-Öhhh... - Tom megdöbbent.
-Nyugi....persze,hogy igen! - Tom hirtelen megölelt - kis buta.Hisz szeretlek.Ezt nem olyan könnyű feladni.
-Buta?Én? - kérdezte viccelődve.
-Igeennn te. - mondtam és nekidobtam egy párnát.
-Nem bántok szegény végtelen kislányokat.... - mondta Tom és keresztbe tette a kezét.
-Hahaha....még,hogy kislány.... - mielőtt bezejeztem volna a mondatot egy párnát kaptam az arcomba.Erre kicsit megtántorodtam és nekiestem Tom hifijének.Az bekapcsolódott én pedig szörnyen megijedtem és odaszaladtam Tom-hoz.A karjait a sikeres dobás után újra keresztbe tette.Én gyorsan szétszedtem és hozzábújtam.Ő szorosan átölelt,majd nevetni kezdett.
-Mi van? - kérdeztem gúnyosan.
-Még,hogy nem vagy kislány.
-Hát nem is...... - mondtam és a vállára hajtottam a fejem.
-Akkor bizonyítsd be.... - mondta és beletúrt a hajamba.
-Nem,most semmi kedvem. - mondtam kedvetlenül és kibújtam az öleléséből.
Tom kicsit kedvetletül nézett rám.
-Nem miattad van,csak tudod ez a sok esemény,ami mostanában történt.... - a mondtat végén megcsókoltam.
-Tudom,tudom....
-Nagyon megviselt....
-Ne magyarázkodj....én is ezeken megyek át....
-Tényleg?
-Persze.A legrosszabb,hogy Bill-el veszekedtem....
-De már kibékültetek.....
-Igen,de akkor is rossz.....
-Oh...szegénykém....hol fáj?
-Itt - mutatott a szájára és én megpusziltam.
-Meg itt is - mutatott a nyakára.Kb. 10 percig játszottunk.Tom különböző pontokra mutatott és én megpusziltam.
-Szeretlek. - mondta.
-Én is.
-De én komolyan.
-Én is - mosolyogtam.
-Még sosem szerettem ennyire egy lányt sem.Ha anyát nem vesszük bele. - nevette el magát.
-Az első nő az életedben...szent és sérthetetlen.....Igaz?
-Pontosan.Ő egy különleges személy.Bill is az....
-Nagyon szereted őt,igaz?
-Igen - mosolygott - ő talán jobban kimutatja az érzéseit,mint én,de ő akkor is tudja,hogy fontos nekem.Most is tudta....
Mikor Tom befejezte a mondatot Bill rontott be a szobába.
-Bill!Kopogni nem tudsz? - mondtam Bill-nek.
-Ez Tom szobája.Itt nem kell....
-De igenis kell!
-Oké... - mondta Bill és kiment az ajtón.Én Tom-ra néztem,majd a kopogást hallva mindketten az ajtó felé fordultunk.
-Tessék... - mondta Tom mosolyogva.
-Bejöhetek? - hollotuk kintről Bill hangját.
-Gyere. - válaszoltam Tom helyett.Bill bejött.
-Ugye,hogy így sokkal jobb? - kérdeztem Billtől.
-Nem!Most fáj a lábam. - sajnáltatta magát.Tom nem szólt semmit csak mosolygott.
-Miért jöttél? - kérdezte végül.
-Áh igen!Megjött Gustav! - Tom az órájára nézett.Több mint 2 óra telt el.
-Szedjük ki belőle,hogy mi volt..... - mondta Bill és mindhárman lementünk Gustav-hoz.......................

 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.