|
52-55.rész
2010.08.03. 09:41
52.rész
- Merre voltatok?- kérdezte Don mikor már mind a 3-an leültünk. Addigra már a Shop Boyz- Party like a rockstar ment.
- Történt egy kis baleset. Sandrának kedve támadt táncolni egyet… A pulton… Jó kis fenék rázósan.
- Azt a qrva, én meg nem láttam!- csapott a combjára Dominic. Látszott rajta, hogy nagyon bánta a dolgot.
- Neked táncoltam ám Dominic- nevetett Sandra és esetlenül megpróbált adni egy puszit a mellette ülő Dominic arcára.
- Ohh. Kösz baba- mosolygott Don és letörölte a fülét, amire érkezett egy dobhártyaszaggató cuppanós.
- Kathie-t már ismeritek, nem?
- Persze!- bólogattak vígan. Leginkább Andreas.
- Ő az én kis ápolónőm .- nevetett a srác és áttette a kezét a lány vállán.
- Andreas, te..te -fordította oldalra a fejét Sandra és valamin nagyon gondolkozott, csak kereste a megfelelő szavakat.- Te olyan ..
- Halljuk .- bíztattuk.
- Olyan..Andreas-os vagy. Szerintem, te Andreas vagy.
- Hát Sandra, most meglepődtem- nevetett Kathie,- én azt hittem, hogy Andreas Tomos. Basszus, és elméletileg ő jár az ország legerősebb egyetemébe!
Csak fetrengtünk a kis fotelekben, puffokban egymás hegyén-hátán és figyeltük a tömeget.
- Basza meg! Unatkozóóóm!- csapkodott Sandra. Aztán felállt és nézelődni kezdett valamerre.
- Ugye nem akarsz elmenni?- kaptam a keze után.
- Dehogyis!- rázta a fejét, aztán már ki is tépte a karját és átlépett egy kis feketebőr kerek puffon.
- Ezt nem hiszem el- ráztam a fejem gondterhelten.
Sandra mellett elhaladt egy magas srác és mondott neki valami kedveset. Mire lány azonnal pislogni kezdte és egy hatalmas pusztit nyomott az arcára. Istenem már! Felálltam és visszarángattam a székre.
- Bocs, haver. Ne foglalkozz vele- mondtam a srácnak aki a puszit kapta és kb teljesen beindulva, megszeppenve tátott szájjal nézett végig Sandrán.- Maradj nyugton, oké?- suttogtam Sandrának, mire ő durcás képpel eltávolodott tőlem és már vigyorogva beleugrott Kathie ölébe.
- Nyuszibogyó!- kiabálta és elkezdte borzolni Kat haját.
- Áhh, Sandra nyugi!- fejtette le a lány kezét a hajáról.
- Támad a nyuszibogyó!- kapott ismét a hajába.
- Dehogyis. Nincs nyuszibogyó!
- Te olyan szép vagy- nézett a lányra nagy csillogó szemekkel.- Olyan szép, mint egy nyuszibogyi.- aztán lefogta a lány kezeit és kitámasztotta őket a feje mellé, és óvatosan ráhajolt és kicsit sem finoman lesmárolta.
- Azt a mindenit!- kiabálta Andreas és már nyúlt is a telefonjáért, hogy megörökítse ezt az izgalmas pillanatot.
Oldalra fordított fejjel néztem, és vegyes érzelmekkel küszködtem.
Don meg csak tátott szájjal figyelt és közben elképzelte, hogy ez a két lány mellett ébred reggel.
- Nyuszibogyi!- kiáltott fel nevetve Sandra és megrázta a haját.
- Te jó isten, csajok! Ezt nem lehetne megismételni?- emelte a telefonját Andreas a magasba, mert csak most töltött be a kamerája.
Csak nevettek és átkarolták egymás nyakát.
- Áhh. Ez kész- forgatta a fejét zavarában Kathie.
- Öcsém- nyögte Dominic sokkos állapotba. -Ez nagyon durván komoly volt! Ide nem jöttök?
- Nem, nem- húzta a száját Sandra nevetve.- Én bizony Tommal vagyok ma - mutatott rám mire én csak vigyorogva kacsintottam egyet.
- De édeees!- kezdett el nevetve mutogatni rám Sandra ás közben Kathie ölében ugrált, a lány csak nevetett tőle, mert Sandra combjai cikizték a derekát.- Tom!- ugrott át hozzám Sandra és a nyakamba fonta a karjait.
- Mondd, szépségem.
- Te is nyuszibogyi vagy- kezdett el puszilgatni, aztán átváltott vad smárolásba, úgy hogy majd nem letépte a fejem.
Annyi szenvedély volt ebben, hogy majd szétrobbantunk. Olyan tűzzel csináltuk, hogy félő volt, hogy berobban a hajunk.
- Ez a csaj nagyon kész!- nézett nagy szemekkel Don, mikor már tudtam rá figyelni - Ilyenkor rájön a puszi osztogatnék, vagy mi a fene?
- Fogalmam sincs - ráztam a fejem sokkosan. Le akartam teperni… most. AZONNAL!
Lela a kocsi hátsó ülésén feküdt terpeszben. A csombjai közé szorítva Bill és lábait összekulcsolva a hátán.
- Olyan fincsi a nyakad- suttogta a fiú és közben vad csókokat nyomott rá. Szinte már falta. Néha bele-bele harapott egy-egy gyöngébbet, de nem akart fájdalmat okozni, csak alig bírta visszafogni az érzéseit. A lány nyakán foltokban véraláfutások voltak.
Lela felszisszent valahányszor Bill összeszorította a bőrt a fogaival, de élvezte, ezt tudták mind a ketten.
- Menjünk fel, hozzánk- suttogta Bill, de nem hagyta abba a munkáját.
- Te kibírod addig?
- egy próbát meg ér. A várakozás jót tesz a dolgoknak.
- Rendben- ült fel Lela és visszacsúsztatta a vállára a vékony pántot, amit Bill húzott le.
Előre másztak és Lela beült a kormány mögé.
- Nem kéne szólni a többieknek?
- Le vannak foglalva Sandrával.
- Igazad van.
http://www.youtube.com/results?search_query=Britney+Sperars
+something&search_type=&aq=f
Bill átnyúlt az ülésen és Lele combjának belső részét simogatta a vágytól remegő kezével.
- Nem fogom kibírni. Le akarlak teperni!
- Mindjárt ott vagyunk.- hadarta Lela, aki már így is jóval túl lépte a sebességkorlátozás határait. Bill keze egyre feljebb csúszott, de Lela lesöpörte azt.
- Bírd ki!- biztatta aztán lefarolt a ház elé.
- Oh Yeah- csapta össze a kezeit és kipattant a kocsiból.- gyere, gyere- fogta meg Lela kezeit és futásnak eredt vele.
Beugrott a lift eléés nyomkodni kezdte.
- Gyerünkgyerünkgyerünk- hadarta aztán belevágott egy hatalmasat- Qrva anyádat! Lépcső- mutatott felfelé, de előtte még neki nyomta, Lelát a falnak és megcsókolta.
A lány felnevetett és elhúzta a fejét. Aztán pedig kézen fogva indultak ugrálva a lépcsőn.
Sokszor egymás felé fordultak és vad csókolózásba kezdtek botladozva, esve, kelve.
A lakás ajtó előtt Lela leszedte Billről a pólóját, aki szégyenlősen, de nevetve takargatta magát.
- Na, neked mi bajod? Hogy nem vagy túl izmos?
- Csak fázom, jó?- zárta ki az ajtót és átkarolta a lány derekát, úgy húzta magára.
Fel sem kapcsolták a villanyt, úgy tapogatózva, csókolózva, esve, kelve mentek a szobába.
Ledőltek az ágyra, Bill Lelára, de a lány fájdalmasan felordított és behomorítva a hátát kiszedett valamit maga alól.
- Hát bameg!- mondta és megnézte a hajvasalót. - Ez fáj.
- Bocsi. -vette ki Bill a lány kezéből, és hátra hajította és neki esett a lánynak. A hajvasaló pont eltalált egy falon lógó nonfiguratív képet és darabokra törte benne az üveget, végül az egész keret a földre zuhant. Lela ijedten ült fel és a hang felé nézett.
