6. fejezet


- A nyomozásnak? Hiszen azt mondta nem rendőr. Mivel foglalkozik tulajdonképpen? Talán riporter?
- Majdnem. Én vagyok az, aki összeszedegeti a háttér-információkat, fényt derít az ügy homályos részleteire, a cikk megírása azonban nem az én feladatom.Segítem az újságírók munkáját, de sohasem kerülök rivaldafénybe. Szabad, kötetlen munka, éppen nekem való - jelentette ki elégedetten Tom.
- Micsoda foglalkozás ez? - fintorgott Lina. - Elképzelem, amint a férjek megbízásából hűtlen asszonyokat követ ócska szállodákba, hogy ott tetten érje öket...Pfúj, de undorító!
Kaulitz felnevetett.
- Összetéveszt a magánnyomozóval, kedvesem! Az én jelentéseim nem féltékeny férjek, hanem újságok és televíziós műsorok számára készülnek, hogy aztán az ottani irodakukacok cikket, illetve riportot csináljanak belőlük.
- És kinek dolgozik, ha szabad érdeklődnöm? - kiváncsiskodott Lina.
- Főként a Pletyka című lapnak és a Reflektorfényben című tévéműsornak. Biztosan maga is ismeri őket...
- Hallottam már róluk. A Pletyka valami mocskos kis szennylap ugye? Gondolom, a televíziós műsor hasonló színvonalú lehet. Lina lekezelő pillantást vetett a férfira.
- Várjon el kell intéznem egy telefont!
- Jónapot, Tom Kaulitz vagyok.
- ......
- Igen, vele!
- ......
- Köszönöm!
- ......
- Jónapot, Tom Kaulitz vagyok.
- ......
- Igen, a Noland ügyről lenne szó!
- ......
- Most, az NPB-nél vagyok bennt.
- ......
- Persze, jöjjön Lina Bonn irodájába!
- ......
- Rendben, várjuk magát!
- ......
- Viszhall.

- Mégis kit rendelt maga ide? - kérdezte felháborodottan a lány.
- Mondja, maga mindig ilyen goromba?
- Jólvan, inkább hagyjuk...
- Rendben, térjünk rá a Noland ügyre!
Ekkor kopogtak.
- Tessék!
- Jónapot. - nyitott be a férfi.
- Jöjjön csak be! - mondta a lány mosolyogva.
- Lina Bonn - nyújtotta a kezét, mikor a férfi az asztalhoz ért.
- Adam Kaufmann, újságíró vagyok! Én fogok maguknak leleplezni Wilson Nolandot. - fogott kezet a lánnyal.
- Kérem, foglaljon helyet. - mondta a lány miközben kérdően nézett Tomra.Mire ő csak intett egyet.
- Köszönöm.
- Nekem van egy ötletem az üggyel kapcsolatban!
- Igen és mi az? - Tom.
- Mi lenne, ha jelentkeznék Nolandnál mint kismama, és közölném vele, hogy örökbe akarom adni a születendő gyermekemet? Ha sikerül magnóra rögzítenem, amit mond, máris kezünkben van a jómadár!
- Ó, ha ez ilyen egyszerű volna! - legyintett lekicsinylőn az újságíró. - Ne higgye,hogy ilyen könnyen átverheti az öreg Nolandiot. Amilyen gyakorlata van, csak ránéz magára, és rögtön rájön, hogy nem terhes.
- Ha arra céloz, hogy az ügy érdekében ejtessem teherbe magam, akkor máris befejezettnek tekintem a beszélgetést! - jött indulatba Lina.
Tom jelentőségtelljesen a lányra pillantott.
- Én inkább amondó lennék - kezdte lassan - ,hogy játsszuk el az ügyvéd úrnak a gyermekre vágyakozó, terméketlen házaspárt. Csak így tudjuk bebizonyítani, hogy pénzt kér az örökbefogadások lebonyolításáért...