|
14-20.rész
2010.08.03. 09:27
14. Rész.
Saki előbb jött értünk. Mint úgy általában. És el is várta, hogy rögtön induljunk. Mint úgy általában.
De én még a fürdőszobában álltam. Kicsit igazítottam a sapkámon, hogy jól álljon a simlije. Aztán visszanéztem magamra a tükörbe, hogy meggyőződjek róla, hogy tök rendben vagyok.
Végülis tényleg mindig tök rendben volt. Minden jól alakult. Billnek kell egy kicsit parázni, hogy elmesélje Natashának, ezt az egészet. Hogy valójában nem akarja megkérni a kezét. A csajok érzékenyek, ha a kapcsolatukról van szó.
De majd megoldja ezt a tesókám. Ügyes fiú. Nem lesz semmi baj, pont, úgy ahogy Sandra megmondta. Igaza volt. Neki mindig igaza van.
Hirtelen tök nagy kedvem támadt felhívni. Csak hallani a hangját egy kicsit. Xartam rá hogy így is késésben voltam és valószínűleg Saki már majd idegbajt kap.
Keresni kezdtem a számot.
- Tom nem jössz?- dugta be a fejét Bill.
Összerezzentem, úgy megijedtem.
- Bazd meg, a szívbajt hoztad rám.- szorítottam a kezem a mellkasomhoz.
- Sajnálom. Na szóval nem jössz?
- De, persze, csak intézek egy telefont.
Bill csak bólintott és tovább állt. Basza meg, ez meg akar várni. A francba, ez így necces. Nem akartam mondani neki, hogy húzzon már a jó picsába. De azt sem akartam, hogy hallja a beszélgetést. Csak léptettem a neveket, mintha nagyon keresnék valakit, hogy kicsit teljen az idő.
- Megvárlak a kocsiban. Zárkózz be- mondta végül és elment. Hála a jó égnek.
A fülemhez tettem a telefont és vigyorogva dőltem neki a csapnak.
- Igggen?- vette fel.
- Szia, Tom vagyok. Mit csinálsz?
- Hát igazából most még sétálok kinn, de otthon ki van készítve a popcorn. Szal majd nézlek ám.
- De aranyos vagy.
- Hát az. Csak most ki kellett szellőztetnem a fejem. Egész nap magoltam. De mondom, megnézlek.
- Nem kételkedem. Holnap nem reggelizünk együtt? 11től érvényes vagyok.
- Az nálunk már ebéd.
- Akkor ebéd. Vagy legyen akkor 10. Az már reggeli?
- Bizony. De sajnos nem lehet. Sulim van. Meg Lela is jön. De még a reptérre sem tudok érte kimenni.
Összerezzentem. Végig futott a hátamon a hideg és kitágultak a pupilláim. Itt bizony Gebasz lesz. Méghozzá nem kicsi.
- Hogy hogy?- kérdeztem, mikor már összeszedtem magam.
- Hát, mert jön. Ennyi. Ki vett egy lakást mellettem.
- Mit csinált? És meddig marad?- kezdtem szinte kiabálni.
- Fogalmam sincs!- Sandra indulatosan.- Most mi a bajod?
Akkor kaptam csak magamhoz, hogy kicsit kikeltem magamból.
- Izé. Bocsi, csak izgulok az este miatt.- hárítottam. Kurva nagy hazugság volt. Már annyira hozzá voltam szokva az ilyen jelenésekhez.
- Dehogy izgulsz. Túl laza vagy te ahhoz- nevetett.
- Figyelj, akkor azt mondod, hogy nem tudsz kimenni Leláért a reptérre holnap?
- Azt.
- Akkor majd én kimegyek.
- Micsoda? De akkor nagy felhajtás lesz.
- Nem. Nem szállok ki a kocsiból. Meg semmi sem.
- Jól van.
- Akkor átküldöd nekem a számát? És akkor majd felhívom.
- Rendben, Tom. Te tudod.
- Figyelj. Már várnak lenn. Majd holnap hívlak.
- Rendben.
- Hiányzol. Csók.- tettem le és hatalmas léptekkel indultam kifelé.
Az egész show alatt az elmém valamerre kóborolt. Teljesen le voltam sokkolva. Képtelen voltam úgy koncentrálni, hogy tudtam, ha Lela ide jön Németországba, és nem vagyok ügyes könnyen balhé lehet.
És bizony nem csak Corint veszíthetem el, hanem Sandrát is.
Nem igaz hogy miért kellett megtörténnie a dolognak a szaunában?! Ha nem lett volna, akkor nem kéne ennyire fosnom.
De majd holnap kimegyek Lela elé a reptérre, és szépen elmondom neki, hogy mi is a helyzet. Jó fej csaj. Megértő lesz. Nem lesz semmi geba.sz.
-Tom!!!!!!!!!- ütött Bill a combomra. A műsorvezető már egy órája szólítgatott. Én meg észre sem vettem. Megráztam a fejem, és zavartan néztem körbe. Bill értetlenül bámult rám. Ilyen még nem volt, az biztos. Össze kellett szednem magam. Nem lehet, hogy kikészüljek. De az én hibám. Én voltam ekkora barom hogy 3 csajjal kezdjek egyszerre. Hát most megérdemlem, hogy bűnhődjek.
Próbáltam összeszedni az agyamban a maradék kis emlékeket hogy miről is beszéltek az elmúlt 3 percben. De teljesen kiesett. Mintha ott sem lettem volna. Mondjuk volt benne valami, mert csak a testem volt jelen, az elmém …. Na azt inkább hagyjuk. Belenéztem egy percre a kamerába, de valahogy nem álltam tovább. Olyan hülyén éreztem magam, amennyire csak lehetett egy élő műsorban. Ráadásul Sandrának is pont ma este támadt kedve megnézni a csodás szereplésem. Ami ez alkalommal tényleg csodásan sikerült.
Segélykérően néztem Billre, aki rögtön vette az adást és elkezdett hadarva, hebegni-habogni a fellépések előtti dolgokról, hogy mivel töltjük akkor az időt. Áh, szóval erről folyt a beszegetés. Legalább már ezt is tudom…
A show hátra lévő részében inkább meghúztam magam. Nem akartam még jobban beégni. Pedig azt akartam, hogy majd lazán bejövök aztán lenyűgözök mindenkit, főleg Sandrát. Ha már életében egyszer megnéz engem a tévében. De hát ezt nem így alakult.
Nagyot sóhajtottam mikor elbúcsúztunk a nézőktől és indultunk ki a stúdióból. Senki nem szólt hozzám és én sem senkihez. A többiektől egy méterre lemaradva ballagtam.
Még a kocsiban is tök nagy csend volt. Csak Georg sütött el valami gáz poént, amiről azt hitte, hogy poén. Pedig nem volt az. Legalábbis nekem biztos nem volt, ebben a percben.
Megérkeztünk a lakásba. Én mentem előre. Kizártam az ajtót és belöktem a lábammal, aztán vissza se csuktam. Mentem a hűtőhöz. Nem érdekelt, hogy Bill még egy emelettel lejjebb jár.
Próbáltam becsukni a hűtő ajtót, de mindig kinyitódott. Erőszakosan vágtam bele egy hatalmasat. Bill pont akkor csukta be a bejáratit. Megállt és nézett rám. Úgy tettem mintha nem látnám. Nem akartam észrevenni. Tudtam, hogy beszélni fog. Azt meg végképp nem kívántam.
- Mi van veled?- kérdezte érzelem nélkül.
- Ugyan mi lenne?- én flegmán megvontam a vállán és indultam ki a teraszra.
Bill jött utánam. Némán megvárta, hogy rágyújtsak, majd kivette a kezemből az öngyújtót.
- Tehát hallgatlak.- mondta. Próbálta belőlem kicsikarni a dolgot.
- Nincs mit mondanom.
- Akkor beszéljünk, arról hogy mi volt ez az egész este.
- Mi lett volna, elbambultam. Ennyi.
