|
100-104.rész
2010.08.03. 09:51
100.rész
Fent ültünk a boxban. Én, Bill és Sandra. Lazán eliszogattunk és figyeltük az eseményeket. Bill nekem egy kicsit fáradtnak tűnt. Pedig ő mekkorát aludt délután a barátnőjével. Az ember állatira ki tudja magát aludni a nője mellett.
- Mi is volt az a nagy bejelentenivaló?- kérdezett rá végül az öcsikém. Nekem már teljesen kiment a fejemből a dolog. Oldalra pillantottam Sandrára, aki szerényen mosolygott és a mennyezettre emelte a tekintetét.
- Hát csak annyi az egész, hogy gondolkodtunk Sandrával és az életvitelünkből kifolyólag, azért annyira sok időnk nincs egymásra.- magyaráztam öcsémnek logikusan levezetve a dolgokat, hogy valamit fel is fogjon belőle- ezért megfűztem Sandrát, hogy hagyja ott imádott lakását- folytattam és közben óvatosan barátnőm kezébe csúsztattam az enyémet- és hozzánk költözik, végül is elég nagy a lakás és így legalább esténként együtt lehetünk, még akkor is ha, neki egyetemen kell lennie, nekem meg interjúkon vagy a stúdióban.
Bill pislogva figyelt, és lazán bólogatott.
- Ésss?- kérdezett rá élesen.
- Csak gondoltam, azért neked is tudnod kéne róla.
- Szerintem egy idő után biztos feltűnt volna.- nevetett.
- De akkor felőled okés a dolog?
- Persze. Hát hogy a pitsába ne lenne az?
Vigyorogva kezdtem el pattogtatni a lábam. Mindig ugráltatom őket, tudom, hogy rossz szokás, de ez van. Lehetetlen leszokni az ilyen rossz szokásokról.
- Szia!- pattant fel hirtelen Sandra, mikor egy barna hajú srác közeledett felé.- de rég nem láttalak.- Adott két puszit a srácnak.
Egy valami idegesített, de az nagyon. Ez az alak qrva jól nézett ki. Piszkosul jól. Fehér Tommy Hilfiger póló volt rajta, a legújabb divat szerint szabott farmer, feltehetőleg valami baszott nagy divatház, napokban kidobott modellje.
- Christian, szeretném neked bemutatni Tom Kaulitz-ot és Bill Kaulitz-ot- fordult felénk a srác és a kezét nyújtotta. Olyan tag volt, aki úgy érezte egy kézfogás során össze kell roppantania az ember minimum 2 ujját, hogy ne nézze buzinak. Illetve, hogy tudassa, ki az úr a háznál- Ő pedig Christian Schlagi országos cimbim.
Tévedtem, két valami idegesített, hogy jó vágású volt ez a tag, és hogy Sandra nem fűzte hozzá a nevemhez, hogy a barátom.
- Hogy tetszik a buli, fiúk?- kérdezte tőlünk.
- Megyeget- vontam meg a vállam kicsit nyersen.
- Jó hely.- mosolygott Bill, nálam azért jóval kedvesebben. Szerintem szimpi volt neki a gyerek, biztos komálta a sexy qrva menő szabású farmerját:/...- Bejön nagyon.
- Ja, szerintem is. Régen sokat jártam ide. Csak mostanában Spanyolban nyomultunk a spanokkal és most jöttünk vissza 3 napja.
- Az fasza! Mennyi ideig voltatok kint?- buzdult be Bill. Hát bazd meg, Bill ne buzduljon már be akkora egy gyökérre, aki az miatt érdemelte ki ezt a címet, mert jóban volt a csajommal.
- Hát úgy 1 évet össze-vissza és hazajöttünk néha-néha 3-4 napokra, tudjátok, csak hogy ne felejtsék el nagyon a nevünket- kacsintott nevetve.
- De fasza... Mi is voltunk kint még egy pár éve. Überkirály hely. Igaz Tom?- bökött oldalba, nagy begerjedve.
- Jah. Überkirály- motyogtam. Hát én minden voltam, csak begerjedt nem.
- Hey, Sandra itt vannak ám Jimi-ék is.
- Komolyan? A Rodeós buli óta nem láttam őket!
- Lejössz hozzájuk?
Sandra óvatosan nézett rám és mosolyra húzta a száját.
- Nem gáz?- kérdezte és hatalmasokat pislogott. Csak megráztam a fejem. Igaz, gondolom az sem hatotta volna meg, ha azt mondom, ne menjen.
- Én itt leszek- kiabáltam utána, amikor elment a sráccal.
- Milyen jófej ürge.- motyogta a gondolataiban merülve az öcsém.
- Jah. Kurva nagy arc- húztam a szám gúnyosan. Bill úgy bele volt merülve a gondolatmenetébe, hogy észre sem vette a nyers hangsúlyt.
Hogy lehet elszállni egy ilyen tagtól? Kint volt Spanyolban egy évet és akkor mi van? Nagy cucc. Én meg Amerikában szoktam turnézni, nah az mit kóstál?
- Jobban vagy már?- adta Adriana úgy a 600-adik zsebkendőt Lelának. A lány csak bólogatott, de még mindig támasztanija kellett magát, hogy megbírjon állni a saját lábán.
- Vége! Vége!- mondogatta és próbált kiegyenesedni, de a térdeinek nem tetszett a dolog és gyurma módjára csuklottak össze.
- Nah, okés ebből elég, kihívom Billt, jó? Vagy vigyelek haza én?
Lela csak rázta a fejét. Adriana már emelte is a füléhez a telefont.
-Bill. figyelj csak, ki tudnál jönni ide a hátsó bejárathoz? Itt van Lela, nincs valami jó bőrben. Köszi. Szia.
- Miért hívtad ide?- siránkozott Lela.- Nem akarom, hogy így lásson.
- Nyugalom, így is szép vagy, na parálj! - nyugtatta Adriana a lányt kisebb nagyobb sikerrel.
Bill pár percen belül meg is érkezett. Valószínűleg nagy léptekkel haladt végig a clubbon.
