3. fejezet

- Ha lenne olyan kedves, d�dolna valamit - javasolta nagy komolyan a f�rfi. - Zen�re sokkal jobban menne.

- Ebb�l el�g! Azonnal hagyja abba!

Kaulitz szeml�tom�st megk�nnyebb�lt.

- H�t m�gsem kell levetk�zn�m? Ez igaz�n �rvendetes... M�gis mit gondol, Miss Bonn, ki b�relhette fel szer�ny szem�lyemet eff�le aljass�gokra?

- �szint�n sz�lva Ann Careyre gyanakszom...

- Sohasem hallottam ezt a nevet - r�zta meg a fej�t Tom.

- Pedig � az egyetlen ismer�s�m, akit�l m�g ez is kitelik.

- T�nyleg? �s ha szabad k�rdeznem, mi�rt haragszik mag�ra ilyen vehemensen ez a Ann Carey?

- Semmi  k�ze hozz�! - vetette oda Lina. - Egy�bk�nt pedig dolgom van, ideje, hogy befejezz�k ezt a kellemesnek aligha mondhat� besz�lget�st.

- �gy is j�. Tal�n Mimi is megtudja nekem mondani, ki fia-borja ez a Miss Carey - indult el az ajt� fel� a f�rfi.

- Jaj, csak azt ne...! Ann egy bar�tom n�v�re.Egy bar�tom�, akivel mostan�ban sokat vagyok egy�tt...

- �s a h�lgynek nem tetszik, hogy maga az �csik�j�vel tal�lkozgat - tapintott a l�nyegre Tom. - H�t ennyire nem szenvedheti mag�t?

Lina nem felelt, hiszen tudta, hogy v�lasza csak tov�bbi k�rd�sekre b�tor�totta volna a f�rfit.

- Mint m�r eml�tettem, dolgom van, kedves Tom. - M�rhetetlen megvet�ssel ejtette ki a f�rfi keresztnev�t, ezzel is �rz�keltetve, mennyire visszatasz�t�nak tal�lja Kaulitz bizalmaskod�s�t. - Legyen sz�ves t�vozz�k! �gy v�lem, �ppen el�g id�t pazaroltam mag�ra.

- Nah�t! Nem gondoltam volna, hogy m�g ma ennyire k�zel ker�l�nk egym�shoz, �s a keresztnevemen sz�l�t! - Tom a legnagyobb lelki nyugalommal le�lt a l�ny �resen maradt sz�k�re. - Azt hiszem, j� n�h�ny percbe beletelik, m�g kiheverem ezt a megr�zk�dtat�st.

Lina ism�t elv�r�s�d�tt. Csal�dott volt, ami�rt nem siker�lt elb�nnia ezzel a szemtelen fick�val, emellett megal�z�nak �rezte,hogy a f�rfi l�pten - nyomon cs�fot �z bel�le.

- A mindens�git kicsoda maga? - fakadt ki hirtelen, s keze �nk�ntelen�l �k�lbe szorult.

- Ha j�l eml�kszem m�r bemutatkoztam! - vont v�llat a f�rfi.

- A neve nekem nem mond semmit. Arra vagyok k�v�ncsi, mivel foglalkozik.

- Legink�bb tal�n a nyomoz� megnevez�s illene r�m.

- Nem gondoltam volna, hogy maga rend�r! - n�zett nagyott Lina.

- K�pzelje, maga kis vadmacska, nem is vagyok az - nevetett Tom.

- Megtiltom, hogy �gy sz�l�tson!

- De mikor pont �gy villog a szeme, mint egy igazi vadmacsk�nak...

- H�t arr�l vitatkozhatn�nk, hogy kinek villog jobban a szeme! - v�gott vissza indulatosan a l�ny. - Azt hiszi, nem vettem �szre, hogy az im�nt val�s�ggal levetk�ztetett a tekintet�vel?

A l�nyt m�g soha senki nem hozta m�g ki ennyire a sodr�b�l.

- J�l  l�tta val�ban levetk�ztettem a tekintetemmel - mosolyodott el a f�rfi.

A l�ny megragadta az els� keze �gy�be ker�l� k�nyvet, hogy Tom fej�hez v�gja.

- H�t nem igazam volt? Maga egy forr�v�r� vadmacska. - A f�rfi barna szem�ben megannyi vid�m szikra csillogott. - Na mire v�r, kisl�ny? Dobja m�r el azt a k�nyvet! Akkor legal�bb lenne okom, hogy bossz�t �lljak. Valahogy �gy...

Vill�mgyorsan fel�llt a sz�kr�l, Lin�hoz l�pett, �s szenved�lyesen mag�hoz h�zta.