- Hagyd csak -nyomta vissza Bill és megsimogatta Lela belső combját, aki kicsit feljebb ült, de megint fájdalmasat nyögött és kiszedte a feje alól Bill szemceruzáját.
- A faszom bele már a cuccaidba.! - hajította el, ami véletlenül pont kirepült az ablakon.
- Hey! Ez egy kedvencem volt!- nyögött Bill.
- Uhh. Hihi. Bocsi- kuncogott a lány zavartan.-Gyere, ki engesztellek- húzta Bill fejét a fejét az ajkaihoz. A fiú csak hagyta, hogy kényeztessék, már nem is tartotta azt a szemceruzát olyan jónak, pedig régen egy lépést sem tett nélküle.
Már fájt a vakbelem a sok hülyeségtől, amit Sandra összehordott, aztán azt vettem észre, hogy már fél perce nem hallottam a hangját, ami pedig elég meglepő volt, mivel az este 90%-ában ő beszélt vagy csinálta a fesztivált. Elnéztem magam mellé. Sandra rám dőlve aludt. A lábait áttette a combomon, és mindkét kezével átkarolta a karom.
A mellkasa lassan mozgott le és fel.
- Figyeljétek- mutattam magam mellé.
- Wow. Majd felébred és nem emlékszik semmire.- nevetett Don.
- De mi igen!- ugráltatta a szemöldökét Andreas és Kathiera nézett.
- Bameg!- lökte ,meg a fiút az érintett.
- És legalább jól smárol?- kérdezte Don Kathietól.
- Háát.- nyalta meg Kathie erotikusan a száját, aztán pedig elkezdett röhögni.
- Engem is kérdezhettek ám- lengettem a kezem a levegőben- Szerintem én tudom a legjobban.
- Téged nem kérdezünk, Tom! Inkább csak maradj csöndben had aludjon szegény lány. Húzós éjszakája volt.
- És milyen húzós lesz.- húztam el a szám vigyorogva.
- Tom! Nem csinálhatod ezt! Nem húzhatod meg szegény úgy, hogy még totál zombi a másnaposság miatt .- Kathie.
- Szerintem ez még eznaposság- röhögött Don.
- Öcsém, te de egy barom vagy!- nevettem és kicsit arrébb ültem.
- Na..- morogta Sandra álmosan, mert a mozgásom miatt kényelmetlen pozícióba került.
- Mi na? Pina? -mosolyogtam és nyomtam egy puszit a homlokára, aztán magamhoz húztam, hogy tudjon tovább aludni. De nem nagyon ment neki, mert pár perc múlva nyűgösen felegyenesedett és a homlokát masszírozta a tenyere alsó részével.
- Jól vagy?- kérdeztem.
De nem reagált semmit. Csak grimaszolva nézett szét a társaságon.
- Felébredtél, királylány?- mosolygott Dominic.
Most sem válaszolt csak bólogatott.
- Minden ok?- kérdeztem ismét.
- Jaaaa- húzta a szót álmosan.-Nagyon meleg van. Menjünk ki. Merre vagyok?
- Egy clubban- feleltem és megmosolyogtam a tudatlanságát, még mindig nem volt magánál.
- Mié’? Mié’ vagyunk itt?
- Mert szeretjük nézni a részeg néniket, ahogy lekapják a barátnőjüket- nevetett Dominic, de én gyilkosan legyintettem, hogy ezt most hagyja.
- Hol van Lela?
Most kaptam csak észbe. Ezek tényleg hol a pitsában vannak? Bill és Lela.
- Látta valaki elmenni Billt és Lelát?
- Nem.
- Tom, te sem kaptál üzenetet?
- Nem. De én körbe nézek itt a clubban.
- Én meg kint. Kiviszem Sandrát a levegőre.- Dominic
- Rendben keltem fel. De hey- fordultam vissza mikor Don oda ment Sandrához hogy felsegítse .- Vigyázz a lányra! Legalább annyira, mint a férfiasságodra!
-Nnyugi már! Tudod te is, hogy haverok vagyunk. Nem hagyom, hogy baja essen.
- Én tőled is féltem!
- Igen, feleslegesen. Nem nyomulok spanok nőjére.- húzta a száját Dominic.
- Csak hogy Sandra nem Tom nője- nevetett Andreas.
- Szopogasd a golyóimat, Andreas. Mindjárt elfenekelem Kathie-t aztán, nézhetsz! Don te meg csak óvatosan! - mosolyogtam. Aztán elindultam. Még mindig rengetegen voltak. A lányok sminkjei kezdtek elkenődni, a faszik pedig kezdtek fáradni a sok fölösleges loholás miatt a kiszemelt –nekik- esélytelen csaj után. Vagy pedig pont azért fáradtak ki, mert volt esélyük a csajoknál és meg is kapták, amire vágytak.
Nem találtam semerre Billt. Próbáltam felhívni, de nem vette fel. Aztán kaptam egy sms-t Dominictól. Jelentés: A vanília maca járműve -stop- elhagyta a club területét stop- nincs a parkolóban stop- .Az információ bizalmas- stop- kérem, kezelje bizalmasan- stop- Utó irat- stop- Ezekben a percekben stop- nagyon irigyelem az öcséd -stop-.
Ez nem normális… Nevettem, és visszacsúsztattam a telefont a zsebemben. Úgy gondoltam, hogy talán kimegyek hozzájuk. De inkább elvetettem a dolgot, hátha felbukkan valamerre Bill és csak Lela lépett le.
A szúró hideg belemart Sandra arcába. Összeszűkítette a szemét és karba tette kézzel a haladt előre.
Egy fiúhoz dőlt, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, az csak átfogta a derekát, és úgy vezette.
Egy szót sem szóltak nagyon egymáshoz. A fiú attól félt, hogy a lány nincs teljesen magánál. Talán igaz volt ez is, de a nyomósabb ok az volt, hogy Sandra hihetetlenül fáradtnak érezte magát, és ha beszélni kezd a maradék energia tartalékjait is leszlopálja és állva, menet közben alszik el.
- Kérsz egy forró csokit?- kérdezte Dominic.
A lány értetlenül felnézett rá.
- Nagyon jól esne, de honnan szerzel?
- Csak figyelj- mosolyogott .- Itt egyik lépcsőházban van egy automata.
- Én nem akarok lépcsőzni, itt megvárlak.
- Rendben.
- Itt vagyok mindjárt, maradj itt.- sietett Dominic fel egy lépcsőház ajtajához, aztán megnyomta az összes csengőt, annak reményében, hogy valaki úgy engedi be, hogy nem is veszi fel a telefont.
Bejött a dolog. Kattan az ajtó és a srác könnyedén belökte azt.
- Öhm, izé.- dugta ki a fejét Don.- Nincs egy kis apród véletlen? - Sandra csak megrázta a fejét.- Ohh, mégse kell, találtam egy eldugott zsebembe.. A nadrágom meg a titkai. Nah, mindjárt jövök.
Sandra csak neki dőlt az épület előtt álló vasállványnak. Szinte vacogott, nagyon kívánta a forró csokit. Magához akart térni, hogy agysejtjei ne lebegjenek tovább ebben a mámorító öntudatlanságban, ami olyan jó …de dermesztően félelmetes.
- Cica. Nem várnak téged otthon?- szólt egy hang a sötétben. Sandra összerezzent. Remélte, hogy nem neki szólnak. Naivan remélte, hogy egy igazi elkóborolt macskának. De tévedett. Egy kapucnis alak közeledett felé. Csak homályosan látszódott a borostás arca.- Csak nem elkóboroltál?
53. rész
Sandra eltávolodott a vasállványtól és a telefonjáért nyúlt. Elindult a járdán, és lehajtotta a fejét. Tudta, hogy simán ki tud cselezni egy ilyen elmebeteg hülyegyereket. Az egyetlen probléma csak azzal volt, hogy az alkohol és a fáradtság igencsak rontott a készségein. Elhaladt a lépcsőház előtt. Az sötét volt. Dominic valószínűleg valamerre beljebb lehetett. Megpróbálta felhívni a srácot, de a telefonja ki volt kapcsolva. Egyre gyorsabban szedte a hosszú fényes barna lábait
- Ne fuss el. Cicc Cicc!- kiabálta a pasi és ő is felgyorsított. Sandra tudta, hogy nem állhat meg, még akkor sem, ha ésszerűbb a lépcsőház közelében maradnia. Egyre távolodott.