- Minden oké?- kérdezte a szőke lánytól. Talán nem gondolta, hogy Lela tud válaszolni.
- Csak megviselte a gyomrát a pia, haza tudnád vinni?
Bill nagyokat pislogott. Próbálta felfogni a dolgot és kigondolni, hogy mi is lenne a leglogikusabb terv.
- Haza viszem.- kezdett el bólogatni és odament barátnőjéhez.- Nem lesz baj, ígérem- suttogta a fülébe.- Te meg visszamész Tomhoz? Otthagytam szegényt egyedül.
- Persze. Nah jók legyetek.- búcsúzott.
Bill megtámasztotta a lányt és elindult vele a parkolóhoz.
- Bill- nyögte Lela erőtlenül.
- Mondjad Kicsim.
- Csak vigyél haza. Rendben? Csak vigyél haza. Az ágyamat akarom.
- Nem. Jössz hozzánk, és egész este vigyázok rád.
Az egyik boxban ülő lányt figyeltem. Úgy 13 évesnek tűnt. Hova fajul ez a világ? 13 éves kiscsajok már partyzni járnak, és szétteszik a lábuk az első tagnak, aki leparkol eléjük egy Rolls Royce Phantommal?
- Tomca.- huppant le mellém valaki.
Tudtam, hogy ki hívott így, egyetlen egy személy. Adriana.
- Na Hello. Mi van Lelával, vagy mi a faszom történt? Bill nem mondott semmit, csak elsietett.
- Ohh, hát csak sokat ivott és hányt egy keveset- legyintett a lány, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egy ilyen elit clubban a Gucci ruhát viselő lányok kimászkálnak a konténerek mellé okádni.
- Szegény, és jól van?
Tényleg aggódtam érte. Bár tudtam, hogy az öcsémnél jó kézben van, hiszen á baromi gondoskodó tudott lenni, ha arra volt éppen szükség.
- Aha.- vágta rá nyersen Adriana, úgy tűnt, hogy nem nagyon rázza meg a dolog. Ezt furcsálltam, mert végül is eddig ő ápolgatta egy pár perce.
- Hol van a barátnőd?- kérdezte.
- Összefutott pár barátjával- próbáltam olyan nyugodt hangon mondani, amilyen abban a percben csak kijött a torkomon.
- Ahj, Tomca olyan deja vum van- hajtotta a fejét a vállamra. Annyira nem lepett meg a dolog. Hiszen régen tényleg nagyon jóban voltunk, és együtt lógtunk, az egész nagy banda.
Nem felejtettem el, hogy mit is tett egy pár éve, de mindenki hibázhat, ez az én elvem. Meg mindenki változhat is. Azt megértem, hogy Dominic lelke soha nem fog megnyugodni, de enyhülhetne. Hát az enyém enyhült. Miért is ne enyhülne, hiszen nem tudom visszatekerni az időt.
- Emlékszel, amikor régen, suli után a mekibe jártunk? Állandóan?
Önkéntelenül is elmosolyodtam. Lehet elfelejteni a mekibe járást?
Én és Bill végeztünk a leghamarabb. Utána megvártuk Dominicot és később Andreast is, mert ő végzett a legkésőbb. Annyi fakultációt vett fel, mintha legalább az Oxfortra készült volna és akkor még csak 6-os volt és külön faktra járt a felsősökhöz. Igaz kétlem, hogy bármit is felfogott az előadásokból, de qrva menőnek érezte magát, az szent.
Én Billel úgy 10-11 évesek lehettünk. Adriana meg 9, szóval minden délután Andreasnak kellett mennie érte a délutáni napközi vagy tudom is én milyen xar után, és persze a kiscsaj pislogott kettőt és rögtön rávette a bátyát, hogy had jöhessen be velünk a mekibe.
- Milyen pici voltál.- mosolyogtam.- Komolyan mondom, te voltál a legszebb kislány az egész városban.
Adriana csak huncutul nevetett.
- És ti ezt szépen ki is használtátok. Mindig elküldtetek a fagyishoz, hogy kérjek ingyenfagyit.
- De te mindig kaptál! Basszus!- röhögtem.
- Vicces volt! Mindig szívesen mentem.
- Szerintem is. Az öreg Jörgre emlékszel?
- Naná! Olyan kis aranyos volt! És te Andreas 15. szülinapjára? Arra emlékszel még?- kezdett el hangosan kacagni.
Tudtam, hogy ezt is fel fogja hozni. Nem akartam bevallani neki, hogy mennyire élesen él bennem az emlék.
13 éves voltam, csak pár hónap választott el a 14-től és már azért elég sokat lecserkésztem az iskolai kis lányok közül. Szóval már megvolt bennem az érdeklődés. Viszont akkora gyakorlati tapasztalatom még nem volt. Leginkább az ölelkezésig jutottunk. Volt egy pár szánalmas smárolási próbálkozás is, de mind tényleg csak silány utánzásnak volt letudva.
Az egész banda együtt ünnepelte Andreas 15. szülinapját. Iszonyatosan nagylegénynek gondoltuk magunkat. Dominic szerzett pár szál cigit, nem túl nagy mennyiségű alkoholt – talán valami kis likőrt- meg egy erősítőt. Állati hangosan bömböltettük Az Aerosmith-t meg a Run DMC-t. Aztán egyszer csak kitaláltunk valami hülye játékot. Már nem is emlékszem mi volt az. Bebújtam a Andreas szüleinek gardróbjába és vigyorogva álltam ott egyhelyben. Tényleg nem tudom már, hogy kerültem oda. Az viszont nagyon megmaradt bennem, hogy hirtelen valaki elém állt és megfogta a kezem. Iszonyatosan megijedtem, majd elvigyorodtam, amikor Adriana arca kirajzolódott a sötétben. Hirtelen egymásnak estünk. Nem úgy, ahogy a tízen pár évesektől elvárná az ember, hanem úgy igazából. Bezárkóztunk és az egész bulit ott töltöttünk. Még vetkőztettük is egymást. Más nem történt csak ennyi, de akkor is, ez volt az addigi legnagyobb szexuális élményem. Nem tudom mennyi ideig csókolóztunk és öleltük egymást félmeztelenül, de állati nagy hatással volt rám a dolog.
