|
1-6.rész
2010.08.03. 09:23
1. rész.
- Csak hogy itt vagy- karoltam át hátulról. Szorosan hogy többé ne tudjon szabadulni. Nem akartam elengedni soha.
Félre simítottam fekete haját a válláról hogy gond nélkül hozzá férhessek, és szabadon csókolhassam.
Milyen édes a bőre. Hihetetlenül jó nő. Tökéletes nő. Istennő.
- Soká jöttél-, súgtam a fülébe, de amint ez a 2 szó elhagyta a szám már bántam is, hogy kimondtam.
Előre lépett egyet és így kibujt a karjaim oltalmából.
- Te is tudod, Tom, hogy jövök, amint tudok, ha hívsz.- nézett rám meglepődve, mégis céltudatosan. Szigorúan összeszűkítette a szemeit.
Te jó ég! Ez a pofi. Ez a tekintet. Gyilkolni lehet vele. Kikészít. Az övé vagyok. Rabul ejtett. A foglya vagyok! És mi a legszörnyűbb? Élvezem, és eszem ágában sincs tenni ellene.
-Igen, igazad van. Sajnálom. Csak borzalmasan hiányoztál -mondhattam volna neki azt is, hogy kicsit összebalhéztam Corneliaval és teljesen kikészített. De nem akartam, hogy tudja.-Na gyere ide. -nyújtottam ki a kezem. Egy percig habozott majd mégis oda lépett hozzám és a mellkasomra hajtotta a fejét. Aztán felnézett rám. Azonnal neki estem. Teljesen megbolondított. Olyan vadul csinálta, ahogy senki, vagy talán kevesen.
Felemelte karjait, hogy megszabadíthassam a pólója terhétől. Mekkora teher volt! Te Jó Ég! Hosszú másodpercig csak gyönyörködtem a látványban. Majd ismét megcsókoltam és az ágyhoz tereltem. Közben a hátát simogattam és próbáltam úgy malőrözni, hogy ki tudjam kapcsolni azt az őrjítően piros melltartóját. Nagyon nem ment! Kezdtem ideges lenni. Nem mindig van rajta melltartó. Abszolút nem volt rá szüksége. Mondom, hogy tökéletes.
Lassan terült el az ágyon, a kezeit kinyújtva megfogta az ágytámlájának rácsát.
Egy darabig figyeltem, ahogy macska módjára nyújtózkodik. De nem tudtam uralkodni magamon, már most hiányzott az ajka íze. Felé másztam és mohon neki estem.
Belémásztam és máris indulhatott a menet. Annyira kívántuk egymást, hogy a nagyobb előjátékot se igényeltük.
Az illata. Teljesen megrészegített. Már nem érdekelt semmi. Holnap szakítok Corneliával. És csak az enyém lesz. Én pedig csak az övé. És nem titkolózunk többet. Nem fog érdekelni senki! Csakis ő kell nekem. Senki más!- Csak kár hogy az elhatározásból sose lesz semmi, mert 2 óra múlva máshogy látok mindent, és már nem tartom olyan jó 5letnek a szakítást.
- Hová mész?- kérdeztem tőle, mikor láttam, hogy elrohan a fürdőbe.
- Sietek.- válaszolta egyszerűen és becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtót. Megfosztva engem egy kis leskelődés örömétől is.
Olyan szívesen felkeltem volna, és valami ürüggyel bementem hozzá. Mondjuk nem tom mi, lett volna a reakciója. Úgy emlékeztem, nem tettem ilyet még. De hallottam, amikor kattan a zár. A francba. Úgy néz ki semmi esélyem.
Kijött a fürdőből, csak fehérnemű volt rajta. Egy kis letépni való, piros csipkés melltartó, meg egy leharapni való tanga.
- Gyere ide- szóltam neki kívánkozóan.
- Nem lehet, mondtam, hogy sietek.- húzta fel a farmert azon a csinos kis popóján.- Így is kihagytam egy előadást az egyetemen, hogy el tudjak jönni.- mondta és kicsit fenyítően nézett rám.
Mintha csak nekem tett volna azzal szívességet, hogy eljött.
-Nem kellett volna- vontam meg a vállam semmit mondóan, aztán kivettem egy cigit és rányújtottam.
- Na most meg ugyan mi a bajod?- mért végig lesajnálóan és arra a percre még az öltözést is abbahagyta.
- Semmi. Ne érdekeljen.
- De érdekeeel..- dalolászta.
- Ne érdekeljen. Szard le.
- Tom, baszd meg. Nekem erre nincs időm.
- Nem is kértem, hogy legyen. Mondom, tök nyolc.
- Miért csinálod ezt?-torpant meg egy pillanatra. -Tudod mit, elmegyek, és többet nem találkozunk, így lesz a legjobb.- fordított nekem hátat.
„Tényleg így lesz? Igaza van. Neki mindig igaza van. De akkor miért van bennem ilyen xar érzés?”
-Ne, kérlek, ne haragudj rám.- kezdtem kétségbe esni. Nem nagyon akartam elveszíteni. Ahogy pedig felmerült bennem a gondolat nagyon elkeseredtem. Pedig amúgy nem is tűnt olyan nagy tragédiának.- Lécci, legalább nézz rám.
Óvatosan fordította meg a fejét. Épp a pólóját húzta fel.
- Hagyj már.
- Ne csináld már!-; kérleltem, hiába vettem magamon erőt a hangom remeget. Iszonyatosan meglepett a dolog. Mi van, hogy tényleg elmegy, és nem ölelhetem többet.
- Kérlek, ne csináld már. Tényleg sajnálom.- mentegetőztem tovább. Már kezdtem mérges lenni.
- Tényleg sietnem kell- vonta meg a vállát és feltette a táskáját. Aztán oda hajolt hozzám egy búcsúcsókért.
Huh, teljesen megnyugodtam, akkor nincs baj.- Lassan kimegy a görcs a gyomromból, ahogy közel hajol.-
Egy gyors gondolat cikázott át a fejemen. Mi van, ha felegyenesedik a csók után is azt mondta ez volt az utolsó.
Nem tette, ugyan olyan elegánsan vonult ki és ugyan úgy köszönt el, aztán becsukta az ajtót.
Elnyújtózkodtam az ágyba. Nagyot sóhajtottam. Ugyan úgy bennem volt az a bűntudat, ami minden találka után kísértett.
Hogy milyen qrva xar érzés. Már igazán megszokhatnám. Aztán nem lenne bűntudatom soha többet. Bár már nem nyomaszt annyi ideig. De akkor is…A picsába.
Elszívtam egy szállal..2-vel…után nem figyeltem. Minél kevesebb dologra próbáltam gondolni. De nem nagyon ment.
Az agyam kattogott és nem akart leállni.
Ráérősen megkajáltam, abban a tudatban, hogy úgy sincs ma semmi egyéb teendő, csajomat sem kell pátyolgatni, mivel elég rendesen összebalhéztunk.
Megcsörrent a mobilom.
- Na hírem van. - szólt bele egy ismerős hang. David.
- Csá, anyád nem tanított meg az illemre? Köszönés? Bemutatkozás esetleg?
- Hagyjuk most ezeket a formaságokat. Csomagolj ember, holnap indulunk a sült krumpli és a Cola országába.
- Micsoda?
- Süket vagy? Mondom, utazunk!
- Ez az,- bokszoltam bele a levegőbe.- Amerika?
- Az bizony. Csak egy kevés elintézni való. Szal jöhetnek a spanok is akár. De csak finoman. A belsőbb körök.- mekkora egy fasz, ki használ ilyen szót, hogy a belsőbb körök. Eszembe is jutott valami, hogy kit is neveznék én az én belsőbb körömnek, akit elvinnék magammal és ez a dolog most kivitelezhető is volt, a Corneliás balhé miatt.
- Rendben, akkor még beszélünk.
- Rendben holnap hívlak.- mondta David és letette.