- Nem. Tom. Nem ennyi! Te is tudod! Imádsz szerepelni. Nem bambulsz csak úgy el.
- Hát most sikerült. - fordultam el tőle. Nem tudtam volna a szemébe hazudni. Tényleg nem. Ő mindig mellettem állt. De most mégis én fordítok neki hátat. De meg rugdostam volna magam.
El kéne neki mondanom, hogy mi van. Hogy Sandra, meg minden. Meg hogy Lela ide jön. Ez egy remek alkalom lenne. De tudtam, hogy csalódni fog bennem, azt pedig nem akartam.
- Elmegyek aludni. Holnap 10-kor már lelépek.- dobtam le a cigimet az utcára. Qrvára hidegen hagyott, hogy valamelyik parkoló kocsin landolt. Indultam be, meg sem várva Bill reakcióját. Érezte, hogy valami nincs rendben. Persze hogy érezte, hiszen ő ismert a legjobban. Lehet, hogy jobban ismert, mint én saját magamat. Viszont egy dolgot nem tudott, és ez miatt sajnos egyre nagyobb volt köztünk a szakadék.
15. rész.
Ébredés után rögtön pakkba vágtam magam. Próbáltam halk lenni. Hogy Billt ne ébresszem fel. Bár az elég nehéz dolog. Semmi hangulatom nem volt hozzá hogy előttem, rázza ellenkezően a fejét. Kimentem a kocsimhoz.
- Hali.- Mondta egy ismerős hang a telefonba. Lela.
Nem tudtam pontosan, mikor hívjam. De mivel már elmúlt 10 óra úgy voltam vele már biztos landolt.
- Szia. Figyelj csak. Mikor menjek érted? Mert tudod, Sandra előadáson van, és én leszek a sofőröd.
- Igen. Tudom. Kaptam egy sms-t még tegnap este.
- Akkor hova menjek érted?
- Pont most szálltam le. Szóval jöhetsz ki a reptérre. Az első terminál.
- Figyelj csak. Igazából nem nagyon szeretnék kiszállni, mivel lehet, hogy akkor lenne egy kis felhajtás a reptéren meg minden és hát.
- Oh, nem kell magyarázkodni. Rendben? Értem én a dolgot. Kis híresség nem akarja mutogatni a pofikáját.- nevetett.
- Valahogy én nem ezt a kifejezést használtam volna. De valahogy így.
- Persze. Megoldható. Akkor milyen kocsit keressek a parkolóban?
- Egy fekete Escalade. Majd próbálok a jobb bejárat elé állni.
- Rendben. Majd megyek. Pá- tette le. Én pedig ledobtam a telefont az ölésre.
Nem éreztem semmit. Egyáltalán nem is izgultam az miatt, hogy most el kell mondanom Lelának a dolgokat. Szerintem, meg fogja érteni. Ő is nagyon jól tudja, hogy csak egy egyszeri alkalom volt. Meg úgy egyébként is. Lehet, hogy nem tudta, hogy köztem és Sandra között folytak a dolgok, de akkor is szex volt. És szerintem ez a barátnők között nem túl kedves. Nem hinném, hogy kockáztatna. Hiszen az évek során megtanultam már egy dolgok a lány-lány kapcsolatról. Hogy nagyon ingatag. Egyik percben még egymással mennek buliba. A másikban pedig már ribancozzák a másikat. De ez egy ilyen dolog. Lela meg Sandra valahogy tényleg összeillő párost alkotnak. Ha belépnek valahová, tarolnak. Remek páros. És kétlem, hogy Lela össze akarna veszni.
Beparkoltam és az ülésbe süppedtem. Egy kártyát pörgettem a kezemmel. Egyik sarkára támasztottam és úgy pörgettem közben másik ujjam a felső sarkára tettem.
Az ablakban könyököltem és úgy támasztottam a fejem. Kicsit le is engedtem, hogy befújjon a friss levegő.
Felnéztem egy pillanatra. Úgy éreztem, mintha kupán vágtak volna. Felugrottam a székemben és enyhén eltátottam a számat.
Egy istennő közelített a kocsim felé. Állati magas párducmintás tűsarkú volt rajta, hozzáillő top, ami segített, hogy lássam a gyönyörű vállait.
Hátradobta a haját és elmosolyodott. Nem láttam a szemeit, a hatalmas napszemüveg miatt, de tudtam, hogy azok is mosolyognak.
Kinyitotta a kocsiajtót.
- Hali.- vágta be vígan a hátsó ülésre a táskáit.
Próbáltam magam összeszedni, és emberségesen köszönni. Valamilyen szinten sikerült is.
Sajnos teljesen összezavarodtam. Elveszítettem az önkontrollomat.
Most még teltebbnek tűntek az ajkai.
A haja még fényesebbnek.
A mellei még nagyobbaknak.
A bőre még feszesebbnek.
A popsija még formásabbnak.
A szemei még csillogóbbnak.
A lábai még formásabbnak.
A szempillái még hosszabbnak.
A mosolya pedig még szélesebbnek.
Nem lehet nem imádni. Ez pedig nagyon megnehezítette a dolgomat. Nem is nagyon akartam már beszélni vele. Hiszen úgy sem mondja el. Nem lesz baj, ha esetleg nem mondom el neki mi van Sandra és köztem.
- Tom, miért nézel így rám? Minden oké? Nem szédülsz?
- Izé. Tök jól vagyok. És te?
- Én is. Nyugi. Tök jól és éhesen.
- Elmehetnénk reggelizni, vagy valami.- hadartam el.
- Persze simán.- bólintott és hátra dőlt a székében.
Nagyot sóhajtottam és kifordultam a kocsimmal az útra. Elkezdtem azon agyalni, hogy milyen olyan reggeliző van, erre felé, ami nem olyan ismert, szóval nem nyüzsögnek ott az emberek, de nem is olyan lepukkant.
Nem lenne valami szerencsés, hogyha képek készülnének rólunk.
Beugrott egy hely neve. Egy párszor voltam ott. Arra felé vettem az irányt.
Próbáltam lopva oldalra pillantani. Lela nyugisan ült és a körmét buzerálta. Nem is emlékeztem mennyire, ki tudja készíteni az embert pusztán, azzal hogy ül.
Leparkoltam és intettem Lelának hogy itt vagyunk.
Kiszálltunk és kinéztünk egy jó kis helyet.
- Mit eszel?- vettem le végre a szemem a dekoltázsáról és a szemébe néztem.
- Tök mind1, rendelj te, de gyorsan, mert a végén még téged eszlek meg.- nevetett. Ez aztán fájt. Az egész testem beleborzongott. Ő meg fog enni? Ahh. Nem is kívántam most mást, mint hogy kíméletlenül felfaljon.
Tényleg el akartam neki mondani, hogy gebasz van, de tényleg. Hát nem sikerült. Csak tömtem magamba a kaját, hogy még véletlenül se tudjon hang kijönni a számon.
Már majd kipukkantam mikor Lela bevágta a szánalmas kis 3 pirítósát.
Fizettem, aztán mentünk. Következő úti cél: Lela új lakása Sandráé mellett.
Egész úton kínos csend volt. Ami végülis csak nekem volt kínos. Lela jól elszórakoztatta magát. Nézegette, hogy töredeznek-e a hajvégei vagy, hogy a cipőjén a masni hogy áll a legjobban. Én viszont folyton beszélgetésbe akartam kezdeni, olyan sok kérdés volt a fejembe Például hogy miért jött vissza? Vagy honnan jött az ötlet hogy lakást is vesz? Meddig marad? Kinél lakott Amerikában? De mind olyan bugyután hangzott.
-Tom itt vagyunk!- szólt rám Lela, mikor túlszaladtam.
-Ő, igen, igaz!- tolattam vissza.