Egy másik számot hívott.
- Igen?- vettem fel.
- Tom.- szólt a telefonba Sandra kétségbe esett hangon.- Dominic bement forró csokiért én meg ...- mondta, de a vonal félbe szakadt.
A pasi kikapta Sandra kezéből a telefont és ledobta a földre.
- Segítség kell? Én nem tudok segíteni?
Sandra felpofozta az alakot, de nem sokat használt. Ha nem lenne ilyen fáradt a lány könnyű szerrel el tudott volna futni, akár magas sarkúban is, vagy meg tudta volna rúgni a gyenge pontját. De most még arra sem volt energiája, hogy eszébe jusson, hogy a táskájában lapul egy gáz spray.
Újra felemelte a kezét, hogy megüsse a tagot, de az lefogta a karjait és ellökte a lányt.
- Dominic!- kiabálta, mikor látta, hogy felkacsolódnak a fények, és a srác tolatva jön ki kezében két barna műanyag poharat egyensúlyozva.
Amikor meghallotta a lány kiáltását, az irányába fordult, és eldobta a poharakat.
Rohanni kezdett. A fekete alak azonban kést rántott elő.
- Nah, nah... Itt a kandúrod? Mutasd a zsebeid!- utasította. De Dominicból kitört a nevetés.
- Mit pattogsz, te köcsög?- röhögött felemelt kezekkel.
- Mit pattogok? Ezt pattogom!- emelte magasabbra a kést.- mutasd a zsebeid, ha mondom.
- Várjál!- nevetett. Majd kivett egy pénztárcát .- Nah ebbe annyi pénz van amennyit életedben nem fogtál összesen még a kezedben-- nevetett.- Egy mobil, de szerintem, úgysem lenne olyan, akit felhívhatsz. Meg ide nézz.- nyúlt még mélyebbre a zsebében. -Ez biztos érdekel téged…friss perui fű- lengetett meg egy nagy alufóliás zacskót tele zölddel.
A foszer csak nézett. Gondolom, nem igen volt még ilyen élményben része. Azt sem tudta hová kapjon.
- Nah? Megnézzük a pénztárcám tartamát is?- ugráltatta Dominic a szemöldökét, aztán elkezdte nézegetni mi is van benne.- Nah figyelj, Itt egy bankkártya. Master Card Platina. Tessék vidd. Holnapra úgyis letiltatom-, dobta a pasi lábához pörgetve, az meg nagyot ugrott, biztos azt gondolta, hogy valami halálos vas csillag van benne, ami majd mindjárt kipattan és levágja a lábát.
- Itt meg van egy pár Euro - vett ki a tárcájából papírpénzt, és elkezdte őket kettétépkedni.- Nah így is kell még?
Sandra a háttérben állt kétségbeesetten, könnyes szemmel, és forgatta a fejét, Dominicnak jelezve, hogy hagyja abba. De nem nagyon sikerült neki, a fiú nem figyelt rá. Talán még élvezte is a dolgot.
- Azt hiszed, hogy ez vicces?- fenyegetőzött a tag.
- Ez? Ez kibaszottul vicces!- röhögött.
- Ez a vicces.- Indult el gyors léptekkel az ürge Dominic felé a késsel hadonászva. De Don lefogta a kezét, kikapta belőle a kést és a háta mögé repítette. Az szépen bele állt a földbe. A pasis nagy szemekkel figyelte, ahogy a kése a földből kiállva rezeg egy darabig, aztán nem mozdul. Oh- Oh. Nem tetszett ez már neki. Lassan visszanézett Donra, aki magabiztosan vigyorgott le rá. A fószer kezdett iszonyatosan megijedni.
- Nah, most légy derék, lepedék.
A pasi már pont menekült volna, de Dominic nem engedte el.
- Nem menekülünk! Szépen bocsánatot kérünk a hölgytől- fordította a tagot a megszeppent vacogó lánnyal szembe.
- Dögölj meg!
Dominic bele térdelt a hátába. Sandra ijedten elborzadt és a szájához kapott. A pasi fájdalmas nyögések közepette térdre rogyott.
- Nem hallottam tisztán..- szorította Dominic a földhöz.
- Mondom, dögölj meg, te büdös qrva.- sziszegte a fogai között.
Dominic belerúgott még egyet…A srác felordított és összegömbölyödött. Don nem állt le, a pénztárcáját és a füvet markolta és úgy rugdosta.
- Dominic- sietett oda Sandra és próbálta elhúzni a dühös srácot, aki még mindig erőseket rúgott. Az alaknak már vér folyt ki a száján, de ez hidegen hagyta Dominicot és nem akart onnan elmenni.
Akkor fordult be az utcára, egy arra járó kocsi. A reflektora pont a szemükbe világított.
Sandra felkapta a fejét. Dominic viszont csak tovább rúgta a mozdulatlanná dermedt férfit. Aztán feltartotta a kezét az arca elé, mert vakította a fény.
- Kapcsold már ki azt a xart!- kiabálta a kocsinak.
De az nem kapcsolta ki. Csak kinyíltak az ajtói és kiszállt belőle két egyenruhás rendőr.
- Bassza meg!- rúgott még egy hatalmasat Dominic, most már tényleg elszállt az agya. Tudta, hogy bajban van. Soha nem jött ki jól a rendőrökkel. Vitték már be párszor a yardra, de pénzzel mindig kihozatta magát. A srácnak a befolyása volt a védőpajzsa. Az egyetlen probléma az volt, hogy az apja már úgyis dühös volt rá az ilyen dolgai miatt.
- Kérem, emelje magasba a kezét!
- Jó.. Jó- motyogta Dominic, majd teljesen a fény felé fordult és felemelte a kezeit.- A pitsába.- nyögte mikor felnézett a kezére és meglátta benne, hogy még mindig szorongatja a kezében a füvet. A rendőrök meg vészesen közeledtek.
- Dominic- sziszegte Sandra a fogai között.- Add ide a cuccot.
- Nem, téged is lekapcsolhatnak.
- Nem érdekel!- Sandra dühösen- Add ide, Dominic! Kihúzom magam.
- Nem! -vetette oda a lánynak határozottan és elindult a rendőrök felé.
- Maradjon ott!Kisasszony, lássam a kezeit.
Sandra reszketve emelte a kezeit a magasba. Iszonyatosan fáradt volt.
- Qrva életbeeeee!- motyogta könnyes szemmel.
Az egyik rendőr oda ért és a sebesülthöz rohant, aztán hívott egy mentőt.
- Mi folyik itt?- kérdezte a másik. A kérdést Dominicnak szegezve. De Sandra válaszolt rá.
- Megtámadott. Ez az ember megtámadott. Éppen sétáltunk- hadarta kétségbeesve.- Aztán a barátom felszaladt ebbe az épületbe. Én pedig egyedül voltam és ide jött és meg akart támadni. Lefogta a kezeim, mikor kijött Dominic a házból. Ő a védelmemre sietett. Ki akarta rabolni. Egy késsel fenyegette. De Dominic kivette a kezéből és eldobta. Itt van! Ott áll ki a földből. Nézze meg! Nézze már meg!!!- kiabálta a rendőrnek hisztérikusan, aki ijedten világított arra a zseblámpájával.
- Elhiszem. Értem.
- És ennyi történt. Kiakart rabolni. Dominic csak védekezett! Önvédelem volt.
- Ez az ember lehet, hogy komolyabb sérüléseket is szerzett- szólt a társának a rendőr.
- De késsel fenyegetett. Egy bűnöző! Meg akart minket ölni! Meg akart ölni!
- Mi van a kezedben, fiam?- szegezte a zseblámpát Donra.
Az nagyot sóhajtott, aztán leemelte a kezét.
- A pénztárcám. Kipakoltatta a zsebeimet.
