|
21-26.rész
2010.08.03. 09:31
21. rész.
- Szia! Hogy-hogy itt és nem Vegasban?- mosolygott boldogan Dom.
- Csak átruccantam. Unom már a Vegas-i szaunákat- nevetett és közben rám nézett.
Nem szokásom zavarba jönni. De most sikerült.
- Házigazdát merre találom?- nézelődött.
- Itt vagyok!- bukkant fel David és rögtön megölelte a lányt. Egy arany szandál volt rajta, aminek hatalmas masni volt az elején. És hozzá egy fényes koktél ruha. Nagyon látszott rajta hogy Vegasban élt.
Egy kis fehér szőrmés mellény volt rajta, de alig ér a melle aljáig és elöl nyitott volt, Olyan volt, mint egy boleró.Ez alatt egy pánt nélküli fekete csillogó kis top volt.
A haját egyik oldalon megkötötte így lógott neki kivasalva előre.
- Miről maradtam le?- nézett végig a társaságon, hatalmas tussal ívelten kihúzott szemeivel.
- Nyugalom. Csak a kajáról.
- Oh, az nem gáz! Fogyózóm!- jelentette ki nevetve.
- Mit csinálsz?- fordult felé Don hatalmas szemekkel..
- Ne is kérdezzétek!- fogta a fejét Sandra szörnyülködve.- Jobb, ha nem akarjátok hallani! Lela, nehogy el kezd!
- Most miért? Tudjátok ez egy…
- Ne!- fogta be Sandra a fülét- Nem akarom megint hallani!
- Szóval Popcorn- diéta, ennyi az egész! Állati jó. Imádom!
Magamban nevettem. Úgy mindenen. Elképzeltem, ahogy Lela egész nap popcornt zabál, és úgy járkál fel alá a lakásban. Másrészt Natashán és röhögnöm kellett. Húzta a száját, kezével a hasát tapogatta és nagyon gondolkodott valamit. Nagyon jól vágtam, hogy azon morfondírozik, hogy lehet, hogy neki is kéne egy kicsit fogyókúrázni. Ezek a nők. Olyan hülyék néha. De tényleg. De mégis imádni valóak.
- Ekkora baromságot!- tette karba a kezét Bill.
- Parancsolsz?- nézett vissza Lela ledöbbenve.
- Hogy ez baromság!- vonta meg makacsul a vállát.- Csak egy nem komplett talál ki ilyet!
- Nem én találtam ki!
- Az sem komplett, aki követi!
- Pedig neked sem ártana. Elég húsos vagy- mérlegelt a lány.- Mondd csak, te gyúrsz? Szépek a bicepszeid! Lefogadom, hogy nem ember nézett már pankrátornak! Biztos sikered lenne. Mindenki rettegne.
Mindenki az asztalt verte a nevetéstől. Csak Bill vágott sértődött képet. De hát ő erőszakolta ki magának.
Natasha és felnevetett, aztán egy percre lefagyott.
- Mi a baj?- fordult felé Bill.
- Áhh, Semmi. Semmi. Csak kicsit rosszul vagyok. Nem lenne nagy baj, hogyha lelépnék?
- Hazaviszlek- állt fel Bill.
- Nem, nem kell.- fogta a fejét a lány.- külön kocsival jöttük. Semmi értelme nem lenne.
- Akkor legalább kikísérlek.
Mindenki kussban figyelte a másik arcát. Andreas már nyitotta a száját, de aztán visszacsukta. Tudtam, hogy ő is azt akarja kérdezni, hogy Bill miért ilyen tahó ma este.
- Tom, a hugidnak meg mi a baja? Megjött a mensije?- fordult végül felém Lela.
Már pont válaszoltam volna, de elnyomta a hangom a többiek nevetése. Nem volt szép ez a húzás Lelától és más esetben biztosan kiálltam volna Bill mellett, de ez esetben nem tettem, mivel Lela is jogosan kérdezett ilyet.
Hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, elkezdtünk inni. Andreas Don nyakába kapaszkodott és nem akart leszállni róla, ami a szöszit eléggé felbaszta. Corin pedig mosolyogva adott finom puszikat az arcomra.
- Nem mondjátok komolyan, hogy ilyen gyors bevágtátok az ajándék whiskymet- forgatta a levegőben Sandra az üres üveget.- Azt a nagy fogyasztói fejeteket!
Bill gyors lehúzta a pohara tartalmát. Volt egy olyan érzésem hogy nagyon meg szerette azt a különlegesfajta whisky-t, de nem akarta mi is észrevegyük ezt. Levágta a poharat az asztalra és durcásan motyogott valamit és közben fel-fel nézett a mellettem ülő két lányra Lelára és Sandrára akik egymás nyakára borulva nevetgéltek.
- Életem ide adnád a citromos tálat?- kocogtatta meg Lela vállát Sandra.
- Persz,e baby- adta át neki bájosan mosolyogva.
- Ne itt lezbuljato,k jó?- mondta Bill halkan a száját undorra húzva.
- Mi bajod van?- Lela meglepődve. Mintha nem hallotta volna tisztán.
- Azt, hogy hűtsétek le magatokat, mert ez undorító!- Bill indulatosan.
- Szerintem nem nekünk kéne!- Sandra tök higgadtan nevetve.
- Dehogy is nem! Gusztustalan kiégett kis riban..
- Na most fejezd be Bill!- álltam fel és nem hagytam, hogy Bill befejezze beszédét.
- Ugyan miért? Igazam van! Bejönnek, aztán úgy viselkednek, mint valami kibaszott dívák. Jobb nekik Vegasban ahol…
- Nah jól van, most már tényleg hűtsd le magad, mert különben én teszem meg.- állt fel Lela indulatosan és kezével megmarkolta a koktélos poharát.
- Persze,presze, csak a szád nagy mert…- Állt fel Bill és így farkas szemet nézett Lelával.- azt hiszed tied a..- Lela rezzenéstelen arccal rálocsolta a pohara egész tartalmát Billre.
A fiú dermedten állt tovább és a szája mozgott, mint egy halnak.
Senki sem mert megszólalni. Csak döbbenten néztünk fel Billre, aki még mindig dermedt volt. Aztán megrázta a fejét, felkapta a már üres poharat és a falhoz vágta. Aztán átgázolt a szilánkokon és kiment a házból.
- Megérdemelte.- Andreas.- Nem mész utána Tom?
- Ööö...- vakartam zavartam a fejem.- De, kéne..Csak- ültem dermedten. -Majd szépen haza megy, aztán lehiggad.- vontam meg a vállam.
