|
163. I. rész
2010.09.07. 20:43
163. rész/I.
Indul a mandulaaa
Egy állati vékony bögyös szőke állt a nappaliban és röhögcsélt ide-oda. De a másik lány még jobban meglepett, Sandra volt. A fotelen ült és nagyon kétségbeesett arcot vágott.
- De te mivel eteted? Szerintem a száraz kaja nem jó. A ropi nekem is felsérti a szájpadlásom. Akkor biztos neki is..
A csaj csak hadarta, és hadarta. Sandra nézett fel először. Látszott rajta mennyire megdöbben a jelenlételemtől. Hát még én az övétől.
- Tom. Te jó ég. Hogy kerülsz ide?
- Te hogy kerülsz ide?. Ez a stúdiólakásunk.
A szőke lány is hátra fordult.
- David hívott, hogy hozzam..- kezdett bele S, de másik a szavába vágott.
- Kutyadélutánt tartunk- mosolygott a lány, akiről fingom nem volt, hogy kicsoda is lehet.
Akkor vettem csak észre a szőnyegen heverésző kis dögöket. Jéé! Az egyik Daisy volt, nem kétséges, a másik meg..a fene tudja, biztos a nőé. Totál megzavarodtam.
- Én ezt nem értem. David nem mondta, hogy jövök?
- Nem. És David nem mondta, hogy itt vagyok. Illetve, hogy vagyunk. Az egész banda. Dolgozunk az új albumon.
- Nem említette.- rázta a fejét a lány. Gondolom neki is furcsa volt a szitu.
- Éppen szendvicset csinálni mentem. Kértek?
- Igen! Segítek csinálni!- ugrott fel azonnal Sandra. De kis lelkes lett. Majdnem felrúgta a másik ebet, aki sokkal nagyobb volt, mint Daisy. Gondolom idősebb is.
- Jó téged látni kislány.- guggoltam le a kiskutya mellé, aki nagy lihegve kezdte el húzni a zoknim. Aranyos egy jószág volt, az biztos.
- Addig én hagyom, had barátkozzanak- pislogott a lány, és bekapcsolta a tv-t.
- Gyere. - intettem Sandrának.
- Miből csináljuk?- kérdeztem, és kinyitotta a hűtőt.
- Nekem teljesen mindegy, csak sokáig tartson. Totál kikészít ez a csaj- vette suttogásra.- Nem értem, hogy lehet pont vele David.
- Mert vele van?- pislogtam nagyokat. Aztán leesett. Ez megint valami David-féle magánakció. Csak tudnám, hogy mire.- Jahj, de hülye vagyok. Hát tényleg. Mintha említette volna.
- Idegesítő egy jelenség- temette az arcát a tenyerébe fáradtan. -Még a neve is xarul cseng Franceiska.
- Hát igen..- motyogtam és levágtam egy pár szelet sajtot.- Mennyit kérsz?
- Semennyit. Rá sem bírok nézni a kajára. Totál ki van a gyomrom, nem tudom mi van vele.
- Uh.. Hát egyél joghurtot- javasoltam neki, bár azt sem tudtam mit is beszélek. Xart volt így beszélni Sandrával..ilyen..ilyen sehogy.
- És hogy álltok az albummal?
- Jó xarul. Valahogy nem tudok koncentrálni.
- Mikor fejezitek be?
- Nem tudom. Ahogy most a helyzet áll, még jó pár hét.
Sandra csak némán bólintott. Utána nem sokat beszéltünk. Ő ment előre, én meg utána a tálcával.
Egy sikításra lettem figyelmes. Sandra volt.
- Tom. Toom!- kiabálta.
Felgyorsítottam a lépteim, és mentem utána.
Első látásra elmosolyodtam. A szőnyegen a két kutya..öhm..hát hogy is mondják ezt állat nyelven?.. Pároztak..
- Tom. Csinálj már valamit. Ez meghágja! Ez meghágja!
Hirtelen nem tudtam, mit is kéne csinálnom. Mit várt el tőlem Sandra, hogy valahogy vessek véget a huncutkodásuknak? Sandra erősen a karomba csimpaszkodott, és úgy óbégatott tovább.
- Ez megerőszakolja Lady Dee-t. Úristen. Úristen! Tom, szedd le róla!
- Először engedj el.- nevettem.
- Ez nem vicces! Ez nem vicces, érted?- még mindig belém kapaszkodott. Aztán hirtelen elengedett. Odamentem a kutyákhoz, és lekaptam Daisy-ről a másikat.
Az elkezdett mászkálni a szőnyegen, de a hátsója még ugyanúgy mozgott, mintha a farka még mindig egy punciban lenne. Jól elkapta a kangörcs, vicces volt. Mármint nekem, Sandrának nem.
