|
43-47.rész
2010.08.03. 09:38
43. rész.
Egy darabig még hagyta, hogy kényeztessem, utána csókolózás közben megfogta a csuklóm és kihúzta a nadrágjából. Elvette a kezét a nyakamból. Mind a két keze kellett, ahhoz hogy vissza tudja gombolni a nadrágját. Megfordult. Még mindig összeértek az ajakaink, de már nem mozogtak.
- Ezt nem lehet- suttogta halkan .- barátom van.
- Nekem is volt barátnőm.- Ismételtem, amit Bill reggel mondott. Mennyire igaza volt. Én is tettem, egy hatalmas áldozatot, akkor ő miért nem képes?
Megöleltem és próbáltam megcsókolni, de ő nem viszonozta.
- Nem csalhatom meg, nem tehetem ezt meg vele.- hajtotta a fejét a csupasz mellkasomra a kezét, pedig a feje mellett pihentette.
- Tudom. Tudom. De akarlak. Legyen megint úgy, mint régen.
Nem válaszolt, csak sóhajtott.
- Lopott percek, titkos találkát, tiltott csókok. Szenvedélyes sex, sietve, mert féltünk, hogy bárki ránk nyithat. Nem tudom… Nem tudom, hogy megint megcsinálnám-e. Nekem ennél több kell. Nem nálad több, hanem úgy egyébként több.
- Akkor nem kell, hogy tilosba járjunk. Vállaljuk fel.
- Mit?
- Hogy összetartozunk.
- De ha nem? Dobjam Ericet, hogy én legyek leggyűlöltebb személy No-ban?
- A sajtó nálam is azt hiszi, hogy van nőm. Majd megmondjuk, hogy én is szakítottam meg te is és ennyi.
- Nem ilyen egyszerű. Azt sem tudom, hogy egyáltalán el akarom-e veszíteni Ericet.
Kipattantak a szemeim, aztán ellöktem magamról. Ez a mondat az agyamig hatolt és még túl. Teljesen kijózanított abból a mámorból, amiből Sandra érintése ringatott.
- Akkor menjél hozzá. Majd ő kielégít- néztem rá dühösen és hatalmas léptekkel indultam ki.- Hülye qrva, te is csak baszásra vagy jó. -Nyögtem még oda a sátor ajtajában.
Idegesen siettem vissza a többiekhez. Aztán levágódtam a székembe.
- Hát a pia?- kérdezte Georg, aki egy székben ült, és a lábát fogta. Gondolom felnyalt egyet a motorral.
Csak meg voltam a vállam.
- De hát te is inni mentél, nem?- kérdezte mellettem ülő Lela.
- De. Ittam, aztán elmentem hugyozni.
- Ennyi ideig?- röhögött Bill.
- Fektetett egy kábelt is- hajított hozzá Georg egy követ a lábamhoz.
Nem szóltam vissza. Lazán lexartam az egészet. Hidegen hagytak a gyér kis poénjaik.
Sandra jött vissza egy csomó Red Bullal meg egy Spritetal.
- Köszii- támadtak rá és elvették a kezéből az összeset.
- Nincs mit- ült le. A hangja másképp csengett, mint ahogy szokott. Még a szokásosnál is hidegebb volt.
Ijedten néztem rá. Alaposabban szemügyre vettem. Napszemüveg takarta a szemét, tehát az sem árult ez semmit.
Kezdtem magam xarul érezni. Tényleg elég durván ott hagytam. Az az utolsó mondat nagyon nem kellett volna. De remélem, megérti. Tudja, hogy mondok néha olyan dolgokat, amit nem gondolok komolyan, ha felba.sszák az agyam.
- Gáz van?- hajolt Georg Sandra felé.
- Lehet, hogy napszúrást kaptam. Haza megyek- állt fel.- Elbúcsúzom Erictől.- mondta és elsietett a homokbuckák felé.
- Qrva életbe!!!!- ordítottam fel, Georg meg elejtette a Red Bullos üveget, amit a lábához tartott a fájó pontra.
Senki nem értette, miért mondom.
Elsiettem a kocsihoz, és kutatni kezdtem papírért. Nem találtam semmit. Kikaptam a teli doboz cigit a zsebemből kivettem belőle az összes szálat és azokat visszadobáltam a zsebembe. Nagy esély volt rá, hogy mind eltörik és tele lesz dohánnyal a zsebem. De az izgatott most a legkevésbé.
Széthajtottam a dobozt és levettem egy tollat David iratainak fent tartott kis rekesz széléről.
Sajnálom. Nagyon. Nem gondoltam komolyan. De tényleg. Kérlek, bocsáss meg!
Nem írtam alá. De reméltem, hogy nagyon jól fogja tudni, hogy kiírta. Sandra Hummerjének az ablaka kicsit le volt engedve. Azon bedobtam. Pont ráesett a kormány mögötti ülés közepére.
Csak abban reménykedtem, hogy Eric nem akarja hazavinni kis imádatát. Az nem lenne valami szerencsés. Visszamentem a többiekhez. Sandra is pont akkor sétált el mellettünk.
- Na akkor megyek-, vette fel a pólóját, amit eddig a székére terített.
- Jobbulás Baba, -szólt utána Lela.
- Hova megy?- fordultam Davidhez.
- Napszúrást kapott. Nem érzi jól magát.- Tudtam, hogy szó sincs itt napszúrásról. Miattam megy el. Én barom!
- Te merre voltál?- kérdezték a többiek, mikor már Sandra hallótávolságon kívül volt.
- Már megint kábelt fektettél- röhögött Georg.
- Megy a hasam- mondtam rá halál lazán és halál hidegen.