Nem volt olyan gáz. Hiszen úgy tűnt, azért annyira jól nem ismerem a környéket. Illetve, hogy nem igazán tudom merre lakik Sandra. Ez pedig nem volt olyan húzós. Hiszen Lela nem is sejtette, hogy milyen sokszor megfordulok abban a lakásban. Ha bárki is tudná…
Faszán beparkoltam, aztán felnéztem a 4. emeletre, hátha látok valami mozgást abból a bizonyos lakásból, ahol már olyan sokszor megfordultam.
De semmi.
Hát persze. Milyen hülye is vagyok! Hiszen egész délelőtt előadásokon nézelődik a kis cuki pofijával.
Rögtön beindult a fantáziám és persze feltámadt bennem a vadász, akinek egyetlen célja, hogy elejtse prédáját.
- Segítsek felvinni ezt azt?- pattantam ki pedánsan a kocsiból.
- Ezt azt?- tolta fel a napszemüvegét a feje tetejére, hajpántként használva.
- Igen. A cuccaidat.
- Alig van cuccom. Már mindent át hozattam, meg tegnap előtt.
- Akkor a táskáidat, amiket hoztál a repülöről.- döltem a kocsinak karba tett kézzel. Állati menőnek éreztem magam. Tök lazán ilyen király cuccokban egy Escalade-ben feszíteni.
Lela csak élesen felhúzta a szemöldökét és végignézett rajtam, aztán elmosolyodott.
- Gyere, az a bőrönd csak rád vár- bökött a fejével egy elegáns női táska felé .Kicsit elhúztam a szám, de azért kiszedtem onnan és elkezdtem felvonszolni a lépcsőn.
Így már nem is éreztem magam olyan menőnek.
Lelának a pont Sandra fölött volt a lakása. Beérünk az ajtó elé.
- Itt van a kulcs- kezdett Lela turdálni a táskájába.
Én meg csak ott álltam és bámultam, ahogy keresgél. Aztán mosolyogva kirántott egy kis kulcscsomot és kinyitotta az ajtót.
- Gyere be!- mosolygott és a karomnál fogva behúzott.
Gyors körbe néztem, minden tele volt dobozokkal, amiket még nem pakoltak ki. Csak a bútorok voltak a helyükön meg egy pár apróság.
- Inkább ne nézz körbe, mert ez még így nem az igazi.
- Nekem így is bejön. - néztem közbe tovább.
Minden erőmet össze kellett szednem, hogy kordában tartsam férfiasságom és ne vessem rá magam a zsákmányra...
16. rész.
- Hát nem tudom, mit csináljunk most.- fordult felém és tett egy lépést közelebb.
Ó-ó. Ez is nem lesz jó. Így nem lesz könnyű tartani magam. Úgy láttam, benne is feléledt a vadmacska.
- Hát..lehet, hogy mennem kéne.- vakartam meg a tarkóm és meg fordultam.
- Ne menj még.- tette Lela a hátam közepére a tenyerét.
Összerezzentem. Pont olyan pontot talált el, ami igen nagy hatással volt rám.
Visszafordultam. Így pont szembe találtam magam vele. Már pont nyitottam volna a szám, hogy kimagyarázzam magamból a dolgot, hogy milyen sok dolgom is van ma már. Ami természetesen nem volt igaz, de ezt nem tudtam megtenni, mert a lány átdobta hosszú karjait a nyaramon és nekem esett. Innentől tehetetlen voltam.
Ugyan hogy is várhatja el tőlem bárki ilyenkor már, hogy akár próbálkozzam is ellenkezni. Lassan lépkedve indultam el a hálószoba felé. Kinyitottam a szemem és úgy néztem, hogy hol látok egy ágyat.
Sajnos csak a konyháig sikerült eljutni. Nem érdekelt. Nem bírtam volna tovább keresgélni. Inkább akkor csináljuk a pulton. Csak csináljuk már.
Lela popsija neki ütközött a konyha szekrényének. Tudta, hogy célban vagyunk.
Ugrott egyet így felkerült a fekete márvány munkalapra. Egyik lábáról lehúzta a párducmintás magas sarkúját majd a mezit lábával segített a másikról is leszedni.
Próbálta magáról lehámozni a szűk kis farmert, de nem nagyon sikerült neki. Hát segítettem. Ezen ne múljon.
A tangája ugyan olyan mintájú volt, mint a kis felsője és a cipője. Aztán egy kis művelet után megtudtam, hogy a melltartója is. Ez aztán a stílusos öltözködés. A végén még kiderül, hogy minden cipőjéhez külön fehérnemű szett dukál. Majd kiderítem én úgy is.
Lábaival átfogta a derekam és erősem magához húzott. Remegett az egész teste. Olyan kis mohón dobálta le rólam a ruháimat minta mindjárt belepusztulna, ha nem hatol belé valaki. Hát rajtam ne múljon. Lehúztam a tangályát.
Mikor felnéztem rá olyan arcot vágott, mintha vádolna, hogy csak most szedem le róla. Lecsúsztattam a tenyerem, és kicsit eltávolodtam tőle, hogy a kezemet nyugodtan mozgathassam.
Egyfolytában szuszogott és a fejét felfelé tartotta. Nem hagyta, hogy sokáig csináljam, mert megfogta a karom és leállította. Aztán közelebb húzta a csípőmet. Ő akart engem kényeztetni. Hát nem nagyon volt ellene kifogásom. Szerettem, amikor csaj csinálja a dolgot. Vitatkozhattunk volna, arról hogy a nőknek vagy a megszokásnak gyorsabb-e e keze mikor oda kerül a sor.
Felgyorsult a pulzusom és a légzésem. Nagyon melegnek éreztem azt a szobát.
Pont a végső percben hagyta abba.
De én nem akartam leállni. Felém igazítottam a csípőjét és nagyon gyors kezdtem mozogni. Nem számított rá. A pult szélébe kapaszkodtam, hogy nagyobbakat tudjak lökni.
Nem tartott sokáig, mert már mind a ketten az utolsókat rúgtuk.
Lela átkarolt és erősen szorított, éreztem, ahogy ver a szíve a melle alatt.
Kifújta a levegőt és rádőlt a vállamra. Egy pillanatra megszédültem aztán önelégülten, néztem bele szekrény üvegéből visszavigyorgó képmásomra. Büszke voltam magunkra. Jól elintéztük az biztos. Aztán az arcomra fagyott a mosoly, ahogy egy pár másodperc múlva kitisztult a fejem.
Mi a faszomat csináltam? Nem lehetek ekkora paréj! Ennek nagyon nem szabadott volna megtörténnie.
Elengedtem a szuszogó Lelát és zavartan húztam fel a gatyám, ami a bokámnál hevert.
- Mi az?- nézett rám és kicsit összehúzta magát. Gondolom azért benne volt a szégyenlősség. Sebezhetőnek érezte magát így előttem, főleg hogy ilyen furcsán is viselkedem.
- Figyelj.. ez így kurva nagy szívás.
- Micsoda?- vette fel a felsőjét.
- Hát, ezt nem kellett volna megtennem.
- Jah, a csajod miatt, igaz?
Megtorpantam. Bassza meg. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
- Figyelj, el kell mondanom valamit.- sóhajtottam.
Lela csak érdeklődve figyelt. Nem igazán értette a dolgot és nem gondolta, hogy bármi olyat mondhatnék neki, ami hatással lenne a lelki világára.
- Nekem Corinon kívül van más is.
Elvigyorodott és közben felhúzta a tangáját.
- Gondoltam, hogy nem csak velem kefélsz félre, hanem van még pár csaj.
- Nem. Illetve félre érted. Van még valakim. Még valaki, aki fontos nekem. Mondhatni már szinte nem is csak úgy összejárunk. Mert nagyon sokat találkozunk.
- Huhúúú. Tehát szeretőd van?- ugrott le a pultról.
- Mondhatjuk- forgattam a szemem.
- Ez nagyon szép és jó de nem értem, hogy miért mondtad ezt nekem. Mert bocsi, de hidegen hagy.. Jól éreztük most magunkat és ennyi. Ez nem folytatásos dolog. Nem értem, hogy miért mondtad ezt nekem. Majd ha unatkozunk, összefutunk, aztán kefélünk max egy jót, de ennyi.
