|
70-74.rész
2010.08.03. 09:45
70. rész
- Nem rághatsz be.- hadartam gyors, kicsit több kétségbeesés csengett a hangomban, mint kellett volna.
Kerekszemekkel nézett az ijedségtől.
- Nem rágtam be.- vágta rá értetlen fejjel, hogy mit is keressek én itt.
- Neeem?
- Nem, hát.- vonta meg a vállát könnyelműen.
- Pedig, azt hittem.
- Pedig én mondtam is, hogy csak sétálni megyek. Hirtelen jött nekem ez a dolog, hogy összefutottál Corneliával.- vette ki a cigit a kezemből, amit most gyújtottam meg. Szemtelen ribanc, mosolyogtam és gyújtottam magamnak egy másikat.
- Azt hittem berinyáltál.
- Dehogy rinyáltam. Nem vagyok annyira egy féltékenyfajta. Csak ha kell.
Mosolyogva néztem rajta végig. A nőm feje megmenekült. Az aggodalom lassan kiment a gyomromból. A drogbáró visszavonta a vérdíjat a fejéről. Denevérországban ismét béke honol.( akik látták a Félelem és reszketés Les Vegasból, azok előnyben;)
- Mi volt ez az egész? Úgy értem, hogy kerülsz ide pontosan.
Sandra elégedetten mosolyra húzta a száját.
- Megleptelek, mi?
- Meg hát. Ne tudd meg, mennyire nem tudtam hová rakni a dolgokat a napokban.
- Lehet, hogy hülyén hangzik, de csak logikusan gondolkoztam. Azért állítottam be, és azért hanyagoltalak az indulás előtt. Úgy voltam vele, inkább nem találkozunk pár napig és magolok, mint állat.
- De te is tudod, hogy simán elnézlek magolás közben.
- Igen. Tudom- nevett.- Csak tudod, azt is tudom, hogyha egyszer feljössz hozzám nem állunk meg egymás bámulásánál. Nem bírjuk ki, hogy csak nézzük egymást. És nekem meg volt és úgy meg necces- pislogott zavartan és megkocogtatta körmeivel az üres poharát.
Kicsit megbizsergette a testem, amit mondott. Nem bírtuk volna ki, hogy csak nézzük egymást. Anyás. Kívántam a csajt, mégpedig rohadtul.
- Eláruljak valamit?- hajoltam hozzá közelebb kitágult szemekkel, bizsergő ajkakkal.- Még most is alig bírom ki, hogy csak nézzelek- suttogtam neki rekedtes hangon.
Elvigyorogta magát és hátra dőlt a székében.
- Ugye, hogy már nem is akarod te azt a Corneliát?- tagolta lassan és közben mutató ujjával kicsit lejjebb húzta a topját a dekoltázsánál.
- Cornelia? Ki is az?- bámultam rá bambán.
- Nah ugye. Már el is felejtetted- sutyorogta és közben nyújtózkodott egy finomat és gondosan figyelt, arra hogy kivillanjon a hasa, de csak egy pillanatra. Fegyverként használta a testét, és én kész voltam meghalni tőle.
- Menjünk fel, és döngessünk egy hatalmasat- motyogtam kitágult pupillával. Teljesen beindultam.
- Nem- nem- rázta a fejét. Az összefogott haja csak úgy ide-ode libegett.
Nagyot sóhajtottam és próbáltam magamban letisztázni, hogy igen ez a valóság és nem a képzeletem játszik velem csúnya átbaszós játékot.
- Hol vannak a többiek?- kérdezte Sandra és elvett egy következő whisky-t a pincértől.
- Te mennyit iszol?
- Ez a 3.
- Minek annyi?- forgattam a szemem.
- Mert imádom.- vonta meg a vállát.- Többiek?
- New Yorkban. Nem tudtad?
- Nem tudok én semmit. Csak szóltam Davidnek, hogy jövök. Ő mondta nekem, hogy hova jöjjek, és ennyi.
- Nem is tudják, hogy itt vagy?
- Nem hát- mosolygott.
Végignéztem, ahogy Sandra bevágta az utolsó pohár italát is és figyelte, hogy olvadoznak a jégkockák a pohár alján.
Visszamentünk a hotelszobába és gyors letusoltunk..együtt. Nyamm. Sajnos másra nem volt idő. Így nagy önmegtartóztatási képességemre volt szükségem. Pedig örülten kívántam. De azért talán jobb is így. Elkéstem volna, ha belevágunk.
- Ügyes legyél- nyomott egy csókot az arcomra, mikor már a hotel csarnokában vártunk a többiekre. Nekem egy stúdióba kellett mennem Sandra meg elkísért oda. David javaslatába. Azt mondta be kell lassan adagolnunk az embereknek, mi is van közöttünk.
- Hát ki van itt?- mosolygott Georg a csarnok túlsó lépcsőből.- Hogy kerülsz ide, csirke?
Sandra nevetve lefejtette a karját a nyakamból és a többiek felé fordult.
- Hát jöttem hozzátok.- nevetett és mindenkinek lenyomott egy puszit.
A tárgyalás hamar elrohant egy olyan taggal beszéltünk, aki meghallgatta a lemezünk és kíváncsi volt milyenek, vagyunk élőben. Az Universal egyik embere.
Visszarepültünk New Yorkba. Már fáradtak voltunk.
Sandrával azonnal felsprintelünk a most Dominiccal közös szobánkba és ledobáltuk a cuccainkat az ágyra, aztán csókolózva dőltünk be a párnák közé. Csak védelmezően simogattam Sandra nyakát és úgy tartottam a fejét. Mindketten az oldalunkon feküdtünk. Sandra áttette a combját az enyémen és úgy húzta össze a testünket.
Hirtelen kinyílt az ajtó és bevágódott rajta Dominic derűvigyoros feje. Amiről az rögtön lelankadt a mosoly mikor ránk nyitott.
- Mi a faszom?- kiabálta. Gondolom, azt hitte, éppen annak lett szemtanúja, mikor megcsalom Sandrát.- Tom, te mit a retkes … Sandra! Te vagy az?- nevetett mikor már leesett neki a poén.
- Dominic- ugrott ki az ágyból a lány és izomból bele a Don ölébe. Nah Bummm.
Dominic szemei kipattantak, olyan hirtelen jött rá a löket. De azért hagyta, hogy Sandra átkulcsolja a lábait a derekán.
- No fene. Csak nem hogy ennyire szeretsz? Még az után is, hogy olyan szépen beledobtalak David medencéjébe.
- Nem vagyok egy haragtartó típus. - szorongatta meg a lány- Ahj, maci, úgy hiányoztál.
- Maci? Brummogjak is?
- Mi a helyzet itt?- mászott le Sandra Dominic öléből.
- Semmi. De te mesélj! Hogy a francba kerülsz ide?