Senki nem tudott a dologról. Nem beszéltünk róla senkinek. Még Billnek sem mondtam meg, hiszen Adriana nagy tabu volt és ezt tudtuk. Alaptörvény volt, hogy nem mászunk rá a spanunk kicsi húgára, akiért mi kísértük egy barátunkat a napközibe.
- Emlékszem arra is.- bólogattam.
- Nekem te voltál az első.
Egy percre nem fogtam fel mit is mondott.
- Első? Mi, miben az első?
- Csókban… veled csókolóztam először.
- Akkor azt mondtad, hogy már sokat csináltad.
- Hazudtam- vonta meg a vállát nyersen.
- És akkor mi volt Klauss Gümmerrel?
- Ő csak mondta, hogy mondjuk azt, hogy csináltuk, én meg belementem. Bezárkóztunk a szertárba, ahol a festékeket tartották, bent voltunk pár percet és kijöttünk, hogy az egész osztály lássa.
Egy pillanatra behunytam a szemem, hogy felelevenítsem a dolgot, amikor Adrianaval csókolóztunk még csupaszpöcsű koromban. Nagyon furcsa volt visszagondolni az egészre.
- Hát, ha először csináltad, akkor állati jó voltál.
- Komolyan? Pedig elég kis bénának éreztem magam, addig csak a filmekben láttam és állati zavarba voltam- pislogott nagyokat.
Nem tudom mi ütött belém. De mintha megenyhültem volna. Teljesen leterített, ez a kis szende beszéd, és a szempilla-rebegtetés. Azt hittem padlót fogok.
- Sokat fejlődtem azóta- nevetett pajkosan, mintha csak cukkolna, hogy most is tegyem próbára. Nem lett volna ellenemre, az biztos, csak tudtam, hogy egy másik lánynak viszont nagyon is ellenére lett volna, és így nem érte meg a dolog. Ezért hát csak benyögtem egy „elhiszem”- et.
- És egész végig minket kerestek- folytatta álmodozó hangon. Mintha élete legszebb perceit mesélné, nem pedig egy kis gyerekkori csínyfélét, ami igazából volt.
- Igen, csodálkozol rajta. Hiszen alig voltunk 20-an a bulin, mert vírus volt a suliban. 20 főből nem nehéz kiszúrni, ha eltűnik 2.
- A bátyókám meg olyan ideges volt…aztán azt mondtunk neki véletlen magunkra csaptuk az ajtót és beszorult a kilincs. Olyan idióta, nem is vette észre, hogy semmi baja nincs a kilincsnek.
- Tényleg állati jó volt. -röhögtem, aztán az órámra néztem- Bassza meg, hol van már Sandra- forgattam a fejem idegesen.
- Nyugi, majd jön.
Tovább forgattam a fejem. Megláttam őt. Egy pult melletti emelvényen álló boxban ült egy csordányi pasival. Ott nevetgélt és előre hajolva dumált velük. Azok meg nyál csorgatva lökték neki a sódert. Komolyan már azt is láttam, ahogy vitatkozva titkos jelbeszédük alapján azt is letárgyalták, hogy ki vágja be neki este.
Elöntött a düh. Legszívesebben felálltam volna és lesöpörtem volt magamról Adriana-t, hogy dühös állatként oda mehessek hozzájuk. De nem tettem, hanem elfojtottam a mérget. Nem akartam Sandra tudtára hozni, milyen qrva ideges vagyok. Sőt, senki tudtára nem akartam hozni.
- Igazán jöhetne már- motyogtam az orrom alatt, nem túl lelkesen.
Adriana nagyot sóhajtott és még közelebb hajtotta a fejét az enyémhez.
- Ahj, Tomca, Tomca.. A fekete nem a te színed. Sokkal jobban áll neked a szőke- suttogta a fülemben és végig simította a hosszú szőke haját, ami mellkasomra simult.
Nagyon lassan fordítottam a fejem az övéhez. Amikor találkozott a tekintetünk végem volt. Azok a hatalmas kék szemek. Egyre közeledtek felém.
A kezemmel lassan simítottam meg az arcát és közben engedtem, hogy az ajkaink összetapadjanak.
Finom borzongás járta át testem minden rejtett zugát, még azokat is, amiről eddig nem is tudtam.
De mindezek csak másodpercekig tartottak, mert utána egy rohadt xar érzés hasított belém. Eltávolodtam tőle és előre kaptam a tekintetem.
Sandra állt ott és összeráncolt szemöldökkel nézett ránk.101.rész
Rögtön leesett, hogy miért járt át az a fos érzés is. Bassza meg, tudtam, hogy ezt állatira nem kellett volna. Sandra még azt sem mondta, hogy Kurva anyád, vagy hogy Dögölj meg, csak megfordult és sebes léptekkel elviharzott.
- Faszom- ugrottam fel hirtelen. Igazán hidegen hagyott, hogy Adriana értetlen szemmel néz rám.
Toltam előlem az embereket, miközben a zene zúgott a fejembe. A srácok a kapucnikkat a fejükre húzva csápoltak a levegőben. Közben le sem szálltak a csajaik seggéről. Én is felvettem a kapucnim, csak úgy idegességemben.
Próbáltam keresni egy fekete hajkoronát, de nem volt meg. Pedig ki kellett volna, hogy tűnjön. Hiszen, azért jóval magasabb volt, mint az átlag. Kapkodtam a fejem és körbe- körbe forogtam, de semmi.
Erőszakosan toltam arrébb az embereket és tolakodtam el mellettük, de még mindig nem volt meg. Szinte pánikba estem, közben meg baromira ideges voltam.
Mérgesen indultam ki a club főbejáratán és majdnem fellöktem egy 2 tonnás hústorony biztonságit, aki mérgesen fordult utánam, de hát nem bántott, tudja ő is a szabályt. Híres embereket nem zaklatunk!
- Qrva életbe!- kiáltottam el magam és mérgesen rúgtam bele a club plakátját tartó oszlopba.
