|
147-149.rész
2010.08.21. 14:28
147. rész
Gordon tanácsa
- Ugye, hogy nem volt vészes?- kérdezte Bill a barátnőjét egy szobával arrébb. Bill baldachinos ágyán feküdtek. Aminek a fehér felfüggesztett hálói inkább hasonlítottak egy moszkitóhálóra, mint finom anyagra. Egymáson feküdtek úgy nézték a Balhét.
- Bill. Eddig fél szót beszéltem anyáddal. Szóval még bármi kisülhet. Nem tudhatod, hogy nem esik-e a torkomnak vacsora közben.
Bill nevetni kezdett, de Lela egy gyilkos nézéssel az arcára fagyasztotta a vigyort.
- Ide figyelj, Bill. Vedd komolyan az aggodalmaimat, mert nagyon mérges leszek.- sziszegte neki figyelmeztetően.
- Jó, igazad van. Bocs. Csak tudod a..Kazimíííír!- kiáltotta hirtelen a srác, amitől Lela úgy megijedt, hogy jóformán majdnem összecsurgatta magát.
- Mi vaaan?- nyögte Lela fájdalmasan, de meg sem kellett várni a választ. Felugrott az ágyra egy nagy adag szőrpamacsnak látszó élőlény.
- Csá, kishaver.- simította Bill végig a macska gerincét.- Rég nem láttalak.
- Van macskád?- mosolygott Lela és vakarni kezdte az állat fülét, aki azonnal hangos dorombolással jutalmazta a kedveséget.- Imádom a cicákat. Nekem is kell vagy 5.
- Szívem, ha nem leszünk olyan elfoglaltak, akkor nem állunk meg a 10-nél.
- Macskaalom!- nevetette el magát Lela és már el is képzelte a hatalmas közös kertes házukat. Ahol csak úgy nyüzsögnek majd a szőrös dorombolós állatok. Nagyon jó ötletnek tartotta a dolgot. Csak Simone is így gondolja..
- Mondjátok csak lányok, hogy akadtatok rá, erre a két balfékre?- tette fel Gordon a kérdést vacsora közben. A két említett lány egymásra nézett és elmosolyodott.
- Nem szándékosan.- nyögte Lela.- Billel először gyűlöltük egymást.- nevetett, és óvatosan Simone felé sandított. A nő csak kedvesen mosolygott. Szóval tetszett neki, az izgalmas megismerkedés ténye.- Meg tudtuk volna egymást gyilkolni. Mai napig nem értem, hogy is lett belőle szerelem.
Simone meghatódva hallgatta. Elképzelte, ahogy az ő pici fiában fellobbannak az érzelmek. Először gyűlölet, majd valami más.
Büszke volt magára, hogy egy ilyen szenvedélyes fiút sikerült összehoznia. Csodálattal és álitatos tekintettel nézett a fia választottjára.
Ott a pont, Lela! Ügyes húzás.
- Most ti jöttök.- kacsintott ránk Gordon bíztatóan.Gondolkozni kezdtem. Próbáltam összeszedni az agysejtjeimet, hogy szavakba tudjam önteni az érzéseimet. De nem sikerült. Teljesen lefagytam. Mintha folyékony jeget szlopáltam volna. Szinte éreztem, ahogy nyelem a hideget. Nem bírtam megszólalni, csak egy dolog járt a fejemben. Sandra, mit tettem veled.
- Hát igazából Tom figyelt fel rám.- kezdett bele ő, mikor látta, hogy én nem vagyok mesélős kedvemben.- Aztán elég sokáig csak méregettük egymást. De komolyabb dolog nem volt. Nem akartam tőle már semmi. Őszintén kicsit tartottam tőle. Figyelembe véve a kétes előéletét.- itt anya rosszallóan felhúzta a szemöldökét.- Tom csodálatos, iszonyatosan talpraesett és nagyon komoly a gondolkodása. Ezek nagyon megtetszettek benne, aztán bebizonyította, hogy a szándékai komolyak. Kitartóan harcolt a drága, és végül megkapta a kiérdemelt jutalmát. Most pedig már elválaszthatatlanok vagyunk, összetartozunk és kész.
Sandra ismét felébresztették bennem a kínzó bűntudatot. Szorítani kezdett a mellkasom. Nem kaptam levegőt. Az asztal alatt erősen megmarkoltam a combom, hátha az segít.
- Néha még nekem is furcsa, hogy Tommal ennyire…
Nem bírtam tovább. Mintha minden szóval egy kést kellett volna döfnöm Sandra és a saját szívembe.
Azonnal fel kellett állnom és menekülni.
- Kimegyek wc-re- hadartam, kirúgtam a seggem alól a széket és már ott sem voltam. Nagyon szédültem. Úgy éreztem, azonnal elájulok. Bementem a szobámba, kivettem a szekrényből egy régebbi kabátomat, amit itt hagytam, mert már kicsit kicsi volt, és nem is tetszett annyira. Aztán kiugrottam az ablakomon. Nem akartam a bejárati ajtón kimenni, hogy lássanak. Ez egy jól bevált taktika volt, és már igen régóta űztem. Rágyújtottam egy szálra, és próbáltam gyorsan szívni. Közben sétáltam is, hogy annyira ne ragadjon meg rajtam a füstje.
Anyáék tudták, hogy baógózom, meg semmi fentartásuk nem lett volna ellene, ha kimegyek. Itt azzal volt a baj, hogy vacsora közben, pánikolva rohandtam ki, és a WC-t szolgáltattam ürügynek.
Elsétáltam a kert közepén álló fáig, ahol a kutyaháza is állt és megtámasztottam a tetején a seggem. Majd befagyott a picsám, de abban a percben pont leszartam, volt nagyobb gondom is.