- Iderepültem. Hát nem csodás? Nem bírtam ki ez a fasz nélkül.- bökött hátra a fejével. Ez a fasz?. Ohh. Igen, baby, én vagyok az a fasz.
- Miért? Csak nem hogy cserbenhagyott a vibrátorod otthon?
- Kac-Kac, Don.
- Jó. Bocs. De örülök, hogy itt vagy, Sandra!
- Én is neked. Mert mi érdekes történt itt, eddig?
- Őszintén?- nevetett Dominic- Semmi. Pont ezért örülök, hogy jössz. Bill és Lela elvannak együtt, Kathie és Andreas rejtélyes módon felszívódgatnak. Én meg együtt lóghatok a Th csonka részével, vagy ha az elmennek egyedül baszhatom a rezet, vagy Lelával.
- Nah, most hogy itt vagyok, jött az aranykorod Dominic.- nevetett a lány és visszadőlt mellém.- Kezdhetjük is egy esti clubnézéssel- mosolygott felém.
- Rám ne nézz. Nekem édes mindegy hogy hova mész. -vontam meg a vállam.
- Há-Há. Tom De te is jössz.- bökdöste a hasam.
- Ahj, cica, ne már!- nyúltam oda nevetve.- Én nem megyek, én melózni vagyok itt Amerikában.
- Melózni- ütötte meg a mellkason finoman egy párnával, én próbáltam védekezni, de úgy nevettem, hogy az nem nagyon ment.- Jah, melózni ám. Gondolom. Hogy meg ne sajnáljalak, te hátrányos helyzetű segédmunkás.
- Nyissunk neki egy alapítványt- ült le röhögve az ágy szélére Dominic, aki eddig csak az ajtónak támaszkodva figyelte a meghitt családi csendéletünket Sandrával. Jó kis festmény lett volna a pillanatból -Az asszony terrorja- címmel.
- Ez jó! Mekkora nagy lenne már!- nevetett Sandra Don remek 5letét hallva.- Ne félj szívem, biztos valaki meg szán és adakozik az életbemaradásodért, te sanyarúsorsú gyermek. Majd rendezek én jótékonysági bálokat az alapítvány javára.
- Tom Kaulitz, Az Éhező Gyermek Táplálásért Alapítvány.- bökött meg Dominic.
- Nah, jó hagyjatok békén.
- Ez jó, Don, ez találó. Majd csinálunk egyet, amúgy is nézz rá milyen sovány- kezdte el Sandra megint bökdösni a hasam.
- Nah, mostmár tényleg elég. Álljatok le!!
- Hát igen, tényleg az. A lába is nagyon vékony. Mint két ropi.
- Ha látnád a csökött kis mellbimbóját- nevetett Sandra, de már a hasát fogta.
- Most már tényleg álljatok le, jó? Kac- Kac, vicces volt, de már elég- lengettem a kezem.
- Jó bocs- bújta oda mellém Sandra, mint egy vakond.
- Akkor tényleg ruccanunk este?- Don.
- Még szép. Ha Tom meg negatív, akkor marad itthon!
Nem szóltam egy szót sem. De tudtam, hogy David nem fog neki örülni. Meg amúgy is, ha megyünk, akkor bizony vinnünk kell testőrt meg mindent. Lehet, hogy ez Amerika, és a hírességek bejárkálnak a clubbokba, de akkor is.
- Hát hapsikáim, el kell hogy keserítselek titeket, de én maradok a seggemen.
- Ahj, Tom az ünneprontó.- nyámmogta Don, mint egy óvódás és kiment a szobából- Lemegyek zabbantani.
- Most tényleg nem jössz?- simogatta Sandra lassan a vállam. Csak megráztam a fejem és felültem. Már este 7 is elmúlt.- Lemegyünk kajálni?
-Ahan- bólogatott Sandra és kikelt az ágyból.
A hallban csak a személyzettel futottunk össze. Bementünk az étterembe. Egyik asztalnál már ott várt az egész bagázs. Vígan beszélgettek egy hatalmas tál sült krumplival, ami az asztal közepére volt kitéve. Mindenki onnan szemezgetett és észre sem vette, hogy ott jövünk.
- Lesz ám nagy meglepetés- súgtam Sandra fülébe és még esősebben fogtam a kezét.
Leültünk két üres székre és vártuk. Lela nézett fel először. Pislogott egy párat aztán hatalmas vigyorra húzta a száját. Még szerencse hogy előtte lenyelte azt a hatalmas falat sült krumplit, ami a szájában bukfencezett.
- Saaandra- rikkantotta el magát, amitől még én is megijedtem a többiek, meg szinte majdnem leestek a székről.
- Bassza meg! Hogy kerülsz te ide?- vigyorgott Andreas.
- Lényeg hogy itt vagyok, nem?- mosolygott és kivett egy sült krumplit, hogy beleharaphasson.
- És az egyetem?
Sandra csak fáradtan sóhajtott.
- Most nem kell bejárnom. Ennyi. De meséljetek csak ti bátran.- fújt meg egy következő krumplit, hogy ne égesse meg a szájpadlását.
- Hát, ezek a kis kukik mindig lelépnek.-dörzsölte meg Lela Bill fejét. - Mi meg itt rohadunk.
- Ma este buli van- mosolygott Sandra és közben játékosan ugráltatta az ívesen szedetett szemöldökét.- Jöttök?
- Álmos vagyok- ásított Andreas és véletlen sót öntött a kávéjába.
- Mit csinálsz, te állat?- kapta ki a kezéből a sózót Bill. Hol jár az agyad mostanában, nem csinálsz egész nap semmit, és mégis olyan, vagy mint a mosott xar!
Andreas egy bamba vigyorral Kathie felé sandított, aztán visszanézett a sült krumplis tálra.
Mit sunyiznak ezek ketten?
71. rész.
- Én sem sokára szeretnék indulni, szóval gyorsan döntsétek el, mert én már akarok menni készülődni.
- Megyünk- pislogott Lela hatalmas szemeit Billre szegezve.
- Ahj.. nem tudunk. Ez nem így működik. Meg amúgy is. Reggel nekünk dolgunk van.
- Mi megyünk- nevetett Andreas és felemelte Kathieval összekulcsolt kezeiket.
Ügyet sem vetettem rá, nem is tűnt fel semmi érdekes, kicsit fos rakás volt a kedvem. Nem szívesen hallgattam, ahogy szervezik A jahj de fenomenális estéjüket. Hát nagyon örültem. Jobban tetszett volna, ha Sandra itt marad, miénk az egész lakosztály és egy orbitálisan, fenomenálisan gigantikusan nagyot dugunk a lakosztály minden helységének összes arra alkalmas berendezésén.
- Akkor a banda marad, a hozott áru megy- szögezte le az eredmény Georg nevetve.
- Hip-hip- tapsoltam unottan.
- Most mi bajod?- fogta meg Sandra a combom az asztal alatt.