Akkor ment el előttem az úton egy gyönyörű Bentley, aminek a sötétített ablaka félig le volt húzva és egy női kéz emelkedett ki onnan nyújtott középső ujjal. Felismertem a gyűrűsujjon lévő hatalmas követ. Ez bizony Sandra keze volt. Ő vette még magának azt a gyűrűt Valentin-napra. Szó szerint Eljegyezte magát. Ekkora baromságot. Amikor először hallottam a story-t majd behugyoztam a gyönyörűségemben, és már elterveztem, hogy következő Valentin-napkor én veszek majd neki egy háromszor akkorát, de abban a pillanatban mindent utáltam rajta.
- Kapd be, te..!- ordítottam utána teljes hangerővel, aztán mikor az autó nagy sebességgel lefordult az utca végén. Belerúgtam még egyszer, abba a qrva oszlopba.
Nagyon hidegen hagyott, hogy bárkitől is elköszönjek. Egy valamit akartam: Otthon lenni végre. Előtúrtam a zsebem mélyéről a kocsikulcsot, és megkerestem a helyet, ahová leparkoltam. Becsaptam magamra az kocsi ajtaját, hogy zengett az egész parkoló. Máskor biztos nem tettem volna ilyet. De baromi ideges voltam.
Áthajtottam a főúton és csaknem elütettem magam. De még véletlen sem az én hibám volt. Hiszen NEKEM volt elsőbbségem..illetve én abban a hitben éltem.
3-assával szedtem a lépcsőfokokat. Nem volt kedvem liftezni. A liftezéshez hangulat kell, komolyan mondom, nekem meg qrvára nem volt semmihez hangulatom.
Az ajtó nyitva volt. Bementem és lebasztam a kulcsot a cipős szekrényre.
Valaki állt a hűtő előtt Bill volt az. Megfordult a hangos csattanásra, amit a kulcs csörgése okozott és gyilkos szemekkel nézett rám.
- Kuss már, te fa.sz!- tátogta mérgesen- Lela most aludt el.
Meg vontam a vállam és eltotyogtam mellé, hogy ki tudjak venni a hűtőből valami lónyálat.
Az öcsém rögtön levágta, hogy gáz van. Ismertük egymást, mint a saját pöcsünket, egy szót nem kellett szólnom és látta, hogy borzalmasan ki vagyok.
- Mit tettél Sandrával?- kérdezett rá rögtön felhúzott szemöldökkel. Egyszerre volt ijedt és számonkérő.- Felbasztad magad, mert elment a barátaival, igaz? Annyira tudtam, hogy ez lesz! Ez annyira rád vall!- temette az arcát a tenyerébe terhelten.- Tudtam, hogy elönti majd az agyad a melegfos! Annyira éreztem! Annyira nagyon!
- De én.- kezdtem volna mentegetőzni, de megint belekezdett.
- Tudtam, hogy nem bírod ki. Hogy rád jön a féltékenység! Mégis áruld el, mit csináltál?
Nagy levegőt vettem. Egy másodpercig csak az erőt gyűjtöttem, végül kiböktem.
- Csókolóztam Adrianaval..és Sandra pont látta.
- Istenem! Te szerencsétlen állat!- forgatta a szemét mérgesen.
- Nem az én hibán!!!- vágtam vissza emelt hangon, amire Bill pssz-eségbe kezdett és majd leharapta a fejem a tekintetem.
- Nem az én hibám!- ismételtem suttogva, de ugyan olyan ideges hangon.
- És felképelt, vagy mi volt?
- Elviharzott. Bemutatott és elhúzott valami ismeretlen tagnak a luxus verdájával.
- Ba.szki…Tom…Tom… - csóválta a fejét, mintha legalábbis a kikurt tanárom volna.- Szakítotok?
- Nem tudom.- vontam meg a vállam és nagyon mélyet sóhajtottam. Közelebb jött felém egy lépést és a vállamra tette a kezét. Érezte, hogy mennyire megviselt a dolog.
- Tom. Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy neked most nem itt lenne a helyed.
Elhúztam a szám. Igen, én is tudtam. De most mi a francot tehetnék? Úgy se venné fel ha látja, hogy én hívom. Utána sem tudtam menni, mert halvány lila fingom sem volt, hogy merre mehetett.
- Lela hogy van?- kérdeztem. El akartam terelni a gondolataimat.
- Jól. Illetve már jól. Hányt még egy párszor. Most aludt el egy 5 perce.
Bólintottam és tovább álltam ott jégbe fagyva. Áhh. Ezt így lehetetlen kibírni. Elviselhetetlenül csavarogtak a belsőségeim. Nem bírtam ott ülni a seggemen és várni a semmire.
- Bill, elmegyek, nem tudom, mikor jövök. -Indultam az ajtó felé és útközben meg még felkaptam a kocsikulcsot.
- Mégis hova mész?- kérdezte, amikor becsuktam az ajtót. Már nem volt kedvem válaszolni. Meg amúgy is, szerintem ő is nagyon jól tudta.
102. rész
Hidegen hagyott, hogy nem sok esély van rá, hogy Sandrát a lakásán találom, de hát ez van. Majd haza kell neki is mennie valamikor, addig pedig én várni fogok.
Amikor leparkoltam, néztem, de úgy láttam lentről, hogy nem égett nála semmi fény. Nem utált az égvilágon semmi arra, hogy otthon lehet.
Én azért fölsiettem és kopogtam.
Először csak halkan és lassan. Aztán gyorsan és hangosabban.
- Sandra! Tudom, hogy ott vagy! Nyisd ki! Kérlek!- beszéltem a senkihez.
Neki dőltem az ajtónak, és szépen lassan ledőltem rajta. Ott vártam egy darabig. Közben egyre idegesebb lettem. Ha nincs itt, akkor feltehetőleg egy srácnál van. Biztos annál a Christian-nál vagy ki a ráknál.
De mi van ha itthon van, csak bassza kinyitni? Én meg itt várok rá. Már csak azt nem tudtam, honnan tudok megbizonyosodni róla, hogy bent van-e. Elkezdtem pótkulcs után kutatni. A léptörlő alatt, az ajtófélfa mellett és mindenhol.