A kutya ugatni kezdett a bejárati ajtó előtt. Aztán mikor leesett neki, hogy csak én vagyok az elhallgatott és visszafeküdt a lábtörlőre. Szerencsétlen már olyan örög és szenilis volt, hogy eszébe nem jutott volna odajönni egy kis fülvakarásért kuncsorogni.
Ott álltam a koromsötétben, és próbáltam lenyugodni. Hát nem igazán sikerült.
- Tudtam, hogy itt talállak- szólt mögöttem, egy mély hang. Összerezzentem. Nem kellett megfordulnom, tudtam, hogy ki is az. Gordon.- Gáz van?
Másodpercek alatt kellett döntenem. Másodpercek alatt kellett meghoznom a döntést.
Akkor most hazudjak, vagy mondjam el, és válaszolgassak a kérdéseire, hogy meg tudjon érteni.
Az elsőt választottam.
- Csak egyszerűen ideges vagyok a bemutatás miatt.
- Komoly a dolog vele?- betámaszkodott mellém és ő is rágyújtott. Sötét volt, és nem láttam, de tudtam, hogy egy vigyor húzódik szét az arcán.
- Az. Eléggé.
- Becsüld is meg, csodás lány. Intelligens, magabiztos és baromira dögös. Az embernek nem is lenne kedve kikelni az ágyból, ha egy ilyen lány feküdne benne.
Ismét elöntött a méreg. Magamra voltam dühös.
- A rohadt qrva életbe.- mordultam fel és belerúgtam az előttem lévő kutya játékába.
Gordon egy ideig figyelt, aztán ismét rákérdezett.
- Gáz van?
- Az. Mégpedig qrva nagy. Megcsaltam egy hülye félreértés miatt. Dacból. Lefeküdtem egy másik lánnyal.
- Ohhjahj- sóhajtott egy nagyot.- És ő még nem tudja, mi?
- Hogy a meztelen pitsába is tudná? Szerinted, akkor ott ülne mellettem és a kapcsolatunk kezdetéről mesélne? ..Szilveszter este történt.
- Értem- bólintott.- Friss dolog.
- Igen.
- Hát figyelj, férfi vagy…de ez hiba volt. Nem tudom én sem visszacsinálni, meg te sem. Egy dologgal tudok most neked segíteni elmesélek valamit. Ezt még nem tudja Bill sem, meg te sem. Tavaly volt egy olyan incidens, hogy anyátokkal elmentünk egy kiállításra. És ott összefutottam egy volt nőmmel. Anyátok meg féltékenységi rohamot kapott és jelenetet rendezett. Minden ismerős előtt. Elég cink volt nekem, és felbasztam az agyam. Ő meg csak mondta a dolgait és mondta… Elég rendesen összebalhéztunk, én meg otthagytam és annál a nőnél éjszakáztam, és reggel jöttem csak haza. Nem történt semmi, csak azért mégis, érted, na.
- És anya mit szólt hozzá?
- Először dühös volt, de aztán lenyugodott és megbeszéltük. Elmondtam neki, hogy őt szeretem és dühös voltam, azért tettem. Meg bocsánatot kértem.
- Szóval azt mondod, hogy mondjam el neki?
- Nem tudom. Ezt neked kell érezni. Én csak azt mondom, hogy szerintem, ha tényleg szeretitek egymást, akkor ezen is túl lesztek.
- És ha elhagy?
- Arra is megvan az esély.- nyomta el a cigijét.- Én bemegyek. Majd gyere, ha akarsz. Mi bent vagyunk.
- Mi van bent?
- Hát. Amikor kijöttem akkor éppen Lela és Simone pont a Dubai élményeiket ecsetelte. Rendes lány ez a Lela. Illik Billhez.
- Igen- bólintottam és figyeltem, ahogy elmegy.- Hé, Gordon. Kösz mindent.
- Igazán nincs mit. Ez a dolgom.
Elvigyorodtam. Egy darabig még ott kint ácsorogtam, aztán visszamásztam az ablakon.
A többiek már a desszerten is túl voltak. Beültem Sandra mellé, aki azonnal megfogta a kezem. A hideg is kirázott. Nem volt túl jó érzés.
- Cigiztél?- súgta oda hozzám.
Csak bólintottam. Féltem, hogy rákérdez, hogy ugyan mi a fenének szöktem ki.
- Miért nem szóltál nekem is?- nevetett a fülembe erotikusan. Más esetben biztos élveztem volna. De most nem. Egy csöppet sem.
Mindenki takarodót fújt. Én is bent feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Nyílt az ajtó és Sandra jött be rajta a kezében egy pár ruhával, amiket a fekete Titan bőröndjébe dobott. Fürdeni volt.
- Brr. Ez de jól esett- lopakodott oda mellém és az ágy szélén ledobta a köntösét, aztán bebújt a takaró alá. Ott vészkelődött egy darabig, majd kidugta a kócos hajas fejét.- Tom.- szólt és felém fordult.
- Mondd- fordítottam arra a fejem.
- Örülök, hogy elhoztál.- mászott kicsit közelebb és a kezét a mellkasomra tette, majd le fel kezste járatni.- Köszönöm.
- Igazán nincs mit.- mondtam nem túl lekesen.
- Gordon és anyud nagyon jó fejek. Gordon kicsit őrült.- nevetett.- Anyud pedig annyira édes.
- Tudom.
Még közelebb csúszott hozzám. Teljesen átkaroltam, én vissza karoltam. Gondoltam utána alszunk is.
De nem.
Sandrában feltámadt valami. Odasimult hozzám és gyengéden megcsókolt. Aztán egyre vadabbul csinálta.
- Hé.- távolodtam el tőle egy kicsit.- Mit csinálsz?
