|
7-13.rész
2010.08.03. 09:26
7. rész.
- Szívem- suttogta- Olyan álmos, vagyok!- ásított.
- Haza menjünk? Vissza a hotelbe aludni?
Némán bólogatott.
- Figyelj haver, holnap reggel korábban átmegyek és elmondok mindent, jó?
Dom csak bólintott. Ma mindenki csak bólint.
- Ne feledd, a spanok nem hajtanak, ha.- nem is tudtam befejezni, mert Cori a kezemnél fogva húzott.- Nah csá.
Hívattunk kocsit.
- Szállj be- nyitottam ki az ajtót Corinak.
Beültünk a hátsó ülésbe és vártuk, hogy megérkezzünk. Rám hajtotta a fejét és levette a magas sarkúit.
- Nem is értem, hogy tudsz abban menni.- néztem rá.
- Hát én sem. Leszakadnak a lábaim.
- Szegénykém- csókoltam meg óvatosan.
Felmentünk a szobába. Rögtön levettem a ruháim és bedőltem az ágyba.
Reggel nehezen keltem. Próbáltam a legminimálisabb zajjal megfürdeni, még alig volt fél 7, nem akartam ilyenkor beállítani Domékhoz elnézegettem egy darabig az alvó Corneliát. Szőke haja eltakarta a pofiját. Csak a szája és az álla látszódott ki. Olyan volt, mint egy másnapos angyal. Én legalább is így képzeltem el egy angyalt másnaposan.
Kisimítottam a haját az arcából és megcsókoltam. Meg sem mozdult. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót. És elindultam Domék szobája felé.
Még mielőtt oda értem volna, egy fekete hajú lány jött felém egy kis köntösben. Sandra volt. Elvigyorodott és rögtön neki döntött a falnak és mielőtt még köszönni tudtam volna neki lesmárolt. Csak úgy a folyósón. Szerintem ő is nagyon jól tudta, hogy bármikor kijöhet és megláthatja, hogy mit is csinálunk mi ott. De nem érdekelt.
Az ajkai tűzforróak voltak. Ahogy a falnak tolt teljesen hozzám simult. Nem volt titok előttem, éreztem az összes porcikája, minden rezdülését. A karommal átfogtam a derekát és erősen szorítottam. És amilyen hirtelen nekem esett olyan hirtelen el is távolodott.
Még a dolog hatása alatt álltam, csak néztem rá, de nem tudtam semmit sem mondani. Ő is látta ezt. Elégedetten mosolygott.
- Merre voltál?- kérdeztem.
- Nem nagyon bírtam aludni. Reggel 5 óta lent voltam a szaunában és a gőzkabinban. Meg úsztam pár hosszt. Na mind1. Sietek. Majd megyek reggelizni egy fél óra, óra múlva.
Pislogtam egy párat, de válaszolni nem tudtam.
Sandra már meg is fordult, hogy lelépjen. De még mindig fogta a kezem. Visszarántottam és megcsókoltam még egyszer, aztán elengedtem, és hagytam elmenni.
Egy ideig még ott álltam megszeppenve. Mikor már távoli körzetben tudtam Sandrát elordítottam magam.
-Huhuhuuuuu!- ugrottam a levegőbe és a kezeimet a tarkómra tettem. Öregem ez nagyon nagy volt. Teljesen a hatása alatt álltam. Bepörögtem.
Beálltam Dom ajtója elé és elkezdtem dörömbölni. Nagyon türelmetlen voltam. Azonnal el akartam neki mondani a nagy titkot. Azonnal!
- Mi van már?- dugta ki a fejét. Nem volt szép látvány. A haja szétállt és nagyon karikásak voltak a szemei.
- Engedj be- mondtam és betoltam az ajtót. Elmentem mellette. Szegény kővé dermedve állat az ajtóban.
- Gyere csak be bátran- mondta, mintha még mindig ott állnék, majd becsukta az ajtót és jött utánam.- Mi a franc van?- nézett rám. Szerintem nagyon össze volt zavarodva. De nem érdekelt.
- Megőrültem. Érted? Nem vagyok normális, be kéne engem zárni valahová!
-Hát igen, szerintem is. De nem tudnál kicsit kussolni? Georg alszik, szét fogja verni a fejed, ha felébreszted.
-Szarok rá. Georg egy Yeti.- legyintettem. Nem is figyeltem Donra.
- Én meg nem szarok rá, oké, nem veled fog balhézni.
- Nem baj. Nem fog, csíp engem, meg téged is. Nah figyelj. Nagyon figyelj rám. Mert nem fogod elhinni.
- Tom, ne ordíts!
- Nem ordítok. Nah. Szval.
- De igen. Baszd meg, ordítasz- mondta. Nem tudom, lehet, hogy tényleg ordítottam. De nem vettem észre. Ez van, ha nagyon elragadtatom magam. Kicsit hangosan beszélek.
- Akkor menjünk ki a teraszra.- kaptam Don Dom csuklója után és kihúztam.
Szegényt kezdtem sajnálni. Egy kis boxerben volt. Abban aludt, a szemei alig maradtak egy irányban. Azt sem tudta, hogy melyik kontinensen vagyunk.
- Figyelj, elmész letusolni? Szeretném, ha felébrednél. Azt akarom, hogy figyelj, amikor elmondom.- néztem rá fej vakarva.
- Őőő. Maradj itt. Mindjárt jövök.- Mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
A könyökömmel a korláton támaszkodtam és elvettem az asztalról egy doboz cigit. Szerintem Georgé volt. Csak nem rág már be.- Vettem ki egy szálat.
Akárhogy is próbáltam lenyugodni, nem sikerült. Don egy olyan 10 perc múlva jött vissza már felöltözve, nekem egy órának tűnt. 10 perc sem volt.
- Na mondd. -állt oda mellém és ő is kivett a dobozból egy szálat majd a szájába tette.
- Szal emlékszel még, hogy tegnap miről beszéltünk?- vigyorogtam sunyin.
- Igen, hogy ne nagyon próbálkozzak Sandránál.
- Igen. Azért mert mi.őőő Na szóval érted.
- Mi? Nem. Nem értem, fejtsd ki.
- Mi szoktunk találkozgatni.
- Igen, tudom.
- Nem tudod.
- De, tudom.
- Nem, nem igaz- löktem meg a vállát. Szegénynek nem esett le, de nem akartam kimondani a dolgot. Azt akartam, hogy magától jöjjön rá. Látni akartam a tekintetét, amikor megvilágosul.
- De, képzeld el, hogy igaz. Én is szoktam vele találkozni, úgy ahogy te.- vette le a kezem a válláról.
Megtorpantam. Te jó isten, az a nyomorult ribanc, egyszerre két szeretőt tart? És csak játszott velem. Don pedig tudta, és nem szólt. Milyen az ilyen barát? Elkerekedtek a kezeim. Nem is tudtam csinálni semmit, csak fújtattam és ökölbe szorítottam a kezem. Elhomályosodott a tekintetem. Nem hiszem el hogy átbaszták a fejem.
- Tom mi a baj?- nézett rám ijedten.
- Te rohadt gennyláda. Te tudtad, tudtad és mégis…?
- Mi mégis?- ő zavartan.
- Mégis csináltad!!!
- Micsoda?
- Te is ugyan úgy csináltad Sandrával.
- Tom, nyugodj már le, és ne ordíts! Fogalmam sincs, miről beszélsz? Nem menne normálisabban?
Most már tényleg ordítottam. De jogosan.
- Miért másztál rá a nőmre?
- Te hülye vagy? Mikor másztam rá Corira?
- Sandrára te pö.cs!
Don megtorpant és ledöbbent. Erre a pillanatra vártam. De nem hittem, hogy ilyen állapotban fogom átélni.