- És a zacskóban?
- Kaja a hörcsögömnek- hadarta gyorsan, de a rendőr elvette tőle és beleszagolt.
- Ilyet hörcsög nem eszik.
- Uf. Akkor engem átbasztak.- mondta gúnyosan.
- Vagy te próbálsz minket. Ez bizony fű.
- Micsoda?
- Nem kell itt játszani az éretlent. Most szépen bemegyünk a kapitányságra.
Dominic morgott egyet. De nem lehettet érteni. Talán ez csak a beletörődés hangja volt. Utálta ezt az egészet.
- A kisasszony is jön. Jegyzőkönyvbe vesszük a vallomását.
- Ezzel segítek a barátomnak?
- Azt majd a bíró eldönti. De mindenképpen.
Sandra csak némán bólintott. Nem így akarta ezt az estét. Egyáltalán nem.
Az egész utat végig lihegtem. Futottam, mint egy ló. Sandra bajban van. Ennyit tudtam csak.
A telefonba azt mondta, hogy forró csokiért van Dominic. Egy helyet ismertem erre felé, ahogy még ilyenkor is lehet kapni. Egy lakóházban volt egy automata. Még Donnal fedeztük fel 1000 éve. Teljesen véletlenül bukkantunk rá enyhén spiccesen.
Befordultam az utca sarkára, ahol elméletileg voltak. Mi van, ha nem is jó helyen vagyok? Mi van, ha nem erre gondoltak?
Hamar rájöttem, hogy jó helyen jártok. Csak a látvány nem igen tetszett. Egy mentő állt, és egy rendőr kocsi az utcán.
Ugye nem? Ugye nem történt semmi ba?.
Beugrott egy kép, ahol Sandra és Dominic testét próbálják újjáéleszteni egy mentőautóban. Sprintelni kezdetem.
Láttam, ahogy Sandra száll be a rendőr kocsiba. Halál sápadt volt
- Biztos úr, mi történt?- kérdeztem lihegve egyik rendőrtől.
- Sajnálom, nem jöhet ide.
- De ismerem. Ismerem azt a lányt! Had beszéljek vele!
Nem is kellett oda mennem. Amikor Sandra meglátott azonnal oda rohant hozzám és átölelte a nyakam.
- Nem tudtam mi történt! Úgy féltem! Dominic.. Dominic …füvet találtak nála!- hadarta el.
- Mi van?- ráncoltam a homlokom.
- Dominicnál füvet találtak.- ismételte remegő hanggal.
Erősem magamhoz szorítottam és próbáltam a legnyugodtabb hanglejtésemet előkutatni, habár én is sokkosan álltam a hideg betonon.
- Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg. Már itt vagyok. Siettem. Már nem történik semmi rossz.
- A kisasszonynak most be kell fáradnia velünk a kapitányságra.- köhögött a rendőr, jelezve, hogy el kell engednünk egymást.
- Miért?- kérdeztem.
- Mert vallomást kell tennie.
- Tom, ne hagyj itt.
- Nyugi, nem foglak. Megyek én is. Visszamegyek a kocsimért. - óvatosan a rendőrre sandítottam, ő csak bólintott, jelezve, hogy ezt nem tiltja a törvény.
54. rész
- Bent találkozunk. Nyugodj meg. - nyomtam egy csókot Sandrának aztán, elengedtem.
Már fél órája várakoztam egy undorító dohos helységben. A szék kényelmetlen volt. És már szerintem egy éve nem szellőztettek. Porszívót pedig bizonyára éltében nem látott ez a folyosó.
Egyszer kétszer elsietett előttem egy szolgálatos ember, de egyéb lelket sem láttam.
Nem bírtam aludni. A szemeim gumilabda módjára ugráltak.
Jött velem szemben két rendőr. Éppen beszélgettek valamin vigyorogva. Próbáltam fülelni, hogy miről is van bent.
- Azt a sötét hajút?
- Azt bizony. Frank kapcsolta le.
- Miért hozták be?
- Mert megtámadták. A pasija meg megverte a támadót.
- Én is agyon verném, ha ilyen csajom lenne.
- Az asszonyt nem védenéd meg?
- Ugyan..elfutnék. Meg szerintem őt nem támadnák meg. Ha meg igen nem irigylem az elkövetőt. Annak bizony befellegzett, ha Ina előkapja a nyújtófáját.
- De nem csak ezért hozták be. A bikájánál találtak egy kis anyagot is.
- Ohh..szóval nem angyal, hanem ördög. - röhögtek mind 2-en.
Legszívesebben megrugdostam volna mind a 2-t. Amilyen ideg állapotban voltam. Mit meg nem adtam volna egy kurva szál cigiért.
De sajnos nem voltam benne biztos, hogy nem basznak ki ha rágyújtok.
Nyílt egy ajtó, és Sandra lépett ki belőle, szomorú arccal.
Azonnal felálltam és hagytam, hogy fáradtan a mellkasomra boruljon.
- Baj van?
- Dominic nem jöhet. Bent tartják.
- Mi? Meddig?
- Nem tudom. Nem tudom- fúrta bele a fejét a mellkasomba .- Olyan rossz volt. Én csak mondtam. Ők meg néztek a nagy szemeikkel és nem voltak halandóak semmit sem mondani. Utálom mind.
- Vége. Hallod. Vége. Menjünk haza.
Egész úton nem beszéltem vele. Ő csak nézett ki az ablakon. Figyelte a kocsi mellett szaladó lámpák fényét. Nem akartam felizgatni. De azért mégis kíváncsi voltam, mi is történt. Ezért megkérdeztem. Lassan, tagoltan elmesélte részletes pontossággal, hogy támadt rá az az ember és aztán pedig, hogy Dominic hogy védte meg. Belül nagyon hálás voltam Donnak. El sem tudtam volna képzelni, hogy mi lenne akkor, hogyha esetleg ő nincs ott.
- Figyelj, ki fogják engedni. Biztosan, lehet majd intézkedni valamit.
- Nem tudom. Ha csak azért lenne baj, mert elverte azt az embert..Mert védekezés volt. Meg hiába nyolc napon túl gyógyuló, amit amúgy elengednének, de füvet találtak nála. Ez a legnagyobb bibi.
- Tényleg nem lesz semmi baj. Ígérem.
- Nem Tom, ne ígért olyat, amit nem tudsz biztosan betartani. Már pedig most nem tudod, mert már most baj van.
- De ígértem, hogy mindent megteszek, amit csak bírok. Nálam alszol?
- Aludjak?
- Örülnék neki. Nem szeretném, ha ma este egyedül lennél.
Megérkeztünk a lakásba. Már világosodott. Próbáltunk halkan belopózni a szobámba.
- Hey, ez nem Lela táskája?- kérdeztem a földön heverő táskára mutatva.
Sandra megtorpant és szemügyre vette.
- De, ez bizony az- ült az arcára egy halvány mosoly .- Ne ébresszük fel őket. Elég, ha reggel megtudják.
- Már reggel van.
- Úgy értem miután felébredtek.
- Igen. Persze. Szerintem is.- ültem le az ágyra aztán levettem a pólóm.- Álmos vagy?
- Igen. De nem bírnék aludni.- nézett ki az ablakon a felkelő napra. Aztán megfordult és felém indult.
- Ki kell hoznunk onnan .- mondta és oldalról bele ült az ölembe.
- Ki fogjuk. - hajtottam a fejem az övéhez .- Megpróbálunk aludni?
Csak némán bólogatott.
Bemásztunk az ágyba. Lazán magamhoz húztam és becsuktam a szemem.
Tehetetlennek éreztem maga, hiába ér el David keze messzire. A törvénnyel ő sem fordulhat szemben. Max, megpróbálhatja.
Hallgattam, ahogy Sandra lélegzik. Nem tudtam eldönteni, hogy alszik-e csak megállapítottam hogy kiba.szottul egyenetlenül veszi a levegőt. Mint egy náthás. Lehet, hogy megfázott a hidegben. Vagy csak rosszat álmodik.
Reggel kialvatlanul ébredtem. Sandra az ágy szélén ült és maga elé bámult.