Elmentem a tükör előtt. Oh, Yeah, meghódítjuk a világot!
Hirtelen megint szar kedvem lett.
Csessze meg, én itt vigadok, Corneliát meg szétbaszhatja az ideg. A veszekedés óta nem is beszéltem vele. Nem érdekelt. Ő kezdte. Ilyen baromságokon kiborulni, hogy pár spannal összeültünk megnézni egy ”olyan” filmet. Igaz egy közös találkozót mondtam le ez miatt, és azt hazudtam neki, hogy bandával kapcsolatos dolgot jött össze.
Nah mind1, akkor sem kellett volna ilyen szinten leordítani a fejem hogy egy „undorító tetves görény” vagyok.
Főleg hogy az elején milyen édesen próbálkoztam puhítani. „Drágám, sajnálom, kérlek, hibáztam, ne haragudj”. De ez a csaj minden szavam ki tudja fordítani. Kifejezetten sokáig pedáloztam, csak a fasz se tudja miért. Tök értelmetlen volt.
Rá kell hagyni. Nő. Hagyni kell, hogy kibalhézza magát, ha olyanja van.
Megmondom neki, hogy Amerikába megyek, de csak rövid üzenetben. Elviszem magammal azt az istennőt, akivel a legszívesebben vagyok mostanában. Amikor pedig haza érek akkor mindent, megbeszélek Corneliával.
Geci, de jól kitaláltam ezt az egészet. Tudtam, hogy állati lesz. Ő meg én.1ütt. Bár vigyázni kell, nehogy bebukjunk. A banda tagok előtt se, de David előtt meg főleg. DE ügyesek vagyunk mi.Biztos voltam benne, hogy nem lesz itt baj. Megoldjuk, mint mindig, oly sok ideje.
Gyors dobtam egy sms-t, hogy a lány össze tudjon pakolni. De csak finoman. Semmi -csók, puszi- megkapja ő azt nagy élőben.
Előadás után csörögj rám! Beszélnünk kéne.
Öregem, Teljesen be voltam gerjedve a dologra. Huh, milyen jó napok vártak rám.
Alig küldtem el az sms-t csörgött a telom: Cornelia. A fa.szom!
- Igen?- szóltam mit sem sejtve.
- Szia Tom. Cori vagyok. Figyelj- kezdett bele kicsit bizonytalanul.
- Nem kicsim, te figyelj. Sajnálom. Tényleg.- nem tudtam magamon uralkodni, csak úgy kitört belőlem a nagy lelkiismeretes férfi.
- Tudom. Már bocsánatot kértél, többször is. Csak úgy felhúztam magam a dolgon.
- Megértem. Tudom, hogy nem kellett volna. Többet nem mondom le, amit megígérek.
- Nem, nem az a baj, ha közbe jön bármi, szólj, érted. Csak ne hazudj! Kérlek, Tom ne hazudj!
- Rendben, igen. Sajnálom. Nem teszem többet. Ígérem- hogy én mindig pofázok mikor nem gondolkodom előre.
- Nem jössz el délután?- kérdezte habozva. Aztán rögtön hangnemet váltott.- Van neked egy kis meglepetésem-, suttogta.
Azonnal kipattantak a szemeim. Bár nem kefélek állandóan, hiszen nem vagyok sexgép. Corival rég szerelmeskedtünk már. Igaz tegnap este nálam aludt, de nem volt semmi. Teljesen beindultam.
- Valami különleges?
- Az bizony. De majd meglátod… Jaj ne!
- Mi baj?- kérdeztem parálva.
- Ki ment a fejemből időpontom van a kozmetikushoz.
- Ne csináld már! Cori! Meg akarsz ölni? Mondd le!
- Nem lehet, már 2 hete könyörögtem érte.
- És utána?
- Hát sokáig el fok húzódni. Aztán pedig vacsizni megyünk a csajokkal- Istenem, aztán meg majd csodálkozik, rajta hogy másik lánnyal is találkozgatom. Hogy mennyire más a szeretőm, mint Cornelia. Mindig szakít időm rám, ha kérem. Ha csak egy ölelésre vagy a csókjára vágyom, akkor is. Közben egyetemre jár, és mindig bombázóan néz ki. Hibátlan, igényes, frankón belőtt haj. Tökéletes smink. Közben meg mindenkit ismer. Egy nevet mondok neki, rögtön vágja, és olyan sztorikat mesél róla, hogy én csak nézek. A barátaival is épp eleget lóg. Elég komolyan benne van a mi baráti körünkbe is. Ha kiruccanunk, sokszor összefutunk. De csak barátian köszönünk egymásnak, vagy eleresztünk egy sunyi mosolyt. Csak csorgatja Andreas és a többi spanom utána a nyálát. De ő csak az enyém. Csak sajnos/szerencsére ezt senki nem tudja.
- De holnap, szívem. Az a mi napunk. Holnap csak a tiéd vagyok!- suttogta Cori.
- Akkor meg nekem nem jó! Holnap Amerikába megyünk a bandával!
- Oh. Miért nem mondtad? … Mennyi időre?
- 2-3 nap.
- Te Jó Ég! Annyi ideig nem látlak!
- Dehogy nem. Jössz velünk, mint mindig.- mondtam hirtelen ezt a”fenomenális” 5letet. Hogy miért nem gondolkodom, soha előre mielőtt eljár a szám! Mekkora egy barom vagyok! Igaz már megszokásból is mondhattam, mert elég sokszor jön velünk. David csípi ha ott van. Szerettem én is, ha velem van. Bár azért mégis mást terveztem most.
- Tényleg? Rendben! Mikor indulunk?
- Hát 8-9 körül, de majd David még biztos hív.
- Akkor holnap reggel átmegyek.
- Nem alszol itt?
- Ma nem.- sóhajtott- Majd máskor. Aludd ki magam a repülőútra.
- Rendben.
- Na légy jó. Csók.
- Csók- tettem le.
Aj, most miért kellet hívnia. Miért nem haragudott rám, még egy 1nnap többet? Felhívott volna, amikor már Amcsiban vagyok. Ott kibékülünk, amikor meg haza jövök a karjaimba ugrik.
De nem, neki fel kellett hívnia. Majd ki kell találnom valamit az sms miatt hogy, mit is akartam én megbeszélni, olyan sürgősen.
Nem is volt időm agyalni, a telefonom ijesztő szirénázásba kezdett. Most az egyszer nem örültem, hogy Samy Deluxe hangját hallom.
- Szia- vettem fel gyorsan. Borzalmasan fo.stam.
- Mondd, sietek, mert még van egy kis dolgom.- mondta, hallottam, hogy az utcán megy gyors léptekkel.
- Figyelj, Amerikába megyünk, gyere te is. Azt mondta David hogy hívjak barátokat is, szal nem lesz feltűnő- Tom mit, csinálsz??Mit csinálsz?- szólt hozzám a bensőhangom.
- Nem mehetek Tom.
- De lécci- Ne kérleld az isten szerelmére, ne kérleld! Örülj neki, hogy nem ér rá.- De figyelj, csak pár nap, tényleg..2-3.
- Figyelj, Holnap lenne egy fontos előadás, amire be kéne ülnöm és máskor sem mentem ami…
- Nah lécci!!-Az isten szerelmére hagyd már abba, te állat!!- mondogattam magamban. Nem lesz bűntudatod, te mindent megtettél. Ő nem ér rá. De minden hiába, nem hallgattam a másik oldalamra, a szám kicsúszott az irányításom alól.- Majd elkéred valakitől a jegyzetet vagy bármi. Kérlek.
- Hát jó… Legyen…De most tényleg mennem kell, majd még beszélünk.
- Rendben. Hiányzol baby, Csók.- tettem le a telefont.