Tudtam, hogy kell neki egy kis idő. Bár én sem nagyon értettem, hogy mi is volt akkor ez az egész. Nem szokta így kikészíteni egy lány. Tudtam, hogy nem ez volt a baja. Ez lehetetlen. Szerintem a Sandrás ügy borította ki. Aztán a többi már lapát volt a tűzre.
- Szívem, úgy látom itt elég húzós a hangulat, nem megyünk-, simogatta meg Cori a combomat, aztán oda hajolt hozzám.- Tudod, még össze kell pakolnom holnapra.
- Holnapra?
- Igen, tudod, mondtam, hogy Rebeccával megyünk 2 napra Münchenbe vásárolni.
- Nem mondtad!
- Dehogyis nem! Amikor jöttünk ide, meg tegnap is!- nézett végig rajtam sértődötten.
- Jah, igen! Persze!- csaptam a homlokomra, mintha eszembe jutott volna. Őszintén halványlila gőzöm sem volt miről dumált. Biztos valami más járt az agyamban mikor mondta ezeket. De csöppet sem örültem a dolognak. Ha esetleg mikor először közölte lélekben ott lettem volna tanúsíthattam volna akár egy csöpp ellenállást, talán maradásra bírtam volna. De így elég nagy gáz lett volna tiltakozni egy olyan dolog ellen, amire már előtte rábólintottam. Nem baj, így 2 napom csak Sandráé lesz. Ebbe belegondolva már nem is hiányzott Cornelia. Még ma este szívesen megmondtam volna neki, hogy 2 napig ki sem fogunk kelni az ágyból, de hogy is tehettem volna meg mikor a Cori egy percre sem hagyott magamra.
Felálltunk és búcsúztunk mindenkitől. Aztán pedig elmentünk hozzánk. Kértem Corint hogy, aludjon ott nálunk, de nem akart, hogy be tudjon pakolni. Így a kocsiba egy elhúzott kicsit mélyre hatolóbb csók után búcsúztunk el egymástól. Nekem sem volt kedvem nála aludni. Bár őrülten kívántam a dolgot. De úgy döntöttem, hogy most inkább nem.
Haza értem és azonnal bespuriztam a szobámba. El akartam kerülni Billt. Még legalább reggeléig.
22. rész
Bemásztam az ágyba és bekapcsoltam a TV-t. El is aludtam rajta se perc alatt. Reggel a főző műsör ment mikor felébredten. Jó korán lehetett. Kikapcsoltam a TV-t és kimentem a konyhába egy kávéért.
Kómásan vettem le a bögrémet aztán kimentem a teraszra és rágyújtottam, közben iszogattam.
Egészen felébredtem. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom meg a fogam. Nem akartam még felöltözni. Jól éreztem magam abban a boxerban amiben aludtam is.
-Biiiil!- kiáltottam elvékonyított kislányos hangon.- Biiil!
Igazából még nem is reméltem, hogy Bill fent van. Nagyon is jól tudtam, hogy még nagyban alszik. Én is aludtam volna normális esetben, de már most rögtön át akartam menni Sandrához. Mentem is a telefonomhoz hogy hívjam.
Idegesen doboltam az ujjaimmal az asztalon mikor a nevek között kerestem ki a számát.
Ki volt kapcsolva.
Mi van? Sosincs neki kikapcsolva.
Hívtam a lakásán lévő telefonját.
Csak vártam és vártam.
- Szia Sandra vagyok. Tudod a dolgod!- kapcsolt be az üzenetrögzítő.
- Szevasz Tom vagyok! Miért nincs bekapcsolva a mobilod? Vedd, fel kérlek Jó?..Gyerünk már! Kelj ki az ágyból! Nem teheted meg velem, hogy nem vagy otthon! Figyelj! Ááá! F.U.C.K!- leba.sztam a telefonom az ágyra és benyomtam a gépet.
Nagyon reménykedtem, hogy csak leugrott a sarki pékségbe batyuért, a mobilja meg csak szimplán lemerült és nem egy egész délelőtti programja van. Láttam, hogy neten fenn van. Akkor pedig hol a tökömbe lehet? És miért nem veszi fel nekem. Csak otthon lehet. A pékségbe való vásárlásért nem kell a laptop.
Írtam neki egy mailt:
- Szevasz! Mi a baja a telefonodnak? Menekülsz előlem? Berágtál, hogy tegnap este elmondtam Billnek? Ha megbántottalak mondd, és bocsánatot kérek! Nem tudsz elbújni! Látom, hogy spacen online vagy! Ne csináld már ezt a xart! Kérlek, írj!
Pár perc múlva jött is az üzenet.
- Nem rágtam be, nyugi van! Csak éppen nem vagyok otthon, a telefonomat meg kikapcsoltam. Két nap múlva lesz a szemeszterzáró vizsgám. Eljöttem felkészülni. Ezért akartam, hogy ne tudjon elérni senki.
3szor olvastam végig mire eljutott az agyamig. Nem tudtam mit írni az értetlenségtől. Így csak 3 betűt ütöttem be:
-WTF?
- Bekapcsoltam a telomat .- jött a válasz pillanatok múlva.
Odaugrottam az ágyhoz. Vagy inkább vetődtem. Aztán hívni kezdtem. A lábammal dühösen rugdostam az ágy szélét. Igazán fel baszta az agyam a dolog.
- Szia- vette fel.
- Hol a francba vagy? Mi ez az egész?- kezdtem indulatosan.
- Nyugi, csak eljöttem. Itt vagyok egy Hamburg alatti város hoteljében.- mondja érzelem nélkül. Mintha semmi probléma nem lenne.
- Mi az, hogy ott vagy?
- Itt vagyok és kész. Nem tom mi ebben a nagy szenzáció. 2 napom van a vizsgáig. Eljöttem tanulni. Amit mostanában nem nagyon tettem.
- Kikapcsolod a telefonod? Nem szólsz senkinek?
- Igen, nem akartam, hogy bárki is zavarjon.
- De még nekem sem szóltál előtte! Egy szóval sem mondtad, hogy elmész!
- Tom, ne kiabálj! Ugyan miért kellett volna szólnom!?
- Ugyan miért? Ugyan miért? Talán, mert érdekelt volna, és szerettem volna tudni róla. Ugyan mikor óhajtottál volna szólni nekem? Majd ha vissza jössz, mondod hogy merre voltál? Én meg kereshettelek volna 2 napig!