- Jó reggelt - ásítottam és én is felültem.
- Volt már jobb is.
Nagyot sóhajtottam. Nem könnyű az biztos.
- Hogy aludtál?
- Szerinted?- kérdezett vissza durcásan.
Felé másztam, hátulról átöleltem és adtam egy puszit a vállára.
- Hagyj- bújt ki az ölelésemből és felállt. Az ablakhoz áll és onnan figyelte az utcát.- Az én hibám. Minden az én hibám. Csak miattam van az egész!- kezdte dühösen, majd felém fordult.
- Dehogy a te hibád! Miért lenne az?
- Miért? Miért? Én voltam idióta az este! Nem lett volna semmi, hogyha nem kell kivinni engem sétálni.
- Ne emészd már magad, a faszomba is! Qrvára de nem egészséges.
- Mert szerinted most Dominic egészségesnek érzi magát?
- Don nagyfiú. Tudja, hogy nem lesz semmi baja. Tudja, hogy ki fog jönni.
- És ha nem?- csattant fel. - Mi van, ha nem sikerül kihozni abból a xarból? Hmm?
Elhallgattam. Pedig nem szabad, hogy elbizonytalanodjak. Igenis ki fogom hozni!
- Figyelj -álltam fel és oda mentem hozzá- Nem lesz baj.- simogattam meg az arcát, és adtam egy puszit a homlokára, de ő elrántotta a fejét.
- Kimegyek kávézni.
Csak néztem, ahogy elsiet és erőtlenül ültem le az ágyra.
Ránéztem az órára. Még csak reggel 8 volt. Bocs. Hajnali 8.
Nem, akartam ilyenkor zaklatni Davidet, de szerettem volna, ha minél hamarabb rááll az ügyre. Csak dobtam neki egy sms-t, hogy ébredés után azonnal hívjon, mert baromi fontos. Reméltem,hogy ebből leveszi, hogy baj van.
Kimentem a konyhába. Sandra kint cigizett és Lelával beszélgetett. A szőke hajú csaj ijedten bámult maga elé és a kezét a szája elé kapta. Mit a keres itt Lela egyáltalán? Futott át a gondolat az agyamon. Csak nem? Bill, te csődör. Szóval ő az a lány..Hát az szép. Húzódott vigyorra a szám. De le is olvadt róla, mikor ránéztem Lelára, aki szomorúan csóválta a fejét. Gondoltam, Sandra akkor mondta el neki, az este eseményeit.
Nem akartam oda menni hozzájuk, inkább készítettem egy kávét, és visszavonulót fújtam a szobámba.
Egy darabig ott ültem a gondolataimba merülve, mikor hívott David.
Igen. Ő is kiakadt. De megígérte, hogy meg tesz mindent, nagyon csípte Don fejét. Kihúzta már egy párszor a gyereket a xarból. Reméljük most is sikerül neki.
Visszamentem a teraszra. Azóta már Bill is ott ült és Lela kezét fogta.
- Hello- köszöntek mind ketten.
- Nektek is- vigyorogtam, majd rákacsintottam Billre, mikor összetalálkozott a tekintetünk. Megeresztett egy mosolyt, de utána áttért egy nem olyan víg témára.
- Mi lesz Donnal?
- Már szóltam Davidnek. Nem lesz gáz.- mondtam és próbáltam nyugodtságot színlelni.
- Igen, ha David ott van, akkor már nincs baj.- simogatta meg Bill Lela combját, ami kilógott a hálóing alól.
Sandra csak szomorúan sóhajtott.
- David sem egy isten..Bármire ő sem képes.
- Nem hiszem el Sandra, hogy lehetsz ilyen pesszimista!- nézett rá gyilkosan Lela.- Nem állhatnál csak egy kicsit bizakodóbban a dologhoz!!
- Én csak próbálom reálisan nézni a dolgokhoz. Hogy ne koppanjatok nagyot- mondta hidegen, aztán felállt és elment. Lela és Bill csak tátott szájjal néztek utána, honnan jön ez a fagyosság.
- Ne törődjetek vele- legyintettem- Magát okolja a dolog miatt. Szerintem azért ilyen.
- De miért?
- Mert ilyen. - vontam meg a vállam.
- Nem miatta volt Donnál fű.
- De ő miatta szálltak rá a rendőrök. Illetve mert Dominic őt akarta megvédeni, azért verte meg azt a görényt.
- Szép, hogy megverte. Az ilyen rohadékokat ütni kell.- húzta a száját undorodva Lela.
- Pontosan. Nem is tudom, mi lett volna akkor, hogyha Sandra egyedül van. Meg szerintem nem is akarom megtudni ..- szorítottam ökölbe a kezem.
- Tom!- kiabált Sandra a szobából.
- Mondd!
- Telefoon!
- Idehoznád?
Hallottam, hogy Sandra közeledik, majd a kezembe nyomja a rezgő készüléket, aztán leül egy székre.
- Hello.-köszönt David.
- Mondd.
- Nah, eddig csak annyit sikerült elérni, hogy délután fogadhat látogatókat. Óvadékot még nem szabtak ki. És szabadlábon védekezésről szó sincs. Majd még próbálkozom, de már ez is nagy szó, hogy ez megvan.
- Köszönöm David, nagyon hálás vagyok.
Mindenki felkapta a fejét a név hallatán.
- Igazán nincs mit. Pás. Majd hívlak, ha bármi van.
- Oké.
- Nah?- Sandra sürgetve.
- Csak annyi hogy délután látogathatjuk. De majd még próbálkozik.- dobtam a telefont az asztalra.- Délután bemegyünk?- kérdeztem Sandrától. Ő csak némán bólogatott.
- Én elmegyek felöltözni .- mondta Lela nyomott egy finom kis csókot Bill ajkára, aki csak bambán vigyorogva nézett utána. Aztán hátradőlt a székben és önelégültem tette a kezét a tarkójára.
A csajok leléptek haza, mi meg kettesben maradtunk az öcsémmel és a konyhában kajáltunk.
- És akkor most mi van veletek?- kérdeztem.
- Háát. Nem tudom. De élvezem. Gyönyörű lány, nem?
- Az bizony. Még jó hogy az! De Natasha is. Vele most mi is van? Dobtad ugye?
- Hát- vakarta a fejét zavartan.- Majd most fogom.
- Mi? Ezt nem mondhatod komolyan!
- Ne csináld már! Tudod milyen Lela. Honnan tudhattam volna, hogy nem küldd el a bús pitsába.
- Mert ha dobod Natashát és Lela elküld, akkor nem tudsz kihez rohanni, mi?- húztam a szám kigúnyolva Bill taktikáját.
- Nehogy azt mondd, hogy te nem csináltad volna ezt. Sőt, lemerem fogadni, hogy te is ugyan ezt csináltad.
- Tévedsz hapsikám!- kentem meg egy kenyeret sajtkrémmel.- Szakítottam Corneliával és utána próbálkoztam be Sandránál.
- De nála biztos ügy volt.
- Biztos ügy? Hát tévedsz. Elhajtott a pitsába! Még most sem vagyunk együtt.
- Nem?
- Nem bizony.
- Akkor miért aludt itt?
- Itt aludt… Itt aludt… Nagydolog. Nem volt semmi. Lela is aludt már nálam.
Bill csak megvonta a vállát.
- Mondjuk, elárulom, miután Sandra elküldött, bántam, hogy dobtam Corneliát.
- És most is bánod?
- Nem- nevettem.- Már nem. Nah azt hiszem, én elmegyek tusolni.
Megcsörgettem Sandrát, hogy menjünk be Dominichoz. Megígértem neki, hogy elmegyek érte.
Beparkoltam a lakása elé és dudáltam kettőt.
Már a lépcsőházban jött le. Láttam, ahogy lelép az utolsó szintre a kis elegáns piros nyakba akasztott ruhájában. A haja magasan volt felkötve és kecsesen lengett, ahogy szedte a lépcsőfokokat.
Egy fekete magas sarkú szandált viselt és a kezében egy lapos piros szatén táskát fogott.
A hóna alatt tartotta, amikor óvatosan becsukta az ajtót, aztán oda lépkedett a kocsihoz és beszállt mellém.