Hazaértünk a lakásra. Már sötétedett. A többiek már kiszáguldozták magukat. Még Lela is ment egyet. Bár visított közben.
Lela még ott maradt a szobámban este dvd-zni. Észrevette, hogy gáz van. Mert nem nagyon röhögtem a vígjáték csúcspoénjain, amit nézünk, miközben Lela már a hasát fogva fetrengett a földön.
- Na jó- mászott oda a szőnyegen négykézláb a dvdlejátszóhoz és benyomta a pause-t.- Mondd, mit nyomja kicsiny szíved.
Eltaglaltam neki, mi volt a pályán, ő meg csak csöndben hallgatta.
- Figyelj, nem várhatod el, hogy miattad dobja a pasiját.
- De én miatta dobtam az enyémet.
- Pasidat?- röhögött. De amikor látta, hogy ezt most nem kéne komolyabb hangnemre váltott.
- Figyelj, szerintem pont ezért nem fog veled soha járni. Mert fél, hogy ha ő lesz a csaj, akkor majd valaki más tölti azt a helyet, ami régen az övé volt.
- De ez nem igaz!
- Hát .. Jó..- vonta meg a vállát.
- Úgy szeretek veled dumálni.- vigyorodtam el.
- Miért?
- Te mindig olyan jól látod a dolgokat.
- Talán, mert nőből vagyok. Mint általában a legtöbb problémád okozója. Na, én megyek aludni. Holnap pedig megyek haza.
- Micsoda?
- Jól hallottad. De ne aggódj. Attól még majd találkozunk .- csukta be maga után az ajtót.
Átment az ő szobájába. bekapcsolta a tv-t és betakarózott. Nem talált semmi érdekeset. Egy vulkánok kitörésével foglalkozó dokumentumfilmet nézett, mikor kopogtak az ajtón.
- Búj be.- vigyorgott a lány, és várta, hogy Tom milyen problémáját kell megint orvosolni.
Meglepődött mikor Bill dugta be a fejét az ajtón.
- Mit csinálsz?- kérdezte csillogó szemekkel.
- Aludni próbálok. De nem megy.- pislogott a lány értetlenül, hogy mit keres itt Bill.
- Én se. Szenvedjünk együtt.- jött be, majd becsukta az ajtót és leült az ágy szélére egy szál boxerbe.
- Gondolod, hogy én vagyok a számodra legmegfelelőbb társaság.
- Igen. Gondolkoztam és rájöttem, hogy szerintem tök jó fej vagy. Én vagyok a fa.sz, mert elzárkóztam előled és esélyt, sem adtam, hogy megismerjelek.
- És mi van, ha most meg én nem adok neked esélyt?
- Majd kierőszakolom.- vigyorgott a fiú aztán elterült az ágyon.
- Ha lennél olyan erős.
- Szólok Sakinak, nah ehhez mit szólsz?
- Feladom- mosolygott Lela kivett egy doboz kókuszos bon-bont az ágy alól.- Kajálunk?
- Még szép. -Tömött a szájába Bill vagy 3at.
- csukott szájjal, jó? Kiba.szotul nem érdekel hogy, hogy bukfenceznek a darabkák a szádban. Szeretnék még aludni is.
- Bocsi- mászott át Bill a lányon, hogy be tudjon furakodni a francia ágy szabad oldalára.
- Te mit csinálsz?- húzta fel a lány a szemöldökét a vakond módjára takaró alá furadokó srácra.
- Fázom. -Takarózott be.
Egész este beszélgettek.
Komoly dolgok nem kerültek témára. Csak mondták egymásnak a sok hülyeséget. Lela úgy ébredt, hogy Bill a vállára dőlve pihent.
Meglepődött hogy nem ébredt fel rá, ahogy a srác beleszuszog a fülébe.
Óvatosan felemelte Bill fejét, aztán egy párnát rakott alá, hogy azzal pótolja a vállát. Helycserés támadás!
44. rész - Mókázás
A konyhában álltam és Corn Falkes-t ettem egy kis tálból, amikor Lela jött ki.
- Jó reggelt- köszönt ásítva karba tett kézzel.
- Neked is.
- Mi a helyzet?
- Semmi. Mit csinálsz ma?
- Tudod te is nagyon jól. Pakolok. Megmurdálnak a virágjaim.
Csak mosolyogva csóváltam a fejem aztán bekaptam a kanalat, amin egy gigászi falat várta, hogy lecsússzon a bendőmbe.
Segítettem összepakolni Lelának. Aztán hazavittem a kocsimmal.
- Hiányozni fogsz.
- Tudom. De nem kell félni, nem örökre megyek.- nyomott egy puszit az arcomra.
- Segítek- szálltam ki a kocsiból.
- Dehogyis is. Menjél inkább haza. Vagy ha már erre jársz, ugorj fel Sandrához.
- Kac-kac…
Lela becsukta az autó ajtót és felment az ajtóhoz onnan integetett. Én rávilágítottam a kocsi világításával, ő csak bemutatott a másik kezét pedig az arca elé tette, hogy ne süljön ki a szeme.
Dudáltam még egyet búcsúzásul, aztán hazamentem.
- Lela?- kérdezte Bill a teraszról.
- Haza ment.
- Mit csinált?- emelte fel a hangját. Nem láttam az arcát, de gyanítottam, hogy elsápad.
- Mi van, még meg akartad répázni?
- Nem te vagyok, Te pöc.s! Én tiszteletben tartom a barátnőmet!
- Ne hazudj, mert megnő az orrod...nem a farkad, az orrod.- fenyegettem a mutató ujjamat kinyújtva.