Te nem vagy normális! Te nem vagy normális! - nyúltam el az ágyon. Mik lesznek még itt. Szidtam magam nem kis szinten, hogy, hogy lehetek ekkora állat. Nagyon ügyesen kell malőrözni, hogy semmi ne legyen gyanús. Csak egy kis botlás és lebukunk, aztán ezt a két csaj senki nem szedi le a másikról, ha egymásnak esnek.
Idegesen dőltem be az ágyba. Kattogott az agyam. Becsuktam a szemem a két lány teste közeledett felém. Alig takarta őket csak egy kevés fehérnemű. Már alig voltak fél méterre Macskás mozdulatokkal közeledtek. Mindkettőnek átkaroltam a csípőjét és magamhoz húztam őket és hagytam, hogy darabokra szedjenek.
Kipattantak a szemeim és felültem az ágyon. Kapkodtam a levegőt és egy percre nem tudtam, hogy vagyok. Húh, ez elég merész volt- dőltem vissza, hogy kicsit megnyugodjak és összeszedjem magam. Estefelé járt. Muszáj volt aludnom.
2. rész
Kopogtak. Felültem az ágyban, és nyűgösen törölgettem a csipát a szememből. Ilyenkor még nem vagyok beszámítható. Nyújtózkodtam egy hatalmasat. Csaknem el is felejtettem, hogy ki kéne nyitni az ajtót, és már majdnem visszadőltem, de újra kopogtak.
Feltápászkodtam, morcosan kihúztam a boxerem a se.ggemből és indultam, hogy beengedjem Corneliát.
- Szia- adott egy csókot.- Uh, most keltél?
- Jam- bólintottam kómásan.
- Mit jam? Baby, azt írtad az sms-ben, hogy 9 kor indul a gép.
- Ja igen- kaptam a homlokomhoz.
- Hát ez így nem fog menni. - csóválta meg a fejét.- Ide kávé kell!
- Mi vé?- pislogtam nagyokat.
- Kávé életem, kávé …ah, felébresztem az öcséd is.- Ment ki a szobából. Én pedig visszadőltem az ágyba, és a fejemre húztam a takarót. Tudjátok, ki a faszom fog menni Amerikába! Hagyjanak már békén! Maradok a seggemen és alszok tovább!
Ez a véleményem rögtön megváltozott, egy erős kávé és egy arcmosás után.
Frissen, üdén, életkedvvel mentünk ki a repülőgépre. Vállamon a hátizsákommal szálltam ki a kocsiból.
-Na csá.- pacsiztam le öreg cimborámmal Dominiccal. Olyan volt, mintha az élettársam lett volna. Mindent tudott rólam, még azt is, amit nem kellett. Bár azt nem, hogy félre-félre kacsintok.
- Hali. Szija Cori. Mi a helyzet?- mosolygott a barátnőmre.
- Oh, hát csak a szokásos.- vonta meg a vállát a kis hercegnő és lopva megigazította a DKNY óráját..
- Mikor indul a gépünk?- kérdeztem.
- Csak pár perc. David és Sandra még nincs itt.
Hirtelen hátra bukfencezett a gyomrom. Te jó ég, most jut eszembe, hogy Sandra is jön velünk. Mindig késik egy pár percet. Sose láttam még olyan pedáns embert, mint ő, bár bulikon eléggé el tudja magát engedni. De az egész élete meg van rendezve, pontos időbeosztás szerint. De azért a stílusos késés mindig meg van, akkor is, ha az nem olyan stílusos, mert a férfinak már lelohad a töke úgy vágyik rá.
Egyik percben még könyörögtem, hogy késse le a gépet. Hogy késsen egy olyan stílusosat, hogy akkor érjen ki mikor mi éppen visszaérünk. Másikban pedig már azért rimánkodtam, hogy kapkodja a popsiját és váltson villámsebességre.
Nagyot nyeltem, Sandra pont jött maga után húzva egy elegáns LV bőröndöt. Napszemüveg, nyújtott derekú szatén szoknya egy hatalmas masnival és fehér ing. Kigombolva. Hosszú fekete haját copfba kötötte. Magas sarkúban ugyan olyan határozottan léptek jött, mint ami már a védjegyévé vált.
Láttam, hogy elmosolyodik, amikor meglát, és azt is, hogy rögtön lekunkorítja a száját, amikor meglátja, hogy Cornelia kezét fogom. Hát bizonyára azért mert „véletlen” elfelejtettem mondani neki, hogy ő is jön. Gondolom dühében legszívesebben megfordult, volna aztán, szevasz. De Andreas nagy lelkes integetésbe kezdett.
-Szija szívi- mosolygott a srácra Sandra és az arcára pár olyan cuppanós csókot nyomott hogy azt az egész reptér hallja. Direkt csinálta, esküszöm direkt.
Én is kaptam, egy kis szánalmas puszit, aztán Corneliat is köszöntötte. Végül is jóban voltak, Illetve, ahogy a csajok szoktak „életem, hogy vagy drága” De volt egy olyan érzésem hogy nem csípték egymást olyan intenzíven.
- Hogy vagytok? Nem késtem?- pillantott az ezüst Louise Vuitton órára.
- Csak majdnem. David még nincs itt.
- Köszönök Billnek - mondta hirtelen Sandra és már el is suhant.
- Előre tisztázzuk, mellém, ül- jelentette ki Andreas.
- Ahogy gondolod. -vontam meg a vállam.
David csak a reggeli géppel tudott jönni. Hát nem nagy baj. Sajnos nem kaptunk annyi helyet, egymás mellet, naná hogy mindenki az ablak mellett akart ülni. Így Cornelia és én egy helyre. Andreas, Bill, Sandra Dominic, meg egy másik sorba. Georg, Gustav pedig eléjük.
- Kicsim, kimegyek wc-re- súgta Cori a fülembe, adott egy puszit és felállt.
Rögtön a telefonomhoz kaptam. Sandrának írtam:
Örülök hogy itt vagy
Szinte rögtön jött a válasz.
Mi a franc ez, te hülyefarok. Nem mondtad, hogy itt lesz a nőd.
Sajnálom. Ki ment a fejemből- írtam.
Nem csodálom, a te értelmi szinteddel ez nem nehéz.
Ne csináld, kérlek. Haragszol?
Ugyan. Csak köszönöm szépen hogy elbasztad 2-3 napom.
Mivel basztam el ugyan, megoldok mindent.
Ne is várd, hogy rád nézzek.
Láttam, hogy kikapcsolja a telefonját, aztán felemelva mutogatja hátra. Hát örüljön a fejének, hülye liba. Igaz nagy szemétség hogy nem mondtam el neki, hogy nem csak ő lesz, de azért nem kéne így hisztiznie. Ügyes fiú vagyok én, megszerzem, amit akarok, szóval valahogy elintéztem volna, hogy együtt lehessek egy kicsit Sandrával is. Meg amúgy nem úgy ismerem, aki nem találja fel magát. Egyébként én is barom vagyok, én hívtam el, mikor tudtam mi is lesz. Csak így aztán elég nehéz lesz megpuhítani, sőt… Lehet, hogy tök értelmetlen próbálkozni is.
Nem is volt időm többet filozni, mert Cori jött vissza, kicsit bús arccal. Elég sokat maradt, annyi idő alatt simán történhetett bármi.
- Gáz van?- fogtam meg a kezét.
- Nem nincs-, fordította el a fejét.
- Dehogyis nincs! Látom!
- Csak, csak tudod, ezt hittem, hogy utánam jössz.
Leesett az állam.
- De, de… kicsim, nem is mondtak, nem is említetted, nem is utaltál rá.
- Máskor sem utaltam és mégis jöttél.- nézett vissza mélyen a szemembe.
Istenem már legyek megint én a hibás mindenért. Csak, mert nem mentem utána dugni. De most komolyan, honnan tudhattam volna, hogy azt akar? Nem vagyok én egy kibaszott gondolatolvasó. Ha egyszer megérteném ezt a qrva női logikát csak fél percre! Komolyan, csak fél percre…
Ledöntöttem a fejem, várt ránk még egy pár óra az érkezésig.
