8. fejezet

|Kérlek, nézzétek el a helyesírási hibákat. Nem tudok írni.. xD|

Az előző részből....

Tom csillogó szemmel nézett a lány után.
- Még ma este - mormolta alig hallgatóan.
__________________________________

*

Harmon Blake Hopwood, a dúsgazdag lótenyésztő, soha nem látott pompa közepetteünnepelte meg 65. születésnapját. Lina ámuldozva nézett körül a Twin Oaks Country Club dísztermében. A hatalmas bálterem kellős közepén egy ligetecske díszlett, igazi, élő fákból és bokrokból kirakva, a rendezők valószínűleg ezzel is a nagy természetbarát Hopwood kedvében akartak járni. A liget egyébként madaraktól volt hangos, igaz, a kis dalnokok nem röpköshettek szabadon, hanem kalitkába zárva nyugtalanul verdestek. A madarak csiripelését azonban elnyomta a húsztagú zenekar és a töménytelen vendég szakadatlan zsivaja. A meghívottak igen jól érezték magukat, ettek, ittak, és vidáman beszélgettek, csupán Lina és Matt Carey ültek szótlanul az asztaluknál. A lány tanácstalanul hallgatott, hiszen nem tudta, mivel vigasztalhatná Mattet azok után, hogy a férfi felfedezte a vendégek között volt menyasszonyát. A hölgy természetesen új vőlegénye mellett érkezett.
- Ez nem lehet igaz, már csak ez hiányzott! - sóhajtott fel kétségbeesetten. - Ott jön a nővérem!
Ann Carey valóban egyenesen Lináék asztala felé tartott. Miss Carey megsemmisítő pillantást vetett Linára, majd a lánynak szándékosan hátat fordítva leült az asztalhoz, és szóba elegyedett az öccsével. Eltelt 5 perc, aztán 10, és Lina még mindig egyedül, a társaságból kirekesztve unatkozott.Tekintete a nyüzsögő tömeget fürkészte. egyszer csak.. Te jó isten, ez igaz lehet, vagy csupán a szemem káprázik? - lepődött meg a lány. De nem, az ott valóban Tom Kaulitz és Adam Kaufmann! Hogy ki vannak csípve!
- Jó estét, kis vadmacska! - Kaulitz majd felfalta a lányt barna szemeivel, s Lina egyszerre mesztelennek érezte magát földig érő,estélyi ruhányában [kép a ruháról természetesen azt kell nézni, ami a próba babán van..xD]
 - Hát maguk mit keresnek itt? - förmedt rájuk Lina. - Csak nem miattam jöttek ide?
- Talált, süllyed! - Adam.
- Megmondtam,hogy még ma este beszélnünk kell - közölte egykedvűen Tom. - És mivel, nem volt más választásom, mint ide jönni...
- Honnan tudták meg, hogy itt vagyok?
A két férfi önelégülten egymásra mosolygott.
- Elfelejti, hogy ez a szakmám, kis vadmacska - kacsintott a lányra Kaulitz. - Sokkal nehezebb dolgokat is kinyomoztam már, a maga tartózkodási helyének kiderítése valóságos gyerekjáték volt.
- Ohó, ki az a szőke cicababa ott az asztalnál? - érdeklődött adam, és Matt nővérére mutatott.
Lina önkéntelenül is felnevetett.
- Ann Carey - súgta oda az újságírónak. - És bármibe lefogadom, hogy senki nem hívta még magán kívül cicababának...
- Valóban száraznak és sótlannak tűnik, de szerintem csupán azért ilyen, mert még nem volt dolga igazi férfival.. - dörzsölte a markát és elindult, hogy becserkéssze "áldozatát".
- Na jöjjön szépen kis vadmacska!
- Mégis hova?
- Épp elég időt vesztegettünk már el, ideje, hogy a tárgyra térjünk - nézett szigorúan a lány szemébe. - Rengeteg megbeszélni valónk van, tekintve, hogy holnap meg kell jelennünk Noland irodájában.
- Micsoda? Már holnap? - visszhangozta a lány.
- Minél előbb, annál jobb - hangzott a kurta válasz. - Ma délután beszéltem az ügyvéd úrral telefonon. Azt mondta, holnap egykor vár minket, és hogy készüljünk fel, mert délután indulunk Shadyside Fallsba.
- Holnap? - hitetlenkedett Lina. - De hiszen Kaufmann szerint az örökbefogadó pároknak, heteket, hónapokat kell várniuk, mire eljuthatnak Sadyside Fallsba!
- Noland azt mondta, nagy szerencsénk van, hogy éppen most jelentkeztünk. Ki tudja, talán már meg is találta  a számunkra megfelelő gyereket.
A lány nyelt egy nagyot.
- De hát még el sem kéredzkedtem a főnökömtől!
- Gondolja, hogy nehézségeket fog támasztani?
- Á, nem, nem hinném...
- Mi az, csak nem fél, kis vadmacska? Csak nem attól tart, hogy képtelen lesz ellenállni a férfias vonzerőmnek, és...
- Hallgasson! - rivallt rá a lány.
- Jöjjön, menjünk ki a teraszra! - lépett közelebb Linához. - Ott sokkal kellemesebb.
- Azt meghiszem... - a lány hátrálni kezdett a férfi elől.
- No mi lesz, kis vadmacska? hát nem akar velem jönni a teraszra? Pedig csupán néhány lépés... - És a férfi megállíthatatlanul egyre közeledett.