- Istenem, Tom ez a kibaszott zokni agyadban élő logika. Borzalmas. Kezeltetned kéne.
- Neked meg testi hátrányaidat kéne kezelni. -Dobtam meg a konyhából egy naranccsal. Bill elhajolt, és a narancs repült tovább az utcára. Aztán nagy csattanás és boom. Dudaszó és anyázás. Bill rögtön leguggolt, hogy ne lássák.
Bizonyára a narancs egy kocsi szélvédőjén csattant.
Bill nagy szemekkel guggolt rám nézve és erősen koncentrált, hogy ne röhögjön.
- Te elmebeteg állat!- kiabált fel a sofőr a lakásunkba.- felmegyek egy láncfűrésszel, és kettévágok mindenkit!
Nem bírtam tovább, elkezdtem röhögni, mint a xar. Aztán hirtelen repült a már súlyos testi sérült narancs és szét placcsant az ablakunkon.
- A qrva anyádat!- kiabáltam ki a tagnak és elmentem a narancs mellett, aminek a leve lassan folyt le az ablakon.- Ne hozzánk dobd te fas.zkalap.- kiabáltam le a pasasnak, aki a kezét a szeme elé téve, napellenzőnek, felfelé nézet t.- Az alattunk lakó 7 éveseknek dobáld, jó, Te köcs.ög. Ne nekem, mert le megyek és betömöm a szádba. Jöhetsz fel takarítani!
- Bocs, haver, azt hittem te voltál.
- Persze! Pont baseballoztam egy qrva naranccsal te IQbajnok!
- Nagyon sajnálom.- emelte fel a kezét, aztán visszaszállt a kocsiba és beindította az ablaktörlő t.
- Jürgen, Klaus! Kis xarosok! Jöhettek fel takarítani a műveteket!- kiabáltam el az "alsó szinten lakó kissrácoknak" Akik nem is léteztek.
- Tom, te egy állat vagy- csóválta a fejét Bill és már a földön fetrengve röhögött.
- Az, -vettem fel egy kicsit az ablakról lecsurgó narancs pépből és oda dobtam Bill lába elé.- Ezt a fo.st meg takarítsd fel!- indultam be a szobába, közben pedig egy hitvány sunyi vigyorral az arcomon beletöröltem a kezem a konyharuhába.
Ledőltem az ágyra és ránéztem a telefonomra. Semmi. Davidtől jött egy SMS, hogy ma vip buli lesz egy jó clubba, ahová az egész banda és egy pár span is hivatalos.
Sandráról nem tudtam semmit. Gondolom nem kicsit be volt rágva.
Felnéztem az üzenetrögzítőmre. A kis zöld led örülten villogott. A mellette lévő kijelzőn meg az egyes szám volt. Jött egy hangpostám. Ezt a telefont szinte senki nem használta, csak úgy volt. David is szerintem csak életében egyszer hívta. Egy személy hagyott üzeneteket mindig erre. De rá most a legcsekélyebb esély sem volt.
Vagy mégis?
Hello. Szandra vagyok. Rég beszéltünk. Most indulok az egyetemre. Két előadásra kell beülnöm ma. Lesz köztük egy másfél órás szünet. Nincs kedved beülni egy kávézóba? Majd hívj. síííp.
Megsemmisülve álltam az üzenetrögzítő előtt.
Üljünk be egy kávézóba. Mindig így adta tudtomra hogy örülten kíván. Így Cornelianak sem lett volna gyanús, hogyha esetleg lehallgatja. Meg semmi.
De akkor, most mi a faszom van akkor? Meghallgattam 1*, 2*, 3*.. De mindig ugyan ezt mondta. Nem hazudott a fülem. Reméljük az elmém sem. Már pont nyúltam a telefonomért, mikor megláttam a dátumot. Lassan már egy hónappal eltelt.
A QRVA ÉLETBE! Bexart az üzenetrögzítőm. Belerúgtam egyet az asztalba, aztán pedig megfogtam az üzenetrögzítőt. Nem izgatott, hogy kitéptem az adapterét a konnektorból, és hogy kiszakítottam egy csomó kábelét. Fogtam és kibasztam a nyitott ablakon.
- Ez már nem Jürgen és Klaus!- kiabáltam a repülő tárgy után. Az pont a lakásunk melletti parkban landolt valamelyik fán.
Majd a hajléktalanok leszedik, aztán azt hiszik, hogy UFO jeleket foghatnak vele. Vagy majd eljátszik vele valami gipszi gyerek.
Küldtem egy sms-t a tagoknak, hogy este készüljenek egy orgiára. És hogy megdöntöm a "hánynővanmegegyestealatt" csúcsomat, szóval Don vigyázzon, mert lekörözöm híres ember létemre, akinek vigyáznia kellene. Főleg most hogy a sajtó engem monogámnak tart, akit otthon vár az asszony. De hát most már nem érdekel. Jöjjön csak a botrány..
Eközben Sandra kezébe vette a legújabb Playboy katalógus számát. A kiadó már egy nappal előbb akarták neki postázni, de nem. Ő szeretett veszélyesen élni. Úgy több volt a kockázat, ha akkor kapja meg mikor már bármelyik ember a kezébe veheti.
Gyors aláfirkantotta a futárfiú papírját, aztán pedig adott neki egy kis aprót.
Nem mintha nem lenne neki elég annyi fizetség, hogy láthatja a Playboy legújabb címlaplányának testét egy szál francia bugyiban és egy kis toppban, ráadásuk ő szállíthatja ki neki az első kinyomtatott példányt, ami ma kerül a polcokra, és már bárki megcsodálhatja.