Sandra egy ideig nevetett, fogalmam sem volt mi neki olyan vicces.
- Kerestél volna- kacagott tovább-Ez tetszik. Amúgy meg este felhívtalak volna. Csak tudod most Freudot, tanulmányozom.
- Freud? Ő egy pasi?
- Férfi.- nevetett megint. Faszom ki van, hogy mindig csak nevetni kell!- Sigmund Freud. De már meghalt.
- Ja, az más. Szóval nem őt közvetlen tanulmányozod.
- Nem őt, hanem az elméletét. Pszichoanalízis. De áh, hagyjuk mind1.
- Igazad van, hagyjuk. Lényeg hogy nem értem miért nem tudtál volna szólni?
- Jaj istenem! Szállj már le a témáról! Nem szóltam. És akkor. Ne tény úgy mintha nagy ügy lenne jó? Meg mintha nem tudnál nélkülem élni. Majd addig vagy a barátnőddel, vagy bármi. Volt már olyan, hogy nem kerestél 2 napig. Nagy ügy.Most meg megyek- csapta le dühösen.
- Hülye pitsa!- ordítottam a telefonba, de sajnos már nem hallotta. Mérgesen vágtam le megint a telefonomat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Úgy bevágtam az ajtót, hogy letört a kilincs.
- Qrva életbe- vágtam bele egy hatalmasat. De nem segített. Csapdába estem. Olyan dühös voltam, hogy jóformán le sem xartam. Ledobtam magamról a boxert, aztán beálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam teljes nyomásra. A víz tök hideg volt. Felsikítottam. Nem csodálkoztam volna, hogyha az egész lakást felébresztettem volna. Nagyon megijedtem a farkam is hirtelen összeugrott 1centisre. Talán ezt egy felsőbb hatalom rendezte így, hogy lehiggadjak tőle. De pont az ellenkező hatást váltotta ki, még jobban felhúztam magam.
- Tom! Neked meg mi a bajod? Mi volt ez az ordítás?- szólt Bill mérgesen az ajtó mögül. Elég morcos lehetett. Sosem szereti, ha felkeltik. De engem jelen állapotomban csöppet sem zavart.
- Semmi nem volt, okés? Csak kicsit nyisd ki az ajtót, mert magamra csaptam, aztán húzz vissza szunyókálni, nehogy karikásak maradjanak a szemed, jól van?
- Pffff, ahogy óhajtja, uram..- nyitotta ki kicsit aztán -gondolom- el is húzott vissza az ágyába.
Kiugrottam és a derekam köré csavartam egy törülközőt, aztán átvágtáztam a gardróbomba. Csak egy dolog járt az eszemben. Menekülni innen, de qrva gyorsan. Menekülni a baszott gondolataim, és minden elöl. Szívesen indultam volna Domhoz. De ő kitudja kivel, van az ágyában. Simán kinézem belőle, hogy tegnap este a vacsora után ne óhajtotta egyedül álomra hajtani a fejét és felhívott valakit. Csak egy helyszín jutott eszembe, ahol biztos helyem lenne. Bár elég sok érv van, arra hogy ne menjek oda. De nem érdekelt. Nem voltam elég józan a gondolkodáshoz, jobban ment a cselekvés.
Felkaptam az egyik sapkám és vonszoltam magam vele a tükör elé. Amikor már teljesen tökéletesen állt nagyot sóhajtottam. A pultról levettem a telefonomat, a slusszkulcsot és egy csoki szeletet. A csokit bevágtam miközben ugráltam le a lépcsőházban, a csokipapírt pedig csont nélkül bevágtam a bejárat melletti kukába. Egy NBA star is irigykedve nézett volna rám.
Nagyon jól tudtam, merre kell mennem, de nagyon különös érzés volt abban a tudatban vezetni, hogy hiába haladok el a más jól ismert házak, boltok mellett a végcél nem Sandra lesz.
Leparkoltam a kocsival aztán szinte felrohantam a lépcsőház ajtajához. Az ujjam rögtön megnyomott egy gombot. Egy kis időbe tartott mire észbe kaptam, hogy a megszokás vezényelt és esetleg azért nem kapcsol be a kamera, mert akihez eddig csöngettem nincs is otthon. Egy sorral feljebb léptettem az ujjam és vártam.
Bekapcsolt a kis monitor és Lela álmos feje virított benne.
- Tom? Te meg mit akarsz most itt?- törölgette a szemét nyögősen.
- Szia, csak beszélnünk kéne. Jól van?
- Nem Tom, fogalmam sincs, mit akarsz, de szerintem ezt nem kéne.
- Nem, Lela figyelj!- fogtam idegesen a fejem- Csak engedj fel jó?
- Figyelj én..Pizsiben vagyok. Most keltem fel egy fél perce, arra hogy valaki idegbeteg állat keze hozzánőtt a szomszéd csöngőjéhez.
- Jah az én voltam. Véletlen Sandráét nyomtam-, hazudtam, illetve mégse, mert nem szándékos volt. De véletlen sem. Csupán megszokás vagy szimplán tudatalatti.
Az ajtó csipogott kettőt. Felé fordultam és kinyitottam. Aztán szaladtam fel a lépcsőn. Qrvára nem tudtam, hogy most mit is akarok én. Mit várok el Lelától és magamtól. Vagy talán tudtam csak nem akartam bevallani még saját magamnak sem.
Lela egy köntösben várt a résnyire nyitott ajtó mögül. A fejét kidugta és közbe nézett, amikor meg látott engem hátrált egy lépést, de az ajtót nyitva hagyta.
Mentem utána. A lakásban mindenhol üres popcornos zacskók hevertek. A konyhából pedig olyan zaj szűrődött ki minthogyha pont valaki pattogtatna még egy csomaggal. Tehát a popcorn diéta nem volt kamu szöveg. Elvigyorogtam és mentem Lela után a konyhába.
- Te meg mit mosolyogsz?- bökött felém a fejével.
- Semmi semmi.
- Nah, mondd már.
- Mondom semmi.
- Nah jól van. Mondd, miért jöttél! Gondolom nem csak úgy látogatni.
- De! Mert nem látogatlak meg csak úgy hátsó szándék nélkül.
- Haha. Megnevetetsz.
- Pedig nem állt szándékomban. Sandra elment.
- Tudom.
- Tudod? Neked szólt.
- Nem baszd meg, mondták a kommandó manók, onnan tudom. Még jó hogy ő mondta.
- Nekem nem szólt.
