28.fejezet:

-Sziasztok! - mondta Gustav az ajtóból.
-Nah,mi volt? - kérdezte Bill izgatottan.
-Hát... - kezdte Gustav,miközben leüllt az egyik székre.
-Mond már! - türelmetlenkedett Bill.
-Ha nem szakítod félbe,akkor gyorsabb lesz! - szólt rá Tom.
-Jól van..... - válaszolt Bill és nagy szemeket meresztett Gustav-ra.
-Tehát elmentem Andy-hez és ő kezdett el erről az egészről beszélni....
-Ő??? - kérdezte megdöbbenve Bill.
-Bill!!! - szólt rá Tom és kicsit meglökte.
-Jah,bocs.Folytasd!
-Kösz.Azt mondta,hogy nagyot csalódott Bill-be és,hogy nagyon nehéz neki ez az egész.Én meg mondtam,hogy Bill nagyon megbánta az egészet és,hogy szeretné ha barátok maradnátok.
-És mit mondott? - Bill újra közbeszólt.
-Bill Kaulitz!Hallgass már el! - Tom kezdett ideges lenni.Látszott rajta,hogy ő is kíváncsi a válaszra.
-Azt mondta,hogy még mindíg szeret téged... - mondta Gustav lehajtott fejjel.Erre Bill még nagyobb szemeket meresztett,majd Tom-ra nézett.Tom nem szóllt semmit,csak Bill-t nézte.
-Szeret?Ezek után? - szólalt meg Bill megsemmisülten.
-Jaja.....Azt mondta,hogy szeretne a barátod maradni,de nem tudja,hogy most mit csináljon.Ennyi idő barátság után nem akar elveszíteni,de nem tud úgy a barátod lenni,hogy sokkal többet érez irántad.
-Biztos,hogy ezt mondta?Nem értettél félre valamit? - kérdezte Bill.
-Ne nézz hülyének Bill!
-Bocs.... - mondta Bill,de már rég nem figyelt Gustav-ra.
-Ez lehetetlen.... - motyogta Bill.
-Azt hittem,hogy te ezt tudod. - emeltem fel a hangom.
-Hát...azt sejtettem,hogy szeret.Mivel történt az a a dolog is...
-Az az este?
-Öhhh....igen.De azt nem tudtam,hogy annyira szeret,hogy ezek után is így fog érezni.
-Pedig így érez....és most szenved - mondta Tom szomorúan.
-Beszélem kell vele! - jelentette ki Bill.
-Nem,nem!Azt mondta,hogy most egy kis ideig nem akar látni,hogy átgondolja ezt az egészet. - mondta Gustav és visszanyomta Bill-t a székre,aki időközben felállt. - Viszont Emma...
-Igen?
-Veled beszélni szeretne.
-Mikor?
-Amikor tudsz menj át!Ezt üzeni.És Tom-al is beszélni akar,de csak Emma után.
-Remek!Mindenkivel beszélni akar,csak velem nem!
-Végezetül van még egy üzenete.
-Mond már! - szóltam rá Gustav-ra.
-Látta a cikket az újságban.
-Azt a cikket? - kérdeztem döbbenten.
-Igen.Egyelőre nincs más.
-Szerencsére.
-Jah.Szóval Tom-nak üzeni,hogy tudja mit kell tennie.
-Mit? - néztem rá Tom-ra.Ő nem szólt semmit.
-Azt mondta,hogy erről már beszélgettetek régebben.
-Igen. - mondta Tom.
-Tom! - Tom rámnézett - Miről van szó?
-Be kellene jelenteni a dolgot hivatalosan.Így csak találgatni fognak.Ezt pedig nem lehet sokáig elviselni. - válaszolt Tom helyett Bill.
-Uhh....nem volt elég ez a cikk?
-Azt hitted,hogy ezzel be lesz fejezve? - kérdezte Bill.
-Nem,de.........hivatalosan?Az egy kicsit rázós lesz. - mondtam és újra Tom-ra néztem.