- Lady de.. Szegény. Már nem ártatlan, megerőszakolt ez a vadállat. Szegényke.
- Ne parálj. Nem úgy néz ki, mint aki nagyon meg lenne ijedve.- nevettem és elnéztem a kutya elégedett pufiját.- Mindenkinek túl kell esnie egyszer az elsőn.
- De még olyan fiatal.Úristen, szegény.
- Szerintem, élvezte. -motyogtam és közben próbáltam elfojtani a kitörő röhögésem.
Akkor jött vissza a szőke (eszméletlen nagy intelligenciával megáldott) bögyös csoda.
- Te meg hol a picsába voltál?- esett neki rögtön Sandra. Sandra állati agresszív tud lenni. Szegény csaj nem értett semmit.
- Csak pisiltem.
- És itt hagytad őket?
- Ja. Hogy ismerkedjenek.
- Hát jól megismerkedtek, mondhatom. A te rohadt dögöd elvette Lady Dee ártatlanságát.
- Mi? De hát biztos csak játszottak.- motyogta az orra alatt a lány, aztán ránézett a még magánkívüli állapotban lévő ebére. - Ohh. Mozart, csak nem rosszalkodtál?
- Vidd innen ezt a megrontót, vagy agyon taposom.
A lánynak nem kellett kétszer szólni, eléggé be lehetett rezelve. Gyors felkapta a kabátját, és el is iszkolt. Köszönés nélkül.
Oda ültem Sandra mellé, aki babusgatva simogatta a drágaságát, aki élete egyik legnagyobb élményén volt túl.
- Nyugi. Örülj neki, hogy nem valami nagy pitbull pakolta meg.
Sandra csak fintorgott egyet.
- Még csak az kéne..
- Örülj neki, hogy egy fajtájabeli csinálta.
- Igazad van..- kezdett magához térni a sokktól.- Áhh, mindegy, csak kicsit ingerlékenyebb vagyok mostanában.
Ohh, szóval nem csak én vagyok mindig ilyen feldúlt. Ez azért megnyugtatott.
- Kéne neked egy kis pihenő. Mindig is túl szigorú voltál magadhoz. Lefogadom, hogy ismét túlhajtottad magad.
Csak némán bólogatott.
- Nah gyere ide.- öleltem át az egyik karommal, és hagytam, hogy a mellkasomra dőljön.
Ott ültünk, közben simogattam a derekát.
- Hahóó!- toppant be Dominic. Valószínű őt nem vitte David „játszani”- Sandraaa!
Picsába. Ennek is pont most kell megjelennie. A legjobbkor…
Sandra gyors felállt, és odarohant hozzá egy nagy ölelésért.
- De rég láttalak.- mosolygott.
- Én is téged, hogy kerülsz te ide..?
- Áhh. Ez egy hosszú sztory- fintorgott.
- Kutyázni jött. Erre a játszótárs beakasztotta Daisy-nek.
Dominic elvigyorgott, de amikor látta, hogy a lány nem a legboldogabb a tudattól, inkább komoly arcot öltött.
- Oh..Hát az.. Derék.
- Az..de én most szerintem megyek- sóhajtott egy hatalmasat.
- Ne! Maradj még.- hadartam talán egy kicsit túlbuzgón. Sandra elengedett egy laza mosolyt, aztán megrázta a helyes ki buksiját.
- Majd legközelebb.
De ugyan mikor legközelebb?
Nem igazán tudtam aludni. Egész este forgolódtam. A Sandrával való találkozás furán hatott rám. Olyan jó lett volna megint vele lenni. Úgy igazán együtt.
Átfordultam a másik oldalamra, hátha az jobban segít. Hát tévedtem.
Billék elég későn jöttek haza. Hallottam, hogy nyöszörögnek és sóhajtoznak. Kíváncsi voltam, hova is vitte őket David, de annyira azért nem, hogy ez miatt másszak ki az ágyból.
Mikor reggel leballagtam a stúdióba, mindenki furán nézett rám. Pedig időben érkeztem.
- Kezdhetjük?- kérdeztem.
- Minden rendben?- ráncolta a homlokát az egyik hangtechnikus.
- Miért ne lenne. Mert mi van?
- Baszott karikásak a szemeid. Totál nyúzott vagy. Úgy nézel ki, mint egy halom fos - mondta meg őszintén Gustav.
- Minket vitt el David egy kibaszott isten háta mögötti erdőbe túrázni. Ki tudja milyen faszom oknál fogva jött rá, hogy ez „erősíti a banda összetartó erejét”. Erre te nézel ki úgy, mint a mosott xar..