Vidáman és egyben félve bontotta ki az újságot a fogában. Aztán kiköpte a kis fólia darabot, ami a foga közé ragadt az erőszakos csomagbontásban.
Bevetődött az ágyba és izgatottan kezdte lapozni.
Minden újságot kiolvasott, ami a kezébe került. Nem lapozott bele összevissza. Vagy csak a kiválasztott cikkeken bújta át magát. Nem. Ő minden betűt kiolvasott szépen sorjában. Nyitott volt minden témára, ha nem is tetszett neki. Szeretett tudni minden dologról.
Most is így tette. Hiába remegtek a lábai, és hiába volt ő, aki megkapta az újság történetében először, hogy 7-szer 2 oldalas fotók álljanak a lapban az ő képeivel.
Mosolyogva nagy levegőt vett, aztán kinyitotta a legeslegelső oldalon a vastag újságot. Hát akkor hajrá! Olvassunk!
45. rész
- Tom! Azonnal vedd fel azt a kibaszot telefont- rugdosta a kanapét Don a lakásán. Daisy csak forgatta a fejét és értetlenül nézett mi az, ami ennyire lázba hozta Domot, vagy hogy mit szorongatja azt a kurva újságot a kezébe, és miért nem rakja le a földre, hogy ő kedve szerint lepisikélhesse, ahogy a többit is szokta. Mint például még abban a másik házban azokat az értékes Francia Vogue-kat, amiért az a nagy néni úgy kiabált vele. Aztán végén mégis csak az ölébe vette és egész este őt simogatva, elmondta neki, hogy barátja szeretkezés közben egy másik lányt szólította és nem őt. Hogy csak nyelvbotlás volt-e? Nem lehet rá mérget venni.
- Mondjad!- szóltam a telefonba otthon.
- Gyere át azonnal! Érted? Kibaszottul fontos.
- Én meg kibaszottuk nem érek rá!
- GYERE ÁT! Érted? Mert ha nem jössz, akkor majd velem fogsz ugatni, hogy mi a retkes pitsáért nem szóltam! Szóval lexarom hogy mit csináltok. Tőlem egy koncert közepén is tarthattok, de te most ide fogod tolni a segged!- hadarta el, de meg sem hallgattam, csak letettem a telefonom és kimentem a szobából.
Bill éppen interjút adott a másik szobában a gép segítségével webkamerás kapcsoltban.
Nem szóltam neki, hogy elmegyek. Csak írtam egy cetlit és kitettem az asztalra, aztán felhúztam a cipőm és ráérősem keresni kezdtem a kocsikulcsot. Sehol nem találtam rá. Átnéztem a fürdőt. Aztán pedig a konyhaszekrényeket, amilyen okos tudok lenni, néha oda is berakom. Kimentem a teraszra. Ott sem volt. Mélyet sóhajtottam aztán kinyomtam a telefont, ami a nadrágzsebemben rezgett. Talán Dominic volt az, hogy SIESSSEK. Én sietek..az én tempómban.
Végül annak a nadrágnak találtam meg a zsebében, ami még az előbb volt rajtam.
3 pirost is elkaptam a forgalomban, és vagy 6szor nyomtam ki Don-t. Kicsit nagyobb gázra kapcsoltam nehogy szívrohamot kapjon szegény gyerek, hogy így megvárakoztatom. Bár ha a sexuális életét nézzük, ha még nem kapott, akkor most sem fog.
Felcsöngettem.
- Gyeregyeregyeregyere!- hadarta a kapucsengőbe és kinyitotta az ajtót.
Mentem fel a lépcsőn, amikor egy alacsony deszkás cipős kapucnis lány zárta be a lakása ajtaját.
- Szia Tom- köszönt, amikor megfordult és jött le velem szemben a lépcsőn
Don szomszédságába lakott egy lány, nem volt rossz csaj, szerintem Donnak meg volt párszor. Nagyon szerette a zenénket. Mindig letámadott, de nem olyan erőszakosan. Jó fej volt végül is, mindig mondott pár szót, én meg csak büszkén írtam neki alá a cuccait. Nem volt olyan nagy rajongónk. Nem sikítozott, ha meg látott csak kedvesen mosolygott.
- Szia Elison. Mi újság?- álltam meg velem szemben, amikor már csak 2 fok választott el tőle. Még így is kicsit alacsonyabb volt nálam.
- Semmi különös.
- Jössz Dominichoz?
- Ja. Már nagyon idegbeteg a srác.
- Egy fél perce még nagyon visítozott. Biztos megint talált valami piszkos kis filmecskét.
- Én is attól félek. Felhívott, hogy kotorjam el magam ide.
- Hát akkor nem is tartalak fel.
- Ugyan. Tud várni, -legyintettem.- Írjak valamit alá, vagy bármi?- kérdeztem. Mindig szoktak kérni a barátnői.
- Nem. Majd ha kell, akkor mondom.
- TOOM!- vízhangzott a lépcsőház. Don kiabált le az ő emeletéről.
- Megyek!- hajoltam ki a lépcsőn és ordítottam vissza neki.
- Csipkedd már a picsád, te barom!
- Nah, látod- mutattam fel.
- Szia- került ki és ugrált tovább lefelé.
- Maradj már a bugyidba, megyek.- kezdtem el gyors léptekkel szedni a fokokat.
Don az ajtóban állt és egy újság volt összecsavarva a kezében.
- B+b+b+b+!- indult be. Én csak követtem és köszöntem a pamacsnak.- Nézd!!!- nyomta a kezembe, amit eddig ő szorongatott.
- Nem hiszem el, hogy egy qrva férfi magazin miatt hívtál ide!
- Nézd már, te pöcs!- utasított.