- Tudom és így is lenne a legjobb, de Sandra fontos nekem és neked is a barátnőd.
Lela összeszűkítette a szemeit és gyanakodva nézett rám.
- Ki beszélt itt Sandráról?- kérdezte karba tett kézzel. Nem szóltam semmit. Vártam, hogy leessen neki. Sokkoló volt látni a reakciók menetét. Elkezdett fehéredni majd a szája elé kapott.- Te pöcs! Nem tudtad volna ezt előbb elpofázni! Hogy basznád meg!
- Ne csinál úgy mintha ez változtatott volna dolgokat. Úgy is szex lett volna, ha ezt tudod.
- Az nem olyan biztos. Lehet, hogy akkor nem lett volna.
- Nem mindegy most már? Te is meg mondtad, ebből úgy sem lett volna semmit csak egy pár jó dugás.
- Hát most már nem lesz több az biztos.
Amikor ezt mondta furcsa érzés járta át a gyomrom. Tudom, hogy így lesz a legjobb, de akkor is furcsa volt ebbe belegondolni. Iszonyat jól kefélt a csaj.
- Szerintem jobb, ha most elmész.
Felnéztem Lelára hogy, kiolvassak valami az arcából, de ez nem ment, mert a földet bámulta és az istenért sem akarta felém fordítani a fejét.
- Igazad van. Hát akkor. Hello.- vettem fel a földről a pólómat és a pulcsimat és már fordultam is meg. Kivágtam az ajtót, de még a pulcsi a kezembe volt. Leszartam, hogy majd a lépcsőházban kell felvennem. Mentem le, sőt szinte rohantam úgy gondoltam áthívom Corneliát hozzánk. David mára úgy sem mondott semmit. Minél hamarabb ki akartam innen érni, de a második emeletem valaki neki jött a mellkasomnak. A nagy lendülettől szegény seggre esett. Ijedten néztem le. Sandra volt.
17.rész.
- Ba..szus, bocs csaj.- nyújtottam a kezem. De ő csak nevetett.
- Kicsit nagy a löket, szépfiú.- kelt fel és leporolta a fenekét. Te jó ég. Nincs is itt pór, vagy bármi piszok. Egy ilyen puccos lakóházban az a minimum hogy félóránként felmosnak. De azért szívesen bevállaltam volna, hogy majd én segítek megszabadítani a baba popsiját az oda nem illő koszoktól, porcicákról vagy bármi egyébtől, esetleg a farmerjétől vagy a bugyijától.
- Hát te?- Sandra összeszűkítette a szemeit.- Lelánál voltál?
Hoppá. Úgy látszik túlságosan, elbíztam magam. Csak nem hogy ennyire átlát a hazugságomon. Végülis neki még nem hazudtam. Corint már simán átvágtam, ha olyan volt. Úgy látszik Sandránál ez nem jön be.
- Igen nála voltál.
- Ohh, de jó. Akkor megyek is felsegítek neki kipakolni. Gondoltam, hogy fel fog téged hívni. Tudod nagyon büszke a kis házacskájára.- mosolygott. Huh, nagy kő esett le a szívemről.
- Hát igen. A konyhája szép.
- Igen, nekem is tetszik. Én választottam neki. Meg csináltam róla fényképeket mikor megtudtam, hogy el akarják adni. Aztán Lela ezért vette meg. Megtetszett neki a képek alapján. Nah gyere, menjünk fel.- ragadta meg a kezem hirtelen és húzni kezdett felfelé.
Nem is volt időm ellenkezni már azon kaptam magam, hogy az ajtó előtt állok. Sandra kezét fogva, aki boldogan veri az ajtót.
- Búj be! Csak nem hogy itt hagytad az alsógatyád.- szólt Lela benntről. Nagyot nyeltem. Nem láttam Sandra arcát de tudtam, hogy furán néz. Vagy még sem. Vigyorogva fordult felém.
- Csak nem hogy járt már Lelánál a pizzás fiú?- kérdezte tőlem. Mondhattam volna neki, hogy nem a pizzás fiú hanem én. De akkora állat én sem vagyok.- Hát szívem örülök, hogy látlak- nyitotta az ajtót aztán megállt. Én így pont beleütköztem.
Lela abban a kis mini felsőben és a tangában. Csak eddig jutott el a felöltözésben.
Nem is kellett szegény lánynak megjátszania, hogy zavarban van. Mert tényleg abban volt. Nem attól hogy én látom, hanem abban hogy esetleg Sandrának leesik dolog. Mind kettőnk tudta, hogy nem egy hülye lány.
Sandra nagyokat pislogott aztán felemelte a kezét, hogy eltakarja vele a szemem. Nem mintha bármi újat láttam volna.
- Én én én…- habogta Lela. Majd elhallgatott, gondolom elment. Sandra elvette a kezét és karba tett kézzel nézett rám.
- Mi van?- húztam fel a vállaim, mintha engem is meglepne a női test ilyen alapos látványa.
Már pont nyitotta volna a száját mikor Lela tért vissza és már magára öltött egy farmert, amit pont előttünk gombolt még csak be. Jól tette, hogy nem hagyott minket olyan sokáig kettesben. Sandra nehogy elkezdjen gondolkodni és kombinálni, mert abból csak gebasz van.
- Bocsássatok meg, de pont készültem átöltözni.- pirult.
- Hát öhm. Segáz. Én voltam a hibás.
- De ne állj már ott te hülye pitsa! Nem is ölelsz meg?
A két csaj nevetve borult egymás keblére.
- Isztok valamit? Bár kávéfőzőt még nem pakoltam ki.
- Így délfelé? Hülye vagy? Egy gyümi lé megfelel.
- És te Tom?
- Öhm. Semmi kösz.- indultam a csajok után a konyhába. Sandra felugrott a pultra pont oda ahol 7 perce még keményen csináltuk. Uh Bassza meg. Olyan kurva bűntudatom támadt, mint amilyen eddig még soha. Legszívesebben ütni, vágni tudtam volna magam.
- Figyeljetek csak- álltam fel zavaromban.- Nekem lesz még egy kis megbeszélésem Daviddel.- ami persze kamu volt.
- Jól van. -bólintott Lela.
Szívesen oda mentem volna Sandrához egy kis búcsúzóért. De ő még nem tudta, hogy elmondtam Lelának, szóval hagytam az egészet a búsba.
Kibattyogtam a kocsimhoz aztán kihajtottam a forgalmas útra. Fogalmam sem volt mihez kezdjek magammal. Legszívesebben elnéztem volna Corinhoz, de nagyon jól tudtam, hogyha egyszer eljutok odáig, akkor már a hátam közepére sem kívánnám.
Lefordultam a legközelebbi kereszteződésnél. Xartam rá hogy merre vezet. Sajnos túl jól ismertem a várost, és nagyon jól tudtam hová fogok kilyukadni. Nagyon jó hely volt. Talán a legjobb nekem ebben a percben, ahová vágyhattam, de sajnos ismeretem már jól. Pedig olyan jó lett volna kicsit eltévedni. Annyira hogy a gondjaim sem találnak rám. De ez lehetetlennek bizonyult.
Beparkoltam a kikötőbe. Arra valahogy mindig borult az ég. Köcsög nagy óceánjárók úsznak a vízen. Lassan és lomhán, mintha csak annyival tudnának menni. Közben majd szétvető őket az erő. Úgy éreztem magam, mintha én is ilyen lennék. Csak egy helyben topogtam már egy ideje. Tudtam, hogy ez így nem valami építő jellegű, hogy ilyen sok bonyodalom szálat szövök. Amivel magamnak teszek be, mert ha tovább így folytatom egyre szűkülni fog a dolog, akkor végül megfojtom magam ezzel a sok xarral. Minden lelepleződik és utána nekem végem.