- Jó reggelt, fiatalok.- jött be David. Aztán megtorpant, amikor végig nézett rajtam. Mi a faszomért kell mindenkinek így megbámulnia? Kb, mint egy élőhalottat.
Elment mellettem, közben megveregette a vállam és a fejét csóválta. Mintha haldokolnék, és nem merne mit mondani.
Mindenki beállt a helyére, aztán nyomattuk. Robotikusan játszottam. Valahogy elmaradt az a hűdenagy átélés.
- Tartsunk egy kaja szünetet- javasolta Gustav dél felé. A kis torkos.
Én megpályáztam a teraszt és rágyújtottam.
Szinte azonnal jött ki utánam David. Beállt mellém, és némán figyelt.
- Nyúzott vagy- mondta végül.
- Kösz..
- Mi volt tegnap?
- Semmi. Megismertem az új nőd.
- Az már nem a nőm..Csak volt..
- Értem.- vontam meg a vállam.
- És neked..Van nőd?
Csak megráztam a fejem.
- Nem jó ez így.. Totál szét vagy csúszva.
- Még valami kedves bók?
- Nem akarsz pár napra elutazni? Pihenhetnél egy kicsit. Addig mi itt maradnánk a fiúkkal, és csinálnák a dolgokat. Veled most úgyse megyünk semmire. Használhatatlan vagy.
- És mégis mit kéne szerinted csinálnom…egyedül egy szigeten? Játsszak a pöcsömmel?
- Ne. Hagyd, hogy valaki más játsszon vele. Egy dögös szőke szenorita az egyik este, egy egy barna a következőn.
- Nem értesz az egészből semmit, David. – ráztam meg a fejem.
- Akkor magyarázd el!
- Vissza akarom kapni- szaladt ki a számból. Kicsit kétségbeesettebben, mint ahogy kellett volna. David egy lépést közeledett és a vállamra tette a tenyerét.
- Tudom- sóhajtott. - csak azt nem, hogy akkor miért nem teszel a dologért valamit.
- Ugyan mit!!?
- Tom. Mi a picsa van veled? Ennyire elkábított? Más lányt már rég visszakaptál volna.
- Tudom..Csak ez most..totál nem vagyok önmagam. Nem tok mit csinálni.
- Hát állj a lábadra, és ne sajnáltasd magad, te vadbarom! Csak nyafogsz és sír a szád, hogy Jahj, én már nem vagyok önmagam. Oh. Én szerencsétlen kisfiú. Elhagyott a nő, akit szeretek. Ohh, ohh ohh..Ne verd a segged a földhöz! Nem vagy te más. Te még mindig Tom Kaulitz, az első számú női álom vagy. Aki bármit megkap, amit csak akar. Szóval intézkedjél!- adott egy hatalmas tockost.
- David! Te barom!
- Én barom? Te barom! Te játszod a mártír Romeot, baszod! Csnálj már valamit, a kurva életbe! Ne csak…
-David!- vágtam a szavába hirtelen és felcsillantak a szemeim.- Neked totálisan igazad van!- lelkesedtem fel, de aztán szinte rögtön elkámpicsorodtam.- De mégis mivel?
- Baszd meg, te pöcs! Mindent nekem kell csinálnom?- csapott a homlokára fáradtan.- Hát például, vidd el valahová. Biztos értékelné. Ő is tudna kicsit lazítani.
- Te egy zseni vagy!- pattantak ki a szemeim. És már ott is hagytam. Bementem a fürdőbe és tárcsáztam.
- Szia.- vette fel, enyhén zihálva. Elég furcsa volt. Mintha nem a legjobb alkalomkor hívtam volna. Egy picit össze is hugyoztam magam, mert először a legrosszabbra gondoltam. Hogy éppen valaki rosszal, valami még rosszabbat csinál. -Gyors mondd, már 2 percet késtem az órámról.
- Csá. Tom vagyok. Akkor visszahívatlak később?- hadartam önkívület leni állapotomban.
- Tom! Szia. Nem kell, mondjad csak nyugodtan.
- Öhhm..- kezdtem zavartan. Xar volt, úgy beszélni, hogy tudtam, hogy Sandrának nincs ideje, és rögtön a tárgyra kell térni. Nem ér rá a Szió, mizu szövegre. -Arra gondoltam, hogy rád férne egy kis pihi. Mondtad tegnap. És hát rám is. David meg szabadnapot adott nekem. Szóval elmehetnénk valahova. Ahová csak akarod. Elviszlek bárhová. Mehetünk Bora Borara, Vagy Párizsba, Dél-Afrikába, Los Angelesbe, Mexicoba, Jamaicába vagy Nápolyba. Bárhová!