- Te és Sandra?
Akkor tűnt fel, hogy teljesen félre értettem a dolgot. Szinte azonnal lehiggadtam.
- Igen- bólintottam.
-A zt hittem, hogy, úgy mondod, mint barát találkozgatsz vele.
- Nem.
- Dehát te Corneliával jársz, te barom.
- Tudom. De. Áh, nem tudom.
- Azt hittem már kinőttél az ilyen dolgokból.
- Igen én is. De ez más. Sandra, az annyira más!
- És te az előbb beverted volna a képem?
- Hát, bocs. Csak azt hittem…
- Igen, értem. És most mi lesz?
- Semmi.
- Valami csak lesz.
- Nem. Olyan, mint ami régen volt.- vontam meg a vállam.
-Szóval 2 egyszerre?- kérdezte, de rám sem nézett.
Nem tudtam, hogy most haragszik-e vagy mi van. Mert végül nem volt rá semmi oka, de nagyon furcsa volt. Nagyon lelkesedést vártam. Vagy csak szimplán álmos volt még a lelkem.
- Irigyellek. Mind kettő állati jó nő.
- Igen tudom- nevettem.- Igazán jók. De te is megkaphatsz igazán jó nőket.
- Tudom, ja. Csak sajnos a tieidet nem. Sandra nagyon bejön. Tényleg bejön.
- Igen, nekem is.
- Én mellette nem tartanék mást. Csak mégse hajthatok rá, miattad.
- De, esetleg. Csak akkor jól elkalapállak.
- Oh, ennyi félelem megéri- nevetett.
- Nah, figyelj-, néztem rá komolyan- Lemegyünk burkolni? Kajás vagyok.
- Lemenjünk? Nem várjuk meg a többieket?
- Várja a faszom, éhes vagyok.- szóltam rá.
Amúgy csak rizsa volt, hogy nem bírtam volna várni fél órát. De kíváncsi voltam, hogy Sandra lent van-e még. És ha lent van Don hogy fog majd ránézni miután elmondtam neki a dolgokat. Na jó, ezért éhes is voltam, csak hogy ne tűnjek olyan számítónak.
- Nah jó, gyerünk.- vonta meg a vállát Don. -Te mocskos éhen kórász-, rázta a fejét mikor elment mellettem.
Végig a folyosón nem szólt hozzám. Csak a cipője orrát nézte. Szerintem csak gondolkodott.
8. Rész.
Lementünk a hotel étterméhez. Sandra egyedül ült az egyik asztalnál.
- Odaülünk. - böktem a fejemmel.
- Szerintem nagyon jól el van egyedül.- kezdte Don kicsit bizonytalanul.
- El van egyedül, de velünk még jobban ellesz.
Don csak forgatta a szemét.
- Szia kicsim- nyomtam a lány arcára egy puszit és leültem mellé.
Sandra összerezzent. Nagyokat pislogott. Akkor meg főleg megrémült mikor Don elénk ült és én meg még mindig a képébe voltam mászva.
- Mi folyik itt?- kérdezte döbbenten.
- Elmondtam neki.- vigyorogtam. Aztán átcsúsztattam a kezem Sandra belső combjára. Szegény rögtön zavarba jött. Nem igen szokta, meg hogy emberek között is mutatjuk, hogy van köztünk valami.
- És én örülök nektek.- bólogatott Dominic.
- Igen, látod, örül nekünk.- vigyorogtam közben magam elé, húztam egy tányért
- De izé, azért kösz hogy szóltál.
- De, végülis, csak úgy jött. Dom jött rá.
- Igen, én jöttem rá. Tom tagadta is egy ideig- bólogatott jó baráthoz illően.
- Aha, képzelem.
Sandra csak mosolygott. Aztán egyszer csak felállt.
- Merre mész?- nyúltam utána.
- Nem kell fosni, csak wc-re megyek.
Egy ideig néztem utána majd visszafordultam a kajámhoz és ettem tovább. Valahogy nagyobb örömujjongásra számítottam. Minimum hogy Sandra mosolyogva adjon egy csókot. Bár szerintem ez még neki is új, de Dom előtt aztán abszolút nem kellene szégyenlősködnie. Meg alapból sem az a fajta. Lehet, hogy nagyon furcsa volt számára ez a helyzet. Hiszen eddig csak mi ketten tudtuk. Azzal, hogy + 1 fő be lett avatva egy kicsit még valóságosabbá vált az egész. Lehet, hogy ez nem tetszik neki? Hogy kezd a dolog nem csupán játékká válni?
- Ide adod a sót?- kérdeztem.
Don csak oda lökte, aztán felém hajolt és egy hatalmasat böfögött.
- Fúj.- toltam el a mellkasánál fogva és elfordítottam a fejem.- Te állat. Fúúúúj.
- Ne nyafogj már- mosolygott.- Te sem kímélsz engem, ha olyanod van. Szal nem kell hisztizni.
- De ez kibaszottul undorító volt!
- Te meg két csajt dugsz egyszerre. Az is undorító!- vágta rá.
- Aha! Szal itt van a gebasz mi?- kaptam fel a fejem.
- Mi van?
- Nem tetszik neked a dolog, ugye?
- Figyelj, most őszinte leszek. Én csípem Corneliát. Lehet, hogy úgy nem nagyon, de azért valamilyen szinten, ja. És nem nagyon tetszik, hogy ezt teszed vele.
- Dominic, ne csináld már. Te sem vagy ma született bárány.
- Tudom, csak…
- Semmi csak. Szerintem neked az a bajod hogy én vagyok ebben az állapotban és nem te.
- Talán.
- Na ugye! Én örülnék neki, ha te boldog lennél. Én viszont boldog vagyok. És ha igazi barát, vagy akkor te is örülsz ennek. Igazi barát vagy?
- Igen Tom, igazi barát vagyok. Én örülök is.
- Akkor jó.- vigyorogtam, és hátba veregettem. Majd ismét belekezdtem a pirítósom eltüntetésébe.
- Mi a mai program?- nézett ránk Don mikor Sandra visszajött.
- Megyek vissza szaunázni.- vonta meg a vállát a lány- Még nem érzem magam eléggé telinek.- mosolygott.
- Uh, de jó neked. Úgy mennék veled. De lesz még egy fotózásunk.
- Sajnálom. Pedig Lela hosszútávon fárasztó, ha kettesben vagy vele. -Mosolygott.
- Lela?- néztem.
- Igen az a lány, aki tegnap este is ott volt.
- Igen, tudom ki az a Lela. De hogy kerül ide?
- Itt szállt meg. Reggel átíratta magát ide. Hogy velem lehessen, amíg itt vagyunk.
- Tényleg?- néztem kerek szemekkel.
- Nem, hülyegyerek csak szívatlak.
- És akkor vele mentek?- pislogtam tovább.
- Igen- vonta meg a vállát.
- A franc, hogy én meg nem érek rá!- csaptam az asztalra, őszintén nagyon szívesen mentem volna egy kicsit wellneselni.
- Én viszont ráérek. Társulhatok?- tette a tarkójára a kezeit Don.
- Dögölj meg!- vágtam hozzá egy pirítós darabot.
- Gyere már, Tom!- szóltak mögöttem. Már rég egy fotózáson kellett volna lennünk, de valahogy úgy le voltam törve. Corin még nem is ébredt fel. Illetve nem jött le reggelizni, az biztos. Az utolsó dolgunk itt Amerikában. Aztán mentünk haza. A gép tudtommal estefelé indult.
Próbáltam minél jobban koncentrálni. De nem nagyon sikerült. Egész idő alatt valamerre máshol járt az agyam. A stúdión kívül, egy messzi szállodában, ahogy egy forró szauna oltalmában, Sandrával az ölemben élveztem volna az élet minden örömét.