De sajnálom. Ez van. Megőrjítenek ezek a nők. Mindig alul maradok az erejükkel szemben. Képtelenség menekülni. Hiába is látom át a következményeket és hiába is, tudom, hogy LE KELL ZÁRNOM a dolgokat. Hogy csak 1 maradjon.
De olyan lehetetlennek tűnik a választás, hogy mégis ki?
Próbáltam tiszta fejjel mérlegelni.
Perpillanat 3 lány ugrott be, akikkel kicsit jobban voltam, mint a többiekkel, és akikről érdemes egyáltalán filozni. Szóval nem ezer éve történt velük a dolog és nem csak egyszer. Hatással vannak a mostani életemre.
Első Lela, de róla nem is tudok nagyon semmi. Csak hogy jó vele. Nagyon is. Szal, valami olyan kisugárzása van a csajnak. Életemben 3szor találkoztam vele és abból 2szer lett sex a vége. Azt mondják, hogy az ember, tanul a hibáiból. Úgy néz ki ez nekem nem megy. Más lánnyal találkozok, meg van.. aztán másodszor már nincs az a varázs. Igaz akkor tudjuk, hogy ez nem jönne nekünk össze csak egy éjszakára. De Lelával is tudtuk, hogy úgy sem menne. Csak egyszer. Aztán mégis 2 lett belőle. De ő a legkönnyebb eset, vele nem annyira komoly. Ha nem találkozunk, akkor semmi baj nincs. Ő nem téma. Vele nem olyan mély a dolog. Nem is olyan macerás lezárnia dolgokat. Ami neki is az érdeke, ha jóban akar lenni a barátnőével.
Corin már jóval neccesebb. Teljesen más világ. Mindenki azt várja el, hogy vele legyek. Mindenki úgy tudja, hogy vele vagyok 100%ban. Mi vagyunk azok, akik teljesen kiegészítik egymást-, gondolják. Amikor összejöttünk még én is így láttam. Majd ő lesz az, aki egyenesbe hozza az érzelmeimet, és aki kicsit helyre rázza dolgaimat.
A fanok is elfogadták, ami nagyon jó dolog. Davidnek is tetszett az ötlet mikor bejelentettem, hogy szeretném nyilvánosságra hozni, mert talán ez már egy komoly kapcsolat. A sajtó is csupa szépet írt, hogy talán ő lesz a lány, aki lenyugtat. Egy ideig ment is a dolog. De aztán elmúlt ez a rajongás. Felébredtem és éreztem, hogy mindjárt megfulladok, és már nem igénylem, hogy ott legyen mellettem, már csak úgy van. Nem rajongtam úgy érte, mint régen. Akkor is iszok jó csaj maradt, de semmi több. Szerettem vele lenni. De talán csak, azért mert elvárták tőlem. Azok is, akiket a legfontosabbnak tartottam. Bill. Imádta, hogy vele vagyok. Nagyon. Büszke volt a tesókájára. Ez azért eléggé lehangolt és teljesen elbátortalanított, attól hogy esetleg szakítsak Corinnal.
Nagyon nehéz megszakítani a kapcsolatot egy olyan emberrel, aki már teljesen beleforrt az életedbe. Anyámmal is tök jóban voltak. Rengeteg cucca volt nálam és ismertem mindenki, akit ő is. Tudtam a barátnői nevét, akikkel együtt járt vásárolni. És tudtam a fodrászszalonja címét. Hogy melyik kedvenc virága és hogy mit szeret enni, ha szomorú. Hogy milyen lapokat járat, vagy hogy hová szokott menni reggelizni. Hogy hogy szereti a teát, és hogy lekvárral eszi a pirítóst. Ismertem fóbiáit és hogy fél a tetoválástól, amit én aranyosnak találok, bár Billével már egészen megbarátkozott. Szóval úgy mindent. Éreztem, hogy még mindig van köztünk valami kapocs. Ami összeköt minket. Meg hát ki tudna kidobni egy ilyen hatalmas mellekkel megáldott kiscsajt amilyen Cornelia? Alacsony szöszi, hatalmas dudákkal, amik között az ember szívesen fulladna meg.
Sandrában pedig pont azt vonzott, hogy teljesen lehetetlen. Egyszerűen elérhetetlen volt. Szinte mondhatnám, hogy semmi esélyem nem volt nála. Mert teljesen nem az a pasi voltam, aki neki kéne. Egy svéd milliárdossal az oldalán tudtam volna elképzelni vagy egy svájci bankár fiával. De nem is ez volt a legnagyobb bibi. Már kitudja mennyi ideje voltunk „együtt” de még mindig nem volt az enyém. Nem fedte fel magát előttem. Úgy tett, mintha csak úgy lennék neki. Néha már én sem tudtam, hogy akkor most tényleg nem érez irántam semmi érzelmet és csak azért „tart” hogy mégis legyen valami, vagy csak ilyen a természete. De tudtam, hogy nem. Mert néha teljesen jól meg voltunk. Mint egy igazi pár. Máskor meg hihetetlenül hideg volt velem. És képtelen volt megnyílni. Sex után is mindig sietett el vagy jobbik esetben is elfordult vagy csak félig ölelt át és kerülte a tekintettem. Akkor teljesen védtelen volt. Ezt én láttam rajta. Nincs nagyon szüksége pasira. Ezt nagyon is jól tudom. Nincs rászorulva… Nem volt rá ideje. Ezt mondta is nekem. Hogy komoly kapcsolat neki most nem menne.
Nehéz választás. Alacsony cuki kis bögyös szőke, vagy magas szexi sötét?
Szinte éreztem, ahogy szétesik a fejem. Képtelen voltam dönteni. Inkább nem is agyaltam rajta többet.
Figyeltem, ahogy egy madár repked a kocsim előtt. Talán sirály volt.
Elkapta a szél egyik áramlatát és engedte, hogy csak szálljon. Szívesen lettem volna a helyében.
Egyre közelebb körözött aztán hirtelen leszállt a motorháztetőre és kíváncsian nézett rám.
-Kaja köll?- kiabáltam ki neki. Felkapta a fejét és tovább kémlelt. Szemtelen egy lény volt.
Aztán tette egy lépést közelebb. Csikorogtak a hatalmas karmai amikor húzta a lábát. Mérgesen kezdtem dobolni a szélvédőn, hogy elijesszem.
- Hey! Te rohadt tollas! Húzzál csak innen nagyon gyorsan!- kiabáltam. De nem akart elmenni.
Féltem, hogy összekarcolja a festéket. Gyors beindítottam a kocsit és hátra hajtottam. Szegény madár elvesztette az egyensúlyát, kicsúszott a lába. Aztán gyors elrepült.
Úgy gondoltam ideje haza menni.
Szép nyugisan ugráltam fel a lépcsőn. Aztán kizártam az ajtót. Bill pont a konyhában volt. Natasha meg a pultnál ült és nagyon durcás fejet vágott. Itt valami nem klappolt.
18. rész.
Szép nyugisan ugráltam fel a lépcsőn. Aztán kizártam az ajtót. Bill pont a konyhában volt. Natasha meg a pultnál ült és nagyon durcás fejet vágott. Itt valami nem klappolt.
- Sziasztok fiatalak- ugrottam ki a cipőmből és vigyorogva baszodtam le Natasha elé. Aki csak felnézett rám és unottan le is hajtotta a fejét.
- Szevasz Tom.- húzta a száját.
Bill felé sandítottam, aki csak forgatja a szemeit, jelezve hogy hagyjam rá.
- Te merre jártál?- kérdezte tőlem Bill.
Az a helyzet hogy mostanában elég xar volt a viszonyom vele. Szerintem, érzte rajtam, hogy vannak dolgok, amiket nem akarok neki elmondani.
- Ki kellett csinálnom pár orosz diktátort. Lazán ennyi.- vigyorogtam.
Natasha csak maga elé bámult.
- Hey, ez vicces volt- löktem meg enyhén a lány vállát.- Natasha, mosolyog!
A várt reakció elmaradt. Vágott egy műmosolyt szinte már gúnyosan.