- Szia- köszönt és odahajolt felém.
Óvatosan felé tartottam az arcom, hátha kapok egy sunyi kis csókot, de nem. Csak egy hitvány puszi járt az arcomra. Pff. Hát de xar is az élet.
Dominic egy asztalnál ült és maga elé nézett. A máskor perfecten vasalt sötétbarna hajában most kezdtek megjelenni hullámos kis tincsek. A máskor mindig mosolygó arc, most fal fehér volt és érzelemtől mentes.
- Sziasztok- kapta fel a fejét mikor hallotta hogy kattan a zár az ajtón, amin mi bejöttünk.
- Dominic- nyögte Sandra keservesen és leült a srác elé.
- Úgy hívnak- csillantak fel a szemei. Hiába volt iszonyat sápadt, mégis azt akarta mutatni, hogy ő ugyan olyan fitt, mint amilyen szokott lenni.
- Hogy vagy?- kérdeztem tőle zavartan.
- Elvagyok. Minden ok. Nem olyan xar ám, mint ahogy mondják. Bár kár, hogy elkobozták azt a zacskó nyalánkságot, most igazán nagy kedvem lenne csavarni egyet.
- Ahj Don- mosolyodott el Sandra- Ha kijössz, innen elmegyünk Jamaicába, aztán egész nap mást sem csinálunk, csak a tengerparton fekszünk. Ott majd kiélheted álmaidat, és annyit csavarsz amennyit akarsz!
- Már alig várom- könyökölt az asztalra Don és megtámasztotta a fejét a kezein és olyan arcot vágott mint, amikor egy kisfiú álmodozik.
- Ki fogunk hozni Don, minél hamarabb.
- Csak addig bírd ki valahogy- fogta meg Sandra az asztal alatt a kezem. Erősen szorította. Elsandítottam felé, hátha találkozik a tekintetünk, de ő csak előre nézett.- Már nem kell sok, ígérem- mondta Sandra és próbált annyi magabiztosságot erőltetni a hangjába, amennyit csak tudott, de én mégis felfedeztem benne egy kis kételyt is.
- Csak a Playboy legújabb számát hiányolom- tette a tarkójára a kezét és vigyorogva nézett Sandrára, aki csak zavartan mosolygott.
- Következőnek behozom neked, rendben?
- Remek. Amúgy te vagy itt a sztár. Egyik ürgének tele van ragasztva az ágy feletti része a te képeiddel. Láttam, mikor behoztak.
- Uhf, majd beköszönök neki- húzta a száját, de azért mosolygott.
- Biztos örülni fog.- vigyorgott Don- Regéljetek, mit csináltok ma? Szerintem az én mai programom elég egyértelmű.
- Semmi különös. Próbálunk megmozdítani minden követ.
- Kedves tőletek.
- Még jó hogy nem hagyunk itt rohadni, hülyegyerek- forgatta a szemét Sandra.
- Hát kösz, majd a számlát postázzátok a képzeletbeli asszisztensemnek- állt fel és egy hatalmasat nyújtózkodott .- Visszakísértek?- nézett ránk, majd bökött az egyenruhás fószernak, aki az egész beszélgetés alatt bent volt és Sandrát stírölte, hogy indulhatnak vissza.
Egy folyósón mentünk. A rács mögött kiéhezett kanok álltak és nyál csorgatva bámulták Sandrát, aztán különböző ajánlatokat adtak neki, mit is kezdenének vele este.
Átkaroltam a derekát, aztán védően magamhoz húztam.
- Megérkeztünk. Itt van a lakosztályom- vigyorgott Don.- Jók legyetek.
55. rész
Nagyon bűntudatom volt. Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, az miatt hogy Dominic eltitkol előlem valamit. Muszáj volt megtudnom, hogy mi az. Ismerem már egy jó ideje és nem így néz ki amikor „elvan”. Kibaszottul nincs el és érthető is, hogy nincs el. De akkor mégis miért hazudik? Nem akarja, hogy aggódjunk érte? Vagy csak nem akarja ledobni a férfi büszkeségét, azzal hogy Sandra gyengének látja.
- Bassza meg!- halászta elő Sandra a telefonját a laptáskájából és hatalmas szemekkel nézett rá a kijelzőjére .- Az iskola dékán az- mondta idegesen és habozva nézte a telefont, gondolkodott, hogy felvegye-e.- Nem beszéltem vele a tegnapi nagy megbeszélés óta.
Tudtam, hogy milyen „nagy megbeszélésre” gondolt.
Az egyetem vezetősége kiakadt azon, hogy Sandra elfogadta az Playboy felkérését, és fosták bele az észt, hogy ez nem méltó viselkedés, és hogy nem tudják szeretnék-e, hogy egy ilyen hallgató képviselje az iskolát.
Hogy miben maradtak, vagy hogy megegyeztek-e valamiben arról nem tudott semmit.
- Igen?- vette fel végül Sandra a telefont, egy kicsit tisztelettudóbb hangnemben beszélt mind általában, de ugyan olyan bájosan csengett a hangja és még mindig megvolt benne ugyanaz a tartás.
- Persze. Kíváncsi vagyok az egész oktatói gyűlés összegzett véleményére.
..
- Természetesen ezt is megértem. Tekintettel kell lenni az intézmény szigorú elvárásaira, de azok nem zárják ki, hogy a hallgató magánéletében akár a testét árulja. Utána néztem.
..
- Köszönöm szépen- nevetett Sandra halványan, inkább csak udvariasságból.- Persze, hogy tisztában vagyok vele, hogy a sorsom Önöktől függ, de bízom benne, hogy józanul tudnak ítélni és nem befolyásolja magukat egyes hallgatók prűd jelleme.
..
- Nem, én úgy érzem ez nem csak irigység, ez inkább sikervágyra épül.
..
- Nem értem, hogy gondolja. De igaza lehet, néha egy kívülálló szem többet lát. És nem is kételkedem ebben, ha olyan nagy tapasztalat van az ember birtokában, mint az az Ön esetében mondható.
..
- Ugyan kérem, én csak megállapítottam, nem kell bóknak venni. Csak véleményt mondtam, ezzel nem akarom befolyásolni a döntésben.
..
- Valóban?- kapott Sandra vidáman a szája elé. Már majdnem átváltott boldog hangnemben, de végül sikerült magát visszafogni.- Nagyon örülök a hírnek és ígérem az iskola minden hasonló lépésemről tudni fog, ha esetleg még lehet hasonló lépésre számítani tőlem, amire nem sok esélyt látok. Ígérem, az elkövetkező lépéseim az iskola jó hírét fogják öregbíteni.
..
- Köszönöm. További szép napot.- tette le a telefont és kifújta a levegőt.- Nem rúgnak ki! Nem rúgnak ki! További is én vagyok az egyetem sarkcsillaga- kezdett el ugrálni az ülésben és közben a magasba emelte a kezeit.
- Mit mondott?
- Csak a szokásosat, de a lényeg, hogy nincs semmi baj. Mondjuk, fellebbeztem volna, ha beadják a távozási kérvényt. Nem hagytam volna, hogy a sok végig szenvedett este kárba vesszen.
- Jogos. -bólintottam.- De amúgy te valami elnök izé vagy valamelyik tudományi karon, nem? Onnan sem basztak ki?
- Hát igazából elég sok dolog elnöke vagyok az egyetemen, de nem. Egyikből sem basztak ki. Háhá. Látod, ennyire imádnak- emelte színpadiasan a kezét a homlokához.- Na mind1. Váltsunk témát. Ez már ki van pipálva
- Mit csinálsz ma?
- Hát beviszek az egyetemre egy 130 oldalas szösszenetet, amit holnap utánig kell leadni. Én beadom most, kell egy pár plusz pont a tanároknál a dolgok után.
- Este nem jössz át?
- Nem hinném. De majd hívlak, ha esetleg mégis lesz valami, rendben?- nyomott egy gyors puszit az arcomra aztán kiszállt a kocsiból.
Néztem, ahogy felugrál a lépcsőn és a haja ide-oda libben egy-egy lépcső fog váltás után.