Leültem, aztán kihajtogattam az újságot. Pislogtam egy pár hatalmasat. Alig hittem a szememnek.
A címlapon Sandra pózolt. Méghozzá 2!
Egyik angyali ruhában a másik pedig ördögiben.
- Na ugye!- bólogatott Don elégedetten.
- Kuss!- utasítottam és elkezdtem keresni.- Sandra Schnerrmann, ördögként vagy angyalként szexibb?
Az első két oldalon a Hiúság felirat díszelgett. Sandra ördögi fele piros bőr franciabugyiban állt és közben egy tükörbe nevetett, ami pont eltakarta a melleit. A haja fel volt tupírozva és ördög sza.rvak voltak a fején. Hatalmas vörösműkörmei voltak, és térdig érő lakk őrülten magas talpú tűsarkú.
Az angyali énje pedig szendén állt és egy másik gyönyörű, szőke hajú lány haját fonta, aki ártatlan kék szemeivel az ég felé nézett és imátkozott..Sandra szája babarózsaszínre volt festve, a fekete haja be volt loknisan göndörítve, hatalmas szárnyai voltak és fehér fátyol ruha takarta el a melleit és a csípőcsontja alá is volt kötve egy.
A következőn fösvénység volt. Ezt a képet felülről fényképezték. A két lány egymás mellett feküdt. Az ördögön semmi nem volt. Egy halom pénzben feküdt és elégetten kacagott. Persze az intimebb részeket kitakarták a papírok. Az angyal pedig egy tollhegyen pihent. Szemét becsukta, így teljesen ki lehetett venni a fehérrel kifestett szemhéját és hatalmas műszempilláit
A harmadik: Bujaság. Az ördög egy kidolgozott testű modell srác előtt állt. Nem volt a felső testén semmi. Az egész csupasz háta látszott. Az ördögvilláját a pasira tartotta. Az angyal pedig megszeppenve nézett.
A negyedikben az ördög irigyen karba tett kézzel nézi, ahogy egy csomó félmeztelen pasas térdel az angyal előtt és különböző ékszert, kocsi és lakás-kulcsot, virágot, bon-bon tartanak felé. Irigység.
Az ötödiken pedig a torkosság volt. Az ördög egy halom csokoládét és sütit falt a vörös, a jó oldala pedig csak ambróziát (a görög mitológiában előforduló étel, amit az istenek fogyasztottak).
A hatodikon az ördög éppen az agyal felé, tartotta a villáját. A földön ott hevert egy másik villa, ami el volt törve, az mellett pedig egy kis toll. Az volt a harag.
A hetediken, ami a lustaságra utalt, az ördög egy tűzfotelben ült és bambán mosolygott az angyalra, aki az ördög villáját fényesítette.
Amikor a végére értem, megint az elejére lapoztam. Még egyszer végig kellett néznem, hogy felfogjam.
- Ugye hogy rágerjedtél!- ugrott mellem izgatottan Don.- Kár, hogy nem látszik cici vagy..
- Befognád????
- Most mi a bajod? Bomba csaj, és neked meg volt! Többször is!!- ugrál le fel Don.
- Leállnál? Olyan vagy, mint egy szefos köcsög!
- Most mi a para?- Ugrott le mellém.
- Nem látod? Ez!- emeltem fel az újságot- Ez a para!- aztán fogtam és lebasztam az asztalra.
- Hey! Finoman! Megdöglesz, ha bármi baja lesz!
- Lexarom!- álltam fel dühösen. Nem tudtam, mit gondoljak. Kicsit tényleg büszke voltam. Viszont felidegesített, ha belegondoltam, hogy most egy csomó faszi erre fogja verni és róla fog fantáziálni.
Dominic kicsit lehajtotta a fejét. Előjött belőle az együtt érző része.
- Gyere, húzz le egy pohár whisky-t, rögtön jobban leszel.
- Nem, egy nem elég. 2-t.- Daisy értetlenül nézett a fotelből, aztán játékosan oda ugrált hozzám és elkezdte húzni a hosszú pólómat.
- Mi van, Daisy? Vetkőzteted a gazdit? Azt akarod, hogy ő is szerepeljen a Playboyban?- nevetett Don és kitette a dohányzó asztalra az egy üveg Whisky-t jeget meg egy doboz piros Marlborot.
- Ilyen idegállapotra piros kell- magyarázta Don.- Most mi tévő leszel?
- Semmi tévő nem leszek. Ugyan minek. Este bulizunk. És felszedünk egy pár csajt.
- Jól hangzik- nyomott a kezembe egy félig tele poharat.- Reszkető német csúcsbullákra, akik csak ránk várnak - koccintotta a poharát az enyémhez.
46. rész
- Arra- húztam le az egész tartalmát, aztán pedig a dobozhoz nyúltam.
Lehúztunk még 2-2t. Még nem voltam részeg, de kezdtem lehiggadni legalább.
- Mondd Bill- vettem fel a telefonom.
- Hol vagy?
- Donnál. Láttad a képeket?
- Milyen képeket?
- Hát a KÉPEKET!
- Jó Tom, B+, de milyeneket?
- Amin Sandra van. A Playboyban!
- Mi van? Dehogy van. Ittál?
- Ittam. De tényleg ott van.
- B+ Tom. 8ra van. Ne szívass már, 9-kor megyünk a clubba.
- Bill, nem vagyok részeg!- mondtam neki határozottan. -Meg tudom számolni az ujjaimat! 1,2,3,4,5,6- mutattam fel Donnak 8 ujjam.
- Remélem is, hogy jól van. Merre vagy amúgy?- kérdezte ismét, mintha nem lett volna benne egészen biztos, hogy jól mondtam a helyet.