Ő nem szólt semmit,csak szó nélkül felállt és felment az emeletre.Bill és én csak néztük őt.Hallotuk mikor becsapta az ajtót és nahány tárgyat eltört odafennt.Én Bill-re néztem és elindultam az emeletre Tom után.....


29.fejezet:

Elindultam Tom szobájába.
-Várj!Inkább hagyd,hogy lenyugodjon! - szólt utánam Bill.
-Nem! - mondtam,de nem fordultam meg,csak mentem.
Mikor odaértem Tom szobájához vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.Gondoltam így biztonságosabb.Nehogy nekem vágjon valamit.Nem érkezett válasz.
-Tom - szóltam és újra bekopogtam.
Még mindíg semmi.Megpróbáltam benyitni,de az ajtó zárva volt.
-Tom!Engedj be!
-Minek? - szólalt meg végre.
-Meg kell beszélnünk....
-Nem kell semmit megbeszélnünk.Nem akarod és kész.Minek ezt tovább ragozni?
-Én nem mondtam,hogy nem akarom....
Semmi válasz,csak egy nagy sóhajtás.
-Nyisd már ki te idióta! - kiabáltam és elkezdtem dörömbölni az ajtón.Minden türelmemet elvesztettem.Néhány másodperc múlva Tom hirtelen kirántotta az ajtót és én már a fején dörömböltem.
-Oh...bocs... - kaptam el a kezem.
-Gyere be....
-Végre!Úgy viselkedsz,mint egy kisgyerek.....
-Te meg mint egy hisztis liba.....
-Tessék?Már megbocsáss,de nem én zárkóztam be! - elkezdtem kiabálni.Tom nagyon felidegesített.
-Ne kiabálj!Nem vagyok süket! - mondta,miközben ő is kiabált.
Én nem szóltam semmit,csak félrelöktem Tom-ot és bementem a szobába.Ő becsapta az ajtót és a falnak támaszkodott.
-Remélem nem szakadt ki! - mondtam Tom-nak,pont olyan hangnemben,ahogy nemrég ő mondta Bill-nek.
-Sikerült megint összevesznünk..... - mondta Tom keresztbetett kézzel és lehajtott fejjel.
-Igen - mondtam szomorúan - én nem akartam...csak....
-Mindegy.....
-Beszéljük meg az előbbit....
-Figyelj....egy kicsit felfújtam a dolgot.Nem haragszom azért,mert nem akarod hivatalosan bejelenteni.Tudom,hogy ez tök nehéz.
-Igen az,de én szeretlek - itt felálltam és odamentem Tom-hoz. - és így már nem is olyan nehéz.
-Én is szeretlek és épp ezért nem akarlak belevinni ebbe az egészbe.
-Tudom,hogy szeretnéd ha bejelentenénk.Különben nem zárkóztál volna be.
Tom nem szólt semmit,csak halkan kacagott egyet.
-Nem így van? - kérdeztem tőle.
-De igen.Csak nem akarom,hogy....
-Nyugi - mondtam és az ujjamat a szájára tettem,jelezve,hogy ne beszéljen többet.
Néhány másodpercig csak néztem őt,majd elvettem az ujjam és megcsókoltam.
-Azt akarom,hogy vége legyen ennek az egésznek...A Bill-es ügynek és a miénknek is....Már túl nagy a nyomás.
-Én is azt akarom,hogy vége legyen.... - mondtam és közbe leülltünk az ágyra.
-Valami feszít belülről.....
Én nem szóltam semmit,csak felhúztam a szemöldököm.
-Tudom,hogy tök hülyén hangzik... - Tom az ágyon feküdt és a fejét az ölembe hajtotta.
-Nem,nem!Nem erről van szó...csak pontosan leírtad az érzéseimet.Tök fura... - mondtam mosolyogva.
-Ja... - mondta Tom elmerülve a gondolataiban. - tudod ilyenkor mindíg Bill adott erőt és most nem tud...vagyis csak egy kicsit tud segíteni...