- Szerinted?- nevetett és megint fölém hajolt.
- Nem is zavar, hogy a szomszéd szobában anyám alszik? Nem úgy volt, hogy ez erkölcstelen?
- Hm? Zavarnia kéne…de… Inkább tetszik, hogy a szomszédságában erőszakolhatom meg a pici fiacskáját- kuncogott és rám ült lovagló pózban, úgy csókolt. A derekába kapaszkodtam az egyik kezemmel, a másikkal közben a hátát simogattam. Egy ideig nagyon élveztem, majd furcsa érzésem támadt. Dakota is pont így ült rám. Feljött megint az a szúrós érzés, és elfordítottam a fejem.
- Héé! Most meg mi van?- kérdezte tőlem suttogva értetlenül.
- Semmi. Csak nekem nem megy. Álmos vagyok.
- Majd ez feldob.- kapott le ismét, mint egy éhes nőstény oroszlán. Hagytam magam nem volt más választáson.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy erőszakosan tolom el magamtól. Nem önszántamból csináltam. Nem igazán értettem mi is van velem. De baromi ingerült lettem.
- Na! Mi van mááár?
- Semmi- válaszoltam idegesen.- Csak ne csináljuk, jó?
- Most miért?- erőszakoskodott, szerintem egyszerűen nem bírta felfogni, hogy van világon bármi is, ami egyetlen egyszer nem jön össze neki. Ez számára még ismeretlen dolognak tűnt.- Tom, szexelni fogunk.- hajolt felém és a mellizmomra tette a kezét és elkezdte egyre lecsúsztatni.
- Nem fogunk.- toltam el.
- Miért?- vágott tenyérrel a mellemre. Úgy hogy csattant is.
- Auu. Hülye vagy?- sziszegtem és az égő pontot simogattam.
- Kérdeztem valamit! Miért?
- Mert nem áll fel rád a farkam, baszd meg, azért!- sziszegtem indulatosan. De nem önszántamból mondtam a szavakat. Az ajkaim parancs nélkül formálták őket.
Sandra rémülten nézett. Egy jó időbe tartott mire felfogtam mit is mondtam, de addigra Sandra már leszállt rólam és hátat fordított nekem. A fejem a falba tudtam volna verni, amíg szét nem placchant volna. Baromi dühös voltam magamra.
- Bassza meg!- sziszegtem. Fel sem tudtam felfogni, hogy lehettem ekkora állat.- Hé. Kicsim. Ne haragudj- tettem óvatosan a tenyerem a vállára, de ő rögtön lelökte.
- Ne érj hozzám!- tört ki belőle hisztérikus hangon- Ne szólj hozzám! Hagyjál békén, te pöcs! Hülye barom.
- Na. Honey. Sajnálom. Iszonyatosan nagy hüyleséget mondtam és nem is gondoltam komolyan. Állati szexi vagy! Egy barom állat vagyok! Nem tudom mi ütött belém! Gyere, csináljuk, baby! Akarlak!- simítottam meg a combját.
- Tom. Vedd le a retkes kezed a combomról, vagy különben eltöröm!- sziszegte elfojtott indulattal összeszorított fogakkal.
- Lécci, Sandra. Tudod, hogy sosem mondanék ilyet komolyan. Nem tudom mi a faszom ütött belém. Kérlek, ne haragudj! Egyáltalán nem úgy gondoltam! Tudod, jól hogy te vagy a legszexibb...
- Ide figyelj.- vágott a szavamba és felült az ágyon- Két választásod van.- kezdett bele kimért, mégis határozott hangon.- Vagy most azonnal befogod, átfordulsz a másik oldalra, aztán azt is elfelejted, hogy létezem és békén hagysz. Vagy tőlem akár jártathatod a szád tovább, de akkor kénytelen leszel azt észrevenni, hogy a tincseidnél fogva húzlak ki az ajtód elé a hol az est további részét töltheted összekuporodva a földön.
Nagyot sóhajtottam. Kénytelen voltam belátni, hogy a bocsánatkérés most nem fog össze jönni. Szidtam magam, és közben átfordultam a másik oldalra. Úgy voltam vele, hogy majd remélhetőleg reggel megbeszélhetem vele a dolgot. Hogy addigra talán lenyugszik.
Reggel nyűgösen keltem. Nem szunyhattam túl sokat, és amennyi ideig sikerült is, akkor se eshettem túl mély álomba. Nem nyitottam ki a szemem, hanem inkább még erősebben összeszorítottam a szemhéjaimat. Reménykedtem benne, hogy tegnap este elszólását csak behallóztam és nem is történt meg. Sőt, hogy a tegnap előtt este sem. És én csak most fogok készülődni Dominic bulijára.
Hát a dolog nem jött össze.
Egy valami rögtön feltűnt, mikor kinyitottam a szemim. Egyedül voltam a szobában. Ahol este Sandra aludt, most csak egy gyűrött takaró volt. A helye jég hideg. Szóval nagy valószínűséggel, már réges-régen felkelt.
Kikászálódtam az ágyból, és rögtön indultam megkeresni őt, valami megmagyarázhatatlan lelki sugallatnak köszönhetően. Még az sem érdekelt, hogy az a marhabeteg szárnyas tehenekkel díszített boxer volt rajtam, amit csak azért nem dobtam még ki a picsába, mert egy régi ex-csajomnak ez volt a kedvence. Mégpedig annak, akinek az orál technikáját Nobel-díjjal lehetne jutalmazni.
Már bántam, hogy megvalósítottam ezt a hirtelen jött ötletet, és hogy felderítő útra indultam ebben az extra gáz alsóban.
A gyomrom azonnal fordult 2-t mikor beértem a konyhába. Tök zavarba jöttem.