- Mi van Tom? Mi ez a murimámor csak nem, hogy szerelmes vagy?- vigyorgott érzelem nélkül. Szerintem nem is érdekelte a válasz. Billt annál inkább.
- Talán- dőltem hátra a székemben és a tarkómon összekulcsoltam a kezeimet. Csak hogy Bill elégedett legyen. Végülis nem hazudtam. Csak épp az volt a bibi hogy lehet, hogy nem a megfelelő lányba voltam.
- Figyelj csak Tom. Beszélnünk kéne.- intett Bill aztán közelebb lépett Natashához. De ő nem is reagált rá. Olyan volt, mint egy zombi.
- Figyelj csak kicsim. Mindjárt jövünk, rendben?- csókolta Bill végig barátnője nyakát. A lány csak fancsali képet vágott, de nem szólt semmi. Komolyan mondom, kezdtem félni tőle.
Elindultunk a teraszra. Kivettem egy szálat az asztalon lévő dobozból aztán Billnek vágtam. Aki épp, hogy elkapta.
- Most mit kínzol, tudod, hogy nem lehet?- vágta vissza. Natasha nem csípte, hogyha Bill bagózik. Így megígérte neki, hogyha itt van, akkor nem teszi.
- Ne csináld már! Most már szerintem úgy sem fogtok akciózni. Szerintem még smárolni sem, mert a csaj átment élőhalottba.
- Ne beszélj már róla így- szólt rám, de azért egy picit vigyorgott.
- Tényleg? Mi a baja amúgy?
- Semmi. Csak elmondtam neki, hogy nem akartam gyűrűt venni neki most.
- Az kemény! És hogy vázoltad fel neki?
- Ahogy kell. Mondtam, hogy hallottam, hogy Rebeccának azt mesélte, hogy meg akarom kérni a kezét, és hogy ez nem nagyon igaz.
- Hiszti volt?
- Nem. Csak kicsit letört és az óta ilyen.. Ilyen fura.
Elkezdtem röhögni, mint az állat. Nem tudtam miért, de olyan röhejes volt a helyzet.
- Most mi a bajod?- húzta fel a szemöldökét Bill.
-és az óta ilyen -ismételtem Bill szavát.- Ez tetszik. Mintha a csajoknál lenne egy ilyen gomb. Ha valami olyat hallanak, ami nekik nem tetszik, átmennek agyhallottba.
- Kac-Kac Tom- nem tudom mit szólnál hozzá te is hogyha kiderülne…áhh..mind1, hagyjuk.. nem is tudok példát mondani. Hagyjuk.- legyintett.
Én meg csak zavarodottan ráztam a fejem.
- Bill most mi van?
- Nem érdekes…David hívott. Mondta, hogy menjünk át hozzá vacsorázni. Fel a villájába. Ott lesz mindenki.
- Mindenki? Mégis ki mindenki?
- Ő mondta így, hogy mindenki.
- Hát tesó szerintem a mindenkibe mi is benne vagyunk.
- Esetleg…Meg még Az egész banda, Don, Andreas, a Nőink, meg David talán nője: Sandra.
- Mi va’?- kerekedtek el a szemeim.- Az baromság! Sandrának semmi köze nincs Davidhez.
- Nem vetted észre hogy hogy hajt rá? Vegasban is teljesen rá volt startolva a két bigére.
- Milyen kettőre?
- Hát tudod ki az a másik. A Miss Felsőbb hatalom?
- Mi van? Miss Felsőbb hatalom?
- Nem láttad, hogy hogy nézett ránk?
- Nem is ismered!- nevettem.
- Mintha te ismernéd.
Csak vigyorogtam, de nem mondom semmi. Hát a testét azt nagyon jól ismertem, az biztos.
- Meg nem is akarom megismerni!- makacskodott Bill.
Vigyorogva fordítottam neki hátat és nagyot szívtam a cigimbe. Dehogynem akarja, csak a fasz még magának sem tudja beismerni. Mert az agyacskája mást mondd. Mindig így makacskodik.
- És figyelj csak mikor is, megyünk Davidhez?- nyomtam el a cigit.
- Tudja a tököm. Majd estefelé. Gondolom még David is, felhívja a többieket.
- Szerintem, már megtette. Ne légy olyan egós, hogy abban a tudatba ringasd magad, hogy téged hívott először.- löktem meg a vállát.
- Már pedig így van.
- Tévedsz. Hogyha állításod szerint David nyomul Sandrára, valószínűleg őt hívta előbb.
- Nah, jól van Tom, hagyjál békén! Délután 2 van. Mit csinálunk még estig?- kérdeztem.
- Hát…Tudja a faszom. Én bemegyek az biztos. De te maradhatsz itt, beszélgetni a galambokkal vagy inkább a sirályokkal- pislogtam édesen.
- Sirályokkal? Minek?
- Áhh, ez hosszú sztory- legyintettem.- Te inkább húzzál be a hercegnődhöz, akinek most kiszívták az agyát.
Bill fejcsóválva elment mellettem. Közben a középső úját végig felém, tartotta kinyújtva.
Csak mosolyogtam. Aztán gyengéden lecsaptam a kezét. Nem szólt semmi csak bevágta az ajtót.
Kimentem a korláthoz és neki támaszkodtam. Kémleltem az eget hátha meglátok egy sirályt. Kezdtem csípni azokat a tollasokat. Olyan jópofák voltak.
Kivettem még egy szál cigit aztán rágyújtottam.
Miért kell hazudnom Billnek? Én tényleg el akarom neki mondani a dolgot meg minden, de egyszerűen nem megy. Pedig csak nagy levegőt kéne vennem és túlesni rajta gyorsan. Aztán biztos minden könnyebb lenne. És nem nőne tovább köztünk a szakadék.
Egy ideig biztos morogna, de aztán csak megbékélne. Ismerem.
Már csak azt kéne kiszopnom a kisujjamból, hogy mivel is tudnám leghasznosabban eltölteni az időt a vacsoráig.
Benyúltam a telefonomért és hívtam Cori-t.
- Igen?- vette fel nagy nehezen.
- Hello Baby. Merre vagy?
- Szia életem- változtatta meg a hangját.- Masszíroztatok.
-Irigyellek.- nevettem.
- Igen, csak új srác van bent és olyan állat mód, csinálja.- vette suttogóra.- De most éppen kint van, mert az összes olajt rám kente. Tiszta lökött.
- Hát akkor mondd meg neki, hogy finomabban dolgozzon, mert jön a pasid és szétveri.- Istenem, hogy ennek a csajnak mekkora gondjai vannak.
- Jól van, mondom. Csak szerintem, nem tud németül. Szerintem orosz.
- Akkor meg miért suttogsz?
- Hát, mert azt biztos megértené, hogyha szidom. Aztán még erősebben dolgozna meg. És tudod, hogy azt mennyire nem bírom.
- Azért mégis irigyellek. Lehet, hogy nekem is el kéne mennem.- gondolkodtam, bár tudtam, hogy biztos nem mennék. Hülye lennék.
- Majd én megmasszírozlak.
- Juj, de xarul hangzik- dőltem neki a korlátnak, és a könyökömmel támaszkodtam rajta. Bejött a dolog.
- Figyelj, le kell raknom, mert már itt van. De majd csörgök, ha kész vagyok. Átnézhetnél hozzánk.
- Jó rendben. Este ugye akkor jössz Davidhez?
- Ja igen, persze. Na csók.
Visszamentem a házba és rögön a nappali felé vettem az irányt. Beugrottam a kanapéba is a kezembe vettem a távirányítót. Aztán elkezdtem keresni valami baromságot, hogy elüssem az időt.
19. rész
Corin lakásán ültem az ágy szélén, miközben ő a fürdőben készülődött. A ruha már meg volt –hál’ égnek-, bár csak a smink hiányzott. De így is késésben voltunk.