- Na, akkor hozod a cuccaidat?- kérdezte Sandra Dontól a hotelszobája ágyán feküdve.
Már vagy fél órája felmentek, mert a Don szobatársai elmentek. Georg és Gustav, és még őket elkísérte Andreas.
- Igen, pillanat- szólt egyik bőröndben turkálva.
- Lela már szerintem lent vár!- mondta kicsit határozottabban.
- Jól van, de nem rég még te sem akartál annyira sietni.
- Igen, tudom.- terült el az ágyon. Egy kis köntösben volt, alatta egy ezüst fürdőruhában.
- És. Amúgy mióta van ez az egész?
- Hm? -Fordult hasra a lány, hogy fel tudja vele venni a szemkontaktust.
- Már mint… tudod.
- Igen, de fogalmam sincs, hogy mióta. Régóta.
- És hogy?
- Azt sem tudom. Csak úgy, csak úgy kellett. És neki is. És ennyi.
- Aha, értem.- csukta be a bőröndjét Don, majd felegyenesedett.- Én elmegyek átvedleni. Nem zárom be az ajtót, de azért ne törj rám- vigyorgott sunyin.- És ezt ne is vedd célzásnak.
- Kac-Kac Don, de most már te is tudod a nagy titkot, és szerintem Tom nem nagyon örülne.
- Igen tudom, de egy próbát megért- tűnt el az ajtó mögött.
Ismét a hátára fordult és a plafont bámulva várta Dominicot.
Leértek a medencéhez és leterítették a köntöseiket. Aszta. Donnak elég kemény teste volt. Olyan deltái voltak. Lényeg hogy nagyon jók.
Sandra hátat fordított és felkötötte a haját.
- Na jó Don, ki ne folyón a nyálad- fordult meg nevetve. Dominic csak kicsit megrázta fejét és elindult a medence felé.
- Te mégis hová mész?- kiabált utána a lány.
Nem is válaszolt csak rikkantott egyet és beleugrott egy hatalmas fejessel a medencébe.
- Te bolond vagy!- szólt Sandra neki a medence széléről. Az egész csarnok vízhangzott. Csak ők voltak. Senki más.
- Gyere már!- úszott a lány felé.
- Dehogy is! Lela szerintem már a szaunában vár.- néztem le Sandra a vizes hajú medence széléhez kapaszkodó srácra.
- Na gyere be.- kérlelte és közben egyhelyben taposta a vizet.
- Nem, tényleg. Nagyon hideg, majd szauna után csobbanunk.
- Most!
Sandra nagyot sóhajtott és kiroppantotta a nyakát. Pár lépést hátrált és neki futott, hogy tökéletes legyen a fejese..
Belevetődött és hagyta, hogy a víz alatt siklasson a medence másik széléig.
Feltört és hatalmas levegőt vett.
- Meg felel az úrnak?- kiabálta a medence másik végéből.
- Banyek, te tényleg beugrottál.
- Na nem mondod!
- Azt hittem nem fogsz!
- Hát rosszul- nyújtotta ki rá a nyelvem mikor elúszott Dominic mellett a lépcső felé.- Na, én a szaunába leszek, ha kiúszkáltad magad gyere te is.
- Várj meg!- szólt utána és gyors elkapta a lány derekát. Iszonyatosan közel kerültek egymáshoz. Egymásba karolva sodródtak a vízben és meglepetten fürkészték a másikat. Izzott közöttük a levegő. Mondjuk nem meglepő. A szép emberek mindig vonzódnak egymáshoz. A nagyon szépen meg aztán még jobban.
Dominic közeledni kezdett Sandra szájához, de mielőtt még megcsókolhatták volna egymást, a lány ellökte.
- Ezt nem szabad.
- Miért nem? Te nem is jártok meg semmi. Tomnak van csaja.
- Tudok róla, de akkor sem szabad. Nem miattam, hanem miattad. A legjobb barátja vagy és te sem akarod igazán, csak megláttál fürdőruhában és rám mozdulták. Nyugi, nem para. Tom nem tudja meg. Nem történt semmi. – mászott ki Sandra a medencéből.- Na gyere, menjünk a szaunába, mert Lela már vár.
9. rész
Gyors felrohantam a szobába hogy fel tudjam húzni a fürdőgatyám. A szoba teljesen üres volt. Volt egy olyan megérzésem hogy Cornelia megint elment valamerre.
Olyan gyorsan vedlettem át amilyen gyorsan csak tudtam. Aztán irány le.
Erőszakosan nyomkodtam a lift gombját. Mintha az változtatna a sebességén.
-Menj már, menj már!- „bíztattam”.
Kivágódott az ajtaja. Gyors léptekkel átvágtam a folyóson be a csarnokba. Aztán a szauna irányába.
Kihúztam az ajtaját és menetem. Az arcomba csapott a meleg levegő.
- Itt van az Isten, Itt van Tom!- nevettem, de rögtön zavarba is jöttem. A szaunába már csak egy ember volt. Még pedig Lela.
-Ő, izé, szevasz- köszöntem zavartan.
Láttam, rajta hogy ő borzalmasan élvezte a helyzetet. Lassan nézett rajtam végig nem tudod a szemével vetkőztetni, nem volt rá szükség, alig takart valami. De őt sem. Egy falatnyi fehér törülközőben ült a testére csavarva.
- 0Hali- köszönt vigyorogva.
- Többiek?
- Hát, már elmentek. Csak Dom meg Sandra édes kettesét zavartam meg, aztán pedig ők is mentek. Asszem ők ketten le is léptek egy hamarabbi géppel. Meg velük ment valami szöszi srác is.
- Andreas- motyogtam mérgesen.
- Micsoda?
- A fiú neve Andreas.
- Ja, igen, tényleg. Vele. Még pont elértek egy hamarabbi gépet.
- A rohadt életbe.- vertem bele a falba, és indultam is ki.
- De te attól még maradhatsz. Nem túl faja itt egyedül ülni.- tette fel az egyik lábát.
Megfordultam. Lassan elindultam beljebb.
-Esetleg.- ültem le és a testére vándorolt a tekintetem.
Nem volt pánt a vállán, sem a nyakában, ebből arra következtettem, hogy nem volt rajta fürdőruha felső. Lehet, hogy alsó sem.
Ebben a tudatban már kicsit feszélyezve éreztem magam.
- Nagyon meleg van itt- kezdtem el nézelődni, hogy hol lehet lejjebb állítani ezt a xart.- Vagy nem?
- Szerintem nem. Pont jó. Kellemes- mondta lassan, és tagoltan. Aztán rám nézett és összeszűkítette a macska szemeit.
Egy ideig csak néztünk egymás szemébe. Mondani akartam valamit, megtörni ezt a kínos csendet. Ami talán csak nekem volt kínos, neki inkább diadal ittas. Élvezte, ahogy zavarba hozhat. De nem volt semmi sem a nyelvemen. Nem jutott eszembe semmi. Hogy is jutott volna mikor nagyon úgy festett, hogy a mellettem ülő lányt csak egy kis falatnyi ruhadarab fedte. Pedig azt milyen könnyed mozdulattal le lehetne tépni.
- Hogyhogy tudsz németül?- csúszott ki a számon.- Már este is németül beszéltél, nagyon meglepő volt.
Ennyire hülye egy dolgot, te jó ég. Tom te nem vagy normális- szidtam magam.
- Hát ott éltem sokat.
- Nagyon jól beszélsz, mintha anyanyelved lenne.
- Kösz.- kapta el a tekintetét.- Na, én megyek ki csobbanni, te nem jössz?