Sandrával találtam szembe magam. Az étkezőasztalnál ült, már teljesen felöltözve és juharszirupot öntött a palacsintahegyére.
- Jó reggelt.- köszöntem halkan. Egyre jobban kezdett zavarni, a hiányos öltözetem. Összekulcsoltam a karom a mellkasom előtt és a lábam is keresztbe tettem. Sandra még csak nem is köszönt. Felnézett rám egy fél másodpercre, aztán el is kapta a tekintetét, és inkább a kajájára koncentrált tovább.
- Ahha, most már értem. Szóval nem állsz velem szóba.- Forgattam a szemem és pár lépést közelebb mentem. -Tök jogos. Amit tegnap este mondtam, az undorító és rémes. Szóval baromi jogosan vagy kiakadva. De el akarom mondani, hogy..
- Ohh jahj, Juharszirup. Hogy te milyen finom vagy!- simította meg a palacsinták tetejét, a mutatóujjával, majd lenyalta onnan.- Hmm. Fincsa fincsa Juharszirup.- dalolászgatta, és közben ismét neki esett.
- Hát jó. Akkor tehát, nem csak, hogy nem állsz velem szóba, de nem is vagy hajlandó meghallgatni.
- Ohh. Juharszirup. Életem szerelme. Ohh, te kis ínycsiklandó.- nyalta meg a villáját kicsit extázisos tekintettel.
- Játszani akarsz, kislány?- kérdeztem tőle, kicsit a türelmemet vesztve.- Hát jól van, akkor játszunk.- ültem le vele szemben és belebámultam az arcába kihívó tekintetett. Ő azonban ügyet sem vetett rám. Valami mással kellett próbálkoznom. De ugyan mi a retkes fenével? Próbálkoztam kiötleni valamit. A cél csak annyi volt, hogy rám figyeljen, bármi áron.
Eszembe jutott a zseniális ötlet. Megfogtam a tányért, és elhúztam tőle. Ez megtette a maga hatását.
- Naa! Add vissza! Héé! Hallod?- horkant fel hisztérikusan.
- Most már hajlandó vagy rám figyelni.
Egy ideig méregetett, aztán felkönyökölt azt asztalra és közelebb hajolt hozzám.
- Nem!- formálta a szót lassan, de annál élesebben és demokratikusabban leszögezve. És azzal a mozdulattal vissza is húzta a tányért maga elé, mert elfelejtettem fogni.
Kezdett kihozni a sodromból. Tudtam, hogy jogosan van felháborodva. Amit este mondtam az tényleg durva volt. Sőt.. De attól még meghallgathatna, és nem utolsó sorban meg is bocsájthatna.
- Hát jó..- Sóhajtottam egy nagyot és felálltam az asztaltól. Éreztem, hogy ez a dolog már elveszett. Legalábbis, jelenleg biztos nem megyek sokra a dolgokkal. Elmentem a hűtőhöz, és levettem a hűtő mágnesre csíptetett pizza futár számát. Kajás voltam na.
Aztán mikor anya bevásárlós listás kis üres kártyájára néztem eszembe jutott még valami. Gyors megfogtam az odatűzött tollat és írni kezdtem az üres lapra. Sandra, rémesen sajnálom. Egy barom vagyok. Ugyanannyira utálom magam most, mint te engem. Nagyon nagyon sajnálom a dolgot! Ha bármivel kiengesztelhetlek és már hajlandó vagy szóba állni velem, kérlek, szólj. Tom . Firkantottam a lapra, nem a legszebb írásommal, és indultam odaadni. De aztán még hirtelen felindulásból vezérelve még elbaszott nyomorék egy szívet is rajzoltam a lap aljára. Sandra mögé álltam és a tányér mellé csúsztattam a lapot.
- Ha nem is állsz velem szóba. Legalább olvasd el. Tudom, hogy fogalmam sincs, mit is érzel, de szeretném veled elfelejtetni a dolgot.
Sandra elolvasta a lapot, és amikor már az ajtóban álltam utánam szólt.
- Tom. Meg akarod tudni, hogy mit érzek?
Összeráncoltam a szemöldököm, de azért bólintottam egyet.
- Hát akkor elárulom, amikor 3-jára és 4 meg 5-jére szexeltünk, csak színleltem az orgazmust.
- Mi va’? -tört ki belőlem értetlenül a hangosra sikerült kérdés. Jeges zuhanyként ért a dolog. Most szembesültem vele először, hogy nem bírtam valakit kielégíteni. Olyan érzés volt, mintha egy szorítóba tették volna a mogyoróimat és egy pillanat alatt összeroppantották volna őket. Másodpercek alatt elveszített minden önbecsülésem.
Sandra visszafordult a kajájához. Én pedig ott álltam megsemmisülve.
Hirtelen két mancstapadt a bejárati ajtóra. Gondolom Scottyban a hangos /Ma va’?/-nom tudatosította, hogy a gazdikája már felébredt.
Boldogan ugatott és ugrált fel az ajtón. Csak én nem voltam olyan boldog állapotban, hogy értékelni tudjam.
- Scotty! Tönkre baszod az ajtót! Húzzál onnan!- kiabáltam rá.
- Na! Ne üvölts már rá! Ő nem tehet semmiről!
- De hát tönkre bassza az ajtót. És azért is ki lesz lecseszve? Hát TOM!
- Scotty ne félj, a gazdi most csak egy kicsit idegbeteg.- állt fel Sandra és indult az ajtó felé.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne beengedni a kuty..-kezdtem, de mielőtt még végigmondhattam volna, Sandra már be is engedte az állatot, aki nagy boldogan kígyózott a lába körül.
- Anya meg fog ölni.
- Majd rád fogom.- vonta meg a vállát.