De szívesen letepertem volna…
Lekanyarodtam a legközelebbi újságárusnál és kikértem a legújabb Playboy számát az öreg eladótól, aki nagy szemekkel nézett rám. Gondoltam felismert, hogy szerepelek a legtöbb tinimagazin címlapján, amiből nagy mennyiségűt sikerül eladnia.
Muszáj volt, hogy visszamenjek Dominichoz. Beláttam magamtól is.
Ugyanannál az asztalnál ült, mint az előbb. A már lassan hullámos haja az arcába lógott. Visszagondoltam a sok éve tartó barátságunkra. Még nekem sem volt sok alkalmam vasalatlan hajjal látni, amióta meg volt ez a sérója.
Még akkor sem, mikor egy olyan durván sikerült buli után, amikor jobbnak láttam felvinni magunkhoz, még akkor is reggel egyenes hajjal ébredt.
- Hát te?- nézett fel vigyorogva- Csak nemhogy ennyire hiányzom neked, drágám?- ugráltatta a szemöldökét játékosan.
Nem válaszoltam. Éreztem, hogy csak színjáték, amit csinál.
Érzelemmentes és szigorú arccal leültem és ledobtam az újságot elé.
- Ohh, de jó. Így már nem fogok unatkozni..annyira- bámulta az újságot, majd vigyorogva kinézett az újság mögül.- Sandra nincs itt?
- Nincs- vontam meg a vállam és karba tett kézzel bámultam tovább Don-ra atyai szigorúsággal.
- Miért nézel így rám?- szűkítette össze a szemét, de aztán újra elröhögte magát- Kíván parancsolni valamit, százados úr?
- Hagyd abba, Dominic!- utasítottam, semmi poént nem tűrve.
- Mit? Jah, maga nem százados, uram? Hanem ezredes?
- Dominic, tényleg állj le. Kibaszottul átlátok rajtad. Nem kell játszanod magad! Látom, hogy qrvára nem vagy jól.
Dominic mélyet sóhajtott és előre hajolt hozzám.
- Haver, vigyél ki innen! Vigyél ki!- nézett a szememben szinte könyörgően.- Most az egyszer nincs előnyömre, hogy ilyen jóvágású szépfiú vagyok! Ezek engem kikészítenek! Olyan alakok vannak itt bent, akikkel még a legrosszabb rémálmomban sem szeretnék találkozni… másodpercekre se. Gyilkosok. Született, könyörtelen gyilkosok, nagy kopasz köcsögök, akik szemében én egy jószabású fogpiszkáló vagyok, és egész nap csak cseszegetnek. Mintha a csicskájuk lennék.
- Bassza meg, Dominic- csaptam az asztalra mérgemben. Az őr rám nézett. Próbáltam lehiggadni és kicsit közelebb hajoltam Donhoz és halkabb, higgadtabb hangnemre váltottam- Figyelj, kihozlak erről a xar helyről! Ígérem. Ha kell, az ablakon szöktetlek ki, aztán átcsempészem magunkat Kubában onnan meg a Maláj-szigetekre vagy bármi..De akkor is! Csak tarts ki!
- Jó, de fogalmam sincs, meddig fogom kibírni. Semmi nem aludtam… semmit. Érted? Még a buli előtti este sem nagyon- hadarta kétségbe esetten. A szemei tényleg karikásak voltak, és pirosak. Úgy dülledtek ki neki, mint akit fojtogatnak egy ideje.- Tudod milyen, mikor nem érzed szabadnak magad?
Némán bólintottam. Bár nem voltam benne biztos, hogy érte már efféle behatás.
- Igen, persze hogy tudod… amikor Corinnal már együtt voltatok egy ideje mondtad, hogy úgy érzed, mintha addig madár lettél volna, és utána letörték volna a szárnyaidat. Emlékszel? Na, most azt képzed el nálam, de vagy 1000szer durvábban. Minthogyha, nem csak letörték volt a szárnyam, de vesén is rúgtak volna, és használt wc papírt tömtek volna a számba. Megörülök itt bent.
Együtt érzően sóhajtottam. Dühös voltam. Dühös, amiért így kell látnom a spanom. Ráadásul pont azt, akiről a leginkább tudom, hogy lételeme a szabadság.
Lételeme, hogy azt érezze, hogy nem függ másoktól. Pedig akkor függött. Nagyon is. Függött az őröktől és a többi bennlévő tagtól. Azt kellett tennie, amit ők mondanak. Függött tőlem, hogy én kihozom-e.
Dominic volt az az ember, akiről a legjobban lerítt, hogy neki szüksége van a szabadságra, és hogy érezze azt, hogy azt tesz akkor, ahol, amikor és amit akar. Amit csak Ő akar. Simán el tudtam róla képzelni, hogy még levegőt is csakis ezzel a tudattal képes venni. Egyetlen lánynak sem engedte, hogy ráakaszkodjon és elvegye tőle szuverenitását.
- Dominic, megértelek. Tényleg, és tudod, hogy megteszek mindent. Te is megtennéd értem, ha én lennék az asztal túl oldalán, ahol most te ülsz.
- Persze.
- Tényleg ki foglak hozni.- határoztam el. De sajnos, még magamban is kételkedtem. Erősnek akartam látszani, hogy ne tudja, magambansem igen bízom és fingom sincs kinek szóljak, kit hívjak.
- Nem tartalak fel- sóhajtott Dominic.
- Dehogy tartasz!
- Inkább tedd a dolgot, és próbálkozz, ahogy csak lehet. Azzal nem érünk el semmit, ha bent ülünk és ápolgatod a lelkem.
- Rendben.- sóhajtottam és én is lassan felálltam.- Tarts ki.- tettem a vállára a kezem, aztán elindultam kifelé.
- Tom- szólt utánam, mikor már az ajtóban álltam. –Figyelj, hazavinnéd Daisy-t? Ott van még nálam. A házvezetőnőm biztos eteti, de jobban szeretném, ha nem lenne egész nap egyedül.
- Persze- bólintottam, aztán becsuktam magam mögött az ajtót.
Amint beszálltam a kocsiban rögtön felhívtam Davidet.
- Nah, csá.
- Szia kis tag, mond mi kéne.
- Tudod te azt, hogy mi kéne. Most jövök Dominictól, nagyon fosul van. Mihamarabb ki kéne hoznunk onnan.
David nagyot sóhajtott, ez már jót nem jelent.
- Figyelj kölyök. Tudod jól, hogy én nagyon szívemen viselem Dominic sorsát, de azért a törvényeket én sem tudom átírni.
- Ne csináld már!- fakadtam ki kétségbeesetten.- Mozgósítsd az alvilági kapcsolatokat, beszélj a bigével akit régen dugtál és az oboán kívül még a büntető jogban is ász, vagy csörögj rá a gyerekkori cimborádra, aki jóban van egy börtönvezetővel, vagy bármi, érted? Bármi!
- De Tom! Nem tudok már mit tenni! Értsd már meg!
- Nem. Nem értem meg! Mert kurvára tudsz tenni, hogyha csinálod! De te nem csinálod! Érted, cseszd meg?! Megeresztesz egy pár telefont, aztán elkönyveled magadban, hogy halott téma, és pá. Azt akarom, hogy ülj le, és gondold végig, ki segíthet és kutasd fel azt az embert bármi áron! Érthető voltam?! Elég világosan meg fogalmaztam a dolgot?
- Tom! Bazd meg! Nyugodj már le! Nem így működik a dolog, oké? Nem így!!!
- De! Működjön így! Kiszállok a bandából, ha nem vagy képes intézkedni! Szerződést bontok!- nyomtam ki idegesen a telefont, aztán bevágtam a telefont a szomszéd ülésre.
Mérgesen rávágtam a kormányra és Dominic lakás felé vettem az irányt.
Felkaptam a kutyát és a kezemben vittem ki a kocsiig. Szerintem felismert, mert össze-visszanyalt meg örömében ki akart ugrani a kezemből.
Örömében kárt akart tenni magában? Hát az szép. Bolond egy kis dög, az biztos.
Nem volt még energiám haza menni, így inkább egy másik hely felé vettem az irányt.
