4. fejezet

| Bocs, hogy még mindig itt tartok, de mindent le akarok írni részletesen! |


A lány bénultan tűrte, hadd tegyen vele, amit akar. Kezéből kihullott a könyv, ám Tom ugyonaolyan hirtelen, ahogy átölelte, nyomban el is engedte.
- Mivel azonban nem vágta a fejemhez a könyvet, nincs mit megbosszulnom - állapította meg némi sajnálkozással a hangjában.
  Ahogy ott álltam egylépésnyire egymástól, a férfi végigsimította a pillantásával Lina karcsú alakját, majd tekintete megállapodott a telt, csókra csábító ajkakon.Megrészegült a lány illatától, s kimondhatatlanul vágyott rá, hogy ismét karjaiba zárja ezt a bűbájos teremtést, de agyának valamelyik rejtett zugában megszólalt a vészcsengő.
Mi az, csak nem fogom elveszíteni a fejemet? - próbálta észhez téríteni magát a férfi. Éppen én, hűvös, távolságtartó agglegény, aki számára a függetlenség mindennél fontosabb? Ez a lány veszélyesebb, mint gondoltam... Ha nem vigyázok, még belebolondulok, márpedig eszem ágában sincs lekötni magam.
Lina szíve gyorsabban vert a kis közjáték után. A férfi vágyakozó pillantása könnyű pírt csalt az arcára, és még mindig bizsergett a bőre, ha arra az izmos testre gondolt, amely egy röpke pillanatra az övéhez simult. Ugyanakkor dühös is volt, és végtelenül haragudott magára,amiért így felizgatta Tom közelsége.
- Mr. Kaulitz... - szólalt meg eltökélten.
A férfi azonban félbeszakította.
- Nos, ha valóban Ann Carey bérelt volna fel, hogy magát zaklassam, azt hiszem, máris benyújthatnám a számlát - jegyezte meg tettetett közönnyel, és kissé kényszeredetten elmosolyodott.
Linát megzavarta ez a színlelt fölényesség.
- Elegem van magából! - kiáltotta. - Azonnal hagyja el az irodámat, különben...
- Különben mi lesz? Újabb könyveket vág hozzám, netán felhívja azt a már ránézésre is félelmetes biztonsági őrt? Kiváncsi vagyok, mi a legújabb haditerve, kis vadmacska...
- Mondtam már, hogy ne szólítson így! És tessék, ez a legújabb haditervem...
Ezzel a lány sarkon fordult, és kirobogott a szobából.Remegő lábakkal állt a folyosó közepén. Még saját magának is alig merte bevallani, miért menekült ki az irodájából...
Ez nem lehet igaz! - simított végig gyöngyöző homlokán a lány.
Csak tudnám mit csináljak... Kaulitznak sajnos esze ágában sincs kijönni az irodámból, úgyhogy ha ki akarom köszörülni a csorbát kénytelen leszek visszamenni és beszélni vele.
 Így hát Lina határotott mozdulattal lenyomta az ajtókilincset.