Követtem a mozdulatait, ahogy kinyitotta az ajtót és becsukta maga után. Hogy kérdezhettem ekkora baromságot?
Rögtön felpattantam és mentem utána.
Pont a törölközőije alól húzta ki a fürdőruhája pántját. Egy kicsit meglepődtem.
- Azt hitted nincs alattam semmi, mi?- nézett hátra kacagva és könnyedén eldobta a törülközőjét, pont rá egyik székre.
Kicsit megráztam a fejem. Nem nagyon tudtam mit mondani.
- Na gyere nagyfiú! Ne dideregj!
- Dehogynem, baszott hideg van.- mondtam egyhelyben állva.
Lela elindult a medence felé és szép lassan bele ereszkedett.
- Nyuszi vagy?- kiabált ki.
Erőt vettem magamon és én is elindultam, bele a vízbe. Geci hideg volt. Alig lehetett megmaradni benne. Amint bele tettem a kislábujjam a pöcsöm összeugrott fél centisre.
Nagyot sóhajtottam és hirtelen belemerültem derékig.
- Brrrr- ráztam meg a testem.
- Mi van Don Huan. Ha nincs itt a plasztik csajod, aki felmelegítse a hangulatot nem is vagy olyan nagyfiú?
- Mi?
- Az a szőke csaj, Sandra mesélte hogy vele vagy.
- Jah.Jah.
Beindultak az agytekervényeim. Lehet, hogy Lela nem is tud, arról hogy nem egészen vagyok hűséges mostanában. Lehet, hogy Sandra nem mondott semmit?
- És jól meg vagytok?- kezdett el úszni felém.
- Hát, ahogy vesszük.
- Ahogy vesszük? Nem volt túl meggyőző.- lépett fel az első lépcsőfokra és lassan mosolyogva lépett a következőre.
- Mi lenne a meggyőző?
Nem is figyeltem rá hogy mit mondok. El voltam foglalva. Nem tudtam koncentrálni.
- És mikor mentek vissza?- mosolygott ördögien.
- Egy esti géppel.
- Oh, hát az nem sokára van. Pár óra hamar elröppen. Valahogy hasznosan kéne azt eltölteni, nem?- karolt belé a nyakamba.
Pillanatok alatt kellet döntenem. Még pedig, jól döntenem. Gondolkodnom kellet. Pont azt, amire képtelen voltam. Jelen állapotban teljesen.
Lehet, hogy ez az egész dolog egy kurva nagy kamu. Lela pedig egy beépített ember, tud mindenről, csak éppen kíváncsi rá, hogy ellen tudnék-e állni a kísértésnek.
Aztán miután beadtam a derekam, fejvesztve rohanna a barátnőjéhez elújságolni a dolgokat. Szépen együtt röhögnének rajtam, hogy át lett vágva a fejem.
Vagy lehet, hogy tényleg nem tud semmit. Csak, azt hogy van valami szőke csajom, akit nem is ismer, így úgy van vele, hogy unatkozik aztán már mié is ne. Úgy sem lesz bűntudata, szerintem qrvára nem hatja meg a nőm lelki világa.
Mérlegeltem és döntöttem:
10. Rész.
Mérlegeltem és döntöttem:
Carpe diem.
Most ha nem tud semmit, egész életemben bánnám, hogy kihagytam egy ilyen jó lehetőséget.
Így hát, jól van, éljünk a pillanatnak, használjuk ki a lehetőséget, ha adódik, ahogy a tesóm mondja mindig. Igaz szerintem most nem lenne rám túl büszke, de majd megbékél.
Az ajkai lassan közeledtek. Vagy csak én éreztem. A kezem a derekára tettem. A vízben még bársonyosabbnak éreztem a csupasz bőrét.
Erőszakosan szippantotta be a felső ajkam. Nagyon belelendült a dologba. Másodpercek alatt felvettük a másik ritmusát.
Lecsúsztattam a kezem a kerek popójára aztán erősebben belemarkoltam és így felkaptam az ölembe.
Már majdnem megfulladtam. De nem érdekelt. Nagyon élveztem a dolgot.
Lela hirtelen eltávolodott és kiszállt az ölemből.
-Gyere - fogta meg a kezem és mosolyogva rohanni kezdett a szauna felé.
Mentem utána. Gyors szétnéztem, aztán becsuktam magunk mögött az ajtót. Jobb ha a dolgok ez a 4 szauna fal között történnek és sosem kerülnek majd ki innen.
Lela hátat fordított nekem és lekapta a felsőt aztán hátra dobta.
- Gyere szépfiú.- nevetett.
Nekem meg nem kellett kétszer mondani. Átkaroltam hátulról és a melleire tettem a kezem. Á hátulról átkarolta a nyakam és hagyta, hogy búdúltan végig csókoljam a nyakát és a vállát.
Hirtelen fordítottam meg és megint felvettem. A testünk teljesen átforrósodott.
Ahogy tartottam a popsijánal átkulcsolta a lábát a derekamon.
Baszd meg, de gecire meleg volt ott bent. Nem csak a szenvedély fűtött, hanem úgy alap járaton. Mivel hogy szauna, no.
Úgy éreztem, hogy összeolvadunk. Lüktetett a mellkasom és úgy tűnt a szívem majd kiesik a helyéről.
Ő is így érzett. Láttam a szemében.
Lassan leeresztettem, hogy le tudjon ülni a fa deszkára. Ahol a magasba tartotta a lábat is úgy szedte le nevetve a bugyiját.
Nagyot nyeltem és kívánkozva indultam felé, teljesíteni a feladatom.
Fogalmam sem volt, hogy mikor indul a gép, lehet, hogy már rég késésben voltam. De nem érdekelt. Ott ültem Lelával az ölemben bódultan.
Kifárasztott a dolog. Teljesen. Biztos az miatt, mert nem a megszokott hőmérsékleten történt.
Elképzeltem, hogy Corin már kétségbe esetten koslat utánam.-Ne izgulj kicsim, nincs nekem semmi bajom, Jó helyen vagyok.- gondoltam.
El volt zsibbadva az egész testem. Meg sem akartam mozdulni, de tudtam, hogy muszáj lesz. Lela a fejét hátra hajtotta, rá a vállamra. Sokszor rám nézett és elégedetten mosolygott. Csak egy csókot adtam a szájára és visszagondoltam, hogy milyen örült dolgot csináltunk mi most.
- Kéne menned.- szólt és lehajolt a fürdőruha alsójáért.
- Kéne.- válaszoltam és végig simítottam a fenekét.
- Kell.
- Semmit sem kell.
- De bizony kell- dobta oda nekem a fürdőnadrágom és kiszedte az arcába lógó tincseket.
Nem kértem, meg hogy ne szoljon erről senkinek. Ugy is tudtam hogy nem teszi. Sandra visszautazott Németországba, Corinnal meg ugy sem beszél. Zéro kockázat.
-Gyere, nyitottam ki az ajtót. Rögtön dideregni kezdett szegény. nem akartam nagyon feltűnően átkarolni, de hogyha eddig sem jött be senki a csarnokba, akkor most se fog az biztos.
- Itt az én törülközőm is.- nyújtottam át.
- Nem kell te is fázol.- kapta a fejét és eltolta a kezem.- Inkább sietek a szobámba, este hívtak egy clubb megnyitóra.
- Én meg szerintem repülők vissza.- fordítottam magam felé, hogy el tudjak tőle búcsúzni. Valószinűleg most látom utoljára.
- Légy jó- mondta és a nyakamba ugrott.- Nagyon jó voltál.