Sehol nem találtam semmit. Tovább törtem az agyam. Egy dolog jutott eszembe még. A Portás.
Elindultam lefelé. Egy fiatal srác ült ott és Playboyt olvasott. Állati röhejes alaknak tűnt. Úgy 22 évesnek saccoltam. A barna haján egy ilyen kis bordó portás sapi volt, amilyet a nagyon elit portások viselnek a nagyon elit lakásokban. Már csak az a kérdés, hogy van-e ilyen hogy elit portás?
- Mit parancsol?- kérdezte.
- Ismeri azt a bomba fekete lányt, aki fent lakik? Egy felső emeleten?- kérdeztem. Azért egy kicsit zavarba voltam. Nem tudtam, hogy fogom kivarázsolni a tag zsebéből a kulcsot.
- Schnerrmann kisasszonyra gondol?
- Rá hát! Sandra Schnerrmann! Akkor ismered, nem?
A tag bólintott.
- Nem láttad felmenni, vagy valami?- faggattam tovább és közben a következő lépésen gondolkodtam.
- Sajnálom, de erről nem adhatok semmilyen információt.
- Ne csináld már, haver. Kérlek! A barátja vagyok.
- Igen. Én is.- mosolygott a pofámba gúnyosan. Kezdtem elveszteni a hidegvérem. Nem látja ez a pöcs, hogy egy ismert emberrel van dolga? Legszívesebben behúztam volna neki, bár az most nem volt jó terv, inkább csak grimaszoltam egyet- Most azt hiszed, hazudok? Ha nem az lennék, szerinted tudnám, a bejárati ajtó kódot?
Megvonta a vállát.
- Figyelj, tudnom kell, kérlek.- vettem más hangnemre a dolgot. Tényleg kezdtem kiborulni. Benyúltam a farzsebembe és vaktában kivettem annyi papírpénzt, ami a kezem ügyébe akadt és diszkréten oda csúsztattam neki a mahagóni pulton.
A srác elvette és értetlen fejjel kezdte számolni. Vagy csak meg volt szeppenve, annyi dohánytól.
- Nos?- hajoltam egy kicsit közelebb hozzá.
- Már jó ideje felment.- kezdett bele. Milyen röhejes! Hihetetlen, hogy az emberekre mekkora hatással van egy kis pénz.- Idegesnek tűnt. Hadarva köszönt, aztán felsietett, már csak hogy nem rohant.
Még idegesebb lettem. Szóval fent van, és nem válaszolt. Látni sem akart. Mérgesen csaptam a pultra. Most mégis mi a faszomat csináljak? Muszáj beszélnem vele!
Kivettem egy telefont a zsebemből és felemeltem a tenyerem jelezve a srácnak, hogy várjon már egy percet.
Jól sejtettem, Sandra telefonja ki volt kapcsolva.
- Figyelj, fel kell mennem hozzá.- fordultam megint a portáshoz, szinte már könyörögve.- Tudom, hogy tudsz segíteni nekem. Muszáj. Az életemet mentenéd meg! De tényleg- löktem neki a sódert, és nyúltam a zsebembe, de leállított.
- Tényleg szeretnék segíteni, de nem tehetem! Kirúgnak- vette halkabbra a dolgot.
Nagyot sóhajtottam, aztán megdörzsöltem az arcom, úgy próbáltam gondolkodni. Ki kellett, találnom valamit! Tekintetem az újságra tévedt, amit a srác olvasott, ameddig meg nem zavartam Playboy. Hm.. Nagyon jó 5let jutott az eszembe.
- Úgy látom te is szereted. -Vigyorogtam.- Sandra is volt benne.
- Tudom. -Csillant fel a szeme. De utána le is hűtötte magát, végül is a pasijával dumál.- Láttam azt is, megvan az összes szám.
- Egyik barátom is mindig megveszi. Illetve nem veszi. Küldik neki. Nagy tag a srác..-folytattam tovább ezt a remek témát.- Ismer egy csomó Playmate-et.
Erre a srác rögtön mozgolódni kezdett a székében. Láttam, nagyon tetszik neki ez a helyzet. Csak könyörgöm, menjen bele.
- Ha gondolod elintézem, hogy bemutasson valakinek.- ugráltattam a szemöldököm, mintha csak egy nagy spannal dumálnék, kajak közvetlenül, semmi nagy jelentőséggel bíró hátsószándék nélkül.
- Elintézed?- pattantak ki a szemei, mint egy kissrácnak karácsonykor.
- Persze, nem ügy. Csak mondj egy nevet, én tovább adom Donnak, ő meg majd elintézi amennyit eltud.
- Bárkit mondhatok?
- Hát Sandrát kivéve! Róla koppi, ő az enyém. De rajta kívül bárkit. Ha meg Dominic azt mondja, hogy halott ügy, akkor mondasz egy mást.
- Most nem csak hülyülsz?
- Áhh- ráztam meg a fejem.- Dehogyis szívatlak. Mondom, hogy elintézem! Csak mondj, egy nevet.
- Most?
- Akár most is- vontam meg a vállam.
- Öhm.. Talán Trixi Bell, ha lehetséges. A májusi nyuszi-lány.
Elvigyorodtam.
- Trixi Bell? Ohh, nem is kérdés. Vedd úgy, hogy le van vajazva. Dominic minden szerda reggel együtt villásreggelizik vele a Smokinder-ben.-nevettem, persze azt nem tettem hozzá, hogy utána jól helyben is hagyja a csajt, hogy az utána terpeszben jár a Versace-be.- Állatira jóban vannak! Ráadásul Dominic egy csomó szívességet tett már neki- Ez fájt! Szívességet! Nevettem magamba. Hát igen, sok-sok jó féle szívességet, sok-sok pozícióban, az 100.- Tehát vedd úgy, hogy el van intézve.
- Ezt el sem hiszem.- ájuldozott a srác.
- Na, azért ne folyj el! Te is tehetnél értem egy apró dolgot. Bármi kis valamit, amivel segíthetnél.