Beparkoltam egy kis fekete Audi mellé, aztán kicsit hátra hajtottam az ülésem, hogy kényelmesen, illetve inkább kényelmesebben hátra tudjak dőlni, és pont az Elbára lássak. Csíptem ezt a kis kikötőt.
Nagyon későre járhatott, a nap már kezdte súrolni a horizontot és enyhén piroslott arra az ég.
Csörgött a telefonom. David volt az, már megint, vagy már 6djára. Kikapcsoltam a telefont és a hátsó ülésre dobtam. Daisy ijedten nézett a készülék után és oldalra fordította a buksiját.
Gondolom teljesen berezelt, attól a mondattól, amit utoljára mondtam. De teljesen komolyan is gondoltam.
Nem volt kedvem haza menni. Őszintén, nem volt kedvem semmihez sem. Azt kívántam Dominic bárcsak itt ülne bent a kocsiban, mellettem egy jó kis kövér jointtal a kezében. Még azt sem bántam volna, hogy nagy önkívületlenségében kedve támad kiégetni a kocsim műszerfalát. Csak legyen már megint itt! Csak barmolhassunk újra egyet.
Benéztem a kesztyűtartóba, és keresgélni kezdtem. Arrébb dobáltam egy pár arany Marlboro-s dobozt, és kikaptam egy Piros M-eset. Az ideg állapotomat nézve, most az arany nem elég, ide bizony piros kell.
Enyhén leengedtem az ablakot és remegő kézzel gyújtottam rá. Majd szétbaszott az ideg, hiába voltam már ott egy ideje, a legnyugodtabb helyen, a világon, ahová menekülök, ha már teljesen tele a tököm, ezzel az idegbeteg világgal.
Csak néztem előre a vörös égre és lassan becsuktam a szemem. Egy kicsit átléptem egy másik dimenzióba, aztán mikor újra visszaestem a földre hatalmas viharfelhőkkel találtam magam szembe, amik eszméletlen sebességgel jöttek Stade felöl. A nagy fekete felhőkből csak úgy törtek ki a villámok és a földig hatoltak.
Kifordultam a kikötőből és vigyorogva néztem azt a magányosan álló fekete Audit. Szegényke egyedül marad a viharban, hogyha nem jön érte a tulajdonosa…
Otthon nem találtam senkit. Letettem a pici Daisy-t a nappali kanapéjára, aztán kereső útra indultam. Hiába ordibáltam és törtem be minden ajtót. Bill sehol nem volt. Előtúrtam a kikapcsolt telefonom a zsebemből, majd bekapcsoltam és hívtam a drága kis öcsémet.
- Hali. Merre vagy?
- Tom? Tom? Te vagy az?
- Nem bameg a télapó- forgattam a szemem mérgesen. Most csessze meg, másra sem vágyom egy ilyen nap után, mint Bill idiótaságaira.
- Bameg Tom! Már egy órája próbállak elérni. David hívott, és azt mondta, hogy ki akarsz lépni a bandából.
- Ahj, öcsikém, most hagyjál már ezzel.- dőltem le a kanapéra Daisy mellé és hagytam, hogy az a kis szőrcsimbók rá másszon a hasamra.
- Mert igaz?
- Mondom, hogy hagyjál ezzel ma, kérlek. Merre vagy?
- Lelánál, majd nézzük a vihart.
- Jahj, de romantikus- mondtam gúnyosan.
- Dögölj meg! De most tényleg igaz, hogy ki akarsz szállni?
- Bill! Megmondtam. Majd holnap haza jössz, aztán megbeszéljük. Most képtelen vagyok veled foglalkozni, okés? De nyugodjál le. Nem kell beparázni. Most add Lelát.
- Miért?
- Csak add már neki azt a kibaszott telefont!
- Igen?- szólt bele Lela csicsergő hangon.
- Helyzet?
- Semmi. El vagyok.- ásított.- Veled?
- Én meg ki vagyok. Dominic miatt.
- Hát igen. Megértelek.- sóhajott.- Nem lehet érte tenni valamit?
- Én is azt akarnám, de áh.. hagyjuk. Csak felbaszom magam. Nah, jó legyél. Szia. És vigyázz az öcsémre.- tettem le, aztán felhívtam Kathie-t megkérdezni, mi van vele.
- Itt van Andreas- mondta suttogva.
- Wow. Hogy-hogy?
- Csak beugrott, gondolom unatkozott a drága. Meg most felbuzdulva írt egy mentő akciót, hogy szöktethetnénk meg Dominicot. Hozott tervrajzot a börtön épületéről, meg símaszkokat, meg késeket, meg éjben látót. Tiszta hülye.
- Hát igen, szokása váratlanul betoppani az emberekhez.
- Úgy néz ki. De nem baj, legalább nem unatkozom én sem. Feldobta az estémet.
- Rendben, de miért beszélsz halkan?
- Ja.. Mert a lépcsőházban vagyok. Andreas piros M&M-et akar enni. Hiába mondtam, hogy tuti, hogy nincs a sarki kis közértben, ő akkor is leküldött. De nekem nincs kedvem odáig elvánszorogni.
- És ezért állsz kint a lépcsőházban?
- Hát majd pár perc múlva betoppanok, és azt mondom neki, hogy nem volt. Így nekem is igazam lesz, mert „nem volt”, és még nem is kellett elvánszorognom odáig.
- Hát te kész vagy- nevettem.
- Tudom. Nah Dominiccal mi van? Mesélj tovább. Ki tudod hozni?
- Semmi bíztató- fújtam ki a levegőt és megsimogattam a hasamon alvó Daisy nyakát.- Ha így haladunk lehet, hogy Andreas módszerével kell majd kiszabadítanunk.
- azt viszont nem ajánlom. A tervhez kell 3 fehér zokni, egy csomag juhtúró, egy atombomba, meg egy rúd szalámi. Képzelheted, milyen terv lehet- nevetett Kathie halkan.
- Végül is azt mondják, hogy minden zseni örült.
- Az. Csak sajnos nem minden örült zseni, mint ahogy Andreas, csak azt hiszi magáról.
- Nyugi, Rendes srác ám ő. Csak kicsit túlpörög, aztán olyankor gyagya.
- Észrevettem.
- Na, lerakom. Pás.- dobtam a telefont a kanapé szélére, aztán bekapcsoltam a tv-t.
Hamar el is aludtam rajta.
A telefonom csörgésére keltem, olyan éjfél körül. A szél fújta az ablakot, és a közeli fákat. Az eső, pedig csak úgy szakadt. Az egész ég villámoktól fénylett az ég pedig mocskosul dörgött. Már javában tombolt a vihar..
- Igen?- szóltam bele álmosan.
- Aludtál?- kérdezett vissza Lela.
- Ja- ásítottam egy nagyot.
- Oh, akkor mind1.
- Nem, ha felkeltettél, akkor már mondjad.
- Csak annyi lenne, hogy nem akarnál elmenni Sandrához?
- Micsoda? Most?
- Ja. Tudod először azzal zaklatott, hogy nincs-e kedvem lemenni hozzá egy kávéra… ilyenkor, érted? Ilyenkor! Mondtam neki, hogy késő van, meg amúgy is vendégem van. Akkor egy ideig elfelejtette a dolgot, de most meg egyfolytában hívogat és beszél minden féle értelmetlen faszságról. Csak azért csinálja, mert baszottul fél a viharban, de nem igazán ismeri be.
- És most menjek el hozzá?- pislogtam nagy szemekkel.
- Igen. Csak nem fogja beismerni, hogy fosik a pitsája. De azért hívogat engem folyton, és már kezdem nagyon unni.
- Hát jó, oké elmegyek.- húztam a szám félkómásan.
- Rendben. De nem én küldtelek rá, jó?
- Jó. Nah jó éjt.
- Uhh, bazd meg Daisy, mikre nem vagyok én képes- néztem rá a még mindig hasamon fekvő ebre és a kezembe vettem, a kocsi kulccsal együtt.
A forgalom csodás volt. Nem sok olyan állat volt ilyen időben, akinek kocsikázni lett volna kedve. Csak a piros lámpák lassították a haladást, de még így is rekord sebességgel értem Sandra lakásához.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