- Biztos később akart.- vonta meg a vállát.- Vagy azt hitte, hogy nem érdekelnéd.
- De ez…Ezt honnan veszi?- álltam fel ingerülten.
- Nyugi nagyfiú- jött a hátam mögé és a vállamnál fogva leültetett a székre. A kezeit pedig lassan csúsztatta a mellkasomon. Sajnos csak játékból csinálta, mert amikor már pont izgibb fejezetbe léptünk volna elkapta a kezeit. Felálltam és így pont szembe kerültem vele.
- Ezt miért csináltad?- kérdeztem.
- Nem tudom, csak úgy jött- hadarta. Láttam, hogy zavarba volt. Már pont fordult volna, el mikor megfogtam a csuklóját és magamhoz rántottam.
- Engedj el, te barom!- kiáltotta az arcomba.
-NEM!- ordítottam vissza. Mélyen a szemébe néztem. Az mindent elárult.- Ne mondd, hogy te nem érzed!
- Fogalmam sincs miről beszélsz!- sziszegte- De ha nem engedsz el sikítok.
- Nem fogsz- mondom és erőszakosan megcsókoltam. Egy ideig verte az öklével a mellkason, szabadulni próbált. Aztán egy idő után a tolás szorításba váltott.
Erősen összetapadt az ajkunk. Neki nyomtam a fajnak és erősen karoltam a derekát. Elveszítettem a kontrolt. Már nem én irányítottam a testem.
Kicsit sem óvatosnak mondhatóan elindultunk a már jól ismert konyha pult felé. Szinte majd felrobbant a ház, olyan szenvedélyesen csináltuk. Lela hatalmasakat nyögött a fülembe, innen tudtam, hogy ő is ugyan azt érzi, amit én. A tiltott gyümölcs a legédesebb.
De a tiltott punci aztán még édesebb.
23. rész.
- Úristen- sóhajtotta ki Lela a levegőt és leugrott a pultról, aztán felhúzta a bugyiját, de közbe még mindig a nyakamba kapaszkodott az egyik kezével.- Nem tudom, hogy is csinálod ezt Tom, de minden elismerésem.- pihent, belém ölelkezve.
Én csak önelégültem vigyorogtam és simogattam a hátát. A topja pántja lecsúszott a vállán, így erre a csupasz testrészre adtam néha egy-egy csókot.
- Hallod, mi a mai programod?- kaptam fel a fejem, amitől a lány kicsit meg is ijedt.
- Ő.. Semmi különös. Én nem folytatok tanulmányokat a szabad időmben, én csak teszem, amit jónak látok, és mindig azt csinálom, amihez kedvem van és jól esik.
- És most mi esik jól?
- Az ölelésed. Például az.
- Abból van még- csókoltam meg óvatosan. De elhúzta a fejét.
- Ugye mi csak sexelünk? Semmi csöpögős dolog.
Hangosan felnevettem.
- Baby, meg van rá az esély, hogy bele vagyok esve a barátnődbe. És ha nem is, akkor meg otthon vár egy gyönyörűséges bögyös szőke csaj.
- Akkor megnyugodtam. Én is elárulom, hogy eszem ágában sincs beleesni egy olyan srácba, aki csalja a barátnőjét ráadásul ennyi idege. Meg ráadásul istennek neki hiszi magát- nevetett az arcomba aztán kibújt a karjaim, közöl rávágott a seggemre és elrohant.
-Hey, ez azért erős volt- kaptam fel a bokámnál heverő boxert, magamra húztam, és futni kezdtem utána.
Berohant a hálószobába és már kezdte magára csapni az ajtót. De gyorsabb voltam és kilöktem a lábammal.
- Kegyelem! Kegyelem- tartotta a kezét magasba. Állati szexi volt. Csak egy kis top volt rajta meg egy francia bugyi, amiben aludt, én meg ott álltam egy kis boxerben és elvetemült arccal mosolyogtam.
- Nincs kegyelem!- kiáltottam, és mint egy ragadózó a zsákmányra rávetettem magam. Az ágyon landoltunk ölelkezve. Magam húztam, ráfeküdtem és a két kezét, lefogtam a feje fölött.
- Rendben, rendben, te nyertél jó?
- Hát igen, már megszoktam- kacagtam fel diadalmasan. Kicsit gyengédebben fogtam már azokat a csuklókat. Qrva nagy hiba volt. Mert kiszabadultak és lelöktek engem. Lela átfordult és lovagló ülésben ült rajtam az egész testemet csapdába ejtve.
- Nah ki a nyertes, lúzerkém? Megszoktad mi? Kac-Kac.
- A kivétel erősíti a szabály, elárulom. Már az iskolába is tanították.
- Te jártál iskolába?- húzta fel a szemöldökét.- Jó vicc volt.
- Ez nagyon csúnya volt!- rántottam magamra. Hirtelen jött neki a dolog. És nem tudott reagálni. Mire észbe kapott már rég faltuk egymást.
Hihetetlenül jó volt az a tudat, hogy puszta élvezet irányit minket. Gondtalannak éreztem magam. Örökre így tudtam volna maradni. Hirtelen állati jó 5let ugrott be.
- Te figyelj csak!- húztam el a fejem.
- Mondd!
- Van itt elég kaja?- kérdeztem lelkesen.
- Van, miért?
- Én szabad vagyok 2 napra. Corin Münchenben van. Sandra lelépett tanulni. Tök szabad vagyok. Mi lenne, ha bezárnánk az ajtókat és kikapcsolnánk a mobiljainkat. Aztán lazulnánk.
- Te meg vagy húzatva- nevetett. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem, vesz komolyan.
- Nem, nem, most tényleg.
- Nem szívatsz?
- Dehogy is! Tök jó lenne már nem?
- Hát, talán. De nem felelőtlenség ez egy kicsit?
- De az. És akkor mi van, he? Semmi! Hiszen erről szól a fiatalság nem? Meg te is ezt mondtad, hogy mindig azt teszed, amit jónak tartasz! Ezt most nem tartanád jónak?
- Hát igazából, nem is tudom- ült fel. Még láttam a szemében a bizonytalanságot.- Van itthon elég popcorn. És cigi is. Meg minden.
- Hát akkor meg?- néztem rá csillogó szemekkel, mint egy bezsongott kisóvodás.
- De mit csinálnánk mi 2 napig?
- Talán ezt- hajoltam hozzá közelebb és vadul megcsókoltam, aztán rá borultam és tovább folytattam.- De lenne még egy pár tippem.