- Te is- vigyorogtam. Nagyon szívesen húztam volna magamhoz még közelebb, de nem tehettem. Mi lenne, ha pont akkor jönne mondjuk Bill. Látná, hogy egy sötét szőke csaj fenekével a kezembe állok. Hát azt nehéz lett volna kimagyarázni.
Lela felnézett rám és még utoljára megcsókolt. Nem akartam a csókot. De olyan jól esett, nem tudtam megállni. Csak hagytam, hogy erőszakosan tegye a dolgot. Tudtam, hogy nem egy okos dolog. De képtelen lettem volna leállítani. Mikor hátrált egy pár lépést ijedten néztem szét.
Nem látta senki. Bassza meg, nem lehetek ilyen hihetetlenül mázlista!Egy mázlista köcsög vagyok. Egy kibaszott nagy mázlista köcs.ög.
- Örültem a szerencsének Tom.- vette fel a köntösét.
Meg sem várta, hogy annyit mondjak, hogy hi. Már le is lépett.
Még egy darabig álltam és pislogtam. Csak akkor kezdtem felfogni, hogy mi is történt velem.
Inkább nem is agyaltam rajta tovább. Ráérősen indultam vissza fel a szobámba.
Sose megyek lépcsőn, de most valahogy nagyon rám jött. Biztos, mert a tudat alattim mindig figyelmeztetett, hogy a nadrágom aljában simán elfikkanhatok. Mondjuk arra is mindig figyelmeztet, hogy kicsit húzzam fel mikor nagyobbat lépek. Már teljesen a véremben van.
De most nem kellett neki. Nem volt ilyen gondom. Lazán felugráltam és lassan figyeltem a számokat az ajtón. Valahogy el is felejtettem, hogy melyik szobába kell mennem. Túl is szaladtam egy pár számmal.
Visszaugráltam és belibegtem.
- Te meg merre voltál?- állt fel hirtelen David.
- Túl az operencián, túl a...- kezdtem énekelni.
- Hol voltál?- kérdezte még idegesebben.
- Ne piruljál már be, baszd meg, csak lent voltam.
- Kurva sürgősen kezdjél el pakolni, cseszd meg.
- Jól van, jól van- Emeltem fel a kezeimet. De csak akkor tűnt fel, hogy senki nincs a szobámban. Meg azt is, hogy Cori cuccai nincsenek is itt.
- Többek?- kérdeztem.
- Már a reptéren vannak. Szóval ne a szád járjon, hanem léccives pattogjál.
- Baszd meg, ti majdnem itt hagytatok.- Vigyorogva elkezdtem dobálni a dolgaimat, és kerestem valamit, amit felhúzhattam tusolás után.
- Hát ha most nem jössz úgy is lett volna.
- Höh, tudom ám hogy ugyse.- pózoltam be Davidnek és a mutatóujjaimmal pont rá mutattam, ahogy Bill szokott a posztereken. – Sokat érek én ám neked.
-Na tünjél, te sarkcsillag!- dobott hozzám valami keményet, ami a fürdő ajtón koppant, amit védekezés képpen csuktam be gyors.
11. rész.
Sandra az ágyon hasalt és a cigijéről pöckölte le a hamut. Csak egy francia bugyi volt rajta és egy kis póló. A szőnyegen pedig a füzetei feküdtek.
Tanult. Nem is nagyon értem, hogy tudott szex után tanulni. Főleg ilyen kiadós sex után.
Már csaknem egy hét telt el az Amerikai kiruccanás óta. Sokszor álmodtam a szaunában történtekről. Volt, amikor azt is, hogy Corin ránk nyitott. De nem volt dühös. Nem ám. Inkább jött és kicsit besegített.
Reggel pedig elég furán ébredtem mindig.
Úgy bántam, hogy nem mondhattam el Donnak, hogy mi is történt. De úgy gondoltam, hogy túl sok lenne neki. Hiszen még csak akkoriban tudta meg, hogy Sandra van.
Pedig mekkora sztori már. Egy bomba nő letámad. Húhúúúú. Hát nem kispályás az biztos.
De mégis, az bántott a legeslegjobban, hogy Bill nem tudott semmit. Hiszen Bill állt hozzám a legközelebb. Mindent tudott az életemről és azt is akartam, hogy tudjon mindent. Kíváncsi voltam a véleményére, vagy arra, hogy ő mit gondol a dolgokról.
De nem volt elég bátorságom, hogy elmondjam neki, hogy nem vagyok túl hűséges Corneliához. Talán, ezért mert szerettem, hogy büszke rám. Hogy elismerően néz rám, és sokszor mondja is, hogy nem gondolta volna, hogy egyszer ez lesz velem. Corin-t is imádta. Gondolom nagyon tetszett neki a helyzet, hogy az ő barátnője és az enyém olyan nagy barátnők. És végül is mi általunk lettek azok.
Bill barátnőjét Natashának hívták, és kicsivel előttünk jöttek össze. Corin és Natasha rögtön jóban lettek Bill azt hitte, hogy mivel ők is olyan lelki társak Natashával, mi is azok vagyunk Corneliával. Azt mondta álompár vagyunk és egymásnak lettünk teremtve. Volt benne valami, amit mondott. Valahogy kötődtem Corneliához. Már milliószor lerendeztem magamban, hogy Sandrával sokkal jobban összeillünk. De mikor találkoztam Corival és belenéztem a nagy kék szemeibe, aztán lenéztem a hatalmas melleire valahogy már nem tartottam olyan jó 5letnek a dolgot.
Ez van, sajnálom. Valami láthatatlan szál összeköt minket. Már annyi ideje vagyunk egy pár. És már a média is megszokta, hogy együtt vagyunk.
- Lassan megyek.- néztem az ágy melletti polcon kukucskáló digitális órára.09:04.
- Mi dolgod van ma?- nézett rám hátra Sandra.
- Majd csak este egy talk show-ba megyünk.
- Majd megnézlek- mosolygott.
- Bármikor láthatsz.
- Nem baj.
- De most tényleg megyek.
- Ahj, én meg tanulhatok egész nap.
- Épp ezért. Most hagylak tanulni, és majd délután hívlak még.- húztam fel a pólóm.
- Mondtam, hogy maradhatsz. Nem zavar, ha itt vagy, tudok tanulni.
- Tudom.- vontam meg a vállam. De nem akartam maradni. Úgy voltam vele, hogy most gyors felhívom Corneliát, csak úgy szimplán megszokásból is zavart, hogy tegnap este óta nem beszéltünk.
- Majd hívlak.- csókoltam meg a vállát majd a feje tetejét.
- Szia.
Kimentem a kocsihoz és a telefonom után nyúltam. A tegnap estét nagyon jól le kellett zsírozni. Este 7körül nagyon Sandrázós kedvem támadt. És azt mondtam Corneliának hogy, elmegyek Donhoz. Megnézni pár filmet. De közben Donnak is kellett szólnom. Ez volt abban a jó, hogy már beavattam. Nyugodtan lehetett rá építeni az alibit.
- Szia kicsim.- vette fel a telefont.
- Hello. Nem nézel fel? Bill elméletileg nincs otthon.
- Hát, az a baj hogy itt van nálam az unokaöcsém.
- Nem baj, hozd őt is.
- Biztos?- a hangjában egy kis bizonytalanságot vettem észre.
- Perszeee! Hány éves?
- 8 lesz.
- Hozd.- vontam meg a vállam. Nem gondoltam, hogy egy kis srác olyan nagy probléma lehet.
- Jól van. Akkor úgy 20 perc.
- Csók.
Felmentem a lakásomba.
-Bill!- kiabáltam.
Sehol senki.
Ahogy gondoltam. Bill biztos Natashánál ténykedik. Miután Natasha nem tudott velünk eljönni Amerikába és ezek a kis édesek nem látták egymást 3 napig Most szinte összeolvadnak, hogy be tudják pótolni az „elhalasztott” időt.