- Itt vagyunk!- nyújtózkodott Dom aztán hátra nézett rám és bökött egyet a fejével felém és olyan sunyin vigyorgott, hogy mi a helyzet.
Ugyan mi lenne, azt gondolja, hogy megpakoltam csajt itt hátul az ülésben, vagy mi van?
Megigazodottam a sapkám, aztán nyugisan felálltam.
- Most merre?- nézett hátra Cori nagy kék szemeivel.
- Mi elmegyünk egy TV stúdióhoz. Aztán megyünk mi is a hotelbe..Vagy akarsz jönni?
- Nem, nem- vonta meg a vállát.
3. rész
Mind bent ültünk a szálloda éttermében. Már letudtunk egy TV-s megjelenést is. Könnyen ment. Mindig elengedem magam, ha szerepelni kell, aztán csak jöjjön aminek kell.
Nem volt olyan késő, az idő eltolódás miatt kifejezetten fitt voltam. Más embert kifáraszt, ha csúszik az időben. Na engem nem.
- Nem is vagyok éhes- nézett Bill az étlapra. -Egy dolgot tudnék enni. Hamburgert.
- Az isten szerelmére, ez Amerika, egyél azt. - húztam a szám. Az öcsém néha olyan kis dolgokat is olyan nagy jelentéssel bíróban ítél.
- Azt is fogok. – vonta meg a vállát.- Nem is tudom mi lett, volna velem, hogy nem jut eszembe ez a remek ötlet.
- Istenem, Bill, inkább fogd be.- legyintettem mosolyogva, aztán pedig átfordultam Andreas felé. Könyökölve támasztotta a fejét, és szerintem azt sem tudta, hogy merre van, mi a neve, vagy mi a neme ..
- Hey haver, mi a franc van?- böktem meg. De a reakció elmaradt.
- Andreas, Andreas, Szép szőke herceg, Szedd már össze magad! - énekeltem meg bökdöstem.
- Mi, mi?- nézett fel kómásan.
- Andreas te melyik világban jársz?
- Bocs, csak …. Hallod, teljesen kikészítettek.
- Igen látom - vigyorogtam.- De tudom én, hogy mi is kell neked most - intettem a pincérnek hogy hozzon egy kis whisky-t. Sajnos hozott is, mi meg ittuk. De hát ez van, ha egyszer fel kell dobni Andreas barátunkat.
Cori Billhez fordulva beszélgetett valami felettébb izgalmasról és nagyon nem figyeltem rám. Kezdtem unatkozni, így gyakran tévedt a szemem a másik oldalon ülő Dominicra és Sandrára, akik egymás felé fordultak és teljesen megfeledkeztek, hogy többen is ülünk még ott.
Dominic kinyújtotta a nyelvét Sandra pedig amikor meglátta, kacéran felnevetett, és hátra hajtotta a fejét.. Don élvezte, hogy a figyelnek rá, ismertem, gondolom azt is elképzelte, hogy milyen egyéb örömöket tudna szerezni még a nyelvével. Qrva ideges lettem, az asztal alatt megfogtam Cori kezét, de akkor sem figyelt rám. Valahogy el kell terelnem a figyelmem erről a 2 zavaró tényezőről. Legszívesebben rájuk borítottam volna az asztalt! Dominic lassan felállt az asztaltól és vigyorogva bejelentette, hogy elmegy brunyálni.
Fulladj bele- motyogtam az orrom alatt idegesen. Aztán a mosolygó Sandra felé hajoltam, aki pont akkor kortyolt az italába.
- Mégis miért csinálod ezt?- suttogtam felé.
- Mi a fenéről beszélsz?- mondta összeszorított foggal, hogy ne legyen olyan feltűnő.
- Ugyan miről? Nyafogsz a semmiért, rám se bagózol, kikezdesz a legjobb spanommal ..előttem!?
- Mi van?Te hülye vagy? Nagyon is jól tudod, hogy miért nem bagózom rád… Talán, azért mert ott ül melletted a csajod.
- Nem azt mondtam, hogy pattanj a farkamra itt helyben, csak egy kicsit figyelhetnél rám is. Jah, bocs, hogy te most túl elfoglalt vagy és lekötnek Don különböző testrészei.- sziszegtem dühösen.
- Hogy te mekkora egy görény vagy, Tom!
- Nem én teszem magam itt, mint egy kibaszott Primadonna!!!
- Egyáltalán nem teszem magam! Féltékeny vagy, mert másik hímnemű lénnyel is haverkodom, vagy mi van? Ennyi erővel én is verhetném a seggem a földhöz, gondolkodj már, te meg egy másik csajt dugsz!- sziszegte élesen a fogai közt.
- Fulladj meg!- hunyorítottam dühösen, aztán pedig visszafordultam és hallgattam inkább Cornelia és Bill „izgalmas” beszélgetését.
Az ágyamban feküdtem és a plafont bámultam. Cornelia lelépett. Engem meg egyedül hagyott édes magányomban.
Andreasék hívtak át DVD-zni, de pornóhoz se volt kedvem, meg vígjátékhoz sem. Szóval inkább passzoltam. Nem hozzájuk volt igazából most kedvem. Csajt akartam, mégpedig nem is akármelyiket. A legjobbat.
Az igazság az, hogy ez az este még állati faszán is alakulhatott volna, ha nem rágott volna be Sandra iszonyatmód.
De így..áh..fuck.
Kimentem a teraszra és elszívtam egy szál cigit.
Na jó, most átmegyek és térden állva visszakuncsorgom magam. Áhh, soha. Bassza meg. Nem tehetem. – harcoltam önmagammal. 2 percig bírtam…elnyomtam a csikket, spicceltem magamra 2 nyomásnyi parfümöt és megindultam a 47/b szoba felkeresésére. (Még a recepción figyeltem, hogy mi lesz a szoba száma.)
Csak ütöttem az ajtót. Semmi válasz. Ütöttem megint és megint.
- Nyugi van, megyek már- kiabálta ki Sandra a szobából.
Vártam… Majd nyílt az ajtó és Sandra jelent meg egy szál arany szatén köntösben, amit összefogott a karjaival. Bár volt alatta melltartó és egy csipkés tanga. Beletúrt a sötét gyönyörű hajába és próbálta letörölni a képéről a meglepődöttséget és helyette morcos ábrázatot felvenni.
- Hát te?- húzta fel a szemöldökét. Nem bírta ki, amikor összetalálkozott a tekintetünk, elvigyorogtunk.
- Hát én…- mosolyogtam és tettem egy lépést közelebb.
- Háború van, menj innen!- csukta volna be az ajtót, de betettem a lábam, így nem sikerült neki.
- Ne legyen háború… Béke párti vagyok. Legyen béke.
Nem válaszolt semmit. Szerintem fontolóra vette a dolgot, és minden erejét összeszedte ahhoz, hogy tovább tudta tartani magát.
- Nem is örülsz nekem?- vágtam behízelgő arcot és nagyokat pislogtam. Ehhez nagyon értettem.
- Nem kéne itt lenned- sóhajtott- Nőd?
- Meglátogatja egy Los Angeles-i barátnőjét, holnap jön csak.
- Aha…Értem… Akkor sem kéne itt lenned.
- Tudom. De nem bírtam ki. Veled akarok lenni.
Most sem válaszolt.
- Sexi köntös- mondtam végül - Mi van alatta?
- Semmi olyan, amit még nem láttál volna.
- Semmi olyan, amit ne néznék meg újra és újra és újra- minden szónál tettem egy kicsi lépést, közben mélyen a szemébe néztem.
Átkulcsoltam a karomat a nyakán.
- És újra és újra- teljesen ráhajoltam az arcára. Gyengéden a átkaroltam és megcsókoltam. Hagyta.