-Tudom,de túl leszünk ezen is - mondtam és megpusziltam az arcát,majd eszembe jutott,hogy Andy vár.
-Ne is mond ki!Tudom: menned kell...
-Ne viselkedj úgy,mint egy jós,mert kezdek megilyedni.Amúgy Andy-hez magyek.
-Ja...akkor sok szerencsét.
-Köszi. - mondtam és megcsókoltam.Hirtelen - csók közben - akartam felállni,de rájöttem,hogy a feje az ölemben van.
Oké.Menj csak...nem húzom az időd. - mondta csók után.
-Te sosem húzod az időm....
-Sok szerencsét... - mondta mosolyogva. - szeretlek.
-Én is - mondtam és elindultam az ajtó felé.Már az ajtón mentem volna ki,mikor szembe jutott,hogy nem mondtam el Tom-nak a nagy hírt.
-Áhh...Tom!
-Tessék? - kapta fel a fejét.Ismét gondolataiba merült.
-Nem is mondtam még,hogy lesz egy kistesóm. - mondtam mosolyogva és elindultam lefelé.
-Mi? - kiabált utánam és kiszaladt a szobából. - Hogyhogy?
-Tudod amikor anya és apa....
-Ne mond hangosan!Bill még úgy tudja,hogy a gólya hozza.Nem akarom felkavarni a lelki világát. - mondta Tom nevetve.Erre én is elnevettem magam.
-Tök jó,nem?
-Tényleg az. - mondta Tom és látszott rajta,hogy tényleg örül.
Én nem szóltam semmit,csak rámosolyogtam és elindultam felelé a lépcsőn.Bill és Gustav a lépcső aljában ülltek.
-Tom! - fordultam ismét vissza.
-Tessék?
-Mit csinálsz este?
-Öhhh...semmit....
-Tudod a szüleim nem lesznek otthon....
-Ott leszek - szakított félbe Tom.
-Oké - még dobtam neki egy puszit és most már tényleg elindultam.Mikor a lépcső aljához értem Bill még feltartott egy kicsit:
-Tényleg lesz egy kistesód?Ez olyan király! - mondta Bill vidáman.
-Igen! - mondtam és kinyitottam az ajtót.
-De nem a gólya hozta. - mondtam nevetve és becsuktam az ajtót.


30.fejezet:

Már Andy-ék háza felé sétáltam,mikor eszembe jutott,hogy milyen arckifejezést vághatott Bill.Ezen elmosolyodtam,de mikor már Andy-ék háza előtt jártam,a mosoly lefagyott az arcomról.Felnéztem a házra és megakadt a szemem Andy ablakán.A függöny be volt húzva és fény sem szűrődött át rajta,jelezve,hogy odabent ég a villany.Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.Andy anyukája nyitott ajtót.Rámmosolygott és felkiabált Andy-nek.
-Mond neki,hogy jöjjön fel! - kiabált Andy.
-Mostanában nincs túl jó passzban.Nem tudod,hogy mi lehet a baja? - suttogta Andy mamája és elindult.Én követtem és közben válaszoltam.
-Nem....de innen már feltalálok.
Ő csak eröltetetten rámmosolygott.Valószínűleg nem hitte el,amit mondtam.
Mikor felértem bekopogtam Andy-hez.Egyre hevesebben vert a szívem.
-Gyere be! - szóllt ki,mire kihagyott néhány dobbanást.
-Szia - mondta ugyan olyan eröltettet mosollyal,mint az előbb az anyukája.
-Hello. - mosolyogtam én is és leültem az ágy szélére.Andy be volt takarózva és a szemei ki voltak sírva.
-Te fázol?
-Öhhh...nem tudom...kicsit.
-De hát nyár van.....
-Most nem ez a lényeg.
-Hanem?Miért hívtál?
-Először is azért,hogy beszélj Bill-el.Magyarázd el neki,hogy mit érzek...
-Mit is?
-Utálom,de közben szeretem.Ha átgondolod,hogy mi történt köztünk,akkor megérted.