Intett a gyerek, hogy hajoljak közelebb. Hát úgy is tettem, ahogy kért, közelebb hajoltam, hogy mondhassa, amit akart.
103. rész
- Minden lakáshoz, van egy pótkulcs. Sandráéhoz is. Esetleg lehet, hogy én elmegyek dobni egy sárgát, és nem figyelek. Bárki kiveheti a 27-es lakás kulcsát abból a széfszekrényből.
- Kösz haver- kacsintottam.- És tényleg gondoskodom a csajról, ne izgulj.
- Rendben. És ha most megbocsátasz, ki kell mennem, ha nem akarok idecsurgatni- kacsintott.
Hát emberek, ismét bebizonyosodott, hogy lehetetlen nem létezik.
Egy darabig pattogtattam az ujjamat a pulton, aztán átpattantam rajta és a széf elé álltam. Nyitva volt. Egy csomó kulccsal volt tömve, de nem volt nehéz megtalálnom a nekem kellőtt, mert egy hatalmas 27-es volt belegravírozva.
Gondolatban megveregettem az újdonsült portás barátom vállát, utána pedig megint átugrottam a pulton és indultam a lift felé.
Nem volt kedvem liftezni, de lihegni, lépcsőn rohanni és izzadni sem.
Remegett a lábam a liftben. Állatira fostam. Mint egy 7 éves az első sulinaptól. Nem..Nem.. Mert neki van valami kis elképzelése, hogy mi vár rá. Nekem nem volt. Csak tudtam, hogy mérges vagyok és ő is az. Hibáztam, ezzel tisztában voltam.
Egy pár másodpercig csak álltam az ajtó előtt, és utána dugtam a be a kulcsot. De mikor már benne volt, mint egy örült, úgy rontottam be.
De aztán megint lefagytam. Sandra a nappalijában ült egy nagy bőr kanapén.
Az utcáról beszűrődött fény sápadtan világította. Egy fekete szatén topban volt, gondolom bugyiban, mert a lábai csupaszak voltak, a haja pedig fel volt kötve és hurokszerűen nem volt teljesen áthúzva a hajgumin. Csak ült ott és nézett ki azon a hatalmas ablakon, ami a nappaliból nyílt a városra, és az egész fal helyett az volt.
Nagyon jól tudta, hogy valaki bejött, de nem fordította rögtön az ajtó felé a fejét, csak nyugodtan, mintha teljesen hidegen hagyná, hogy ki mászkál be a lakásba… vagy esetleg nagyon jól tudta, hogy én vagyok az.
Állati lassú, bizonytalan léptekkel kezdtem menni felé. Be kell vallanom, nagyon be voltam fosva. Halvány lila fogalmam nem volt, mit mondjak, vagy mit csináljak. Képtelen voltam gondolkozni. Mintha hirtelen kitépték volna az agyam a helyéről.
Ő sem szólalt meg. Elfordította a fejét és tovább nézte a várost. Egyszerre volt mérges, merev, rideg, szomorú és letört. Majd megszakadt a szívem. Nagyon gyűlöltem magam akkor.
Én is a várost kezdtem vizslatni.
- Gyönyörű.- motyogtam halkan. Valamit csak kellett mondanom. Ez volt az első, ami eszembe jutott.- Szerintem a város innen a legszebb- nem hazudtam, tényleg így gondoltam. A te lakásodból a legszebb a kilátás, az egész városból.
- Nem hinném. Lehet, hogy az egyel fölöttem lakó még egy picit szebbnek látja- suttogta érzelemmentes hangon.
Elhúztam a szám. Mintha kicsavarták volna a szívem. Olyan keserű érzés volt, hallani a hangjában az ürességet.
- Te kávét iszol?- kérdeztem, amikor észrevettem, hogy valamit nagyon szorongat a jobb kezében. Csak bólintott.- De állati késő van, nem egészséges ilyenkor.- kicsit anyáskodva hangozott, ahogy mondtam, de nem úgy akartam.
- Nem vagyok álmos, ha pedig már ébren vagyok, akkor a gondolataim is legyenek tiszták- magyarázta.
Akkor tűnt csak fel mennyi kávét is iszik egy nap. Elég sokat láttam egy papír dobozkával a kezében.
- Nem vagy te egy kicsit koffein-függő?- kérdeztem mosolyogva és kivettem a kezéből az üres bögrét, amit a dohányzó asztalra. Olvasztani akartam a jeget.
- Ilyen az életvitelem- vonta meg a vállát és továbbra is csak nézett kifelé, az istenért sem rám.
Néma csend következett. Mind a ketten a fényeket néztük. Imádott városunk fényeit, ahol éltünk. Ahol együtt éltünk. Már akármennyire is gondolkoztam a dolgon, már vele képzeltem el a dolgaimat.
- Emlékszel még arra, amikor ott voltunk azon a lepra filmdíjátadón. Én pedig kimentem a csarnok tetejére. Te pedig utánam jöttél?- jutott eszembe ez a régi emlék hirtelen. Át sem gondoltam, mit akarok kihozni a dologból, csak mondtam.
- Igen, emlékszem.- mosolyodott el halványan.- Körbenéztem, és már nem láttalak. Azt hittem megfulladok. Eric mellett mindig volt egy olyan érzésem, hogy megfulladok. Amikor jártam vele. Akkor… Mintha valaki mindig fojtogatott volna. És te eltűntél…én pedig megijedtem. Talán aggódtam is egy kicsit, de rossz volt, az biztos. Aztán megtaláltalak fent és már minden rendben volt. Kiment a görcs a gyomromból. Imádtam veled ott fönt beszélgetni… meg bagózni- tette a végéhez nevetve.
Nem bírtam tovább, akkor én már kész voltam. Soha nem éreztem még olyat, vagy legalább is max csak hozzáhasonlót.
Leguggoltam elé és az arcára tettem a kezem, úgy cirógattam lassan. Nem ellenkezett, de nem is omlott a karjaimba. De nem érdekelt, csak ki akartam fejezni mennyire sokat is jelent nekem.