- Donnál. Már mondtam! Te nem figyelsz rám! Donnál vagyok. De itt is maradok.
- Rendben. 9 körül gyertek. Ott lesz Andreas.
- Ok. csá. -Dobtam le a telefont. Aztán elterültem az ágyon.
El is aludtam volna, de Daisy rám ugrott.
- Na -szedtem le magamról óvatosan.- Dominic- basztam hozzá egy párnát a fotelben alvó, nyálát kicsurgató sráchoz.
- MiMi?- horkantott fel.
- Kelj fel! Fél 10 van!- álltam fel tántorogva. Enyhén megszédültem és neki estem a dohányzó asztalnak, az azon álló whisky-s üveg tartalma pedig a szőnyegre folyt.
- B+, te ba.rom.- kiabálta le a fejem Don.
- Nyugi már. Majd elviszem a tisztítóba.
- Nem. Foltot hagy! Most itt szépen kimosod!
- Dehogy mosom, hülye vagy? Gyere, engem David megbasz.- kaptam fel a kocsi kulcsom.
- Nem vezethetünk. Ittál.
- Lexarom. Saki nem fog most értünk eljönni. Bill nem fogja hagyni, hogy Saki ott hagyja. Fosik.
- Jó, de te vezetsz. Én nem látok!- röhögött. Aztán nagy nehezen megtalálta külső kulcslyukat és bezárta a lakás ajtót.- Verseny!- ütötte meg a vállam és elrohant.
Én is gyors utána iramodtam de, majdnem orra buktam a nadrágomban. Mi Dominiccal mindig versenyeztünk. A legóvodásabb feladatoktól kezdve a legdurvábbakkal. Futásban. Ivásban. Nőzésben. Főzésben. Evésben. Orra bukásban. Telefonszámokban. Meccseredmény jóslásokban. Tényleg mindenben.
- Nyertem! Nyertem- fogta meg a bejárati ajtó kilincsét, pont amikor behoztam a lemaradást és már én is egy szinten álltam vele.
- A jó édes édesanyádat.- kiabáltam Donnak. És a térdemen támaszkodva fújtam ki a levegőmet.
- Háhá. Looser!- röhögött a képembe.
- A jó édesanyádat…- mondtam ismét összeszűkített szemekkel-… Akit egyszer meg fogok húzni- hadartam gyorsan és elrohantam mellette és rávágtam a hátára- Verseny a kocsiig!!!
- Toszódjál meg, Kaulitz!- kiabált utánam.
Megkerültem a lépcsőt és indultam fel a felhajtóra, ahová leparkoltam a kicsikémmel.
Don leugrott a lépcsőn, ahol súlyos másodperceket veszíttettem. Pont elém.
- Ez csalás!
- Háborúban, szerelemben, olyan nincs- szólt hátra aztán neki ment egy virágnak, ami a lépcsőről lógott le. Szépen telibe találta a cserép a fejét, ő meg leseggelt a betonra.
- Háhá!- röhögtem és megpaskoltam a kocsim formás popóját.
- Szopogasd a golyóimat, Kaulitz- kelt fel Dominic a földről és fogta a fájó fejét.- És képzeld, nekem már meg volt az anyád.
- Ez csúnya vicc volt.- ráztam a fejem.
- Tudod mi a gáz, öreg barátom, hogy ez nem volt Vicc.
- Tudom- vontam meg röhögve a vállam.- Anyám mesélte. Azt is, hogy milyen gyorsan elmentél. Meg hogy vonyítottál, és Sírtál miután elélveztél.
- Az hát. Szép is lenne- szállt be a kocsiba.
Már teljesen sötét volt. A club előtt kilométeres sor állt.
- Úgy látom szép a felhozatal- nézett végig Don a lányokon, akik a sorban álltak.
- Szép bizony. Ma este 90%-a meglesz.
- Háh. Nah mennyi legyen a min.?
- Nem tudom. Csak azt tudom, hogy megdöntöm a múltkori 11-edet.
- Döntsd meg a 27-et, amit én 3 nap alatt hoztam össze, akkor már fejet hajtok előtted, és Mesternek hívlak.
- Ahha, hiszed. Most nem ér a 27!!
- Ugyan miért nem?
- Mert nálad a 27 egy 3 napos tequila party-n volt!- bólogattam.
- És akkor?
- 5 nap alatt meg csinálom.- vigyorogtam.
- 5 nap alatt 27 csajt újítasz be?- vigyorgott Dominic.
- Simán!
- Rendben, Tom, de qrvák nem érnek.
- Nem hát! Szerinted nekem kellett qrva valaha is?
- Nem kell arcolni, jó? - szállt ki Don a kocsiból, aztán becsapta maga mögött az ajtót.
Bent enyhén telt ház volt. Sőt. Szerintem még kijáratnál is sorban kellett állni.
- Na irány a VIP- mutattam fel a galériára Donnak.
Bementünk. Fönt egyből kiszúrtam egy szőke kicsit rövidebb, de helyes fazonra vágott hajú csajt. Nem volt túl magas. A karja vékony volt és hatalmas merev ezüst karperec volt rajta. Nagyot csattant, amikor a kék koktéljáért nyúlt és hozzá koccant a pult sarkához.
Egyedül volt. Lehet, hogy várt valakit.
Egy ezüst, fényes koktél ruhában volt. Állati mini volt a combja negyedéig sem ért. Ezüst boka csizmát viselt.
- Meg van az első. Ő, a szöszi.
- Én őt vágom ki. Nem ismerős neked?