Bassza meg. Bárcsak lejjebb fogná, távol attól az érzékeny testrészemtől. Ne menjen el! Vagy ne fogja most a combom! Fasz ki van!
Ránéztem, bele a hatalmas nagy szemei. Ahj, bassza meg, fogja már feljebb!
- Csak, unatkozni fogok este nélküled.
- Majd tv-zel egy kicsit.-simította meg az arcom nyugtatóan.
Bevágtam egy kis fintort. Persze és mit nézzek? Vetélkedőket egy pofa sörrel. De izgi. Mindjárt ide is csurgatok.
- Majd feltalálod magad- nyomott egy puszit az arcomra.
- Amúgy fiatalok- csettintett az ujjával Bill. -Most jut eszembe. David mondta, hogy majd akar veletek beszélni.
- Velünk?- néztem vissza az öcsémre.
- Jahm.
- Nem tudjátok mit?
- Nem. De majd ő úgyis elmondja.
- Jól van. De nem most. Én megyek fel készülődni. Már elmúlt 8 is.- kelt fel az asztaltól Sandra.- Te maradsz?
- Aha. - fordultam a többiekhez.
Lela, Kathie, Andreas, Dominic felmentek összekapni magunkat, a banda meg ott maradt és tömte a búráját.
1 óra múlva indultam vissza a szobába. Sandra pont akkor jött ki a fürdőszobából. Először csak a lábát tette ki és halk sejtelmes hangon dudolászott egy Blondie számot. Egy fekete fényes szandál volt rajta aminek a pántja végig volt főzve a vádliján. Aztán kilépett elém a kezét magasba emelte és úgy állt lábait egymás elé téve, Y pózban.
Egy sexy kék ruha volt rajta. A haját kiengedte és egy lapptáskát fogott a kezében.
- Tárátárá! Sexy?
- Ohh. Túlságosan is. Pénz is szedhetnél érte, hogy nézzék a tested, nem sokat takar.
A gondosan szájfényezett a szája rögtön lelankadt.
- Nem vagy boldog, hogy ilyen sexy a barátnőd?
- Dehogynem, csak nekem legyen sexy, ne másnak.
- Gondolom, azt sem vennéd jó néven, ha egy igluban mennék.
- Jó.. nem.
- Akkor ezt meg is beszéltük.- mosolyodott el. És oda lépkedett hozzám, megfogta a kezem és a derekára tette.- és tudod mi a legjobb ebben a ruhában?
- Hallgatom- húztam a szám a fülemig.
- Az, hogy nagyon könnyen le lehet kapni... ezért nem kell majd bajlódnod, ha hazaértem.- simította végig a mellkason lefelé és pont az izgi résznél leállt.
- Huhúúú. Már alig várom.
- Eláruljak egy titkot?- nézett le kislányosan és közben az alsó ajkába harapott.
- Hallgatom.
- Nincs alatta semmi- suttogta a fülembe halkan és tagoltan. Kipattantak a szemeim. Ahj, de nem akartam, hogy elmenjen.
- Biztos el akarsz te menni?- húztam magamhoz közelebb és közben benyúltam a meztelen popsijához.
- Nem-Nem. Don már lent vár.
- Rendben- dobtam egy csókot még a fedetlen vállára, aztán elengedtem- De siessél és húzzál fel még gyors alulra valamit, nehogy egy óvatlan pillanatban valaki bekukkanthasson a szentélyembe.
- Szentély?- nevetett.- Ez jó. Nah rohanok és sietek.- tipegett az ágyig és imbolyogva, fél lábon egyensúlyozva húzta fel a tangáját.- Csók- kiabált vissza az ajtóból és a fekete kis laptáskájával a kezében becsukta az ajtót.
Darabig még bámultam ar ajtót, aztán nagyot sóhajtottam. Hazudtam volna, ha azt mondom, nem lappang egy kis ideggörcs a gyomromban. Csak azt nem tudtam a helyére tenni, hogy minek köszönhetően van ez. Hiszen végül is, nincs semmi okom félni. A csajom kiruccan emberek közé kicsit nélkülem, hát nagy cucc, nem emlékeztem volna rá, hogy amikor Corin bulizni ment a barátnőivel bármikor is izgatott volna. Csak bemennek, valamerre beülnek egy boxba, kikérnek egy pár koktélt, és nézik a tömeget. Semmi nagydolog nincs ebben. Legjobbnak láttam, hogy beülök a tv elé és szépen álomba ringatom magam.
Nyugtatgattam magam hogy, teljesen alaptalanul filózom ilyen dolgokon. Kezembe vettem Daisy-t aki az ágyra próbált felugrálni sikertelenül. Elterültem a vörös ágyneműm egy boxerben és a mellkasomra tettem a kiskutyát.
Elhúztam a számat és bekapcsoltam a tv-t.
Nem terelte el a gondolataimat... Sajnos. Próbáltam indokokat gyűjteni, hogy miért nem kell félnem, de csak azok jöttek elő, amik megtörténhetnek véletlenül. Mi van, ha Sandra túl sokat iszik, és megint rájön a puszi dobálhatnék, és minden arra járót letámad, akik persze hagyják magukat, mert ugyan, ki ne hagyná, és egyikkel tovább is mennek. Andreas és Dominic van csak ott, amilyen bolondok ők nem is nagyon foglalkoznak vele. Vagy te jó ég, pattant be az agyamba, mi van ha Dominic ki akarja majd használni a helyzetet. Olyan szívás nincs még egy a világon. Dominic a barátom, és tudom, hogy bír engem, de a farka az biztos Sandrát is nagyon bírja, és olyankor kikapcsol az agya, ha meglát egy csinos, kerek popsit.
Hirtelen felültem az ágyon. Szegény Daisy megijedt és lesett a takaróra.
Idegesen tördeltem az ujjaim és azon gondolkoztam, mi a faszomat tehetnék most.
Rohadt életbe, Tom! Meg kell nyugodnod!
Visszadőltem és átfordultam egyik oldalamra. Becsuktam a szemem, de az agyam tovább pörgött. Ennyi volt. Kifújtam. Az őrületbe fognak kergetni. Már olyan dolgok is felbasznak, amiknek nem kéne. Qrvára nem kéne.
Számoltam a másodperceket, végtelen hosszú órák voltak azok.
2 körül kicsapódott az ajtó.
Dominic és Sandra jöttek be rajta. Nevetgéltek és egymásnak préselődve tapogattak a sötétben.
- Pszt! Csöndbe- suttogta Sandra hátra Dominicnak.- Áúú, te igen hülye, ráléptél a lábamra!
Mindkettőjükből kitörni készült a nevetés, aztán elhallgattak.
- Jól van, jó északát- pusmogta hátra Dominic és lekanyarodott a szobája felé.
Sandra bejött a mi közösünkbe és becsukta az ajtót. Háttal állt nekem és úgy hámozta le magáról a cipőjét.