- De bolond vagy!- ütötte a vállam nevetve, közben a feje lelógott az ágy szélénél, a haja meg a szőnyegre lógott.- Jó hogy mondod- emelte fel a fejét.- Kajás vagyok. Te nem?
- De simán.
- Akkor várj meg itt!- lökött le magáról és elviharzott.
Önelégült fejjel nyúltam el az ágyon aztán a tv távirányítója felé nyúltam. A mennyországban éreztem magam. Valahogy tényleg hasonlított rá. Volt kaja, ágy meg punci.
- Itt is vagyok- ugrott be mellém egy tál pattogatottal.
- Na ne- nevettem.
- Ne hogy azt mondd, hogy nem szereted?
- De dehogyis nem. Imádom!- markoltam be és beletömtem a számba.
- Ahj.- sóhajtott Lela és hátra dőlt, a fejét pedig a mellkasomon pihentette.- Nincs olyan ember, aki ne szeretné, aki meg nem szereti az egy barom.
- Igen, van benne valami.
- És nem is hízol tőle. Sőt!
- Nagyon okos!
- Ha az emberek nem lennének olyan hülyék, és ismernék ezt a titkot akkor nem lenne Németországban olyan sok a túlsúlyos.
- De így sem sok a túlsúlyos.
- De azért egy pár van!- húzta össze a szemöldökét.
- Jó nem vitatkozom.
- Akkor azok sem lennének azok. Még az öcséd sem. -Kezdett el nevetni.- jól van bocs, csak poén volt.
- Semmi baj.
- De, tényleg- fordult felém. - Neki mi a baja velem? Nagyon utál!
- Hát nem kedvel az biztos.
- De miért? Nem is csináltam semmit vele.. még.
- Fogalmam sincs miért ilyen. Sandrát még jobban utálja.
- De rá van oka. Rám nincs. Velem nem csalod Corint. Illetve. O-o, de. De ő ezt nem tudja. Vagy igen?
- Dehogy tudja! Tudod te pont az a kaliberű lány, vagy akit Bill nem nagyon csíp amúgy sem. Mert nem kaphat meg soha.
- Hö-hö! Nah látod, ebben van valami.- nyújtózkodott el. Óvatosan ráhajoltam és végig csókoltam a hasát. Fentről haladtam lefelé.
- Ne már, te állat ez csikis- tolta el nevetve a fejem.
- Csikis vagy?- csillant fel a szemem. Szeretem az ilyen kis titkokat.
- Dehogy is, hülye vagy?
- Persze, persze, ezt megjegyeztem.
- Fáradt vagyok.- ásított egy hatalmasat és az arcába nyomta a párnát.- Aludjunk.
- Mi va’?
- Aludjunk. Azt mondtam mindig, azt teszem, amihez kedvem van. Most például aludni.
Elterültünk és a karomba zártam. Nekem nem nagyon ment az álomba merülés. Csak feküdtem és hallgattam, hogy szuszog a karjaimba. Rettentő édes volt.
24.rész
Egész este nem csináltunk semmi. Csak fetrengtünk az ágyban, vagy éppen egymáson és popcornt zabáltunk, idegesítő tv műsorokat nézve.
- De fura hogy nem hívott senki- nézelődött Lela úgy este 10 körül.
- Mert ki van kapcsolva mind kettőnk mobilja.
- Te kikapcsoltad az enyémet is?
- Igen, zavar?- csókoltam meg mosolyogva.
- Nem, baby- tolt el gyengéden.- De ha nem fürdünk meg most az zavarni fog engem is meg téged is.
- Anyám mondott ilyeneket! Tom, baszd meg! Húzzál fürödni, mert redvás vagy!
- Anyád így beszélt veled?
- Nem, ez csak egy kis ráadás volt! De ő küldött mindig fürdeni.
- Hát ne is csodálkozz, rajta hogy nem enged be a házba retkes lábbal.
- Na, jó van valami boxered?
- Persze, Tom csak azt hordok.
- Ne csináld már! Nem húzom vissza ezt!
- De igényesek lettünk hirtelen.- állt fel és nagyot sóhajtott, majd bement egy másik szobába.
- De tiszta legyen. Ne egy volt pasidé aki itt hagyta és ki sem mostad.
- Tessék- jött vissza és hozzám vágott egy piros kockás feketét. Magam elé tartottam, hogy el tudtam olvasni rajta az írást. Engedd ki az ördögöt és várd az áldást
- Ez elég beteg? Te kaptad?
- Persze, én vettem egy volt pasimnak, csak elfelejtettem oda adni neki.
- Milyen megtisztelő. Nah, jössz fürdeni?- húztam magamhoz a karjánál fogva.
- Nem! Engedj el! El tudsz menni egyedül is.
- Jól van akkor!- keltem kis az ágyból és bebattyogtam a fürdőbe.
- Türcsi a felső polcon.
- Rendben- kiabáltam vissza. Bár jobban örültem volna, hogyha ő mutatta volna meg nekem, merre is találom.
Utánam ő is letusolt aztán együtt bújtunk az ágyba. Még egy ideig bámultuk a barom műsorokat majd elaludt a mellkasomon, utána kicsivel én is valami beteg kis rajzfilmen.
Reggel egyedül ébredtem. Ásítottam egy nagyot, aztán pedig nyújtózkodtam és lerúgtam magamról a takarót.
Kitöröltem a csipákat a szememből és elindultam a hang irányába.
Lela háttal ált nekem és valamit a konyha pulton tevékenykedett. Átöleltem a derekát és adtam az arcára egy puszit.
- Jó reggelt Napsugár!- kiabáltam a fülébe.
- Morgan Tom!- fogta a fülét.
- Mit csinálsz?
- Popcornt! De csak a változatosság kedvéért. Te nem hallottad?- lökött el hirtelen magától.
- Mivan? Mit?
- Kopogtak - Indult az ajtó felé aztán kikukucskált és hátra ugrott.
- Mi van?- kérdeztem suttogva.
- Sandra az!- nézett ijedten, kezét a szája elé kapva!- Gyorsan! Gyorsan! Búj be a konyha szekrény alsó részébe, ott van hely!
- Micsoda?
- Oda nincs bepakolva sok cucc! Siess már.
Nem sokat baszakodtam. Gyors bemásztam és becsuktam az ajtót.
- Megyek!- kiabálta Lela álmos, nyűgös hangon, mintha most kelt volna fel.
Nyílt az ajtó, lábdobogás.
- Nah szia!- Sandra ismerős hangja.
- De csini vagy!