- Basszus, bármit megtennék érted.- suttogtam halkan. Már meg sem próbáltam gondolkozni, csak mondom, amit éreztem abban a pillanatban.- Te vagy az egyetlen lány, akivel… Soha nem akarlak elveszíteni, érted? Soha! Rengeteget jelentesz nekem, baszki. De tényleg. El se hinnéd milyen sokat!...Ha belegondolok abba, hogy te nem vagy velem, teljesen ki vagyok! Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, és hibázok..de annyira sajnálom. Sajnálom ezt az egészet. Adriana nem jelentett semmit!
Elmosolyodott, de ezt leszámítva mozdulatlan maradt.
- Tudom.- mondta érzelemmentesen.- Adriana piskóta hozzám képest!
Azt hittem rosszul hallok. Istenem, ez a csaj.. Ez a csaj kész. Csak annyit vág rá, hogy hozzám képest piskóta . Én esküszöm megőrülök érte! Megőrülök, érted?! Ha nem mondja, akkor talán…DE ő MONDJA, és pont ezért piskóta hozzá képest az összes többi lány!
Csak nevetve fogtam meg a másik kezét.
- Te kellesz nekem, senki más- nyomtam egy puszit az arcára, de nem bírtam leállni. Csókoltam mindenhol, ahol értem. Az arcán, a száján, a homlokán, a nyakán, az állán, a szemhéján. Áttette a karját a nyakamon, és úgy csókolóztunk egy darabig, aztán felálltunk, de nem engedtük el egymást. Egymást ölelve néztük a várost. Végül ő szólalt meg előbb.
- Azért vicces volt, ahogy elöntött téged a féltékenység.
- Hey! Jogosan öntött el! Meg amúgy is, még most is gennyül esik, hogy ilyen pasikkal etyegsz.
- Na! Ez nem etyegés. Sajnálom, de vannak fiú barátaim és lesznek is. De csak egy srácra van szükségem, aki mellett minden reggel felébredhetek, vili? Meg ráadásul, én nem smároltam egyikkel sem.
Kezdtem magam elszégyellni, így inkább befogtam.
Halál komoly nem tudom mi ütött belém. A lábaim magamtól kezdtek el mozogni. Csak azon kaptam magam, hogy ölelem Sandrát és ringatózik a lábam. Illetve pontosabban az egész testem. Kajakra fingom sincs, mi üthetett belém. De állati jó érzés volt. Olyan megnyugtató. Ő csak a mellkasomra hajtotta a fejét. Nem láttam, de szerintem a szemét is becsukhatta.
Nem tudom mennyi ideig állhattunk úgy tök kussban csak, hogy Sandra bújt ki a karjaim közül.
- Elzsibbadt a lábam- magyarázta és visszaült a helyére. Én pedig mellé és ott is magamhoz húztam.
Kivettem a zsebemből egy doboz cigit, abból pedig egy szálat és az ajkaim közé vettem.
- Kaulitz, meg ne próbálj itt rágyújtani.- szólt rám Sandra botránkozva.- Mássz ki a teraszra!
- Ahj. Ne már! Ott hideg van!
- Dehogy van hideg! Meg ha az is van, leszarom.
- Jó. De akkor gyere ki velem- szorítottam meg a kezét.
- Dehogyis! Hideg van.- nevetett.
- Nah! Ne mondd, hogy nem kívánod! Nikotin! Nikotin.
Hirtelen oda nyúlt és kivette a szám széléből a szálat és helyette egy puszit nyomott rá.
- Nah mehetünk.- nyújtotta ki a nyelvét.
De én visszarántottam. Pontosabban magamra.
- Nah. Asszed ennyivel kiegyenlítettél. Ez egy Arany Marlbolo volt. Ezért több puszi jár. Sokkal több.
- Ohha. Hát rendben. Menjünk, szívjuk el ezt, aztán annyi puszit kapsz, hogy a végére már meg is unod.- csókolta végig a nyakam.
- Benne vagyok!
104. rész
Lela baromi nagy fejfájásra ébredt. Hosszú percekbe telt, mire erőt tudott gyűjteni, hogy felkeljen az ágyban. A nap vidáman sütött be az ablakon…pont bele a lány szemébe.
Kitakarta a fényt a karjával és úgy nyitotta ki a szemét.
Körbenézett. Felismerte a szobát. Billnél volt. Magára nézett egy fekete melltartó volt rajta, meg egy fekete bugyi rajta pedig egy fehér ing.
Ha nem lett volna olyan baszottul másnapos még meg is állt volna egy pillanatra, hogy jobban szemügyre vegye mennyire sexy is. Hiszen az volt, tényleg.
Először az egyik lábával lépett a hosszúszálas szőnyegre, aztán a másikkal is. Egy darabig hagyta, had csiklandozzák a szőnyeg szálai a talpát, és csak utána állt fel az ágy szélétől ellökve magát.
Omlett illatot, és tejes kávét érzett a levegőben. Meg is állt egy másodpercre, hogy mélyebbet szippanthasson. Igen jól érezte, tényleg az volt. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, és megfontolt léptekkel haladt a konyha elé. Ott állt vele háttal Bill, és a gáztűzhelyen ügyeskedett valamit, a sistergő hangokból és füstből ítélve.
- Jó reggelt- köszönt Lela erőtlenül és nekidőlt a konyhapultnak. Bill azonnal megfordult.
- Szia. Felébredtél?
- Nagyon úgy néz ki- temette a lány szenvedően az arcát tenyerébe és beletúrt a hajába.- Hány óra van?
- Öhm…pillanat…Fél 11… Elkésel valahonnan?
- Nem. Nem.- legyintett a lány a pultra borulva.- Semmi dolgom egész nap.
- Fáj a fejed? Nem kérsz valamit?
- De igen.
- Mit?
- Bármit. De lóbaszó gyógyszer legyen és jöhet belőle kettő is!
Bill kapkodva tett a lány elé két kék pirulát és egy pohár vizet.
- Ez..- kezdett bele a srác.
- Ne! Ne mondd meg! Nem akarom tudni, mit veszek be!- nyüszögte a lány.
- Csináltam reggelit…pontosabban rendeltem- vallotta be- De nem mindent.
- Áhh. Egy falat nem menne le a torkomon.