- Jó volt? - kérdeztem hideg hangon. Sandra a szívéhez kapott és megfordult maga körül.
- Tom. Megijesztettél, azt hittem, már rég alszol. - jött egy lépést közelebb, aztán kezével megtámaszkodott az ágyon és felém hajolt, hogy megcsókoljon. Szinte alig mozgattam a szám, csak egyszerűen nem ellenkeztem, olyan voltam, mint egy kővé dermedt baba. Sandra rögtön észrevette.
- Mi a bajod?- simította meg a karom.
- Semmi- fordítottam el a fejem.
- Tom.- húzódzkodott utánam - Tooom. Mi a baj?- suttogta.
- Xar, hogy nem voltál itt.
- Csak ennyi? - mosolygott, és látszólag nagy kő esett le a szívéről, de nekem még koránt sem.
- Qrva xar volt, hogy nem voltál, és ez nem csak ennyi.
Nem válaszolt, csak mosolygott.
Felült hozzám és rám bámult, és közben csak mosolygott.
- Lehet, hogy xar volt, amikor nem voltam, de most már itt vagyok. - pislogott édesen és rátette a kezét a vállamra.
- Mi volt este?
- Áh.. Semmi érdekes. Nem sokból maradtál ki. Csak röhögtünk sokat, meg táncoltam is. Semmi extra.
- Nekem élmény mikor te táncolsz.
- Te azt bármikor láthatod. - nyomott egy puszit az arcomra. Én megfogtam a karjait és magamra rántottam. Ijedten felsikkantott aztán nevetve hagyta, hogy a popsijánál fogva felhúzzam az arcomig.
- Főleg, az jön be, amikor ittas állapotban felszöksz egy club pultjára és ott dobálod magad.
Vigyorogva elhúztam a számat. Sandra csak mélyet sóhajtott, ezzel kifejezésemre aztán rátette a mutató ujját az ajak pc-mre.
72. rész
- Mióta van ez itt?- kérdezte a kis fémgyűrűre célozva.
- Már jó rég óta.
- Nekem bejön. Bejössz Tom.
- Kösz- nevettem.- Én is bejövök magamnak.
- Bill? Neki mióta hosszú a haja?
- Hát neki nem olyan rég óta. Neki ilyen rövid volt, aztán megcsináltatta. De szerintem azt láttad, akkor futottunk be.
- Áhh. Nem. Nemrég költöztem Németországba, illetve egy pár éve és akkor nem is nagyon figyeltem másra csak az egyetemre, legalább egy évig.
Összeráncoltam a szemöldököm. Sandra még soha nem beszélt ilyen dolgokról. Lehet, hogy azt hitte, hogy nem érdekel engem, de tévedett nagyon is érdekelt, csak éppen most jöttem erre rá.
- És mit csináltál Amerikába olyan sokáig?
- Hát itt éltem. Ennyi. Lelával. 16 éves múltam, mikor kijöttem egy ismerőshöz és valahogy itt ragadtam. Lelával átiratkoztunk ide egy magán suliba és másfél év alatt leérettségiztünk. Aztán buliztunk ezerrel. Egyik este láttam, ahogy gyorsmentővel szállítanak el egy lányt, és kicsit elgondolkoztam a jövőmön és visszaköltöztem Németországba, újra magántanárhoz jártam 2 hónapig, mivel elég sok ideig könyv sem volt a kezemben, aztán egy hónap múlva vele írtam meg a jelentkezésem a Hamburgi egyetemre.
- És hogy ismerkedtél össze Andreassal?
Én Sandrát Andreas-on keresztül ismertem meg. Ő hozta el egyszer hozzánk, és már ott kinéztem magamnak és éreztem hogy ő nekem kell, egész nap rá gondoltam a rövid találkozó után és nem hiába akartam, ezen nem változtathattam. Pedig Cornielaval jártam. Másnap este Andreas egyik kis lakáson tartott buliján ott volt ő is. Szerencsére egész este nem jött szóba az állapotom, és mivel nem nagyon ismertük egymást, Sandrának halványlila gőze sem volt, hogy -komoly- kapcsolatom van... ami elég nagy szemétség volt a részemről. Aztán csak annyit vettem észre, hogy jeleket köldök felé és le sem tudom venni róla a szemem, a fantáziámban pedig képek ugráltak, miket is csinálnék vele, ha csak mi lennénk itt Andreas lakásán és nem pedig még egy csomó tag, akik koktél iszogattak és mosolyogva beszélgettek.
Először nagyon elhidegült volt, mint egy kibaszott primadonna. Egyszerűen nem vette észre, hogy hatással van rám, vagy csak nem akarta. Elkapta a tekintetét, amikor összetalálkozott az enyémmel. Úgy éreztem, ő nem viszonozza azokat a dolgokat, amiket ő mozgatott meg bennem, de aztán megeresztett egy nagyon halványka kis mosolyt. Azt hittem leesek a székről. Már egy kis mosolyától is majdnem erekcióm lett. Nagyon durva pillanat volt az, túlzás hogy már akkor felállt a farkam, de nem sok kellett volna addig. Aztán azon kaptam magam, hogy felkel előlem és kimegy a teraszra. Kisiklott a józangondolkodás segítő vonatom és azon kaptam magam, hogy leskelődek utána. Kint állt a terasz korlátjának támaszkodva. A fekete haja lágyan omlott a csupasz vállára, nem nagyon emlékeznék rá, hogy milyen ruha volt rajta, hogy akkor nem látom.
Tűzpiros volt. Szinte kiégette a szememet. Pont annyira volt mini, amennyire annak kellett lennie. Bár örültem volna neki, ha még többet engedett volna látni a hosszú lábaiból, de már ez is megtette a hatását. Vékony cigit szívott és lassan fújta ki a füstöt a levegőbe. A haja enyhén hullámos volt. Mikor észbe kaptam, akkor már két koktéllal a kezembe indultam ki a teraszra. Nem volt már megállás, a lábaim maguktól vittek.
Oda álltam mellé és átnyújtottam neki a poharat. Mosolyogva vette ki a kezemből. Koccintottunk valamire, de hogy mire, az már nem rémlik.
Egy darabig beszélgettünk jelentéktelen témákról, de nem is nagyon figyeltem rá. Minden egyes betű kimaradt, ami ott, akkor elhangzott. Pedig engem tényleg érdekeltek a dolgok, amikről beszélt, csak abban a minutumban volt, ami annál sokkal jobban érdekelt.
Enyhén libabőrös volt. Behívtam, hogy meg ne fázzon. A következő percben pedig már Andreas vendégszobájának frissen festett mahagóni színű falához nyomtam, és vadul csókoltam minden porcikáját. Mindketten mást akartunk. Én őt, ő engem, és ez volt a legjobb párosítás, amit csak el tudtunk képzelni.
Nem gondoltunk a holnapra, vagy hogy mi lesz a jövőben, csak kellettünk egymásnak, csak az a pillanat számított.