Behunytam a szemem és hagytam, hogy átjárja az egész testem a megszokott kellemes bizsergés, amit eddig csak Sandránál éreztem.
Szépen lassan lépkedtünk be az ágyam felé. Nem egyszer buktunk meg egy földön heverő ruhadarabban. Mi a faszom? Sandránál kupi van? Hát nofene. Nagy nehezen eljutottunk az ágyig, ahová óvatosan ledöntöttem és befeküdtem a lábai közé.
Lassan benyúltam a köntöse alá és a csupasz derekétt simogattam.
- Hallod?- kérdeztem hirtelen.
- Hm?
- Nem megyünk át az én szobámba?
- Úgy érted a TI szobátokba?- húzta a száját.
- Nah, gyere már, feltöltettem a mini bárt pezsgővel.
- Hát jól van.Csak…
- Nem kell parálnod, tényleg nem, Cornelia holnap jön csak, jobb esetben délre.
- Hát jó- bólintott. Segítettem neki felülni és kikelni az ágyból.
- Nah akkor gyere - nyújtottam a kezem és adtam egy puszit az arcára.
Átlopakodtunk, aztán mikor becsuktuk magunk mögött az ajtót, azonnal a falhoz döntöttem és neki estem. Nem nagyon ellenkezett, bár ha akart volna se lett volna esélye mivel lefogtam a kezeit és a feje mellett nyomtam őket a falhoz.
Lassan abba hagytuk, az ajkaink eltávolodtak egymástól, de csak fél centire. Még mindig éreztem, ahogy kifúja a meleg levegőt. Én szinte már lihegtem. Teljesen be voltam indulva. - -- A csajodé?- böktött hirtelen a fejével a szekrények előtti bőröndökre.
Hátra fordultam, hogy azonosítani tudjam őket.
- Jahm. - vontam meg a vállam lazán, nem nagyon érdekelt a dolog. Csinálni akartam.
De őt tűnt őt viszont nagyon.
Végig csókoltam a nyakát, hogy eltereljem a figyelmét azokról a rohadt holmikról. Reakció nélkül tűrte a dolgot.
- Mi a baj?- simogattam meg az arcát. Összerezzent és rámnézett.- Gáz van?
- Ugyan dehogy, csak… Csak kicsit fáradt vagyok. – tudtam, hogy csak hárít. – Mindegy, jól vagyok. Csináljuk.
- Nem kell.. Gyere..- vezettem az ágyhoz. Befektettem és én is mellé simultam.- Hol van ez a xar?
- Micsoda?
- Távkapcs- magyaráztam. -Na végre. – húztam ki a seggem alól.- Mit nézzünk?
- Nekem mindegy.- bújt hozzám.
- South Park, South Park- visítottam fel, mikor a Comedy central-ra kapcsoltam.- Imádom, imááádom!
- Tudom, Tom, én is
Egész este csak azt a xart néztük. De mégis olyan jól éreztem magam… Még úgy is, hogy nem volt szex.
Reggel egy nagy fekete hajkupaccal a számban ébredtem. Úgy örültem volna neki, ha fél centis haja lett volna a mellettem fekvő lánynak. Bár amilyen sexín tudta dobálni…wow. De abban a percben nem érdekelt, hogy mit dobál, meg hogy. Ha lett volna egy olló a közelben, legszívesebben levágtam volna.
Lazán magamra húztam egy pár dolgot, fogat mostam. Nyomtam egy puszit Sandra arcára. Fel is mordult egyet, és csapott is a karjával, miközben öntudatlanul feküdt. Öcsém, majdnem fejbe baszott. Komolyan mondom, durvább alvó, mint én. Egyszerűen hihetetlen. Ráadásul verekszik is. Így akarjon kedves lenni az ember, hogy utána meg pofán basszák.
Lementem a többiekhez reggelizni. Már ott volt mindenki. Georg és Dominic egy kurva pirítósért harcolt. A barmok. Bill meg Gustavval, a bandánk dobosával dumált valamiről. Andreas. Andreas pedig a tányérjában aludt. Szegényt nagyon kikészítette az utazás. Ő mindig rengeteg ideig regenerálódik.
- Nah, jó reggelt - köszönt Don Dominic és lepacsizott velem. Aztán egy határozott mozdulattal lecsapta Georg kezét, aki ki akarta használni a pillanatot és elcsórni Don pirítósát. - Szálljál le a kajámról te állat, jó? Anyád nem tanított meg rá hogy ne nyúlkáljál más tányérjába?
- Ne harapd már le a fejem, ezt a gyönyör testet táplálni kell, jó?- vigyorgott Georg és megsimította a hasát.
- Te perverz állat!- nézett vissza rá Don szörnyülködve.
- Nehogy egy kiba.szott kenyéren vesszetek már össze! Rendeljetek egy másikat!- ültem le és öntöttem kávét.
- Nah milyen estéd volt?- kérdezte Dom.- Nem haltál meg csaj nélkül?
Elvigyorodtam és meg vontam a vállam. Ez a fasz azt hiszi, hogy nő nélkül voltam.
Hozattunk még egy pár pirítóst, hogy ne kelljen nekem is harcba szállni és tömtük a buránk.
- Tom!- szólt az ikrem a túl oldalról.
- Mondd!- kaptam fel a fejem. Bill vigyorogva a hátam mögé mutatott.
Összerezzentem. Cori állt mögöttem, 2 táskával a kézében 100 Wattos vigyorral. Meg sem várta, hogy reagáljak, rögtön nyomott egy csókot a számra.
- Itt vagyok kicsim- mosolygott tovább.
- Igen, azt látom! Húh, de fel vagy dobva.- nyögtem ki. Hát tényleg úgy tűnt, velem ellentétben.
- Igen! Tudom, nagyon jól érzem magam, gyönyörű reggelünk van. Megyek is, beteszem a táskákat.- kapta fel előlem az asztalon heverő szobakulcsot. Hátat fordított és elsietett.
Egy pillanatra még bámultam magam elé, aztán leesett minden.
- Baszd meg!!- kerekedtek el a szemeim.- Ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz!!- rúgtam bele az asztal lábába. Mindenki úgy nézett rám, mint egy örültre. De nem nagyon érdekelt. Ha Cori felmegy, és meglátja Sandrát az ágyon a lenge öltözetben feküdni. Te Jó Ég. Hogy abból milyen balhé lesz. Soha az életben nem fogom kimagyarázni! Szidtam mindenkit és mindent. Közben az asztalt vertem- Te állat, te állat!
- Tom jól vagy?- bökött meg végül Dom - Most mit vétettél?
- Otthon hagytam a kedvenc boxerem- vertem a fejem az asztalba és nem is figyeltem rá, hogy mit mondok. Úgy éreztem magam, mint akinek kimondják a halálos ítéletet. Már nem is érdekelt az egész, beletörődtem a sorsomba és vártam a balhét.
Elképzeltem, ahogy Cori felháborodottan rohan le elém. A sminkje teljesen szétfojva a könnyektől és ordítva jön felém Tom Kaulitz, te átkozott mocsadék, hogy tehetted ezt velem! Nem hiszem el, soha többet nem akarlak látni, pedig veled volt életem legjobb sexuális élménye. Mekkora egy csődör vagy! Gyűlöllek. Közben mindenki ránk figyel és hallgatja minden egyes szavát. Nem bírtad visszafogni magad, te tetű, neked túl nagy az étvágyad, ha nőkről van szó! Neked mindenki kell, egy kibaszott Casanova vagy! Aztán lassan Sandra jönne le mögötte a testére csavarva egy lepedővel. Rá nézne a bőgő Corira. Megvakarná a tarkóját, nevetne egy jót. Aztán kijelentené, hogyha kidobtak, akkor már nem is vagyok olyan izgi, hogy találkozgassunk, és hogy töröljem ki a számát a telefonomból, mert így már nem kellek neki.