- Nem én nem ismerem. - néztem rajta végig. Kicsit bizsergett az agyam. Valami rémlett, de nem voltam olyan penge, hogy rájöjjek, hogy mi is.
- De, ő pózolt az első oldalon Sandrával.
- Tényleg!- csaptam össze a tenyerem.
- Igen. Playmate. Kathie-nek hívját.
- Rendben Kathie, csapjunk a lecsóba- veregettem meg Dominic hátát aztán elindultam, hogy utat törjek magamnak a tömegben, egyenesen Kathie-hez. Csak meg tudjam jegyezni a nevét…
Leültem a csaj melletti üres bárszékre.
47. rész
- Szia. Mit iszol?
Kathie lassan felém fordult és lenézően végig nézett rajtam. O-o, most légy okos, Tom. Ez nem jó jel.
- Azt nem, amire te meg akarsz hívni.
- Azt hiszed, meghívtalak volna. Azt hiszed, kellesz nekem?- vigyorogtam rá csábítóan.
- Őszintén?- nézett rám és lehúzta a koktélja maradékát.- Azt!- mondta élesen, aztán lepattant és úgy kapkodta a kis lábacskáit, hogy alig bírtam utol érni.
- Most menekülsz?
- Nem, csak megyek. - vonta meg a vállát, de a kis qrva azért meg nem állt volna. Most miért nehezíti meg a dolgom? Már bántam, hogy Donnak bejelentettem, hogy ő lesz az első. Itt kéne hagyni a pitsában.
- Nem állnál meg egy percre?
- Őszintén? - fordult velem szembe, de még úgyis ment hátra felé.- Nem!- mondta határozottan, majd újra előre nézett.
- Áhh, szóval mégsem vagy olyan kis angyal.
- Ohh, csak nem egy Playboy előfizető? Menj haza..én otthon várlak téged..az újságban.
- Nem, félre érted. Nem vagyok az.
- Hát akkor?..Ohh, már tudom ki vagy te!- állt meg és mosolyogva felém fordult.- Te ismered Sandra Schnerrmann-t, ugye?
- Hát. Olyasmi,- húztam a szám vigyorogva.
- Szóval megfarkaltad- nevetett.
- Azt nem mondtam.
- De azt sem mondtad, hogy nem.
- De azt sem mondtam, hogy nem.- ismételtem a szavait sejtelmesen.
- Mégis jól esne egy koktél.
- Nem mondtam, hogy meghívlak.
- Én meg nem mondtam, hogy hívj meg. Csak hogy jól esne. Majd én fizetek.
- Nem mondtam, hogy hagyom, hogy kifizesd a piám.- húztam fel a szemöldököm.
- Háhá. Nem mondtam, hogy meghívlak. Csak a sajátom fizetem. A tiédet eszem ágában sincs!- előzött ki és leült egy pici kétszemélyes boxba a sarokra.
Kikértünk két koktélt, aztán csak néztünk egymásra.
- Mit akarsz?- kérdezte meg végül- Kíváncsi vagy, mit mondott rólad Sandra, mert ha igen, ki kell, hogy ábrándítsalak, mert semmit.
- Nem. Nem lettem volna rá kíváncsi. Nem volt közöttünk semmi.
- Gondolom.
- Nem, tényleg nem volt.
- Tiltakozol. Tehát volt, de már vége.
Keserűen mosolyogtam. Hogy láthatott át rajtam ilyen gyorsan? Honnan tudta ezt? Ezt, amit talán még magamnak sem voltam elég bátor beismerni. Vagy talán csak nem akartam. Jó volt kicsit még tévhitbe ringatni magam, hogy lehet bármikor is bármi.
- Akkor mit szeretnél? Hogy tájékoztassalak minden lépéséről, mert az is képtelenség. Attól hogy volt egy közös munkánk, még nem lettünk nagy barik.
- Nem. Erre sem kértelek volna. Erre megvannak a magam embereim. Illetve meg lennének, ha érdekelne, hogy mit csinál. De nem érdekel.
- Akkor pedig? Nem értelek.- rázta butusul a kis buksiját. Csak mosolyogtam rajta és kívánóan az ajkamba haraptam.- Mit akarsz tőlem IGAZÁBÓL Tom Kaulitz, tini lányok gyöngyszeme?
- Téged- feleltem határozottan és mélyen a szemébe néztem.
Állta a tekintetem. Nem jött zavarba. Szerintem ő sejtette mire megy ki a játék. Már csak az volt a kérdés, hogy bele megy-e.
Kecsesen belenyúlt a finoman munkált bőr táskájába majd kivette belőle a drága Francia vékonyszálú cigijét és rágyújtott.
- Szerintem te bonyolultabb vagy ennél.- mondta maga elé nézve, mikor fionman kifújta a füstöt. Gyönyörűen cigizett. Nehéz megmagyarázni, de nem nyelte, mint ahogy sok ember, és nem is csak úgy szívta, hanem mintha belélegezte volna. Mintha a füst tudta volna, hogy oda kell bemennie és epekedve sietett, volna egy ilyen széplány tüdejébe- Több, van a dolog mögött, mint amennyit megmutatsz.
- Talán. De miért érdekel az téged? Szerintem, te bonyolultabb vagy annál, hogy lekössenek az én kis titkaim.
- Ezt nem tudhatod.
- Te sem, hogy mennyit mutatok meg. Nem tudom, miért nem lehet elhinni, hogy én csak egyszerűen, primitíven téged akarlak. Semmi hátsószándék nélkül.
- A férfiak mindent indokkal csinálnak. Még az ágyból is indokkal szálnak ki, indok miatt öltöznek fel.
- És a nők mások?
- Persze. Ők nem mindent indokkal csinálnak. Ők bezabálnak… csak, mert olyan kedvük van.