Már majdnem hajnalodott, amikor keresni kezdtek minket. Hallottuk, ahogy a kinti szobákban a nevünket kiabálják. Magunkra kaptuk a ruháinkat és eljátszottuk, hogy csak leugrottunk cigit venni.
Bele sem gondoltam, mit is várok ettől az egésztől. Azt hittem, hogy sex után majd lankad az érdeklődésem, éppúgy ahogy az egyik testrészem.
De nem. Testrész lankadt, érdeklődés nőtt.
Sajnos számolnom kellett azzal is, hogy Cornelia rájön. De nem érdekelt. Csak egy dolgot vettem biztosra, megörülök, ha nem találkozhatok megint Sandrával. Ezért másnap felhívtam és találkozót beszéltünk meg, ahol ismét egy ágyban kötöttünk ki.
Aztán pár nap múlva jött Andreas szülinapi bulija. Cornaliával mentem, kézen fogva, mint valami idilli pár, akikről könyvet is lehetne írni.
Sandrának rögtön leesett minden. Nem volt ő hülye. De semmit nem reagált, elhidegülten nézett az összekulcsolt kezeinkre. Próbáltam félre hívni, és elmondani neki, hogy amit iránta érzek az valami furcsa, különleges, és meghalok nélküle, Cornelia meg csak úgy van, de ugyan már, még én sem hittem el ezt a sok fost magamnak! Valahogy vonzódtam hozzá, megmagyarázhatatlanul, és épp ez volt az, ami felidegesített.
A partyról hamar haza ment, és utána nem vette fel, ha hívtam, nem válaszolt az sms-eimre, e-mail-jeimre, üzeneteimre.
Teljesen pszichopata lettem. Majd szétbaszta az agyam az idegesség. Nagy nehezen kiderítettem, hogy hol lakik és elmentem hozzá. Először nem akartam elmenni, mikor pedig rávettem magam, ő nem akart beengedi.
Végül csak beengedett, miután ott töltöttem egy egész éjszakát az ajtaja előtt, kikapcsolt telefonnal a zsebemben. Nem igazán tudtam beszélni. Teljesen ki volt száradva a szám az idegtől és alig álltam a lábamon úgy megviselt az éjszaka.
Elhadartam neki pár baromságot, ami csak úgy akkor jött spontán, gyomorból. A végén pedig már azt vettem észre, hogy kétségbe esetten állok előtte, a hangom néha-néha elcsuklik, és kérlelem, hogy ne csinálja ezt velem, mert kikészít.
Tényleg kikészített. Ez volt rá az élő példa, mert én bizony józan, tisztagondolkodású állapotomban, nem éjszakázok egy kibaszott lépcsőházban, és nem kérlelek kétségbeesve csajokat, mint valami okádék selyemfiú.
Azon kaptam magam, hogy ismét a falhoz nyomtam Sandrát és úgy smárolunk, én meg alig bírok magammal.
Ezek után meg jöttek a dolguk maguktól, ahogy jönniük kellett. Mindkettőnk tudta, hogy ennek titokba kell maradni, csak úgy működhet.
Lassan belerázódtuk, és olyan rutinosan szerveztük le a titkos légyottokat, mint a profi ügynökök. Aztán ott meg csak sex, sex, sex. Nem kérdeztünk semmit, csak vetkőztünk. Dobáltunk le magunkról mindent, ami takarta a testünk. Amikor pedig végeztünk, kifáradva feküdtünk egymás mellett, addig ameddig az időnk engedte.
Teltek a napok, talán a hetek is és éreztem, hogy egyre jobban hiányolom, ha egy pár napig nem látom. Minél hosszabb ideig maradtam tőle távol annál jobban vágytam rá. Gyakran kaptam azon magam, hogy róla álmodozom és oylanokan gondolkodom, hogy lehet a kedvenc kajája, a színe, a filmje, márkája, zenekara…
Ha nem láttam elterveztem, hogy ha következőnek találkozunk, beszélgetni fogunk..megismerni egymást teljes mértékben.. Aztán ez sajnos mindig elmaradt, ha oda került a sor..a Testi vágy erősebb volt. Minél kevesebb időnk volt a másikra, annál jobban kívántam az érintését. Azt fontolgattam, hogy szakítok Corenliával. De amikor odakerült a sor, hogy cselekedhettem volna, mindig elment tőle a kedvem és a dolog csődbe jutott. Túlságosan ragaszkodtam a barátnőmhöz. Meg amúgy is, bonyodalmas lett volna. Inkább maradtam az állandóságnál. Talán kicsit paráltam is a változásoktól és az azzal járó nehézségektől.
- Andreas-t? Hmm.- ráncolta össze Sandra a szemöldökét- Egy kávézóban futottam össze vele, szerdánként 8-ra gyakorlatra kellett mennem mindig az egyetemre, és előtte mindig beugrottam egy dobozos mokka escora. Ott futottam bele. Nem volt nálam apró a pultos srác meg nem tudott nekem rendesen visszaadni, ezért Andreas adott pénzt. Beszélgettünk, aztán elhívott hozzájuk. Mondta, hogy lesz nála este egy kis összejövetel, és hogy menjek. Én meg mentem, és ott találkoztunk asszem először.
- Igen. Ott. Emlékszem rá milyen ruha volt rajtad- húztam vigyorra a szám.
- Tényleg? Én nem.
- Egy piros, rövid, pánt nélküli. Eszméletlenül jól állt rajtad.
- Ohh. Nem igazán tudom melyik.
- Gyönyörű voltál.- suttogtam csillogó szemekkel.
Sandra ráhajtotta a fejét a mellkasomra és sóhajtott egy nagyot.
- Éhes vagyok, te nem?
- Egy kicsit.
- Kajálunk?
- Most?
- Aham- kelt fel aztán felvett a földről egy kis barna táskát, és elővett belőle egy zacskót- Kesudió- nyújtotta felém és visszamászott mellém.
- Ezzel aztán nagyon jól fogsz lakni.
- Nem baj, imádom.
- Hogy neked mi minden van a táskádban.
- Hát jó hogy!- mosolygott és rúgott a lábával, amire szegény Daisy felébredt.
- Ahj, picur. Holnap megy el.
- Komolyan?
- Jahm.. De hát most szegény mit csináljon itt? Menjen a Gucciba vásárolni?
- Igaz.
Lassan felzabáltuk az egész zacskó tartalmát, aztán Sandra visszafeküdt mellém. Magamhoz húztam. A haja csikizte az arcom, olyan közel volt.
Nem bántam, hogy nem volt szex az este. Mert éreztem, hogy Sandra teljesen kinyílt előttem. Szerencsésnek éreztem magam, és szerettem volna, ha ez mindig így marad.
Már pont elaludtam, amikor a telefonom csörgésére keltem.
- Mi ez?- kérdezte Sandra nyűgösen és a párnába fúrta az arcát.