Kicsit magamhoz tértem a képzelgésből és felemeltem a fejem. Cori pont akkor ült le elém.
4. rész
Kicsit magamhoz tértem a képzelgésből és felemeltem a fejem. Cori pont akkor ült le elém.
Mosolygott és nagyokat pislogott.
Mi? Mi a franc van? Én ezt nem értem. Mi történik itt? Ez a csaj megörült? Miért nem ordít? Miért nem borítja rám az asztalt? Meg menekültem? Te jó ég! Alig hittem a szememnek. Nem lehetek ilyen mázlista. Nem vette észre, hogy egy csaj fekszik az ágyban. Beszarás. Vagy Sandra volt nagyon ügyes. Hát persze hogy ügyes volt. Nem is vártam tőle mást.
- Nem volt bezárva szoba- mondta Cori.
- Öhm, igen, mert siettem le és nem akartam a kulccsal bajlódni. -vágtam rá gondolkodás nélkül. Legszívesebben felrohantam volna ordítva, kiabálva, aztán pedig végig csókoltam volna Sandrát hogy milyen ügyes, hogy nem buktatott le minket, vagy bármi.
- Tom te meg mit vigyorogsz magadban?- kérdezte Bill és fürkészve nézett rám.
- Semmi, csak, csak, jól aludtam…illetve- kaptam össze magam-, Hiányoztál ám.- mosolyogtam Corira.- Tényleg, milyen volt?
- Semmi extra, jó volt.- vonta meg a vállát.
- Jó reggelt mindenkinek- ült le valaki az asztal másik végére. Sandra volt, felöltözve már teljesen fitten. Kérdően néztem rá, pedig csak forgatta a szemét jelezve, hogy ez meleg helyzet volt.
- Hogy bírtál ennyit aludni?- Andreas.
- Mozgalmas éjszakám volt- mosolygott- Bekopogott hozzám egy srác az este.
- A mázlista dög!- Dom csapott az asztalra poénból.
Pedig ha tudná, hogy Sandra nem csak poénkodik, és hogy az a fiú én vagyok.
Rá néztem a mellettem motyogó Corira, valamit magában számolt. Ja, hát persze, már megint ezeket a kibaszott kalóriákat. Mekkora egy baromság. Nézte a vaj oldalára írtakat és motyogott. Nagyon sokat csinálta, engem idegesített. Hiába számolja a dolgokat úgy is jól néz ki, vagy ha hízik is pár kilót, akkor is jól fog.
Sandra meg sem nézte, hogy csökkentett zsírtartalmú e tej. Vígan öntött a kávéjába.
- Tom, Siessünk. David mindjárt itt van értünk.- szólt Bill.
- Mert hogy?
- Mert dolgunk van.- vágta rá szimplán. Úgy szeretem, ha ilyen bőbeszédű. Nem tud, csak tőmondatokban válaszolni.
- Merre mentek?- kérdezett rá végül Cori.
- Hát nekünk lesz egy sajtótájékoztatónk. Ti, viszont .- kezdett bele, de hirtelen felnézett, pontosan a fejem fölé. Már megint meg akarnak ijeszteni. Hátra fordultam David vigyorgott. Ma engem mindenki hátulról rémisztget. Komolyan, oda settenkednek, Bill meg rájuk néz, és mikor hátra nézek, majd beszarok. A buzik biztos cseréltek volna ma velem. Ilyen hátul támadós napom volt.
- Sziasztok Fiatalok- köszönt, és a kezét a vállamra tette.
- Hello David- mindenki kórusban.
- Fiúk sietni kéne.
- Csak Tomra várunk- mutatott rám Georg.
- A faszt csak rám. Ha jól emlékszem fél perce még te is burkoltál.
- Igeen, de már megettem- kacsintott rám, aztán küldött egy puszit.- Csak te tudod még itt verted a fejed az asztalba egy xaros otthon felejtett boxer miatt.
- Nah, jó, te egyél- veregette meg a vállam, hiszen még mindig ott pihentette a tenyereit.- Ti pedig- kezdett bele, de megakadt a szeme valamin, illetve valakin.- Sandraaa! Hogy kerülsz ide?- ült le azonnal elé. Én csak elhúztam a szám. Nah szép, mindig ez van.
- Hát, öhm. Iderepültem.- vonta meg a vállát.
- Áh.. értem..örülök. hogy itt vagy. Emeled az utazás fényét a szépségeddel.
- Köszi.
- És hogy vannak a szerelmeseink?- nézett ránk vigyorogva David. Cori rögtön megfogta a kezem az asztal alatt, és ráhajtotta a fejét a vállamra ezzel kierőszakolta, hogy átkaroljam. Nem nagyon szerettem Sandra előtt babusgatni. Bár ő soha sem mutatta ki, hogy féltékeny lenne, vagy meghatná a dolog. Szerintem más csaj már rég neki esett volna Corinak. A nők hihetetlenül féltékenyek tudnak lenni.
- Megvagyunk- válaszolt Cori nevetve. Utáltam, amikor valakinek többes számban felelt Rólunk. És a MI életünkről.
- Ez a lényeg. Azt akartam mondani, hogy amíg mi elmegyünk a bandával, addig ti már indulhattok is Las Vegasba. Dom, te vagy a főnök. Andreas, te meg próbáld meg magad visszafogni.
- Vegasba?- csillant fel Sandra szeme.
- Oda bezony. Megyünk utánatok mi is.
- És David mi mikor érünk oda?- Bill.
- Hát …még délután.
- Akkor este…?- Sandra harapott az alsó ajkába.
- Bizony ám!- vigyorgott David.
- Megyünk partizni?- emeltem fel egy kicsit a seg.gem. Nagyon beindultam.
- Ti? Ti nem. Mi? Mi igen. Pisiseket nem engednek be!- nevetett a saját poénján Sandrával Dommal és Andreassal.
Hát pedig qrvára nem volt vicces. Most direkt szekált minket, vagy csak ennyire feltűnően akart nyomulni. Mindig az én nőimet nézi ki magának. Mikor Cori-val még csak kóstolgattuk egymást, szal nem jártunk, akkor vele is próbálkozgatott. Bár valahogy nála úgy éreztem, hogy csak hülyíti, és nem akar tőle semmit. Sandránál más volt. És ez baszott fel a legjobban. Ráadásul nem is sejtette, hogy az én csajom.
- Jó vicc volt David, nos tehát merre megyünk?- Georg.
- Mondom ovisok, itt maradnak alukálni.
- De baszd meg. Én vagyok a legidősebb, ne szívass már.- Georg kezdte elveszteni a türelmét. Őszintén szólva én sem értettem, hogy David most tényleg hülyül vagy komolyan gondolja.
- Na ne nyafogjatok! Te meg tömjed, tömjed!- szólt rám.
Befaltam az egész szendvicset, úgy hogy beszélni sem tudtam. Tehát csak bólintottam egyet hogy indulhatunk. Komolyan úgy tele volt a szám, csodáltam, hogy nem fulladtam meg. Bár meg fulladtam volna. Ha azt nézzük, hogy milyen este vár rám.
5. rész
- Kész vagy már drágám?- kérdezte Cori a fürdőből.
- Igen, de ezt nekem kéne kérdeznem tőled. Már 10 perce várok rád- kiabáltam vissza.
Valami cassinoba mentünk. Qrva ideges voltam. Alig bírtam egy rendes mondatot kinyögni mikor nyilatkoznom kellett.
Teljesen felhúztak a reggeli események. De titkolnom kellett. Most ha Cori megkérdezi, hogy mi bajom, mondjam, hogy hát csak annyi hogy David ráhajt a másik csajomra. Elég hülyén jött volna ki. Nem is volt nagyon kedvem elmenni, de Dom úgy be volt indulva, meg mindenki. Akkor már én se maradjak ki.
- Kérlek, kicsim, csipkedd már magad, szerintem már mindenki lent van- próbáltam a legnyugodtabban szólni.