- Én is mindig beengedtem.- mosolyodtam el végül.
- Jópofa egy kutya.
- Tényleg az..De neked is van kutyád..Illetve nekünk.
- Daisy!- mondta álmodozó hangon.- Hogy mennyire hiányzik. Még mindig a házvezetőnőmnél van szegény. Nekem nincs nagyon időm egy kutyára.
- Nekem sem nagyon. Sokat beszéltünk Dominiccal, hogy lesz egy közös Argentin dogunk, vagy egy amerikai pitbull terrierünk, de valahogy mindig elmaradt.
- Ott van Daisy. És látod milyenek vagyunk. Őt is lepasszoltuk..Borzalmasak vagyunk.
- Dehogyis.
- Hazaérünk. Visszahozom.- elmélkedett hangosan. Én pedig közben az arcát figyeltem, hirtelen hatalmas késztetést éreztem, hogy megcsókoljam. Már hajoltam is felé, amikor az arcomon csattant a keze. Hátra rúgta a székét és felpattant.
- Tom te mi a retkes fenét csinálsz?- nézett rám ingerülten és zavartan.
- Én? Éppen próbáltam megcsókolni a gyönyörű barátnőm- vakargattam az arcom, ott ahol a nem túl erős, max jelzésnek letudható ütés érte.
- Tévedésben élsz, ha azt hiszed, hogy minden le van tudva. Qrva nagy tévedésben.
Elborult az agyam. Ki képes kiigazodni a nőkön? De most komolyan? Fújtattam úgy néztem rajta végig.
- Akkor duzzogj csak.- vettettem oda neki nyersen, aztán kivágtattam, be a szobámba.
Lehuppantam az ágyra és bámultam magam elé.
- Áhh. A jó büdös qrva életbe.- álltam fel hirtelen morogva.
Tudtam, ez nem mehet így tovább. Elhatároztam, a lehetetlent.
Kibattyogtam a konyhába, és határozottan becsaptam magam után az ajtót, hogy Sandrának is feltűnjön.
Rám emelte azokat a gyönyörű szemeit. Még mielőtt lehajthatta volna a fejét elkezdtem.
- Figyelj. Baromságot mondtam, sajnálom. Tudod jól te is, hogy qrvára nem gondoltam komolyan. Te vagy az, aki mellett még 89 évesen kell majd Viagrát használnom, és jobban hatsz rám, mint bármelyik lóbaszó erős osztrigás ajzószer. Te vagy a legszexibb, leggyönyörűbb..blabla. Te is tudod. Mindenki tudja! Az összes pasinak erekciója lesz ha már a meztelen válladra néz! Ez tény! Nem haragudhatsz rám! Mi ketten összetartozunk. Nem értem, miért nem tudod már felfogni. Nem akarok ilyen elbaszott apróságok miatt veszekedni veled. Hanem csak élvezni az életet VELED. De ha te nem vagy képest ezt felfogni, akkor borzalmasan tudlak sajnálni. Szóval felőlem duzzoghatsz tovább. Meg hisztizhetsz naphosszat, de tudom, hogy ez nem csak nekem fáj, de magadat is kínzod.- hadartam. Mikor a végéhez értem, baromira meg is könnyebbültem. Valóban jól esett. Összekulcsoltam a karom a mellkasom előtt, és vártam, mit is lép Sandra. Nyertesnek éreztem a csatát.
Elmosolyodott, aztán hirtelen kirúgta maga alól a széket és a nyakamba ugrott. Alig tudtam összeszedni magam, úgy meglepett.
- Imádom, ha ilyen határozott vagy!- visongta nagy lelkesen.- Tom, veled akarok lenni, senki mással! Annyira jó, hogy rád találtam. Csak téged akarlak!
Én is átfogtam a derekát és finoman csókolgattam a nyakát.
Nyami, de jó is volt.
Aztán az idillt Scotty zavarta meg, aki hangos ugatásba kezdett az asztal alatt.
- Hé, kuss már! Felébrednek anyáék!- szóltam rá.
- Tom. Csak mi ketten vagyunk itthon. A többiek egész napra elmentek. Bill is Lela is átmentek Magdeburgba.
- Ohh. Értem.- kezdtem volna rátérni egy másik témára, mikor az a dög megint hangoskodni kezdett.- Na, most már tényleg állítsd magad takarékra!!
- Ne kiabálj vele!- szólt rám gyilkos szemekkel Sandra és leguggolt a kutya mellé. Hát öregem. Minden nő beteg. Ahelyett, hogy engem gyagyázna azt a szőrös jószágot nyúzta.- No mesélj, öregharcos, mi a baj? Hmmm? Mi a baja?- nézett hátra rám.
- Há’ mit tom én. Hülye a fejére. Vagy lehet, hogy csak menne a világba.
- Vigyük el sétáltatni. Ellehet?
- Hát …Elvihetjük, ha gondolod.- Vontam meg a vállam. Egy sétához nekem is volt kedvem. Úgy gondoltam, hogy akkor megmutathatom Sandrának a kiseldugott helyeket, amik nagy hatással voltak a személyiségem fejlődésére.- No gyere pajti.- vakartam meg a kutya fülét, és rátettem a pórázt, amit akkor szedtem le vállfáról.
149. rész
Szúr a hideg, fúj a szél, de ez semmi ahhoz képest, hogy mekkora fájdalmat tud okozni egy vallomás
- Biiill! Ez nem jó!- nyüszögte Lela a próbafüléből és próbálta magára húzni azt a Guess gatyát, amit Bill választott neki. Fenékben túl nagy volt rá, a lábánál viszont szorította.
A srác bedugta a fejét a fülkéből, amitől Lela majd összepisilte magát ijedtében.- Hé, ilyet nem illik!