Davidnél a vacsora mindig nagyon összetett dolog. Olykor-olykor, mikor nem vagyunk teljesen betáblázva időpontokkal, és Davidnek olyanja van, elhívja a bandát és pár tagot a társaságunkból, akit ő is bír.
Kajolunk és drága piákat vedelünk David puccos házában.
A csajok mindig elegáns ruhát húznak, aztán úgy indulunk. Nekem a szokásos is megteszi. Még jó hogy!
Corin ma este egy fekete kis minit vett fel hozzá nagyon hosszú fülbe valót és egy magas sarkút, ami szegénykémen nem igazán segített, mert így is kerti törpe maradt. Kerti törpe, nagy mellekkel. De állati szexis volt. Biztos eltörpült volna mellette egy rakat szupermodell, nagyon jól nézett ki abban a kis mélydekoltázsos ruhában. Egy kis lapos táskát hozott magával. Hajában egy vékony kis hajbánt volt. Fekete. Állati jól mutatott a platina szőke hajában.
- Kész?- húztam ki a fülemből a fülhallgatót.
Corin mosolyogva forgott meg. Nagyon kis csinos popsija volt. A magas sarkú pedig optikailag megnyújtotta vékonyka kis törékeny testét.
- Uhh, széphölgy! Csak nehogy meglásson valaki más is rajtam kívül.
Elégedetten elmosolyogott és kuncogott egy picit. Aztán pedig huncutul megcsillant a szeme és hirtelen beugrott az ölembe. Felnyögtem a meglepődöttségtől.
Pont közelíteni kezdtem a számmal, mikor eltolt magától és felállt.
- Nem nem, szájfény.- nevetett.
Én ezt nem tartottam viccesnek.
- Menjünk- keltem fel és rávágtam Corin popójára mikor kimentünk az ajtón.
Beszálltunk a kocsimba és elindultunk Davidhez.
Egy kis dombon lakott, szépen elzárva. A villanegyedben.
Hatalmas volt a felhajtója, így senki nem látott be magába a házba. Nagyon király hely volt. Simán el tudtam magamat is képzelni, amint reggel felkelek, és egy kis boxerben kivánszorgok egy ilyen ház teraszán, aztán mögöttem, kijön két csaj és átkarol hátulról.
Nem is csöngettünk, már megszokott volt a járás.
Beértünk az ebédlőbe. Már ott ült Georg, Andreas, Don és Gustav. David pedig pont a bárnál állt és a piákat nézegette.
- Hát szevasztok!- köszöntek. Mi meg leültünk. Úgy néz ki, hogy Sandrát még sem hívta meg David- sóhajtottam magamban gonoszul.
- Mi a pálya?- kacsintott Don a másik oldalról.
- Csak a szokásos.- vontam meg a vállam.
- Nagyon csinos vagy, Cornelia- nyomott David egy puszit az arcára, mikor elment mellettünk és kezet fogott velem.
A lány csak kuncogott.
- Bill?- kérdeztem.
- Jön ő is.
- Azért! Reméltem!
Gustav a villával játszott. Őt figyeltem. Muszáj állandóan valamivel ütemet csinálnia. Nagyon bírtam.
Georg, hirtelen kivette alól a a tányért, amit épp halkan veregetett szegény srác.
- Most mi van?- nézett fel.
- Idegesített, na- nevetett.
- Hagyd már, szegényt- huppant le hirtelen melléjük Bill.
- Szeva!- pacsizott le vele Andreas.- Nődet meg hol hagytad?
- Itt vagyok- jött be Natasha is. Már kicsit jobb színben volt. Illetve már nem volt olyan zöld. Nah jó, nem. Csinos volt, mint mindig. Egy citrom sárga kis fodros ruha volt rajta
Nekem nagyon bejött, az biztos. Nem volt olyan kivágott mondjuk. De igazán remek volt.
Azt vettem észre, hogy a velünk szemben ülök, egy irányba néznek. Valamerre a fejem fölé, egy pontba. Vettem gyors egy 180 fokos fordulatot és már megértettem a sóvárgó tekinteteket.
Sandra állt ott. Elegánsan felkötött hajjal. Hatalmas lelógó fölbe valóval. Egy fűzős kis fehér ruhában. Egy magas sarkú szandál volt rajta, ami fel vollt kötve végig a vádliján. A ruha szoknyája kis fodros volt, aztán pedig fent nyakba kötős. Az arcán pedig 100 Wattos mosoly. De neki nem állt olyan hülyén. Inkább bájos volt. Iszonyatosan bájos.
- Hali- intett és a vérpirosra pingált telt ajkába harapott.
Egy perc hatásszünet.
Kettő is…
David felugrott és rögtön előtte termett, aztán megölelte.
- Szia! Gyönyörű vagy.- nézett rajta végig David. A mellein valahogy többet időzött a kelleténél. Szerintem…
- Köszönöm. Ezt neked hoztam- nyújtott át egy kis ajándékcsomagot, amiből David előhúzott egy üveg whisky-t.
- De aranyos vagy!
- Skóciából van.
Beugrott, hogy Sandra azt szereti még a koktélokon kívül. Whisky-t tisztán jéggel. Kevés jéggel, mert a sok, az gyilkolja az erejét. Ő mondta mindig így. Önkéntelenül is elvigyorodtam, ahogy ez eszembe jutott.
- Foglaltam neked helyet!- intett Dominic örömködve.
Láttam Georgon hogy forr benne, hogy ő pedig rögtön beült Andreas és Gustav közé, így ő nem tudta elsütni ezt a dumát.
- Nem, nem, ülj csak ide.- húzta ki a széket David mellettem. Gondolom ő, pedig majd mellé fog ülni.
- Köszönöm.- ült be a lány. David lehajolt és súgott valamit a fülébe.
Nagyon felbaszott, hogy David itt játssza a fejét. Így inkább elkaptam a tekintettem, ami pont összetalálkozott Billével. Szerencsétlenségemre.
Értetlenül nézett rám. Szerintem kiolvasott valamit belőle, mert intet a fejével, hogy menjünk ki a teraszra.
Lassan felálltam és indultam ki.
Bill úgy szedte a hosszú lábait, valamiért teljesen zaklatott volt. Csak nem hogy rájött? Abból aztán balhé van. Ha nem én mondom el neki.
- Állítsd le magad, jó?- fordult meg mikor már majdnem a korláthoz ért. Így pont szembe került velem.
- Mi van?
- Látom rajtad, hogy kanos szemekkel nézel, rá cseszed! Uralkodnod kell magadon, jó? Sandra jó csak, tudom én is. De Cornelia sokkal jobb. Ő komoly. Sandrát csak addig akarnád, ameddig meg nem farkalod. Tudom, hogy utána megbánnád. Ne csináld! Felejtsd el. Tudom, hogy kibírod!
Már pont sóhajtottam, hogy elmondtam Billnek hogy nem, tudtam magamon uralkodni, mikor kijött Don a teraszra és kivett a zsebéből egy dobozzal.
- Császtok barátocskáim.- köszönt és felém, dobta a dobozt.
- Kösz.- dobtam Bill felé, aki rá sem nézett és visszadobta Donnak.
- Én nem, tudjátok…
- Ja, persze. Tündérke nem engedi- forgatta a szemeit Dominic.
- Igen, mert én szeretem a Tündérkét és tudok nemet mondani, bármekkora is a kísértés.- nézett rám Bill szúrós szemekkel.
- Nyazsgem, jó?- fújtam Bill felé nyersen. Tudtam, mire céloz.
- Mi a para?- nevetett Don.
- Áhh, mind1- legyintettem és megigazítottam a sapkám. Nagyon nyomta a fejem egyik oldalát.
- Halljátok. Ez a tetves David, hogy nyomul már!- fogott új témába Don.- Eltörném neki a kezét, ha kiderülne, hogy csak azt akarja.
- Hiszen ismered Davidet, naná hogy csak azt akarja.- vonta meg a vállát Bill.
- Szerintem most nem.- folytatta Don- akkor már rég meg lett volna neki mind kettő Vegasban.