- Köszi! Mégis csak most vizsgázom. Az egyik lány lemondta, így egy nappal előrébb tudtam jutni. Jobb túlesni rajta.
- Igazad van! Akkor ezek szerint jól ment a tanulás!- nevetett Lela.
- Igen! Így hogy Richarddal tanultam minden könnyebb volt.
Mi van? Mi az hogy Richard? Az meg ki? Ki az a fa.sz? És mi az hogy együtt voltak?
- Éééés?- húzta el a szót Lela.- Volt valami?
- Dehogyis! Egy arisztokrata köcsög. De azért nagyon bírom. De nem lennék képes vele együtt lenni. Megfelelni a szülei keretén elvárásainak és egész álló nap Picassot bámulni a falon és Chardonayval a kezemben erről társalogni.
- Elárulom, hogy én is zavarban érzem magam, amikor a ti kastélyotokban szállok meg, annyi rohadt antik bútort és szobrot még nem láttam egy helyen. Simán lepipáltok egy Múzeumot. Biztos megértenétek egymást.
- Kössz! De most nem erről van szó! Lényeg hogy Richard hiába próbálkozik.
- Láttam én már azt a srácot és nem hiszem el hogy nem bizsergett meg amikor..
- Hey, te nimfomán ribi! Külön szobába aludtunk!
- Jól van, én nem kételkedem.
- Már mondtam neked, hogy egyáltalán nem vágyok most pasikra. Tom pont kielégíti az igényeimet. Tényleg! Nagyon berágott, mi?
- Hát, igen.
- Faszom! Most mit hisztizik a kurva életbe már! Egyszerűen leléptem, mert tanulnom kellett. Ő meg most veri a seggét a földhöz, mi? Mit érdekli őt, hogy hol vagyok? Mintha meghatná, hogy lemegyek 2 napra!- mérgelődött.
- Nyugi, nyugi, ne húzdd fel magad! Mikor van a vizsga?
- 11kor.
- Az már csak egy óra! Te jó ég! Te meg itt állsz! Én már rég fejbe baasztam, volna magam az idegességtől.
- Kösz! Most én is kezdek idegeskedni.
- Betegnek hinnélek, ha nem tennéd!
Kicsit kinyitottam az ajtót, hogy lássak valamit. Sandra tényleg irtó szexi volt. Elegáns, de szexi. Egy fehér blézer volt rajta, és egy fekete élére vasalt naci, meg hegyes orrú. Nagy kedvem támadt oda menni és leteperni. De szerencsére még nekem sem ment el a józan eszem. Még kicsit kijjebb hajoltam. De ekkor valami nagy tál lesett pont rá a fejemre.
- Mi volt ez?- kapta felém a fejét Sandra Gyors visszacsuktam az ajtót.
- Mi? Én nem hallottam semmit!- kezdett köhögni Lela.
- Biztos? A konyhából jött!
- Jah! Csak a patkányok.
- PATKÁNYOK?- nevetett fel Sandra.- Ebben az épületben? Dehogy is! Képzelődsz!- indult el felém. A gyomron görcsösen összeugrott.
Sandra leguggolt és kinyitotta az ajtót.
- Hello- integettem neki, összekuporodva, egy kis boxerben fejemen egy kibaszott tállal.
25. rész
Sandrán egyszerre láttam, hogy ijedt, meglepődött és értetlen. A szája pedig felfelé ívelt. Nem is csodálom. Megmondom őszintén én is kiröhögtem volna magam, hogy lehetek ilyen nevetségesen szánalmas.
- Patkányok, mi?- kérdezte tőlem és közben eldöntötte oldalra a fejét.- Jó nagyra nőttek.
-Ba..sza meg- motyogtam magam elé, de reagálni képtelen voltam. Sőt teljességgel lehetetlen lett volna szabadulnom. Az önbecsülésem nem volt még ennyire lent. Legalábbis évek óta nem. Egy kurva kis boxerben vigyorogtam, amin az Engedd ki az ördögöt és várd az áldást felírat virított. Egy salátás tálszerű, rikítóan piros xar volt a fejemen. És a nőm barátnőjének konyhaszekrényében csücsülök és szenvedve integetek annak, aki elől bujkálok. Zavaros nem?
- Úgy látom megzavartam valamit. Bocs- fordult meg Sandra és indult ki a szobából.
- Figyelj- fogta meg Lela a lány kezét.
- Ne! Engedj el! Nincs semmi baj. Tényleg. Nincs semmi. Engem nem zavar, ha dugtok.. hiszen… a francba is nekem erre nincs időm. Még egyszer bocs.- kinyitotta az ajtót és kiviharzott rajta.
- Várj!- kiabáltam utána és feltápászkodtam. Aztán rohanni kezdtem a lépcsőházba. Egy emelettel lejjebb járt, mint én. De ő is ugrálva szedte a lépcsőfokokat, bár tűsarkúban.
- Állj már meg! Hallod! Állj meg.
Nem hallgatott rám De végül utolértem és elkaptam a csuklóját és magammal szembe fordítottam.
- Most pedig meghallgatsz, okés?
Nem szólt egy szót sem, csak nagy szemekkel nézett rám.
- Figyelj, nem volt semmi!
- Semmi?
- Csak szex. Ennyi. De..
- Köztünk is csak szex volt.
- De! De.. ez más, mint ami köztünk és..köztünk volt még valami! Nem? Vagy te nem érezted. Vagy nem?
- Nem teljesen mindegy másmár?- vágta rá és kirántotta a kezét.- Tom, nekem erre most nincs időm. -ránézett az órájára.- Pontosan 36 perc múlva vizsgázom. Nem tudok most ezzel foglalkozni, érted?
Aztán megfordult és elment.
Éreztem, hogy az életemből is kisétál. Vége. Lehet, hogy azt mondta, hogy nem nagy ügy. De nem biztos, hogy így is gondolja. Nagyon is elképzelhető volt, hogy most röhög rajtam, és azon hogy mekkora egy pancser vagyok, aki ekkorát bukik.
Mérgesen belerúgtam a legközelebb eső ajtóba.
Az hatalmasat koppant. Szinte az egész lépcsőház vízhangzott.
De rögtön megbántam, mert a lábujjam állatira de fájt.
- Ki az?- kérdezte egy hang az ajtó mögül.
Inkább gyorsan visszaspuriztam Lela lakásába. Mivel nem lett volna túl szerencsés, ha meglátnak egy kis boxerben. Végén még kihívják rám a rendőröket.