-Egy perc.- Hogy ezt mennyiszer lehet hallani egy nőtől, te jó ég, szerintem ez az első mondatok között van amit megtanulnak. Csak egy perc. Ahha, akkor valahogy nagyon xar az időérzékük, vagy az egy perc időtartama mindig változó intervallumban mozog.
Az ágyon ültem, már teljes harci cuccban.
- Na jó, mostmár tényleg menni kéne. Nem szeretném, hogy mindenki ránk várna, mint mindig.
- Nyugi már. Mondom, hogy csak egy perc! Te nem azt akarod, hogy te csajod legyen a legszebb?
- Te mindig szép vagy. Na, gyere már. Mondom, hogy már tuti mindenki lent van!
- Lefogadom, hogy Sandra még a ruháját sem választotta ki.
- Én meg lefogadom, hogy már ő is lent toporzékol. -mondom magabiztosan. Tudtam, hogy így volt. Nagyon gyorsan el tud készülni, ha akar. Ha tudja, hogy fél percen belül jön fel a lakásomba Corin;). Nem egyszer mondtam már neki, hogy simán Tomb Raider-es, ahogy kommandózik ki a lépcsőházból.
Cornelia kitette a lábát az ajtó mellett, és végig húzta rajta a kezét. Isteni lábai voltak. Nem volt magas lány, de valami fantasztikus volt. Pici és sovány. Ha az emberre rájött, akkor egész nap csak ölelni tudta volna.
-Huhú - jutalmaztam a kis műsorát füttyel és tapssal.
Egyre többet engedett látni magából, még végül kiállt elém.
- Hey, sexy lady- néztem rá mosolyogva. Egy apró kis pántos csillogó felső volt rajta meg egy feszes kis rövidnadrág, valami fényes anyagból.
- Indulásra készen állok- hajolt felém és gyengéden megcsókolt. Valahogy amikor vele voltam mindig feltámadt bennem a védelmező ösztön. Hogy meg kell védenem ezt a kis helyes lány, a csúnya világ gonosz dolgaitól. Már nem is volt kedvem lemenni és találkozni a többiekkel. Egész este vele akartam maradni. Simogatni, ölelgetni, védeni.
- Maradjunk- súgtam a fülébe.
Kiegyenesedett és rám nézett. Kézen fogott és felhúzott az ágyról.
- Szexelni otthon is tudunk. De nem sokszor partizunk Las Vegasban.- mosolygott, és elindultunk ki a folyósóra.
Lementünk a földszintre. Azonnal lesett az állam. Milyen jó, hogy nem maradtunk fent. Sandra eszméletlenül dögös volt. Iszonyat mini ezüst feszes koktél ruha volt rajta, meg dobókockás csillogó fülbevaló, meg karkötő meg egyéb ilyen fa.szság. Teljesen bulira illő cuccok.
- Na végre. -jött felém Don Dom és hátba veregetett.
- Jól van bocs, hogy késtünk, csak akkor induljunk már- mondtam és közben megigazítottam a sapkám.
Kint a parkolóban egy hatalmas hosszabbított kocsi várt minket. Beszálltunk hátulra és elindultunk. Le sem tudtam venni a szemem Sandráról, aki csak nevetve beszélgetett Daviddel vagy éppen Dommal. Nagyon felhúzott a dolog. Nem vártam el hogy engem ugráljon közbe, az túl feltűnő lett volna, de azért még se előttem kéne ezt csinálnia.
- Kicsim mi a baj?- nézett rám Corin.
- Semmi, semmi- ráztam meg a fejem. Nem szabad felhúznom magam. Nem szabad ilyen barom dolgon kiakadnom.
- Itt vagyunk fiatalok!- állt fel David és kiszállt a kocsiból.
- Viva Las Vegas- énekelte Sandra nyújtózkodva, és közben lazán forgatta a csípőjét. Banyek! Össze kellett szednem magam.
Beindultunk a hatalmas Casinoba. Corin kapkodta a fejét és mosolyogva nézelődött.
- Hogy tetszik?- kérdezte tőlem lelkesen.
- Jó sok pénzt lehet itt elveszíteni.
- Nagy tétekben jó játszani- nézett hátra Bill.
- Kipróbáljuk?- vigyorogtam.
Billel sokszor versenyeztünk gyerekkorunkban is. Mindig pattogott örömében, ha nyert, ritka egy röhejes látvány volt Szal ha az ember veszített és majd beledöglött idegességében jó kedvre derült, ha látta Bill idegbeteg boldogság kitörését.
- Talán, azt is- vonta meg a vállát és David felé intett, aki már a lépcsőn ment felfelé.
Követtük őket és beültünk abba a boxba ahová a többiek is.
- Mit isznak a bátrak?- kacsintott David - Mit szólnátok egy kör Long Island Ice Tea-hez?
- Jöhet.- emelte a kezét Bill.
- Nekem Martini Dry- Cori.
- Nekem is jöhet a Long Island.- bökött a fejével Don.
-Ja nekem is- intettem.
-Nekem is.- bólintott Georg.
Hirtelen Sandra felpattant és olyat sikított, hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
-Lelaaaaaa!- rohant, egy világos szőkés barna, nagyon hosszú lányhoz.
-Hey, mit keresel te itt?- kerekedtek el a lány szemei és Sandra nyakába ugrott.
Hihetetlen ez a lány. Mondom én, hogy mindenkit ismer. Eljövünk Las Vegasba. Qrva messze. És lám, rögtön ismerősbe botlik. De még milyen ismerősbe. A lány csak úgy dobálta a haját miközben lelkesen üdvözölték egymást. Kerek és formás popsija volt és ellenállhatatlan mosolya. Csak úgy sugárzott róla a magabiztosság. Egymás kezét fogták és úgy beszélgettek mosolyogva. Nem nagyon hallottam miről lehetett szó.
-Be sem mutatsz?- szólt oda hozzájuk hangosan David.
Mindketten rá néztek és kézen fogva elindultak a boksz felé. A Lela nevű lány néha rám nézett, de nem nagyon tudtam leolvasni semmit az arcáról. Nem tűnt olyan barátságos típusnak.
- Ő pedig itt Bill- Mutatott a mellettem ülő ikremre Sandra.
Lela csak bólintott és lazán kezet fogott, nem is nagyon próbált jó benyomást tenni. Szerintem magasról lexarta hogy bírjuk-e vagy nem. Ha mi nem bírjuk úgy is bírja majd más.
- Ő pedig Tom, Bill ikre.- kerültem sorra.
Borzalmasan gyengén fogta a meg a kezem. Pedig tudtam, hogy nem egy ilyen gyenge karakter.
Nagyon felbaszta az agyam ez a csaj. Ismertem ezt a típust. A falra lehetett tőle mászni. Nagyon ki tudta idegelni az embert az olyan jó csaj, aki tudja magáról, hogy ő mindent megkaphat. Már pedig ő jó csaj volt és tudta magáról.
Még ha az ember nem is akarta őket az igazán azzal, hogy úgy tettek mintha sohasem kaphatnád meg őket mégis kellettek és valahogy úgy érezted, muszáj megszerezni.
Figyeltem Bill arckifejezését. Nagyon kevés csaj tett rá igazán nagy benyomást. De szerintem ez a Lela tett. De nem éppen jót. Neki is ugyan azok a dolgok repülhettek át az agyán, mint nekem. Nem véletlen vagyunk mi testvérek, Hey!
Corin érdeklődve nézelődött. Szinte el is felejtettem, hogy ott van. Annyira lefoglalt a másik két lány, akik körülöttünk tették magukat. Rögtön leültek Daviddel szembe, és beszélgetni kezdtek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy hol a pitsában késik már a koktélom? Azonnal innom kellett volna valamit. Tele volt a tököm már mindennel.
- Hölgyeim, nem nézünk le?- ált fel előttem David és a lányokat nézegette.