Gyors letusoltam aztán felvettem valami ruhát a szekrényből.
Befúrtam magam az egyik fotelba és bekapcsoltam a tv-t.
Alig hogy elkezdtem kényelmesnek érezni azt kibaszott fotel nyújtotta élményt, csöngettek. Persze adtam kulcsot Corinnak, de soha nem volt képes használni. Egyszerűen baszarás.
Elbattyogtam az ajtóig és kinyitottam.
Corin gyönyörű volt, mint mindig. Egy kis pink felső volt rajtam jó alaposan kivágott, hogy hatalmas melleit vígan és erőlködés nélkül megcsodálhassam. Dús platina szőke haját pedig felkötötte. Mosolyogva vette le a napszemüvegét és adott egy gyors csókot.
Akkor tűnt csak fel, hogy mellette egy fekete hajú kis srác állt.
Teljesen lesokkoltam. A kis kölkön, bő kis nadrág volt. Meg hosszú Karl Kanis póló. Első benyomásnak nem is rossz.
- Ő itt Kevin- kezdte Corin de a kis srác rögtön felemelte a kezét és várta, hogy adjam a bütyköst.
Nevetve neki ütöttem az ökölbe szorított kezem az övéhez, hogy az én nagy bütykeim csattanjanak az övéin.
- Kevin vagyok. És benned ki tisztelhetek?- nézett fel rám nagy barna szemeivel.
- Szevasz- néztem le rá- Tom vagyok.
- És be is megyünk Tom vagy itt fogunk végig állni?
Elkezdtem nevetni. Csíptem a kissrácot. Jó volt a beszélőkéje.
- Gyertek.- álltam el az ajtóból és megvártam, amíg bejöttek.
- Milyen volt tegnap este Donnal?- kérdezte Corin és felült az egyik bárszékre.
-Hát..öhm.. jó volt.- voltam meg a vállam.
Kevinre néztem. Szegény fel akart mászni az egyik bárszékre de elég alacsony volt és nem nagyon sikerült neki.
-Segítsek haver?
- De hogy is! Nem látod, hogy megy magamtól is!- csapta le a kezem, amikor a hóna alá akartam nyúlni, hogy feltegyem.
-Hát jól van, te tudod- fordultam meg és átmentem a bár másik végére és ott ültem le.
Corin csak forgatta a szemét jelezve, hogy mindig ez van.
- Kértek valamit inni?
- Aha. Rostosőszi.- bólintott Cornelia.
- És te kis haver?
- Whisky.
- Hohoho! Nem túl erős az így nappal.
- Nem azt kérdezted, hogy mit kérünk, én mondtam? Vélemény nem kell! Amúgy egy sprite is megfelel, ha már így sajnálod tőlem.
-Na ezért.- fordultam a hűtő felé-. Mondjuk jól rábasztál, mert tőlem kaptál volna whisky-t.- kacsintottam rá.
- Tom! Nem beszélhetsz így, ez egy gyerek!
Nem akartam mondani Corinak, hogy szerintem ennél durvább szavadat is használ már Kevin Ezért inkább csak bűnbánóan, néztem rá és megígértem, hogy többet ilyet nem mondok.
- Mit csináltál ma?
- Hát kb 1 órája keltem, elugrottam Kevinért, aztán elmentünk vásárolni.
- Igen én meg majd meg haltam, amíg te keresgetted a cuccaidat.- vágta be a durcát.
- Látod, kínoztad szegény gyereket?- vigyorogtam.
- Nem kínzott, meg akart ölni!
12. rész.
- Dehogy! Nem voltunk ott max 15 percet.- lökte meg a kissrác vállát.- Amúgy is, kaptál 2 sapkát szóval csak maradj csöndben!
Corin teloja csörögni kezdett. A lány ijedten felkapta és leugrott a bárszékről.
- Szíja kicsim mondd..Idő pont mostra?.. Áh, nekem nagyon nem jó. Nem lehetne máskor. Ohh. Értem, hát sajnálom. Szija.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Most lett volna idő az alphamasszázs szalonba. Már egy hete könyörgök időpontért, de sosincs, mert még új a hely, és mindenki ki akarja próbálni.
- És akkor hogy-hogy van?
- Hát úgy hogy valaki lemondta. Na de mind1, úgy sem mehetek el, Kevin a negyedóra vásárlástól is hisztizet.
- Dehogy nem. Menj csak, én addig remekül el leszek ezzel a kisszarossal- simogattam meg a fiú kobakját, aki csak ugrálva próbálta lerázni a kezem a feje tetejéről vörös fejjel.
- Nem hagylak itt vele, Tom.- rázta fejét.
Azt hittem rosszul hallok. Mi, az hogy nem hagyja itt velem? Mi vagyok én? Egy közveszélyes gyerek gyilkos?
- Félted tőlem, vagy mi?
- Nem, csak…Rendben. De ne hívd szarosnak, és ne beszélj vele csúnyán és..
- Cornelia, nyugi már! Minden okés lesz.
- Akkor majd hozd el hozzám, ha meguntátok egymás társaságát, te pedig kis haver viselkedj jól- Ölelte meg Kevint. Szeretlek Tom, ezzel most életet mentettél- borult bele a karjaimba.
- Ez a dolgom, édesem- adtam neki egy csókot.
Elnyúlt a táskájáért és az ajtóban még integetett nekünk aztán elment.
- Na jól van, most hogy a nőd már lelépett előbújhatnak a csajok a szekrényből- tapsolt egyet Kevin.
- Mi van?- vigyorogtam.
- Hát a nők? Hol vannak?
- A helyükön, te kis xaros, a helyükön.- vertem hátba.- Na mihez van kedved?
- Nem tom, mid van?
- Gyere, zavarjunk le egy pár menetet valamin.
- Zavarjunk- vonta meg a vállát aztán leugrott lazán a székről.
- Xbox a nappaliban. Megfelel?
- Tőlem.
Bevágódtam az egyik fotelbe és a kezembe vettem a Joystickot, a másikat pedig Kevin felé dobtam.
Választottam egy játékot és beállítottam két játékosra.
Szépen elbasztuk az időt. De kezdtem unni, hogy a kis srác zsinórban 3szor vert meg, aztán én egyszer őt és megint ő 2szer.
Szépen felhúztam magam és inkább bekapcsoltam neki a TV-t.
- Mit akarsz nézni? Asszem van 4 rajzfilm csatorna.- kapcsolgattam az adók között.
- Valami jobb nincs?
- Keress.- dobtam oda a távirányítót.- Én addig áthívom az egyik barátomat.- indultam ki a szobából.
- South Parkod nincs?
Mosolyogva megfordultam.
- Úgy látom te is vágod, mi is a jó. Találsz egy pár évadot a polcon. Gondolom a Dvd lejátszót tudod használni.
Kimentem a konyhába és hívtam Sandrát.
- Hali -vette fel vidáman.- nem úgy volt, hogy csak este hívsz.
- Hello. Mert zavarok Mit alkotsz?
- Semmit. Épp rendeztem a gardróbszekrényem. Semmi extra. Muszáj volt szünetet tartanom a tanulásban. A szemiotika teljesen kikészít.
- Nem nézel át? Úgy szünetképpen. Itt van nálam egy 8 éves fiú.
- Micsoda? Ne szívass.
- De komolyan. Bent ül a nappaliban rajzfilmet néz. De gyere át, akkor majd meglátod.
- Rendben, ott vagyok mindjárt.
Visszamentem és bevetődtem Kevin mellé a kanapéra nézni a South Parkot, amíg csöngettek.
Beengedtem Sandrát.