- Akkor nekik a kedv az indok.
- Nem-nem- rázta megint a fejét. Nagyon tetszett mikor ezt csinálta. A száját kicsit összecsücsörítette, és úgy mozgatta azt a csinos kis buksiját.- A kedv az nem indok, az egy érzés.
- És ha azt mondom, hogy hozzád van kedvem, azért kellesz, akkor mi van? Akkor már nem hátsó szándék?
- Akkor már nem. De tudom, hogy nem így van.
- De. Így van. Kedvem van hozzád, és most nem hazudok-, néztem bele mélyen a zöldes-kék tág tekintetébe. Azok a szemek mesélni tudtak volna. Csak benéztem és meg akartam tudni minél többet erről a lányról. Annyi titkot őrzőt magában, annyi haragot, bosszút, eltitkolt érzelmet, és természetesen meghatározhatatlanul nagy mennyiségű szép emléket.
Hiába próbáltam, semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.
- Soha nem foglak megfejteni.- mondta, mintha olvasott volna a gondolataimban. Én is pont erre gondoltam, csak éppen vele kapcsolatban. Hogy soha nem fogom, megtudni miért ilyen búsak ma este azok az örökké vidám szemek.
- Kívánlak- suttogtam alig érthetően.
Talán túl korán mondtam, talán nem is kellett volna… neki nem. Neki pont nem. Féltem összetörni a szívét. Már ha nem ő is pont ugyan azt akarja, amit én. Csak jól érezni magunkat ezen az estén. Felejteni.
Kicsit elpirul és elkapta a tekintetét. Ezen az éjszakán először hozták zavarba, az biztos. Talán nagyon régóta már nem érzett ilyet, nem tudtam. Lehet hogy már nagyon, nagyon hosszú idő telt el az óta hogy így belepirult a pillanatba, és a vér hírtelen felszökött a kis pofacsontjába.
- Itt lakom nem messze.- mondta ugyan olyan halkan.
- Akkor menjünk- mosolyogtam.
Kiértünk a clubból.
- Nincs kabátod?- kérdeztem.
- Nincs. Közel lakom, nem vészes.
- A kocsimban van egy pulcsi, ha gondolod.
- Nem, köszönöm- mondta, de azért megdörzsölte libabőrös karját.
- Gyere- karoltam át a derekát óvatosan és az övénél jóval melegebb testemhez húztam.
Bele szippantottam a hideg esti levegőbe. Sokkal másabb illata van Hamburg levegőjének, mint napközben. Napközben minden siet. Talán a levegő is. De az este más. Este már a lakosság 60%-a otthon van azzal, akit igazán szeret. Talán nekem sem ott kellett volna lennem…Sőt biztos nem. Nagyon jól tudtam, hova szántak engem azon az estén…Csak ezt nehéz belátni. Az ember nehezen ismeri be az ilyet. Nem látja meg az igazsdágot. Én sem éreztem kételyt magamban.
- Itt jobbra- kanyarodtunk le.
Egy pár kan, akik egyik szórakozó helyről voltak útba egy másikba, elismerően néztek végig Kathie-n és dicsérő szavakat is kiabáltak vagy éppen mondták, mit kezdenének a lánnyal egy forró éjszakán. Csak védelmezően közelebb húztam magamhoz. Ő pedig csak mosolygott az egészen. Gondolom, már megszokta az efféle dolgokat.
- Itt lennénk. - álltunk meg egy magas új építésű háztömb előtt.
Üvegfalas lakások voltak. Iszonyatosan modern volt, teljesen más stílusú, mint Sandra és Lela fejedelmi és iszonyúan fényűző háztömbje. A többi lakásban már el volt húzva a szalag függöny és csak elmosódott fény árulkodott, arról hogy otthon vannak.
- Gyere- fogta meg a kezem, és elvezetett a lift felé.
- Nem mehetnénk lépcsőn? Most úgy szívesen lépcsőznék.
- De persze.
Felmentünk az 5.-ig aztán Kathie, elkezdte keresni a lakáskulcsát.
- Nah végre!- emelet fel egy kulcssomot diadal ittasan.
Felkapcsolt minden villanyt és egy gombnyomással elhúzta a szalag függönyt, hogy a kíváncsi szemek, vagy a szembe lévő lakások álmatlan lakónak kamera lencséi még véletlenül se lássanak semmit.
Az egész lakásban világos szőnyegek és festés volt.
- Kész inni valamit?
- Hmm?- kaptam fel a fejem, mert eddig csak a belsőkörnyezetet tanulmányoztam.
- Kérsz inni valamit?
- Ja. Nem köszi.
Kathie elégedetten elmosolyodott és tett egy pár lépést felém.
Magas sarkúban volt, de még így is pipiskednie kellett egy kicsit. Átkarolta a nyakam, és finoman megcsókolt.
Finom édes volt a szájfénye, mint a rózsaszín gyerekrágóknak. Nagyon óvatos volt. Csak épp hogy súrolták egymást az ajkaink. Nem akartam rámenős lenni, haladjunk csak az ő tempójában. Csak a derekát karoltam át finoman és enyhén magamhoz húztam.
- Szóval ez lenne az?- távolodott el- Ha akcióra kerül a sor a nagy Tom Kaulitz kis báránykába megy át?- húzta oldalra a száját kicsit gúnyosan.
- Megmutassam mennyire nem bárány Tom Kaulitz?
- Izgatottan várom.
- Itt van neked az izgatás.- vigyorogtam és vadul megcsókoltam. Durván húztam magamhoz, hogy onnan már senki nem tudta volna kicsempészni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