- Baszki..valaki hív.- húztam a szám és kábultan nyúltam az éjjeliszekrényre.
- Ki ez az idióta barom?
A kijelzőn egy perpillanat abszolút nem kívánatos személy neve szerepelt.
73.rész
A kijelzőn egy perpillanat abszolút nem kívánatos személy neve szerepelt.
Cornelia. A gyomrom hirtelen bukfencezett egyet.
- Mi az?- kérdezte Sandra.- Nem veszed fel?
- Hát..ő izé.. Ezt nem -motyogtam zavarban. Mégis mit mondhattam voln? Haha, az ex-csajom hív, akivel megbeszéltünk még egy dugást, amikor nem voltál itt, mert ki voltam rád akadva és akkor miért is ne?
De meg előztek a dologgal. Mert kopogtak.
- Ki az ilyenkor?- kelt ki az ágyból Sandra mérges fejjel.
Bassza meg! Tudtam ki az.. Illetve gondoltam. De szinte a fejemet tettem volna rá, hogy a tippem igaz.
- Maradj, majd én kimegyek.- bújtam ki az ágyból és egy boxerben kitotyogtam, hogy ajtót nyissak.
A sejtésem helyes volt, Cornelia állt az ajtóban. Egy fehér puffos mellény volt rajta, és egy rózsaszín miniszoknya. Teljesen az ő stílusa, gyanítottam, hogy a ruha alatt semmi más nem volt.
- Szia, Tom. - mosolygott sejtelmesen.
Én csak zavartan pislogtam.
- Figyelj, Cornelia, van egy kis változás, az a helyzet, hogy már..
- Már nem akar semmit tőled.- állt mögém Sandra egy sexy arany szatén mini köntösben, amit akkor kapott fel. Sötét, dús enyhén hullámos haját oldalra dobta és állati dögösen festett. Sokkal magasabb volt Corinál és hűvösen nézett le rá.
- Áhh. Szóval, te is itt vagy? Így már mindent értek.
- Ahha. Én nem úgy látom. Ha értenéd már elmentél volna.- villantotta ki Sandra tökéletesen fehér fogsorát.
- Tomhoz jöttem, nem hozzád.- kezdett el a lány vörösödni. Szegénykén kicsit szánalmas látványt nyújtott, ahogy felnézett a jó fejjel magasabb magabiztos Sandrára, akin ellentétben vele még egy baszott magam Jimmy Choo magas sarkú sem volt.
- Én viszont Tommal. Szóval…nem hiszem, hogy tovább kéne taglalni a dolgot.
Cornelia összeszűkítette a szemeit. Úgy láttam, kezdte felfogni a vereséget.
- Vége van Cornalia. Ennyi volt. Amikor felhívtalak, akkor volt egy kis zűr Sandrával. De ő már itt van és minden rendben. Sajnálom, de..- mondtam halkan. Nem akartam megbántani, de ha ez az igazság.
Lassan tudomásul vette.
- Nagyon meg fogod bánni, hogy őt választottad .Egyszer még vissza fogsz engem sírni, amikor ez otthagy téged egy több diplomás értelmiségi örökös fasziért vagy egyDubai sejk fiáért.- sziszegte.- Akkor majd belátod, hogy engem kellett volna választanod.
Csak álltam földbe gyökerezett lábbal és hallgattam a volt barátnőm szavaid, és néztem, ahogy megfordul és elviharzik.
- Gyere- szorította meg a kezem Sandra- Menjünk be.
-Basszus Andreas- nyögte Kathie fájdalmasan, amikor a srác a falnak szorítva csókolta a nyakát.
- Hmm?- motyogta a fiú, de nem nézett fel.
- Egy nap kétszer nem elég?
- Egynap háromszor már nem jó?
- Andreas, hulla vagyok. - tolta el magától a lány finoman.
- Én is. De szerinted a hullák nem tudnak szeretkezni?
- Basszus. Ébressz fel ha befejeztük.
- Ahj,- sóhajtott a Andreas és letette a fejét Kathie vállára. - Igazad van, én is kész vagyok. De úgy kívánlak.
- Tudom. Csak ..
- Megértelek- vágott közbe, aztán egy laza mozdulattal felkapta Kathie-t az ölébe és az ágyhoz vitte.
- Figyelj, nem kéne elmondani a többieknek?
- Mit?- And.
- Hogy együtt vagyunk.
- De. El is mondjuk majd, amikor csak akarod. - nyomott egy halom puszit a lány arcára.
Reggel 8-kor az ébresztő csipogására ébredtem.
Kipattantak a szemeim és nyűgösen nyomtam le a gombját.
- Mi a pitsa volt ez?- temette a párnába az arcát Sandra és felnyögött.
- Mennem kell. Van egy kis dolgom. De te csak aludj tovább.
- Ahj, nemár! Faszomba.
- Nyugi, mire felébredsz már én is itt vagyok- nyomtam egy puszit a hajába, aztán kikeltem az ágyból.
Letusoltam és felöltöztem.
Beültem a hotel éttermébe és kértem magamnak egy kávét. Gustav és Goerg ült le velem szembe.
- Sz’asztok- köszöntem és vigyorra húztam a szám.
- Mi a helyzet Tom? - paskolta meg a vállam Georg.
- Semmi. Tesóm?
- Gondolom, még fent van. Készülődik. David meg majd ott vár minket. Egy rádió felvételére megyünk.
- Áhh. Értem. -Bólintottam.
Minden faszásan ment, amíg meg nem kérdezte egyik betelefonáló, hogy ki szingli a bandából... Höh. mintha, nem tudná ezt mindenki.
Bill és én ijedten egymásra néztünk.
- Csak Georg és Gustav egyedül álló, nekem és a tesómnak van kapcsolata- hadarta el Bill és várta, hogy kapcsolják ki a hallgatót a vonalból.
Nem hazudott. Igaza volt, végül is tényleg volt csajunk, csak éppen a közönség másokat hitt annak.
Végeztünk a felvétellel, hülyültünk egy kicsit kint a stúdió társalgójában, és közben vett egy kicsit minket a TH TV stábja.
David félre hívott minket.
- Mondjad- tettem karba a kezem és úgy vártam a fejleményeket.
- Nah, a tour busz készen áll. Szóljatok a hotelban maradtaknak, hogy pakolásszanak össze. Holnap este koncert Harrisburgben.
- Remek- csapta össze a tenyerét Gustav, aztán fájdalmasan grimaszolt egyet. Mintha fájt volna neki a taps. - Már úgy is kezdtek begyógyulni a sebek a tenyeremen.
- Hát akkor itt az ideje, hogy megújítsd őket.- veregette hátba a srácot David.- Nah, fiúk, húzzatok vissza és csináljátok meg a második felvonást, aztán Tod visszarepít titeket a hotelbe. Ti csak értesítsétek az otthon lévőket.