Lela az asztalnál ült és bambán bámult előre. De amikor meglátta, hogy bejövök rögtön felpattant.
- Mi volt?
- Semmi, nem beszéltünk. Elment.
- Fákk! És most mi lesz?
- Nem tudom- bambultam magam elé. Le akartam ülni. De úgy éreztem, hogy még annyira sok dolgom van.
- Tom, jól vagy, tök sápadt vagy.
- Tudom. Valahogy… Olyan fura. Xarul érzem magam, hogyha úgy érzem, elveszíthetem.- mondtam csont őszintén.
- Figyelj Tom- jött közelebb és a vállamra tette a kezét. Majd szomorúan folytatta.- Nem akarlak megbántani. De azt nem veszítheted el, ami nem is volt a tiéd.
Úgy jött mintha egy kővel fejbe basztak volna. De igaza volt.
- Hát akkor meg kell szereznem!- csaptam az aszatalra- Te ismered. Te jóban vagy vele!
- Ééés?
- Hát és te segíthetsz!
- Ugyan miben? Engem hagyjál ki, így is örülhetek, ha nem harapja le a fejem..Viszont azt elmondom, hogyha tényleg komolyan akarsz tőle valamit, akkor ki kell dobnod a másik nőd. Ez legalább biztos.
- Ahha. Értem. Ebben van valami. Most meg mennem kell.- indultam be a szobába a cuccaimért.
Magamra kapkodtam a dolgokat, aztán pedig a zsebembe dugtam a telómat.
- Majd akkor beszélünk.- mosolygott rám Lela mikor az ajtóhoz indultam.
- Igen. Tényleg..és figyelj, lehet, hogy furán hangzik, de véglis nem bántam meg.- öletem meg és nyomtam egy puszit az arcára.- Megérdemled, hogy boldog legyél.
- Köszönöm. Te is megérdemled. És drukkolok neked. De tényleg. Nah pás. -engedett el.
Még az ajtóból visszamosolyogtam. Egy kicsit könnyebbnek éreztem magam és rettentően elszántnak. Tudtam, hogy célba KELL érnem bármi áron.
Felmentem a lakásunkra. Bill azonnal kirohant a szobájából. A feje vörös volt és kigúvadt szemekkel nézett rám.
-TOM!- kiáltotta mérgesen. Gyors körbe néztem. Reméltem, hogy valaki mást hívnak még így itt.- Te meg hogy a fas.zomba voltál tegnap este? Annál a ribancnál, mi? Ott voltál ugye?
WTF? Honnan tudja hogy Lelánál voltam?
- Nem igaz hogy nem tudsz ellenállni annak a hülye pitsának meg a sötét hajának!
Áhh, már világos. Szal Bill nem tud semmit. Azt hiszi Sandránál voltam. Inkább nem mondtam rá semmit, mivel hogy ha azt mondom, hogy nem, nem ott voltam el kezd majd kérdezősködni.
- Tom, te barom, nem engedheted meg magadnak hogy se szó se beszéd, eltűnsz és elérhetetlenné teszed magad. Még a telefonodat is kikapcsoltad!
- D , nem volt semmi.
- Te hülye vagy? Tom! Davidet majd megbaszta az ideg. Egy csomószor hívott. Örülhetsz, hogy nem köptem neki a legújabb dilidről, hogy kit is dugsz mostanában.
- Légy akkor büszke magadra.- vontam meg a vállam aztán átbattyogtam a nappaliba és levetődtem a kanapéra.
- Legalább a telefonodat bekapcsolva hagyhattad volna, te barom!
- Nem volt kedvem- vágtam rá flegmán.
- Egy kis felelősség? Esetleg? Talán. Tom, tudod, hogy mivel jár a hírnév. Mi nem tehetjük, meg hogy lelépünk csak úgy. Vili? Ezt neked is tudnod kéne.
- Így jött ki, há… most mit csináljak?
- Azt, hogy úgy intézd, hogy máskor ne így jöjjön ki!- vágott hozzám egy párnát aztán leült elém és mérgesen a szőnyeget nézte.
- Ennyi?- kérdeztem félénken.
- Mert mennyi legyen? Ez nem elég?- húzta a száját gúnyosan.
- Most berágtál?
- Nem, nem csak berágtam. Qrvára berágtam!
- Ne csináld már! Tényleg. Tudom. Sajnálom. Szánom bánom tettem, mosom kezeim. De már megtörtént. Nem lehet visszatekerni a dolgot. Ki voltam bukva, és akkor muszáj volt egy kicsit felszívódni. Nem egyszerű ám, hogy itt több csajnál is pattogok. Össze vagyok zavarodva, Bill. Az van!
Bill nem szólt semmit. Láttam, hogy kezdi megérteni a dolgot. Felnézett rám és elvigyorodott. Én meg a szeretetem jeléül hozzá vágtam egy párnát, amit épp a könyököm alatt találtam.
- Ez most mire volt jó ,te seggfej?- dobta vissza.
- Ehhez volt kedvem. Tetszik a dolog- vágtam megint fejbe vigyorogva. Már ő is mosolygott egy kicsit. Hát hozzá csesztem még egyet, amire ő is vissza támadt de egymás után 4-gyel.
- Nah most már álljál leee!- nyomott pofán.
- Ohh, most öcsikém, mert verted ki 3 fogam!
- Mission Complete!
- Meg untam. Már nem poén- dobtam vissza magam mellé a párnát.
- És…hallod- kezdett bele Bill zavartan.- Most akkor ugye Corinnal maradsz?
- Nem. Ha haza jön, szakítok vele.
- Ne hogy már! Csak egy fellángolás miatt! Te egy állat vagy! Meg fogod bánni.
- Nem, nem fogom. Pont ezért, mert ez nem csak egy fellángolás. Ez sokkal több annál.
- Tudom, hogy te azt érzed, hogy most ez kell neked, de közben nem. Csak hiszed!
- Nem, Bill. Tök jó hogy segíteni akarsz. De ez az én életem.
- Igen, csak nem akarom, hogy hibázz.
- Az én életemben azt baszok el, amit én akarok? Stimm? Próbálhatsz lebeszélni, meggyőzni. De nem fog menni. Már döntöttem. Holnap reggel, mikor Cornelia haza ér, megmondom neki- keltem fel és közben beballagtam a szobámba. Nem volt kedvem Bill lelkijét hallgatni. Foglalkozzon csak a saját csajával. De az enyémmel ne. Segíteni akar, meg minden. De nincs szükségem rá. Még az ő segítségére sincs.