Bill lassan ment oda a lányhoz és megcsókolta a homlokát. Egyszer, kétszer…sokszor.
- Nagyon durva voltam az este?- kérdezte a lány szinte rimánkodva.- Hánytam sokat? Amikor sok pezsgőt iszom, rengeteg visszamosolyog.
- Nem emlékszel?
- De igen.. Csak vannak dolgok, amik kipotyogtak.
- Nyugi.. Ha volt is valami finoman és nőiesen elintézted a dolgot.- nevetett Bill és még közelebb húzta magához barátnőét. Feltámadt benne a védelmezőösztön- Meg amúgy Adriana ápolt sokáig.
- Igen, tudom. Kikísért a club elé, aztán amikor te kimentél visszament.
- Aham.- sóhajtott Bill. Ő már tudta, milyen balhé volt este.
- Gáz van?
- Dehogyis- rázta a fejét Bill. Nem akarta ő elmondani a dolgot. Főleg úgy, hogy igazából még ő sem tudta a dolog végkimenetelét.
- Isteneeem! Széthasad a fejem.
- Semmi baj- nyomott még egy csókot a lány hajába.
- Tényleg. Hol van Tom?
- ..Hm? ..Tom?
- Igen.. A bátyád.. Rémlik?
- Izé. Nem tudom.
- Nem tudod?- mosolyodott el Lela.- Van ilyen, hogy nem tudod? Jóformán ki sem másztok egymás seggéből.
- Na, ez azért így nem igaz. Te is tudod, hogy mennyire szoros a kapcsolatunk!- mondta Bill kicsit indulatosan.
- Na, Bill, ne ordíts! Nem kell leharapnod a fejem! Nagyon jól tudom, hogy ikrek vagytok, meg minden.
- Jó. Oké. Bocs. Lényeg, hogy nem tudom, hol van.
Nem hazudott. Bizonytalan is volt ez miatt.
- Felhívom.- állt fel Bill.
- Figyelj csak. Nem csinálunk este, valami összeruccanást? Úgy az egész banda. Megköszönném Adriananak, hogy vigyázott rám.
- Cica, te most alig élsz.
- Jó, De én az estéről beszélek.
- Hát, jó, megbeszélem Tommal.- sóhajtott Bill.
A telefon csörgésére ébredtem. Rúgtam egy pár erőteljest és egy lepedőt a derekam köré csavarva másztam el a farmeromig, aminek a zsebéből szólt 50 Cent-től a Baby by Me. Az aktuális csengő hangom.
- Igen? - vettem fel nyűgösen, de annál nagyobb lendülettel.
- Hello. Nah mi a helyzet? Merre vagy?- Bill hangját ismertem fel benne.
- Szevasz. Sandránál.
- Minden oké?
- Oké? Nem. Nem oké. Minden fantasztikus! Érted? Kibaszottul fantasztikus!- kezdtem magamból kikelve.
- Jó. Tom oké. Én is örülök, de ne ordíts! Meséld el mi volt.
- Áhh. Hosszú. Lényeg, hogy minden rendben van. Imádjuk egymást és az éjjel olyan hatalmasan orbitálist szexeltünk, hogy Az egész épület remegett. Volt hogy a falhoz nyomtam, vagy az ágy szélén vagy..wáh..azt a qrva!.- hadartam nagy lelkesen. Bill csak a vonal túlsó végén nevetett.
- Örülök, hogy minden szuper.
- És nálatok?- kérdeztem gyorsan. Úgy gondoltam nagy bunkóság lett volna itt áradozni az én szexuális és párkapcsolati életem tökéletességéről, amíg ő viszont gázban van.
- Nálunk is minden klappol. Lela már jól van. Csak eléggé másnapos.- bujkált a szavak között egy sunyi rejtett nevetés.- Meg fáj a feje, meg eléggé harapós meg babám fasza. De ezeket leszámítva nincs gáz. Jah, meg azt mondta, hogy este menjünk el valahova vacsorázni. Lenne kedvetek? El kéne kezdeni szoktatni a nagyközönséget az új csajokhoz. Ciki lenne, ha kiderülne, hogy már rég együtt vagyunk velük, miközben mindenki azt hiszi, hogy még Cornelia- Natasha van.
- Ha ezt szeretnéd, akkor összehívhatunk egy sajtótájékoztatót, vagy szólhatunk Davidnek, hogy mondja a szóvivőnek, illetve bármi. Mármint úgy értem, ha ezért akarod a vacsorát.
- Nem. Nem csak ezért, csak gondolkoztam rajta, hogy be kéne jelenteni őket. Meg egy vacsi is jó lenne.
- Hm..- gondolkoztam el. Tényleg ideje volt már a nyilvánosságra hozni a dolgokat. Először is azért, mert igazán nem akartam belőle botrányt, másodszor pedig ki ne mutogatná, ha ilyen nője lenne. Azt akartam, hogy egész Németország hím lakói irigyeljenek.
- Akkor mi legyen? Jöttök este?
- Várjá’, megkérdezem a nőt.- szorítottam a telefont a mellkasomra és indultam ki a szobából, hogy megkeressem Sandrát.
A nappaliban ült egy bőr fotelben és a gépen pötyögött valamit szorgalmasan. Egy állati sexy ezüst, fényes, szatén köntösben volt és vastag fekete keretes szemüveget viselt a gépeléshez.
Belecsókoltam a hajába, egy kicsit összerezzent, úgy bele volt merülve a dologba.
- Jó reggelt- mondta, felnézett és már vette volna le a szemüvegét.
- Hagyd fent! Tök jól áll.- kérleltem.- Hallod, van kedved eljönni este vacsorázni, Billék kérdezik?
- Aha. Simán. Vacsora …okés.- bólintott.
- Nah. Hallottad mit mondott?- fordultam megint az öcsémhez.
- Nem.
- Azt hogy menjünk.
- Rendben. Én hívom Andreas-t, te szólj Dominic-nak.
- Rendben. A többit meg még megbeszéljük. Na csá.- ledobtam a telefont a legközelebbi kanapéra és odabújtam a barátnőmhöz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