Andreas és Don lent ültek a bárban egy kisebb boxban és egy Gin Tonic mellett beszélgettek.
Dominic telefonja rezegni kezdett a zsebében.
- Dááá?- szólt bele.
- Csá. Tom vagyok. Merre vagy?
- Itt ülök a bárban Andreassal.
- Figyelj, pakoljatok össze. Nemsokára oda ér a turnébusz. Azzal megyünk tovább Harrisburgbe.
- Rendben, nagyfőnök.
- Csajok merre vannak?
- Fönt.
- Rendben, majd felküldöm valamelyik testőrt, hogy segítsen nekik levinni a cuccokat.
- Rendben. De ha gondolod, mi is megoldjuk.
- Hagyjátok csak.
- Rendben Tom. Kösz.
- Nemsokára megyünk mi is, szólok a lányoknak.
- Ok.Csá.- Dominic ledobta a telefont az asztalra és húzott egy kortyot a poharából.
- Kicsit irigylem Tomot és Billt a csajok miatt, de azért mégis csak jobb így szabadon, igaz, barátom?
Andreas huncutul elmosolyodott.
- Don, elmondok neked valamit? Te vagy az első, aki tudja, szóval legyél büszke.
- Nah. Lökjed.
- Az az igazság, hogy én és Kathie…
- Baszódj meg, Andreas! Nehogy azt mondd, hogy bevágtad neki!
- De, azt mondom! És most együtt is vagyunk.
-Áhh. Szopjatok le! Tudod? Azt mondom, szopjatok le mind! Mázlista kis dögök vagytok!
- Dominic, bármelyik nőt megkaphatod!
- De nekem nem kell bármelyik. Tudod, milyen vagyok, a faszomba is!
- Dominic ne játszd már itt a mártírt, mert beléd rúgok, baszd meg!
- Jó, csak áhh…Jó nő ez a Kathie.
- Tudom- nevetett Andreas.
- De Lela is. Huhhúú!
- Azt is tudom, mondjuk azt leginkább Bill.
- Sandra meg…Amikor először megláttam nálad, azon a lakásodon tartott bulin. Azt hittem ő lesz a feleségem, ő annyira különleges csaj. Tökéletes.
Andreasból kitört a röhögés.
- Ne röhögj, cseszd meg! Itt elmondom a féltett ki titkomat, te meg kiröhögsz.
- Jó, szocsi, de ez olyan hősszerelmesen jött ki! Mint ha valami Don Juan lennél. Feleség, mi? Inkább ágyas.
- Hát, igen, jó is lenne…
- Dominic, ezt felejtsd el. Ha ezt Tom megtudja, élve megnyúz.
- Tudom. De nem igaz, hogy nem volt képes Corneliánál maradni! Akkor meg enyém lehetne Sandra.
Andreas rosszallóan felhúzta a szemöldökét.
- Szerintem ezt qrva gyors verd ki a fejedből…Gyere, inkább menjünk ki pakolni.
Kathie a fésülködő asztalnál ült és éppen a frufruját igazgatta egy szemceruzával. Felcsavart egy rövidke kis tincset amennyire csak tudta aztán kiengedte, nagyon elszórakozott vele.
- Ahj, unatkozom … -sóhajtott Sandra, közben az ágyon ült törökülésben. Egy szűk fekete csőgatya volt rajta és egy pántos felső. A haját feltűzte egy pár hajtűvel.
- Meddig lesznek még távol Billék?- sóhajtott Lela és rátámasztotta a fejét a szék támlájára, amin lovaglópózban ült.
- Nem tudom.
- Csajok, mesélek valamit.- mosolygott Kathie- Összejöttem Andreassal- nevette el magát.
- Nem mondod? Anyás. De jó vagy- nevetett Lela csillogó szemekkel.
Sandra csak fáradtan dőlt bele az ágyba és morgott egyet jó hangosan.
- Menjünk már valahova- mondta- Beaszalódom az unalomtól!
- Rendben. Akkor menjünk el vásárolni.
Lent a hallban találkoztak 15 perc múlva. Andreas és Don pont akkor szálltak be egy liftben. Valamerre lent voltak.
Kathien egy pink póló volt, ami cipős mintákkal volt kirakva. Hozzá rövid kis short és egy strasszköves nőies papucsot vett fel.
Sandrán hosszú, de nem túl meleg fekete csőnadrág, baszott magas sarkú fekete platform, meg egy zöld Do It-os póló volt. Haját kiengedte és egy nagy fekete Prada napszemüveggel takarta az arcát.
Lelán egy farmer kantáros miniszoknya volt egy mély dekoltált Mango felső, meg a Lelánál elmaradhatatlen fekete Juicy táska. A hosszú szőke haját felkötötte.
- Vegyünk már egy dobozos kávét.- vetette fel Lela az ötletet és kihalászta a táskájából a hitelkártyát.
- Szerinted lehet itt kapni?
- Simán.- nevetett Lela és ő is feltette a napszemüvegét.
- Vegyünk már egy dobozos kávét.- vetette fel Lela az ötletet és kihalászta a táskájából a hitelkártyát.
- Szerinted lehet itt kapni?
- Simán.- nevetett Lela és ő is feltette a napszemüvegét.
74.rész.
- Vegyünk már egy dobozos kávét.- vetette fel Lela az ötletet és kihalászta a táskájából a hitelkártyát.
- Szerinted lehet itt kapni?
- Simán.- nevetett Lela és ő is feltette a napszemüvegét.
Mind a 3-an bevonultak a bárba és kikértek 4et. Sandra duplát ivott.
Fogták a kis dobozkákat és kihaladtak a hotelból.
Amint forgott mögöttük a pörgő ajtó egy hatalmas ember tömeggel találták szembe magukat.
- Bassza meg! Mi van itt?- pislogott Kathie.
- Szerintem ezek a banda miatt vannak itt.- Lela.
Sokuknak fényképezőgép volt a kezükben és feléjük fordulva eszeveszetten kattogtattak.
- Qrva életbe már!- Sandra és az arca elé emelte Valentino táskáját.
A riporterek egymás szavába vágva kérdezgettek.
- Mi a fene folyik itt?- Katie és próbált utat törni a tömegben.
Egy nagy méhkas közepén érezték magukat.
- Hagyjanak már!- kiabálta Sandra, mert az újságírók faggatták mindenről. Elég furcsa lehetett őket látni ebből a hotelből kijönni, főleg úgy hogy mindenki azt hitte Sandra Eric Schwarz-cal jár.
- Mit képzelnek? Álljanak már le! -hőbörgött Kathie mérgesen.
- Tűnjön már innen!- hessegetett arrébb egy magas fickót Lela ingerülten. Tudta, hogy nagy bajban lesz, ha fotót készítenek róla. De talán nem gyanakodnak rögtön, hiszen a nyilvánosság még nem tudja, hogy Bill kapcsolatának vége.