- Nyugalom van, na! Csak ellenőrizni akartam, hogy ugyan mi a gáz.
- Talán ez!- húzta ki a nadrágot a fenekénél, ahol egy hatalmas üres rész volt.
- Nem gáz az! Figyelj, majd hízol egy kicsit popóra. Megoldjuk.
Bill észrevehetően nem akarta, hogy ezt a ruhadarabot is visszadobják. Hiszen azok a ruhák közül, amiket ő kinézett a lánynak, eddig egy sem volt a megfelelő. Pedig a játék lényege az volt, hogy vásároljanak be a másik számára. Pont ezért záratta be Bill az üzletet egy pár órára. Milyen jó muri is kizárni a halandó vásárlókat, hogy ők ketten nyugodtan válogathassák egymásnak a ruhákat.
- Billl, ez akkor sem jó.- jelentette ki a lány tiltakozva.
- Jó.. akkor szólok az eladónak, hogy ez sem megfelelő..- forgatta a fejét, aztán ránézett arra a kupacra, amit Lela már kiválasztott neki..sikeresen.- kezdem úgy érezni, hogy ez mégsem volt annyira nagyon jó ötlet.
- Miért?- pislogott Lela közben lehámozta magáról a nadrágot.
- Végül is így belegondolva csinálhatunk ez idő alatt jobb dolgot is..hiszen van még másfél óránk, hogy találkozzunk anyuékkal.- lépett be teljes egészében Bill az öltözőbe, egy nagyon durván játékos mosollyal az arcán.
Hát jó..akkor kezdődjön a játék.
Lassan sétáltunk ki az utcánkból, kéz a kézben. Itt nem kellett félni, hogy majd valaki előugrik valami konténer mögül. Erre felé az embereknek van jobb dolga is. Hagymát pucolni az ebédhez. Azon mérgelődni, hogy a sok összefagyott falevél miért dugította el már megint az ereszcsatornát, várni a hívást a szomszéd sráctól, remélni, hogy a kedvenc filmet megint leadját a TV-ben, egy ingyenes újság tesztján mérgelődni. Szóval élni a kis unalmas életüket és élvezni a null történést.
Izgi kis városka. Ez van.
Nekem nem felelt meg az, mait nekem ez a kis falucska kínált. Az embernek ilyenkor kell a kezébe venni az irányítást és átlépni a korlátokat. Kitörni, ahogy én tettem még amikor megalakult a Devilish.
Szinte totyogtunk. Főleg a saját tempónkhoz képest. Sandránál is meg lehetett szokni a vonulást, a hosszú lábaira gondolva. De jelenleg ő is épp hogy csak haladt.
- Figyeld- böktem egy nagyobb sárga ház felé, mikor pont mellette mentünk.- Teljesen oda voltam azért a lányért, aki ebben a házban lakott.- meséltem Sandrának, aki a ház irányába nézett.- Még kis pöcs voltam. Emlékszem egyszer kiszöktem olyan hajnali kettő körül, és ide jöttem hozzá. Be akartam mászni a szobájába, hogy megmutassam neki, mekkora fasza gyerek vagyok. Erre véletlen az apjáék szobájánál álltam meg. Az meg majdnem kihívta rám a rendőröket.
- Te amatőr.- nevetett.- És végül mi lett?
- Semmi. Összejöttük. Jártunk, aztán ennyi.- vontam meg a vállam. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak.
- Egyszerű gyermeteg kapcsolat volt. Feljöttünk suli után és a Britney poszterkkel borított a szobája ágyán csókolóztunk órákon kersztül. Ennyi.
Hadartam el gyos. Meg nem is akartam volna regélni. Néha jobb, ha csak csöndben fogjuk egymás kezét. Néha olyan is kell.
Csak sétáltunk, és sétáltunk. Scotty vidáman futkározott bokorról bokorra, hogy nagy lelkesen derékba brunyálhassa mind.
Hűvös szél volt, de valamiért egyikünk sem vacogott.
Aztán elértünk az egyik eldugott utca legvégéhez. Ahol egy hatalmas ház állt üresen.
- Aztaaa!- szükítette össze Sandra a szemeit.- Ez mesés!
A hely még így télen, délben is rém ijesztő volt, az égbolt szürkesége miatt.
- Gyere! Menjünk be!- buzdult fel Sandra, és nagy lelkesen húzni kezdett maga után.
- Szerintem jobb, ha nem megyünk be. Egy qrva mogorva bácsi lakik itt. Vagy már csak lakott…nem tudom.
Sandra hátra nézett rám és mosolygott.
- Mi van?
- Csak furcsán hangzik a te szádból az, hogy bácsi..- nevetett, aztán megint menetiránnyal szembe fordult.
Mélyet sóhajtottam és hagytam magam. Scottyt elengedtem, hogy szabadon rohangálhasson az udvarban. Mentem Sandra után. Nem volt más választásom.
Pont mikor oda értünk a kovácsolt vaskapu nyikorogva nyílt ki előttünk. A szél miatt, de azért kirázott a hideg.
- Az a bácsi bizonyára már meghalt.- játszotta a detektívesdit Sandra amikor bekukucskált az ablakon.
- Há’ mit tom én. Baromi rég nem jártam itt. 10 éves koromban valósággal rettegtem ettől a helytől.
- Mert most nem? Ne mondd azt, hogy nem szorul el a torkod..- mosolygott gonoszul és felment a régi, ódon verandára.- A falevelek nincsenek összegereblyézve, az ingetlan körül. Már összel sem lakott itt. De nem az időtartam a kérdés, hanem az ok. Vajon mi vitte el a közkedvelt és jámbor idős urat?- lopakodott Sandra az ajtóhoz, majd folytatta a monológot.- Talán az öregség…esetleg gyilkosság? A gyomrom görgybe rándul, de a kíváncsiság legyőzi a bénító félelmem is. Meg kell tudnom, mi történt vele!
