1.fejezet

- Hová megy?Azonnal jöjjön vissza! - kiabált a titkárnő Tom Kaulitz után,a férfi azonban nem zavartatta magát.
Végigment az NPB Televízió folyosóján,aztán megállt Lina Bonn ajtaja előtt.
- Mit képzel? - sietett utána a felháborodott titkárnő. - Miss Bonnhoz nem mehet be csak úgy,fontos tárgyalása van, most nem lehet zavarni...
- Már mért ne lehetne?
Kaulitz magabiztosan elmosolyodott,majd mielőtt a nő megakadályozhatta volna, határozott mozdulatta benyitott az irodába.
Lina Bonn az íróasztalnál ült,és éppen egy jókora sajtos szendvicsbe készült beleharapni.Csodálkozva kapta föl a fejét,ahogy váratlanul kinyílt az ajtó, és egy másodpercig tátott szájjal bámulta a hívatlan vendéget.
Az ismeretlen,aki becsörtetett az irodájába,magas volt,izmos és szemtelenül jóképű.Bő farmernadrágot viselt egy bő fekete pólóval és egy fehér-szürke pulcsival ,lábát pedig egy kényelmes deszkás cipőbe bújtatta.Rasztafürtjei hanyagul hullottak a vállára. Körübelül 20-22 éves lehetett.
Mimi Ditmar, a titkárnő tisztelettudóan megállt az ajtóban.
- Igazán sajnálom,Lina,de nem tudtam feltartóztatni ezt a... ezt az urat - pillantott dühösen a betolakodóra.-Hiába mondtam,hogy most ne zavarja...
- Úgy,szóval Miss Bonnak fontos tárgyalása van? - érdeklődött gúnyosan Kaulitz.
Széles mozdulattal körbemutatott az üres irodában,aztán Linára meredt.
A lány sietve egy papírzacskóba dugta a szendvicsét.
- Mint bizonyára észrevette,Miss Bonn nem tárgyal,hanem ebédel - sziszegte hangosan Mimi. - Illetve csak ebédelne,ha maga hagyná...Mondja, hallott már olyasmiről,hogy ebédszünet?
- Ismerős szó - vigyorgott a férfi. - Csak tudja,azt hittem,hogy a magukfajta nagyokosok megelégszenek a szellemi táplálékkal.
Linának kezdett elege lenni ebből a kellemetlen fickóból.
- Azonnal hagyja el az irodámat! - állt fel a helyéről ingerülten.
A férfinak azonban esze ágában sem volt engedelmeskedni.
- Nem valami szívesen fogadják a vendégeket - állapította meg vidáman,aztán az ablakhoz sétált, és hirtelen szembefordult a lánnyal.
- Igazán lehetne kicsit udvariasabb,Miss Bonn, hiszen még azt sem tudja,mi szél hozott erre. És ha szórakozott milliomos vagyok,aki pénzt akar fektetni a maguk kis tévétársaságába?
- Hát ezt erősen kétlem - fonta össze karjait  a melle előtt Lina. - A viselkedéséből ítélve maga inkább csavargó, mint milliomos. De bárki legyen is,megkérem,legyen olyan kedves és távozzék,ellenkező esetben sajnos kénytelen leszek erőszakkal eltávolítattni.
Kaulitznak a szeme se rebbent.
- Szép mondat volt - bólintott elismerően. - Fogadjunk,hogy nem tudná úgyanígy elismételni!
- Azonnal hívom a biztonsági őrt - kapott a telefonkagyló után hevesen Mimi.
- Arra a hetven körüli barátságos öregúrra gondol,aki olyan békésen szunyókál a lift mellett? - kérdezte csúfosan a férfi. - Ő legfeljebb akkor tud kitessékelni, ha én is menni akarok. Addig viszont egy tapodtat sem mozdulok innen, amíg nem beszéltem Miss Bonnal. Mégpedig négyszemközt - nézett nyomatékosan a titkárnőre.
- Menjen csak nyugodtan vissza a helyére,Mimi! - szólalt meg Lina. - Egyedül is elboldogulok.
- Bölcsen döntött,Miss Bonn - bókolt Kaulitz. - Igérem,nem fogom sokáig igénybe venni a drága idejét.
Mimi megvetöen lebiggyesztette az ajkát,azután sarkon fordult, és jó hangosan becsapta az ajtót maga mögött.

Lina nyugalmat erőltetve magára visszaült az asztal mögé,
- Nos, mit tehetek önért, Mr...?
- Kaulitz. Tom Kaulitz - mutatkozott be végre a férfi.
Hanyagul az íróasztalra dőlt,hogy minél alaposabban szemügyre vehesse a vele szemben ülő fiatal nőt.
Lina Bonn egyáltalán nem olyan volt, mint várta. Korábban szentül meg volt győződve róla,hogy komoly, hírközléssel foglalkozó tévécsatornák munkatársnői egytől egyig slampos, jelentéktelen külsejű kékharisnyák,ám ez az elmélet ezennel megdőlt.