- Nah hol van?- kérdezte.
- Nappaliban szóval nyugodtan játszhatunk egy kicsit.- húztam magamhoz a derekánál fogva és lassan még közelebb, húztam, hogy meg tudjam csókolni.- Le van kötve, nézi a Tv-t. A South Park mindenkit leköt.
- Micsoda?- lökött el magától.
- Te beültetted South Parkot nézni?
- Mert?
- Egy 8 éves gyereket?
- Az SP-ben is 8 évesek szenvednek, na?- vontam meg a vállam.
- Te nem vagy normális!
- Ugyan! Hagyd már a srácot! Jól el van! Te meg gyere ide.- fogtam meg a kezét, de ő kirántotta és nagy léptekkel indult be.
Sóhajtottam, aztán mentem utána.
Sandra megtorpanva állt és karba tett kézzel nézett farkas szemet Kevinnel.
- Csá, Kevin vagyok- ugrott fel a fiú és tartotta az öklét.
- Hello, én meg Sandra.
- Látom Tom, hogy intézkedtél a nő ügyben.
- Ő az egyik barátom és korban szerintem kicsit idős hozzád.
- Mindenki annyi amennyinek érzi magát! Jól van? Nem kéne meg cseszegetni, okés? Képzeld koromhoz képest nagyon is tapasztalt vagyok!- ugrott fel Kevin a kanapéról. Oda ugrott elém és morcosan nézett fel rám. Elég szánalomra méltó jelenség volt akkor, de azért hihetetlenül aranyos is.
Sandrát elkapta a röhögő görcs. Csak nézett ránk és nevetett.
- És mondd csak pelyhedzik már a pöcsöd legalább?- néztem le rá.
Sandra a szája elé kapott és meglökött.
- Nah, Tom ilyet ne kérdezz már tőle, jó jól van?
- Most miért csak érdeklődtem.
- Majd bekapod aztán megtudott.- bökte meg Kevin a derekam.
- Hey, mi volt ez?- néztem rá.
- Megérdemeled!- tette karba a kezét Sandra és elismerően nézett a srácra.
- Mi, az hogy megérdemeltem? Azt mondta, hogy kapjam be a farkát.
- Istenem, mintha csak két tojás lennétek.
- Miért?
- Mert itt osztjátok az észt mind a ketten. Már csak egy cap hiányzik.
- Van nekem is ám. Csak nem csípem nagyon, mert ellenzi a látó köröm és nem olyan jó a szoknyák alatti kukucska a mozgólépcsőn felfelé.
- Te jó isten, te nagyon beteg vagy.- simogattam meg a haját.
- Nemár a frizum!- ugrott ki a kezem alól.
- Szerintem, van egy pár capem ami kicsi rám. A barom sponzor valamit nagyon elnézett és szar méretet küldött.
-Kira.- indultunk el a gardrób felé, Kevint terelgetve, aki nagy lendülettel indult el a fürdő felé.
- Nem az az ajtó az! Kettővel mellette.- szóltam utána.
A szobámban 3 ajtó is volt. Egyik a fürdőnek másik a bejárat a harmadik pedig egy hatalmas üveg a gardróbnak.
Bementünk és elkezdtünk keresni a kissrácnak sapkákat, ami az én fejemre kicsinek bizonyult. Aztán csörgött a telefonom. Kimentem a konyhába hogy nyugodtan tudjak beszélni.
- Igen?
- Szevasz, Andras vagyok.
- Szevasz Andras. Nah mondjad mi a helyzet!
- Hát őőő Izé Tom. Van valami, amiről tudnod kéne.
- Mondom, haver, mondd!- kerültem meg a bárpultot és felöltem egy székre.
- De nem kell rögtön kiakadni okés?
- Andras! Mondd már!- szóltam rá közben egy ott hagyott pohárral játszottam.
- Bill megkérte Natasha kezét- hadarta.
Véletlen lelöktem a poharat a pultról, ahogy nagy lendülettel álltam fel.
- Mi? Mit kért Bill?- kérdeztem nevetve.- Asszem félre hallottam valamit.
- Qrvára jól hallottad!
- Ne szívass már!
- Nem szívatlak!
- De-De-De Mikor? Hol? Hogyan? Én ezt nem értem.
- Na, figyelj. Annyi volt, hogy elvittem ebédelni Natasha egyik barátnőjét ebédelni, mert qrvára untam a banánt. Azt a bögyös vörös cicát vittem. Valami R- betűs a neve.
-Rebecca, Igen vágom ki a csaj.
- Gondoltam, hogy tudod. Kurva nagy mellek. Akkorák hogy már ki akarnak törni a…
- Hanyagolhatnánk a csaj mellméreteit és rátérhetnénk a tárgyra?
- Bocs. Szóval Ott ültem Ramonaval.
- Rebecca, te fa.sz!- szóltam rá indulatosan.
- Igen, igen. Elvittem ebédelni a Tacco Bellbe, tudod abba helyes kis…
- Xarok rá hová vitted, okés? A lényeget szeretném hallani- járkáltam fel alá.
- Bocs! Szal, nagyon mondta, hogy Natasha azzal dicsekedik mennyire, szeretik egymást Billel meg hogy az eljegyzés már várható volt.- Andreas elhallgatott s nem beszélt többet.
- Igen? És még?
- Nem nagyon figyeltem.
-Ne ba.sszál föl!
- De, ha tényleg nem emlékszem!? Végig csak a csaj mellét fixíroztam, na!
- Kérlek haver, koncentrálj!
- Hát ennyi, ami tuti biztos. A többi dolog csak rémlik.
- Szóval nem biztos, hogy már eljegyezte.
- Hát lehet, hogy még nem. De Natasha tud róla azt biztos.
- Kösz az infot.
- Ühüm. Nincs mit. Csá.
- Hello, And.
13.rész
Megfogtam a telefont és visszacsúsztattam a zsebembe.
Nagyon felzaklatott ez az egész. Mi az, hogy Bill meg kéri egy csaj kezét és nem is szól!? Ez annyira nem vall rá! Ez olyan baromság. Lehet, hogy eléggé filózós típus és tényleg szereti Nastashát de baszd meg akkor sem kéne ilyen agyalágyult dolgot csinálnia. Szeretheti ő kötelék nélkül is a csajt. Abba pedig inkább nem is gondoltam bele, hogy David mit fog szólnia dologhoz.
És ami a legdurvább, az hogy NEM IS MONDTA NEKEM, még egy cseszett szóval sem, hogy hasonlót tervez.
Bár én sem mondtam neki, hogy találkozgatok egy csajjal, de ezzel csak is neki akartam jót! Csak neki! Annyira közel állunk egymáshoz. Mindig kikéri a véleményem. Főleg ha ilyen komolyan dolgokról van szó. De akkor most miért nem? Pedig szerintem ez azért baromi komoly.
Sandra jött be mosolyogva a konyhába.
Csak ott támaszkodott a hűtő mellett és vigyorgott.
Semmi kedvem nem volt nézni, ahogy ott áll előttem és vigyorog, mikor nekem olyan xar a hangulatom. Nagyon felbaszott. Hogy tud ilyenkor is boldog lenni?
Lehajtottam a fejem és kikerültem.
Sandra meglepődött arccal nézett. Aztán mikor elmentem mellette elkapta a kezem.
- Engedj el!- néztem rá és kitéptem a csuklóm.
Szegény nagyon megijedt, kicsit nyitva volt szája, de hang nem jött ki rajta. Aztán összeszedte magát.
-Tom, mi a bajod?- kérdezte halkan és higgadtan.
- Semmi- feleltem flegmán. Nem akartam róla beszélni. Nem akartam VELE beszélni. Nem akartam SENKIvel beszélni. Mindenki hagyjon békén.