- De bizony a Black Jack csak ránk vár- mosolygott lelkesen Sandra.
- Hühü, én bizony ellened nem játszom- Lela.
- Na, lécci - kérlelte barátnőjét.
- Miért a hölgy ennyire jó?- próbált Dom is beszállnii a beszélgetésbe.
- Gyere le és megtudod.- kacsintott Lela.
- Ne szívassatok már, most tényleg?- David.
- Próbáld ki, David.- húzta Sandra David agyát. Iszonyat nagy játékos volt. Mindenben. Nyerő típus.
- Na jó meg lesz- karolta át a 2 lányt.
Én csak megsemmisülve figyeltem, ahogy levezeti őket a lépcsőn, majd eltűnnek a tömegben.
6. rész
- Én mentem- állt fel Dom.
- Jó ötlet.- követte Georg és Andreas és Bill.
- Te nem jössz Tom?- pillantott vissza rám Bill. Tudtam, hogy vadászni mennek. Istenem, de irigyeltem őket. Csak Corin felé böktem, jelezve, hogy nekem ez nem menne. Bill elmosolyodott és kacsintott egyet.
Szegény srác, nagyon oda volt érte, hogy együtt voltam ezzel a csajjal. Mindig mondogatta, hogy végre jó ösvényre tértem. Volt benne valami, mert Corin olyan csaj, akit kívánhatnék, ha komoly kapcsolatot szeretnék. Tényleg tökéletes volt. Csak éppen nem nekem. De azért szerettem, a magam módján.
A többiek már vagy jó fél órája leléptek. Cori Gustavval beszélgetett. Én meg halálra untam magam.
Az ujjammal az asztalon doboltam. Semmi kedvem nem volt jópofizni. Inkább csak figyeltem az előttünk elmenő tagokat. Dom is biztos már lelépett valamerre és Las Vegas legjobb buláját fűzte.
Én meg? Én meg itt ülök, a barátnőm kezét szorítva és a másik nőm miatt idegeskedve. De ez az én formám.
Pont jöttek fel a népek a lépcsőn. Sandra leült mellém. Mellé pedig Lela majd David. Így valahogy Pont Daviddel szembe kerültem, mivel kerek volt az asztal.
- Na?- kérdeztem.
- Sandra nyert, háháháá, Sandra vitt minden- énekelgette lelkesen a mellettem ülő lány.
- Ne örülj a fejednek. Csak szerencséd volt- intette le Lela.
- Csak azért mondod, mert nem tudsz veszíteni.
- Gyerekek, elveszítettem minden pénzem.- Vigyorgott David.- Tom, sajnálom. El kell adnom a bandát vagy szereznünk, kell még egy pár szponzort.
- Látod, ilyen ügyes vagyok- hajolt kicsit közelebb hozzám Sandra. De én elhajtottam a fejem.- Hey, mi a baj?- kérdezte.
- Szerinted?- dörmögtem.
- Ahj, az hogy nem vagyok veled? Tudod te is hogyha nem lenne itt a nőd mi már rég a mosdóban döngetnénk- suttogta érzékien a fülembe és közben a combomra tette a kezét. Ott mindenki előtt. Azt hittem helyben neki esek. Teljesen beindultam. Már nem tudtam haragudni rá. Aztán jöttek fel a többiek is. Don Dom egy tálcán valami rengetek Mojitot hozott, és szépen lepakolta őket az asztalra.
- Meglepetés emberek- vigyorgott.
- Don, te egy isten vagy- vett el egyet Sandra- De nekem mennem kell játszani még egy kört.
- Én is megyek. Visszanyerem, amit elvettél tőlem!- csillant meg David Szeme. Így a 3as megint lelépett.
- Itt meg mi történt?- Bill nézett rám.
- Csak Davidnek meg ma nincs nagyon szerencséje. El fogja adni a bandát, eljátszotta minden pénzét.
Billnek elkerekedtek a szemei.
- Nehogy el hidd már, csak húzlak, csak vesztett egy pár kört.
Corin Gustav meg Bill lementek nézni a játékot. Georg meg Andreas pedig Elmentek 1-1 csajjal. Így kettesben maradtunk Dominiccal egy sereg Mojitoval, ami szépen kezdett fogyatkozni. Don már nagyon kiütötte magát. Felállva ringatta csípőjét. A Hölgyek nagy örömére. Öcsém, akár milyen baromságot csinált sosem nézzék hülyének. Neki minden jól állt. Vannak olyan tagok, akik mindenből jól hozzák ki magukat és mindig döglik érte mindenki. Ő ilyen volt.
- Te egy állat vagy- karoltam át, és lehúztam magam mellé- Látod ezt a sok pénzéhes Las Vegas-i csinibabát? Ma este mindegyik téged fog elképzelni magam fölé, az aktuális pasija helyett. Döglenek érted.
- Te is?- nézett rám hatalmas szemekkel.
- Persze haver én is- vigyorogtam.
- Igen? Akkor seggberakhatlak?
- Hát hogy is se ne!- vertem hátba.
- Nah úgy látom itt már nagyon meleg a hangulat. - mosolygott Sandra és leült mellénk.
- Nem veszed észre, hogy zavarsz?- játszotta a fejét Dom és átkarolt.
- Uh, elnézést -állt fel Sandra és már ment is volna.
- Dehogy!- húzta vissza maga mellé Dom és átkarolta.- Esetleg beszállhatsz hozzánk. Egy kis édes 3as?
Elkerekedtek a szemeim és a fantáziám beindult. Te Jó Ég! Hogy én erre még nem gondoltam! Tudom, hogy csak Don poénból mondta, de én viszont egy röpke másodpercre elképzeltem, hogy Corin Sandra meg én. Milyen szép este lenne. Húh.. Elég- ráztam mag a fejem, hogy ismét magamhoz térjek. Az ilyen dolgaimmal le kell állnom!
- Jaj, én nem szeretném elrontani a játékotokat.- mosolygott.
- A francba Tom, sajnálom, mégsem kellesz. Megvilágosodtam. Doblak egy csajért. Olyan se volt még, mi? De a csaj tudod nagyon jó- húzta magához közelebb a lányt és nyomott egy csókot Sandra arcára. De akkorát hogy belecuppant az egész kaszinó.
- Sajnálom, de én meg csak a nőkre bukom- mosolygott Sandra, felállt és távozott.
- Geci- ugrott oda hozzám Dom.- Nekem bejön ez a csaj! Nekem kell! De nem csak úgy hanem tényleg Úgy!
- Olyan nagyon beütősen, nagy betűsen ÚGY?
-Bezony- bólogatott.
Elvigyorodtam. Nem rágtam be rá. Inkább örültem neki, hogy a barátom csípi azt a csajt, akit én is.
- Figyelj, Spanok vagyunk?- néztem rá komolyan.
- Spanok hát!
- És a Spanok nem nyomulnak arra a nőre, akire a Spanja megkéri, hogy ne, ugye?
- Persze, hogy nem. De mi? Izé, én ezt nem értem. Most te mire gondolsz? Nem hajtok rá Corneliára!
-Nem, Nem én nem rá gondoltam!- ráztam a fejem.
- Hát akkor?
- Figyelj, elmondok valamit, de akkor ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni.
- Persze, persze.
- Nos, szal én Sandráról beszélek.
- Sandráról?
- Ühüm- bólogattam.
- Mi van? Sandrával mi a szitu? Azt mondod, hogy ő a tabu?
- Azt.
Don pislogott egy párak és kerek szemekkel nézett rám.
- De- De. Elhiszem, hogy jó barátok vagytok, de ennyire nem kéne féltened, nem megölni akarom.- nevetett. De láttam, rajta hogy nem fogja fel mi a helyzet.
- Figyelj, mi nem csak bar…- kezdtem, de valaki leült mellém és rögtön a nyakamba mászott. Idegesen néztem hátra. Corin volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