- Most már tényleg elég!- kiabálta Sandra és neki vágta a paparazzi sornak az egyik kávéját. Azok szentségelve, káromkodva üvöltöztek.- Ízlik?- indult nagy léptekkel a kis úton, amit a kávénak köszönhetően teremtett.
- Csajok! Erre- kiabálta Sandra és szájába vette 2 ujját és fütyült egy hatalmasat- Taxiiiiii!- kiabálta és felemelte egyik kezét a magasba. 3 kocsi is megállt.- Gyertek, szálljatok be!
Lela és Kathie felé rohantak és beugrottak az autóba.
- Basszus. Ebből még gáz lehet- sóhajott Lela- Nem szabadott volna itt látniuk minket.
- Igen. Tudom.- Kathie.- Biztos írni fognak a dologról.
- Hip-hip- tapsolt Sandra a levegőben unottan - Nah mind1.. menjünk először Cavalliba. Lela kedvéért.- nevetett és előre mondta a sofőrnek a címet.
Mikor felértem a hotelszobába azt üresen találtam. Áhh, király, akkor ezek szerint Sandra cucc és az enyém is már a buszban vár. Még a rádiós interjú szünetében küldtem neki egy sms-t hogy szóljon a csajoknak és kapják össze magukat. Szépen leballagtam és elfoglaltam a helyem a busz társalgójában, már Gustav és Georg is lent voltak.
Don meg Andreas pedig abban a pillanatban estek be a busz ajtaján.
- Csáááó rég nem látott cimborám!-rikkantotta el magát Andreas. Baromi jó kedve lehetett.
- Szia Andreas, én is szeretlek- röhögtem.
- Mi? Ne örülj, Kaulitz. Én a turnébusznak köszöntem.
Végül Bill is beszállt.
- Indulásra kész?- kérdezte és ledobta a napszemüvegét az asztalra.
- Jah.
- A lányok?
- Ők már itt vannak. A szobákban nincsenek.
- De hol?- néztem körbe.
- Biztos bent vannak a szobában.- vonta meg a vállát Georg.
- Közösen masztiznak a csajok. Ohh.- nevetett Andreas.
- Áhh. De kész lenne!- csapkodta a tenyerét az asztalhoz Don. Teljesen beállt a fantáziálástól.
- Indulhatunk?- dugta be a fejét Tod, az egyik testőrünk.
- Igen, persze.- bólintottam.- És Tod, kösz hogy lehoztad a csajok cuccát.
- Nincs mit- csukta be az ajtót.
Elindult a busz, mi meg Dominiccal lenyomtunk egy gyors X-box menetet, a többiek meg szépen elbeszélgettek egy zacskó chips mellett.
- Valami itt nincs rendben. Valami nagyon furcsa- motyogta maga elé Bill.
- Ugyan mi? Minden újra a régi. Turnébusz, megyünk, itt van Don és Andreas.
- De valami. Valami hiányzik.
- Jah- bólintott Gustav.- Natasha és Cornelia.
- Kipattantak a szemeim. Basszátok meg! Nektek nem feltűnő, hogy a csajok már 3 órája bent kuksolnak a szobában?
Az egész csorda egyszerre vonult be az egyik szoba irányába. Belöktük az ajtót. Tök üres volt. Mind a négy ágy frissen volt ágyazva és egyiken sem volt egy pici gyűrődés sem.
- Basszus!- nyögtem és rögtön indult az egész bagázs a másik szobába.
Azt is üresen találtuk.
-A kurva életbe, ezek hol vannak?- Bill.
Mindenkinek egy emberként kapcsolt be az agya.
- OTT HAGYTUK ŐKET!- kiáltottuk el magunkat kórusban.
- A 276-os szoba kulcsát kérném- ment oda a recepciós csajhoz Sandra, mivel távozása előtt leadta a szobakulcsot.
- Egy pillanat kisasszony- mondta és keresni kezdett valamit a számítógépén.
Sandra a pultnak támaszkodott és az ujjait a pulton ugráltatta, hosszú körmeivel dobolt a sötét márványon.
- Sajnálom, egy pár órája jelentkeztek ki abból a szobából.
- Micsoda? Ez baromság, már megbocsásson, de amint látja, itt állok, és eszem ágában sincs kijelentkezni.
- Már megbocsásson, de lehet, hogy esze ágában sincs, mégis kijelentkezett- mondta mosolyogva, de gúnyosan a recepciós lány.
Sandra kihívóan összeszűkítette a szemeit, és mélyen a nőébe nézett.
- Nem jelentkeztem ki! Világos?
- Világos. De az nem jelenti azt, hogy valaki más nem tette meg.
Sandra vágott egy grimaszt, aztán otthagyta a nőt. Elindult a lift felé és meg sem állt a szobájáig.
Megpróbálta kinyitni, de az zárva volt. Aztán kattant a zárban a kulcs kívülről.
Egy takarítónő nyitotta ki.
- Mit óhajt?- kérdezte a nő.
- Öhm. Ön mit keres itt?- Sandra meglepődötten, pedig már rég leesett neki a dolog, csak éppen nem akarta magának beismerni.
- Én itt dolgozom.
Sandra nyújtogatta a nyakát, hogy belásson a szobába, ami a hihetetlen magasságának nem volt akadály az alacsony alkalmazott feje felett.
A szoba üres volt, csak egy takarító kocsi állt a közepén.
- Ohh. Elnézést kértem, elnéztem a számot. Ez nem az én szobám- hazudta Sandra pirulva, nagyon is tudta, hogy ez az ő szobája, és a szám egyezik. Összezavarodva indult el a lift felé, ahol összefutott Kathie-val és Lelával.
- Baszki, ezek elmentek! Érted? -lihegte Lela és a kezével a térdén támaszkodott, úgy fújta ki a levegőt.
- Látom. De mégis hova? -Sandra elővette a telefonját a táskájából. Le volt némítva, mivel még reggel többen is hívták és félálomba nem igen beszámítható, azért csak gyorsan némára tette.
- Egy sms Tomtól. -kezdte hangosan olvasni.- Szia nyuszi, mozgósítsd a csajokat, Tod segít lepakolni a csomagjaitokat a turnébuszba, azzal megyünk tovább. Nemsokára a hotelnél vagyunk. Álljatok készen az indulásra. -Sandrából kitört a nevetés.
- Szerinted már észrevették, hogy nem vagyunk ott?
- Biztos. 8 nem fogadott hívásom van Tom-tól.- nevette a lány- Kibaszott mérgesek lehetnek!!
- Juhj, ne is mondd- markolta meg Lela Kathie kezét.- Bassztikuli, az én telefonom meg le van merülve!
- Itt az enyém, ha gondolod- nyújtotta Sandra.
- Áhh, nem merem őket felhívni. Úgy fosok mint az állat!
- Hát biztos idegesek.
- Hát nem csodálkozom. - nevetett Sandra tovább aztán tárcsázott egy számot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