Visszakapcsoltam a telefonomat. Egy csomó nem fogadottam volt. 17 Davidtől, 9 Georgtól, 16 Billtől. 3 Corintól 3 Domtól és még egy pár további emberektől. Nem igaz, hogy egy nap pihenő miatt összedől a világ.
Legszívesebben már most felhívtam volna Corneliát. De csak egy féreg szakít telefonon. Már pedig Corin jobbat érdemelt. Mert még mindig éreztem iránta valamit. Tényleg nagyon szerettem és tökéletes barátnő volt. Csak nem nekem.
26. rész
Másnap reggel idegrángásos gyomorral indultam el Corin lakására. Reggel 8 kor hívott, hogy megérkezett. Nagyon boldog volt a hangja. Gondolom ez a két nap alatt szétvásárolta a fejét. Megkértem, hogy találkozzunk. Nem mondtam többet.
Fogalmam sem volt, hogy a francba is vázoljam majd neki az egész helyzetet. Csak, azt hogy nem fogom elmondani, hogy olyan sokáig csaltam. Tényleg nem akartam, hogy fájjon neki. Tudtam, hogy fog. De kerültem minden olyan dolgot, amivel ezt felerősíthetem. Ez nekem is nagyon nehéz mindig. Utálom!
- Szia- nyitott ajtót boldogan és a nyakamba ugrott. Fa.szom. Én erre nem vagyok képes! Ez képtelenség! Hiszen hogy oda van értem! Nincs szívem erre az egészre.
- Szia kicsim.
- Hiányoztam, ugye?- nézett mosolyogva a szemembe.
- Igen.- bólogattam, és közben húztam a számat.
Beljebb mentünk. A szoba tele volt táskákkal, amiben az új szerzemények lapultak.
- Beszélnünk kéne- ültem le az ágy szélére is nagyot sóhajtottam.
Lovagló ülésben beleült az ölembe és az arcomba hajolt.
- Nyitott fülekkel hallgatlak- sziszegte halkan. A hideg is végig futott rajtam, ahogy éreztem az illatát.
Miután megérkezett biztos letusol és felvette ezt a kis egyberészes sárga-fekete ruhát, ezzel a fekete nadrággal. A haja az arcomba lógott. Nem csókolt meg, de az ajka hozzá ért az enyémhez. Elhajtottam a fejem.
- Ezt ne.
- Mi a baj?- távolodott el egy kicsit és kiszállt az ölemből.
- Figyelj. Nekem egyszerűen nem megy. Ennyi.- pattogtattam a combomon az ujjaimat megállás nélkül. Kurva ideges voltam. Csessze meg, rohadt ideges voltam.
- Hogy érted?- tette karba a kezeit. Felnéztem rá egy pillanatra, de egyszerűen nem bírtam tovább. Rögtön félre néztem. Képtelen voltam a szemébe nézni.
- Nem tudom, mi van velem. De őszinte leszek, mert szerintem ez a maximum tőlem. Egyszerűen nem szeretném tovább, hogy együtt legyünk. Sajnálom. Tudom, hogy egy dög vagyok és hogy ez hamar jött neked, de nem tehetek róla.
- Mi van? Ezt, ezt, ezt én nem értem!
- Nagyon sajnálom.
-MI most szakítunk?- jött a remegő hang a hátam mögül. Baszki, nehogy bőgjön. Csak ne bőgjön!
- Igen, Cornelia. Sajnálom.
- De Tom, miért?- fogta meg a kezem hátulról. Nem akartam még szemetebb lenni, ezért inkább hagytam, had szorítsa.
- Már mondtam. Hogy egyszerűen nem akarom folytatni.
- Nincs egy normális indokod sem, cseszd meg!?
- De van. Az hogy már nem akarok barátnőd. Csodás volt veled. És egyik pasi sem álmodhat nálad jobb barátnőről.
- Akkor pedig miért nem tudsz velem lenni? Nem értelek!!!- szinte már hisztérikusan. Nem hiszem el, most magyarázhatok tovább. Nem látja, hogy nekem is milyen nehéz? Miért kell minden csajnak olyan értetlennek lennie?
- Nem tehetek róla. Figyelj. Nagyon jó volt, hogy együtt voltunk. De már nem érzem azt, mint az elején. Ennyi történt. Nem hazudhatok neked se, magamnak se.- fordultam meg.
Corin pont szembe állt velem és lefelé görbült az a kis csinos szája.
- Ne csinál ezt- simogattam meg az arcát zavaromban. Nem tudtam szegény lánnyal mit csinálni.- Hallod, tényleg ne. Gyere ide!- öletem meg. -Jól vagy?
- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?- szipogta a vállamba.
- Nem teheted ezt velem. Te sem akarsz eldobni. Tudom-, suttogta a fülembe. Nagyot sóhajtottam.
- De, igen Cornelia. Vége.
- Nem. Nem. Nem. Nem- lökött el és hisztérikusan belerúgott egy táskába.
- Ne csináld ezt. -tettem karba kezem.
- Ugyan mit?- fordult felém kigúvadt szemekkel.
- Hát ezt. Amit most csinálsz. Hogy úgy viselkedsz, mint egy óvodás. Ez szánalmas.
- Szánalmas? Szánalmas? Nem tudom ki az. Eljössz, és annyit mondasz, hogy vége. Egy kibaszott normális indok nélkül.
- Hagyjuk ezt most, jó? Már mondtam miért! Jó volt, de egy kicsit élni akarok.
- Élni? Nehogy azt mondd, hogy mellettem nem élhettél eleget!
- Most nem erről beszélek.
- David tudja már?
- Nem. Még nem. De ez én életem. Nem kell minden levegő vételemért engedélyt kérnem tőle.
- Levegő vételért nem is kell. De ennek nem fog örülni. Hát még mindig nem érted? Te nem olyan vagy, mint a többiek. Te ismert ember vagy! Vannak kötelességeid, és nem mindig teheted azt, amihez aktuálisan kedved van.
- Nekem soha senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyek! Érted? És most pont ezért szakítok veled is. Világos?- néztem rá indulatosan. Aztán elsápadtam.- Mennem kell.- Viharzottam ki a szobából.
Nagyon megijedtem. Lehet, hogy igazam volt. Tényleg csak azért szakítottam Corival, mert mindenki azt várja el tőlem, hogy vele legyek. De közben ő való hozzám. És csak ő. Mert ha tényleg így van, akkor életem legnagyobb hibáját ejtettem pont most.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