- Ezt hogy érted? -néztem fel.
- Hát úgy hogy már akkor rájuk nyomult volna, úgy igazán. De nem. Nem tette. Remélem is hogy nem próbálkozik meg ilyennel. Máscsajokkal csinálja csak, lexarom.
Ilyenkor duzzadt csak az ágyékom a büszkeségtől. Mikor egy ilyen srác, mint Dominic tisztelettel és féltve beszél egy lányról és az a lány ilyen közel áll hozzám. Igaz ő tudta, hogy miket szoktunk csinálni, de szerintem hogyha nem tudta volna akkor se nagyon örülne, hogy David ennyire érdeklődik. Sőt akkor még ő is hajtana. Emlékeztem rá nekem is mondta, hogy neki nem csak arra kéne, hanem úgy igazából. Pedig Dominicnál ez nagy szó. Neki aztán vannak igényei még azzal szemben is, akivel lefekszik.
- Nah, jól van, én megyek vissza.- nyomta el a cigijét, amit még csak félig szívott el. Ott hagyva minket Billel. Ez volt az a pillanat, amikor el KELL mondanom. Éreztem.
20. rész.
- Figyelj - vettem erőt magamon és felé fordultam- Van valami, amit el kell mondanom. De tudom, hogy nem fogsz neki örülni. De muszáj, hogy tudd, mert a testvérem vagy és te állsz hozzám a legközelebb. Meg szóval na.. szóval csak neked akartam jót, hogy nem mondtam el. És csakis azért nem, mert szerettem hogy büszke vagy rám.- vakartam a fejem zavartan.
- Meghúztad Sandrá,t mi?- húzta a száját.
Leesett az állam. Basszus, tényleg nem tudok neki hazudni.
- Hát…
- Tudtam! Tudtam! Tudtam!- kezdte el rugdosni a korlátot.- Éreztem, hogy ez lesz! Az a hülye ribanc szétrakja neked a lábad és te meg nem tudsz majd uralkodni a farkadon, és muszáj neki bevágnod.
- Hey! Hey Hey Hey! Álljunk csak meg! Egyáltalán nem így volt. Képzeld el!- kaptam fel a vizet.- Sandra nem egy ribanc!
- De az! Egy kibaszott nagy ribanc, ha rámászik egy faszira, akiről tudja, hogy barátnője van és megbaszatja magát vele.
- Nem baszatta meg magát velem! Nem mászott rám! Nem tudta, hogy van barátnőm. Vili?- fújtattam. Felbaszott, hogy nem éppen kedvesen beszélnek a csajról, aki nekem sem fontos. Ezt még a tesómnak sem engedtem meg, akkor sem hogyha jogosan volt felháborodva.
- Nem tudta? Na ne mondd már! Mióta tudja már!
- Igen! De amikor először lefeküdtünk akkor még nem mondtam el neki, hülye gyerek- magyaráztam Billnek mint egy gyépésnek, és még mutogattam is hozzá.
Bill elhallgatott. Majd mikor leesett neki, elkerekedett a szeme és hátrált egy lépést. Eddig csak azt hitte, hogy egyszer meg volt mostanában és ennyi a történet.
- És mégis mióta?- kérdezte, és közben rázta a fejét. Szerintem, már nem is érdekelte.
- Hát, nem tudom, nem emlékszem. Andreas szülinapi buliján tudta meg, hogy együtt vagyok Corinnal, azért ment el olyan gyorsan. Akkor nem akart velem szóba állni.
- Pff. Olyan régóta? Aztán valahogy mégis…Hülye qrva.
- Bill, Bazd meg álljál le, mert pofán cseszlek! De most tényleg. Nem csak ő a hibás, én jobban. Ez van. Nem tehetsz ellene semmit!
- De nem hozzád való! Te meg Cornelia- kezdte, de nem hagytam hogy befejezze. Pont ezt nem akartam, hogy ilyeneket mondjon.
- Nem Bill! Egyáltalán nem! Csak te szeretnéd, hogy Corneliával minden rendbe legyen. De közben nem.
- De ő Gyönyörű.
- Igen, gyönyörű, imádni való, édes, szexi. Szinte már tökéletes. És simán el is lennék vele, hogyha nem ismerném Sandrát, de mégis ismerem. Ez van!
- Biztos az a célja neki, hogy lapátra tedd Corint!
- Nem hinném!- nevettem.- Neki nem kellek, mármint úgy nem kellek. Nem akar engem, meg amúgy is... Túl elfoglalt.
- Hát akkor meg, mit erőlködsz?
- Jól van, hagyjuk!- vontam meg idegesen a vállam, aztán hátat fordítottam Billnek és indultam vissza a többiekhez. Igazából néha én is elgondolkodtam, hogy akkor végül is én mit erőlködöm?
- Tom! Állj már meg- jött utánam. De eszem ágában sem volt teljesíteni a kérését. A többiek előtt biztos nem mer beszélni.
Bevágódtam Cori mellé.
- Nah végre, azt hittem már sosem jössz.- Húzódott hozzám közelebb és feltette az asztalra az összekulcsolt kezünket.
Bill mérges fejjel bámulta a kezeinket, ami az összetartozásunkat szimbolizálta.
Nem nagyon tetszett neki.
- Most már hogy itt van a két jómadár is, együnk.- Vette le David az ezüstfedőt a sültekről.
- De jó illata van!- mosolygott bájosan Corin.
-Igen.- Bólintott Georg és kivett egy szeletet.
- És hol marad az áldás?- szörnyülködött el David, de persze csak poénból.
Szépen elnyámmogtunk, meg minden.
- Bill ide adnád a vadászszószt?- mosolygott Sandra.
- Talán a kezet talán nem olyan hosszú, mint a gyönyörű lábad, ami után minden pasi lógatja a nyelvét.
Mindenki csak pislogott, de nem értette ezt a hirtelen jött dolgot.
-Nem is kívánom azt a szószt. -bújt ki a dolog alól Sandra és egy hatalmas falatot vett a szájába, hogy még akkor se kelljen válaszolnia, ha valaki kérdezi.
Fagyos hangulatban telt utána az összejövetel egészen a desszertig, ahol már átadhattuk magunkat Don és Andreas egetverő baromságainak.
- Nah ki mit kér inni?- állt fel David.- Megkóstoljuk Sandra whisky-ét?
- Nincs valami más?- húzta a száját Bill.
Láttam, hogy Sandránál most telt be a pohár. Megvárta, amíg mindenki koccint, és mosolyogva dicséri az italt majd nyújtózkodott egy hatalmasat-, amit persze a hímtagok pislogva nézek-, aztán intett a fejével Billnek hogy azonnal menjen ki a teraszra. De úgy láttam Bill nem akarta venni a lapot. Hosszú percekbe és gyilkos pillantásokba került, mire leesett neki.
Jobbnak láttam, hogyha én is velük tartok.
Kiértünk a teraszra, Sandra azonnal megfordult és gyilkos nézéssel indult Bill felé.
- Neked meg mi a fasz bajod van veled?- kérdezte össze szűkített, szemel, karba tette kézzel a lány.
- Szépíthetek egy kicsit, és akkor azt mondom, nem vagy túl szimpi, de őszintén megmondhatom, hogy utállak.
- Tudod mit! Akkor lény őszinte, én meg szépítek a dolgokon, és azt mondom, hogy én is utállak.- sziszegte a lány.
Billt nem hatotta meg a dolog.
- Hát akkor légy büszke magadra, de én most bemegyek.
Sandra vett egy 90 fokos fordulatot és rám nézett.
- Nah ki vele!- mérgesen a mellembe fúrta a mutató ujját.
- Tudja?
Tudtam, mire gondol. Kénytelen voltam elmondtam neki.
- Igen.
- Hát baszd meg, szép volt. Gratulálok.- viharzott el.
Elhúztam a szám és visszabattyogtam. Egy új vendég jött. Stílusos késés kipipálva. Lela volt az.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