Egy ideig nem szólalt meg. Gondolom morfondírozott.
- Nem gondolod, hogy ez nem a legjobb ötlet? Hogy mi ketten..Főleg, hogy nem rég szakítottunk
Erősen törtem a fejem, milyen ellenérvet is mondhatnék erre. Méghozzá gyorsan, az időhiányra való tekintettel.
- Ugyan már! Szerintem elég érettek vagyunk ahhoz, hogy értelmes emberek módjára viselkedjünk.
- Hm..Nem is tudom. Tényleg rám férne egy kis kiruccanás…Csak ez nem valami okos dolog, mivel mi ketten…
- Sandra! Ne csináld! Épp ez az, hogy nem okos dolog, de mi vagyunk olyan okosak, hogy jól fogjuk intézni! Legyen ez egy kihívás!
- Kihívás?
Rátapintottam a gyengéjére. Versenyszellemrulz.
- Hát.. Rendben. De ne felejtsd el, mi csak barátok vagyunk. Soha nem lesz már olyan, mint régen azok után, amit tettél.
Ohh, nah szuper. Ez a mondat valahogy nem hiányzott a végére. De azért már így is nagy siker volt.
Valahogy még mindig nem voltam megelégedve ennyivel. Többet akartam. Így hát kocsiba szálltam és csak úgy süvítettem be Berlin központjába, egy hirtelen és szó szerint –briliáns- ötlettől vezérelve.
Kora este, mikor már visszaértem a stúdióba és az ágyamban hevertem, hívtak.
Sandra volt az.
- Igen?- vettem fel gyorsan.
- Szia. Sandra vagyok.
- Szia! Na, akkor mikor induljunk?.- táncoltattam csábítóan a szemöldököm. Kár hogy ő ezt nem látta.
- Figyelj csak, az a baj, hogy nekem jövő héten lesz 2 zh-m és..
Nem is hagytam, hogy végig mondja. Annyira akartam ezt az utazást, hogy totál elment az eszem. -Akkor indulunk most. Este. Egy éjféli géppel. Megnéztem és indul. Szerzek rá jegyet!
A lányból kitört a nevetés. Nem tudtam eldönteni, hogy a túlzott buzgóságom mulattatja, vagy az ötlet.
- És mégis hová mennénk?
- Az titok. Csak egy pár nap.
Habozott. De utána neki is megjött a kedve.
- Melyik reptér?
- Hamburg. Felmegyek hozzád. Én már össze vagyok csomagolva. Szóval vágj bele te is. Mire felérek, pont kész leszel.
- Ilyen biztos voltál benne, hogy belemegyek?- nevetett.
- Inkább reménykedtem.
- De hova megyünk? Mit vigyek?
- Hát..Melegre. Ennyi információ elég.
- Melegre teszel?
- Mint a húzat. Na, menj pakolni. Nem sokára ott vagyok érted.
Gyors felhívtam a repteret. Hatalmas mákomra sikerült jegyet szerezni. Business Class.
Elégedett vigyorral az arcomon mentem le, hogy szóljak a többieknek, hogy akkor a megbeszélt módon én szépen elhúzom a belem.
Alig bírtam vezetni, úgy izgultam. Már szépen elterveztem, mindent, és ledumáltam egy régi spannal, hogy taxival kimegy a reptérre, aztán hazakocsikázik a Cadillec-emmel. Nekem csak el kellett mennem Sandráért.
Már majdnem rókázhatnékom volt, mire odaértem a hatalmas háztömbhöz, ahol Sandra lakott.
Húúh.
Már kint várt, egy csomó bőrönddel. Egy hosszú kabát volt rajta. Fekete. Pont olyan, mint amilyet az elit lányok szoktak viselni éjfélkor, amikor ez exük elhívja őket egy titkos helyre.
Csak elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy a nagy tank leparkol a járdaszegély mellé, majd intett, a portásnak, hogy pakolja be a bőröndöket.
- Szia- szállt be mellém.
- Hello. Kész vagy?
- Jahm. -bólintott és hatalmasat ásított.- elárulnád végre, hogy hová megyünk?
- Nem!- nevettem.- De majd kell kapnod egy pár oldást.
- Remélem, nem Afrikába viszel..Mondjuk, nagy buli lenne zsiráfokat nézni a szafarin..de azért Afrika..- motyogta. Szegény csaj totál szét volt esve. Azon csodálkoztam, hogy nem aludt el rögtön, amikor beszállt mellém.
A repülőn természetesen bevágta a szunyát. Jól tette. Baromi hosszú út elé néztünk. Rio De Janeiro nincs a szomszédban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Net név: Buxiika