-Tom.- fogta meg megint a kezem és közelebb lépett egy lépést.- Mi a baj?- kérdezte ismét.
Már bántam, hogy az előbb olyan bunkó voltam. Ő csak segíteni akart. Csak kár hogy xart sem ér.
- Bill eljegyezte Natashát. Eljegyezte, de nekem egy szót sem szolt.
Próbáltam érzelmeket leolvasni a lány arcáról, de az mozdulatlan maradt.
- Figyelj.- nézett mélyen a szemembe.- Nem lesz semmi baj.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra, aztán odabújt hozzám. Szorosan megöleltem.
Pontosan ezt kellett most nekem. Hogy annyit mondjanak Nem lesz semmi baj. Megnyugtató érzés volt hallani, még akkor is, hogyha nem hittem el.
- Figyelj, beszélnem kéne a tesómmal.
- Igen, persze- bújt ki a karomból.- Haza vigyem Kevint?
- Nem kell. Majd én.
- Rendben.- bólintott.- akkor én megyek.
- Maradj még egy kicsit.- nyúltam a keze után, de nem értem el.
- Nem, Tom, legyél túl rajta.- kapta fel a táskáját. Aztán oda jött még adni egy gyors puszit.
- Csak ennyi?
- Kevin.- hangzott a gyors válasz és már indult is ki az ajtón, de mielőtt még kiment volna visszafordult és nagyon szenvedélyesen megcsókolt.
Ezt szerettem benne, nagyon jól tudta, hogy mikor mire van szükségem. Arra a pár másodpercre elfelejtettem mindent, és nem gondoltam erre a hülye eljegyzésre.
- Szia Tom.- fordított hátat.
- Gyere csak törpe- szóltam be a szobába.
Kevin lassan cammogott. Mikor mondtam neki, hogy elviszem Corihoz csak bólintott, és már húzta is a cipőjét.
Egész úton egy szót sem szólt. Lehet, hogy érezte, hogy a pulzusom 200. Nem is nagyon beszéltem Corival. Nem akartam neki is hosszasan ecsetelni az eseményeket. Inkább siettem haza és vártam, hogy Bill mikor érkezik meg.
Az óra lassan ketyegett. Kimentem a teraszra és rágyújtottam egy kettő, három majd négy szálra.
Folyton a telefonomon néztem az órát. Az biztos volt, hogy 4kor haza jön, mivel 6kor már Saki itt van értünk, hogy elvigyen az esti show helyszínére. Bill pedig szereti magát rendben érezni akkorra.
Még csak 3 óra volt. Bele se mertem gondolni mit teszek én egy egész órán keresztül. 1 óra alatt simán szétbasz az ideg.
Rugdostam a terasz korlátját a lábammal, és dobáltam az utcán álló kocsikat csikkekkel, amiket a hamutálból csórtam ki. Xarakodram én már mindennel. Ráálltam arra is, hogy a csikkekkel a galambokat célozzam. De valahogy csak nem telt az idő.
Azt sem tudtam, mit fogok mondani, vagy mit fogok tenni. Sajnos az indulataim irányítottak. Pedig pont azt nem akartam.
Kattant az zár, én pedig gyors megfordultam.
Bill bejött az ajtón, bebaszta a kabátját a székre aztán felnézett rám és összerezzent.
-Uh, Tom, megijesztettél.- kapott a szívéhez, és elvigyorodott.
- Te is engem.- néztem rá szemrezdülés nélkül, aztán elnyomtam a cigit és indultam be.
Bill a hűtőhöz sétált és ki vett egy Red Bullt. Kipattintotta és ivott belőle egy kicsit. Felnézett rám.
- Most mi van?- kérdezte. Nem értette, miért bámulom úgy, mint egy idióta.
- Ugyan, mi lenne?- vertem bele a pultba.
- Hát… mit tom én- dőlt neki a hűtőnek, egyik lábát bevágta a másik elé a karját, pedig keresztbe tette.
Miért kell neki úgy csinálni, mintha tényleg nem lenne semmit? Ennyire hülyének néz?
- Bill, ne legyél már ilyen! Most miért kellett ezt? Ez akkora baromság!
- Mégis miről beszélsz, Tom?- mosolygott.
De miért mosolyog?!? Mi mosolyogni való van ebben?
- Miről? Miről ugyan miről?
- Tom, ha nem beszélsz érthetően nem fogom tudni, hogy mi a bajod!
- Az, hogy nem mondasz el nekem semmit! Az a bajom! Hogy egy kis dög vagy az a bajom! Aki titkol előlem dolgokat.
- Titkol? Mi van? Dehogy titkol.
- Legalább most ne hazudj!
- De Tom, fogalmam sincs, hogy mi a faszomról dumálsz! Tiszta?
- Nem, hülyegyerek! Nem tiszta. Nem kell játszani a fejed.
- De nem játszom!
- Hogy lehettél ilyen barom! Nem kellett volna kicsit gondolkodni előtte?
- De mégis mielőtt?
- Mielőtt meg kérted Natasha kezét.
Billnek elkerekedtek a szemei és némán állt aztán pedig elkezdett röhögni.
- Most mi van?- néztem rá.
- Ez miatt volt ez a balhé?- fogta a hasát a nevetéstől.
- Igen, bazmeg! Ez miatt! Nem elég jó ok?
- Kitől hallottad?
- Nem tök mind1?
- Csak mert az az ember hazudott.
- Micsoda? Nem. Biztos nem. Andreastól hallottam ő pedig Rebeccától. Neki pedig Natasha.
- MI?- nézett fel Bill és azonnal abba hagyta a nevetést.
- Igen. Natasha dicsekedett vele.
- Csessszék meg Csesssszék meg csesssszék meg!- kezdte el a tenyerével ülni a hűtőajtót.
- Mi a gáz?
- Tudom, honnan hihette azt Natasha hogy el, akarom jegyezni. Egy ékszer üzlet gyűrűit nézegettem tegnap. És elmentem kajálni, és nem léptem ki, és Natasha oda ült a géphez. Gondolom, meglátta, hogy mit nézek.
- De miért néztél te eljegyzésgyűrűket?
- Mert feljött csak úgy, tudod ilyen reklám, én meg elkezdtem nézegetni, csak úgy.
- És most ő azt hiszi, hogy meg akarod kérni a kezét és majd bepisil az izgalomtól.
- De én nem akarom. Illetve még biztos nem. Majd talán pár év múlva. Amikor te is Corneliát. És akkor majd úgy.
Hatalmasat nyeltem. Mi az, hogy Amikor te is Corneliát? Mikor mondtam én valaha is ilyesmit?
Bill úgy képzeli el a jövőnket, hogy majd mi így 4en? Ez egy kicsit sokkolt. Nagyon nem akartam kiábrándítani Billt. Lehet, hogy ő teljesen jól látja át a dolgokat és tényleg Corneliával van közös jövőm és nem más lánnyal?
- Akkor béke van?- szólalt meg végül.
- Persze.
- Gyere szívjunk el egy béke pipát- bökött a fejével a terasz felé.
- Rendben.
- Szerinted, ha ilyen dolgon gondolkodnék, akkor nem kérdezném meg tőled, hogy mit is csinálnál te az én helyemben?- Bill, amikor már kint álltunk.
- De, pont ezért is akadtam ki.
- Fölöslegesen.
- Hát jah.
- Tudod te is hogy őszinte vagyok hozzád.
Tudtam, hogy azt kellett volna mondanom, hogy én is hozzád. De nem lett volna igaz. Nem voltam Billhez őszinte. Utáltam ezért magam. De csakis érte tettem. Csak hogy védjem Billt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