Vigyorogva figyeltem a jelenezet, ahogy Sandra a verendán sétált kimért lépésekkel és közben úgy tesz, mintha egy detektív film főszereplője lenne.
- Te lökött vagy.
- Lassan megfordulok, és a társam arcáról is leolvasom a bizonytalanságot. Ő is retteg. Mind a ketten megborzongunk, mikor a talpam alatt nyikorognak a lécek a következő lépésemnél.
A lábát emelte és lassan nagyot lépett. Valóban nyikorgott a magas sarkú csizmája alatt a fa. - Hahó, szellembácsi!- Kezdett el kopogni az ajtón.- Ahogy gondoltam. Tényleg nincs itt semmi.- vonta meg a vállát lazán és a detektív szerepét elhagyva lépett oda az ablakhoz, majd feszegetni kezdte.
- Figyelj, ez azért nem tűnik annyira nagyon jó ötletnek.- de ahogy ezt kimondtam, már pattant is az ablak.
- Így ni.- takarította le Sandra a kezét.- Gyere, segíts bemászni.
Engedelmeskedtem. Aztán beugrottam én is a magasra tett ablakon.
- Aztaaa.- nézett körbe Sandra ismételten. A kezeit kitárta és úgy fordult meg lassan.
A bútorok be voltak takarva átlátszó fóliával, amit a húzat lebegtetett.- Ez a hely tök kafa.- nevetett Sandra gyerekes izgalommal és egy nagy, piszkos tükörhöz ment, amiben már alig látszódott valami. Lassan lehúzta az ujjairól a velúrozott Gucci kesztyűket és 2 csíkot húzott a tükrön.- Wow.- nyögtö, mikor a szemei tükörképével találkozott. Abban a pillanatban egy nagyobb madárcsapat ijedten szállt fel a kertben egy fáról. Mind a ketten összerezzentünk.- Juhj- fordult felém nevetve- Menjünk fel az emeltre! Mindig ott vannak a legizgalmasabb dolgok.
Eléggé bennem volt a para. Szerintem minden embert megizzaszt egy ilyen ház. Nem túl lelkesen fülemet-farkamat behúzva indultam Sandra után.
A lány lelkesen indult a rozoga lépcső felé, mikor hirtelen hatalmasat sikított, mert az egyik talpakon álló tükör eldőlt, a mellette lévő fotelből pedig határozott mocorgás jött.
Mind a ketten úgy megijedtünk, hogy még a lelkünk is kiszállt a testünkből. Üvöltve, sikítva, egymást lökdösgetve, karolgatva ugrottunk ki az ablakon. Aminek a vége jó nagy esés lett. Főleg, hogy Sandra egy igen magas sarkú bokacsizmában jött ki kutyát sétáltatni.
Egymáson feküdve szuszogtunk, és a rémülettől mozdulni sem bírtunk.
- Mi a jó büdös faszom volt ez?- kérdeztem, mikor már kezdtem magamhoz térni.
Sandra felpattant és az ablakhoz ment, hogy óvatosan bekukucskálhasson. A nők kíváncsisága mindent felülmúl.
- Basszus, ez egy hülye macska volt. Utálom a macskákat..- húzta el a száját.- Egy rohadt macska miatt esett ki majdnem a helyéről a szívem.
- Szerencsétlen macska. Figyeld, milyen picike.- mentem mögé, átkaroltam a derekát és figyeltem az állatot.
- Tényleg. Ez még kölyök…De tök szép. – simította meg a pici cica hátát.- Szia. Mizu van? Szegényke. Biztos nincs gazdája. Vigyük haza.
- De te utálod a macskákat.- simítottam én is meg a macskát.
- Tudom..de akkor is. Ez kegyetlenség. Egy ilyen kis dög miatt így beszarni.
- Ez tényleg elég durva volt.- kezdtem el röhögni, amikor felélénkült bennem az emlék, hogy mind a ketten rohanunk ki a házból, aztán egymásra esünk.
Sandra felém fordult és egy lépést közelebb jött.
- Az. Full hülyék vagyunk- mosolygott, és megfogta mind a két kezem. Úgy álltunk egymással szemben és csak vigyorogtunk, meg nevetgéltünk, mint két betépett 16 éves.
Valami furcsa melegség öntött el. És nem a húgyot képzelte be az elmém, amit majdnem kieresztettem a nagy rémüldözésben. Valami egészen mást. Soha nem éreztem meg olyat egy lány iránt sem. Teljesen a hatalma alá kerített ez az érzés.
Hogy ő a legfontosabb és csak ő van nekem. És ezt vele is meg akartam osztani.
- Olyan szép vagy- tört ki belőlem az első mondat esetlenül. De Sandrát abszolút nem kötötte le. Csak nevetgélt, és közben forgolódott.
- Menjünk már vissza.- nézett a házra bezsongva.- Figyelj már rám egy kicsit, jó? Hallod? Nyugi már egy kicsit!- simítottam meg az arcát, amivel elértem a kívánt hatást.- Csak azt akarom, hogy tudd, hogy örülök, hogy vagy nekem, és hogy jó veled.
Elmosolyodott és erősebben szorította a kezem.
- Nekem is jó veled, Tom.- nézett rám csillogó szemekkel.- És ne izgulj azért az elszólás miatt. Képtelen vagyok rád haragudni, meg amúgy is, nagyon jól tudom, hogy nem gondoltad komolyan, és úgy kívánsz engem, mint senkit.- lépett közelebb és finoman megpuszilta a hideg arcom a meleg ajkaival.- És hogy mással már nem is élveznéd annyira.- kicsit eltávolodott az arcomtól. Annyira, hogy a szemembe nézhessen.