-Már így is értem.Valószínűleg én is ezt érezném.
-És azt is mond meg neki,hogy egy ideig ne keressen.Ne hívogasson.Ma is 30-szor hívott. - mondta és megmutatta a telefonját.
-Uhhh....
-A második dolog,hogy nem haragszom rád.Tudom,hogy nem beszéltétek meg Bill-el ezt az egészet előre.
-Nem.....
-Akkor jó.
-És mi a harmadik?
-Honnan tudod,hogy van harmadik? - nevette el magát.Tudtam,hogy már egy ideje nem nevetett.
-Nem tudom....csak gondolom....
-Igen.A harmadik dolog Tom-hoz kapcsolódik - itt vett egy nagy levegőt.Én ezt kihasználtam és felbeszakítottam.
-Már megbeszéltük a dolgot.Bejelentjük és kész.
-Nem lesz olyan könnyű....
-Tudom,de szeretem őt.Ki fogom bírni.
-Biztos,hogy szereted őt?
-Ezt hogy érted?Ha más nem,de te tudod,hogy mi a helyzet.Vagy ezt most a Bill-es ügy miatt mondod?
-Nem,de ..... csak remélem,hogy kibírja majd a kapcsolatotok.
-Azt én is..... - mondtam és most egy kis csend következett.Mindketten a gondolatainkba merültünk.Andy sóhajtott,mire én ránéztem.Ő rámmosolygott,de nem szólt semmit.Elkezdtem a szobában nézelődni.Már sokszor jártam itt,de még mindíg jobb,mint némán üllni.A szoba semmit sem válltozott,de egy kis szekrény helyett kapott az ágy mellett.Elkezdtem azt nézni,majd az órára tévedt a tekintetem.Már nyolc óra volt.
-Szürnyű,hogy ma milyen gyorsan repül az idő.... - mondta Andy,mikor látta,hogy az órát nézem.
-Igen.Tudod Tom nem sokára ott lesz nálunk,úgyhogy azt hiszem én megyek is....
-Jó... - mondta kissé csalódottan.
-Majd felhívlak. - tettem gyorsan hozzá.
-Rendben - itt egy kicsit jobb kedve lett.Felállt és elindultunk a ajtóhoz.Andy lekísért egészen a bejárati ajtóig.
-Még nem is kérdeztem,hogy hogy vagy.Bár ha este Tom vendégeskedik nálad,akkor gondolom jól.
-Kicsit megviseltek a dolgok,de mindent egybevéve jól vagyok.
Mikor leértünk az ajtóhoz adtunk egymásnak két puszit és kinyitottam az ajtót.Mikor Andy bezárta utánam észrevettem,hogy Tom a ház előtti lépcsőn ül.
-Hát te? - kérdeztem tőle,miközben felállt a lépcsőről.
-Elmentem hozzátok,de senki sem volt otthon.Gondoltam itt vagy.
-És miért nem jöttél be?
-Nem akartam megzavarni a beszélgetést. - mondta miközben megfogta a kezem és elindultunk hazafelé.Menet közben beszélgettünk és néha huncutul egymásra néztünk.
-Végre - mondta Tom,mikor már a házhoz értünk.Gyorsan kinyitottam az ajtót és bementünk.Még szinte be sem értünk,mikor Tom már csókolgatni kezdett.A lépcső aljánál rejtélyes módon a felsőm is lekerült.Vad csókolózás közepette megpróbáltunk felmenni a lépcsőn.Jó tíz perc múlva értünk fel a szobám ajtajához.Közben már Tom pólója is lekerült és a nadrágom is ki volt gombolva.Tom csókolózás közbe háttal az ajtónak próbálta azt kinyitni.Nem sok sikerrel.Látva a szerencsétlenkedését eltoltam a kezét és már épp nyitottam volna az ajtót,mikor a szomszéd szobából zaj szűrődött át.Tom-al hirtelen abbahagytuk a csókolózást és mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket....

 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.