Elvigyorodtam, de aztán belém költözött egy szúrós érzés. Dakotával is élveztem. Igaz, jó nem annyira. De megvolt a dolog. Ez tény.
Összerezzent a gyomrom. Muszáj volt elmondanom neki. Úgy éreztem, olyan ponthoz jutottam, hogy már nem lehet előtte titkom. Semmi.
- Tudnod kell valamiről- hadartam. Csak legyek túl rajta.
Csak legyek már túl rajta a qrva életbe is!
- Húh. Elég komolyan hangzik- mosolygott, és nagy boldogan figyelt. A hosszú fekete szempilláit kíváncsian és izgatottan csapkodta.
Nem akartam, hogy ilyen izgatott legyen.
- Nem, nem. Figyelj. Ez nem egy olyan dolog. Ez.. Szóval van valami, amit nem tudsz. Egy olyan dolog, ami..Áh..pöcs kivan!- nyögtem idegesen és megráztam a fejem.
Gombóc volt a torkomban és a levegőt is nehezen kaptam. Elviselhetetlenül szarul éreztem magam.
Persze, haver! Ne is csodálkozz rajta, hogy szarul érzed magad, ha megcsaltad a csodálatos és minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű barátnődet!- csikorgattam a fogam idegesen, és elengedtem Sandra kezét.
- Hé. Tom nyugalom van! Kezd az elejétől. Szerintem nem olyan nehéz.- nyújt a kezeimért és hozzám is bújt.
- Ha tudnád mennyire...- sóhajtottam. A hangom remegett, pedig próbáltam összekapni magam.-Azt szeretném, hogy megértsd.
- Na. Azért kezd az elejétől. - biztatott. Szerintem, ha tudta volna, miről van szó. Nem bíztatott volna annyira.
- Rendben..- húnytam be a szemem pár pillanatra, majd belevágtam.-Nos. Emlékszel még Dominic szülinapi ajándékára?- nevetve bólintott.- Bár nem mondtam neked, de baromira felbaszott a dolog. Valamiért tök ideges lettem, amikor eszembe jutott.
- Tudom. Pont ezért mentünk el Kathie-vel.- bólintott megértően.
- Csak tudod, aztán történt valami. Pont éjfél után, amikor már mindenki bepezsgőzött… - szünetet tartottam. Egyszerűen elment a hangom. Idő kellett, mire újra összesedtem magam. Sandra csak türelmesen várt.- Láttam, hogy Dominic kivezeti az ajtón, azt a szőke és azt a sötét hajú csajt. És tök olyanok voltak, mint ti. Azt hittem, visszajöttetek. – sóhajtottam hatalmasat és lehcsuktam a szemeim.
- Ennyi az egész?- nevetett a lány.- Húh, baby, komolyan a szívbajt hoztad rám majdnem. Nyugalom, nem mi voltunk, mert..
- Nem fejeztem még be.- mondtam nyugtalanul. Még most abbahagyhatom. Még most leállhatok, és akkor nem kell elmondanom. Mélyet sóhajtottam, és meghoztam a döntésem.- És mérges lettem. Elveszítettem az önkontrollom, ami az alkohol miatt már amúgy is ingadozott. Rám mászott egy szőke bige. Aztán dacból, vagy nem is tudom miből, de..
Sandra lassan elengedte a kezeim. A szemei kitágultak és rémült arccal hátrált. Lépésről lépésre láttam, ahogy elönti az undor, az ijedtség, a képségbeesés és összedől a világa.
- De ugye nem feküdtél le vele, Tom?- a szavai olyan élesek voltak. Talán már rég tudta az igazságot és a kérdést is csak azért tette fel, hogy hazudjon magának. Mintha karcolták volna az ember hátát egy nagy késsel.- Qrva dühös voltam. Nem gondolkoztam. Fogalmam sem volt, mit teszek.
Sandra arca a kétségbeesésből kezdett átváltani a méregbe. Nem volt több kérdése. Csak megállt tőlem egy nagy távolságra és úgy nézett rám.
- Figyelj. Én annyira sajnálom. És tényleg nem volt jó. Egy seggfej vagyok..- indultam el felé. De ő rögtön még hátrébb ment.
- Ne merj hozzám érni!- sziszegte határozottan és úgy lépdelt hátra.- Tom, egy rohadt fasz vagy! Hányok tőled!
Az ő hangja nem volt olyan bizonytalan, mint az enyém. Az ő hangja nem remegett. Az ővé határozott volt és éles.
- Kérlek…- nyögtem elhalóan.
- Kérhetsz, faszfej.- paszírozta ki a fogai közül.- Wááá! Hogy tehetted ezt?- lökött erősen hátra, mikor kinyújtottam a kezem, hogy magamhoz húzzam.- ne érj hozzám! Ne érj hozzám! Hagyj békén!
- De Sandra…én…
- Menj a picsába, Tom… ne gyere utánam, kérlek- fordult meg és eltörtetett.
- A qrva életbe- motyogtam magam elé, de már csak Scotty hallhatta. Meg az az icurka picurka gyönyörű szürkemacska, aki a lábamnál ólálkodott.
A szívem hevesen kalimpált és a látásom sem volt a legtisztább. Szerintem lement a vérnyomásom vagy a cukrom, vagy tudom is én, hogy mim.
Úgy éreztem, azonnal elájulok. Beletelt egy időbe, mire teljesen visszanyertem az egyensúlyom Csak ott álltam a hidegben megkövülten. Még gondolkodni is képtelen voltam, nem hogy mozdulni. Tudtam, hogy most basztam el az életem. Méghozzá baromira.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
