9. fejezet


Tom szemében ismét megcsillant az a furcsa fény.
- Felőlem itt is beszélgethetünk - mondta nyugodtan.
A lány segélykérően nézett körbe, és ijedten vette észre, hogy egyenesen a terem közepén díszelgő ligetecskébe hátrált. Egyedül voltak, a fák és bokrok jótékonyan eltakarták őket a kiváncsi pillantások elől. A férfi gyöngéden megcirogatta Lina haját, majd felemelte a lány szégyenlősen lehajtott fejét.
- Érzi, hogy vibrál körülöttünk a levegő, ha kettesben vagyunk? Nem akarja feloldani ezt az elviselhetetlen feszültséget?
- Feloldani? Hogyan?
A lány érezte, hogy el kellene menekülnie Kaulitz veszélyes közelségéből, ám mintha ólomból lettek volna a lábai. Talán az az egy pohár pezsgő teszi, amelyet érkezéskor ittam? - töprengett el, de Tom nem hagyta sokáig gondolkozni.
Amikor szája puhán a lány ajkára tapadt, Lina furcsamód rögtön kijózanodott. Félrefordította a fejét, és megpróbálta ellökni magától a férfit.
- Azonnal eresszen el! Azt hiszi, nem tudom, mire készül?
- Nos, ha tudja, annál jobb. Legalább nem kell elmagyaráznom...
Kaulitz újra magához szorította, s a lány belátta, hogy úgyis hiábavaló lenne az ellenállás. Megadóan a férfi izmos, felhevült testéhez simult, s a gyönyörűségtől egy másordpercre elakadt a lélegzete.Kimondhatatlanul vágyott rá, hogy teljesen átadja, kiszolgáltassa magát ezeknek az erős karoknak...
Aztán hirtelen félelem fogta el, és ismét oldalra fordította az arcát.
- Kérem, Tom, eresszen!
A férfi, hogy Lina megtagadta tőle az ajkát, gondolkodás nélkül a nyakát kezdte csókolgatni.
- De mit csináljak, ha egyszer semmi kedvem elengedni magát, kis vadmacskám?
- Ne higgye, hogy bármit is elérhet ezzel! Ki nem állhatom az erőszakos...
Kaulitz azonban nem hagyta, hogy befejezze a mondatot, forró csókkal zárta le a feleselő ajkakat. Lina dacosan összeszorította a száját.
- Ez igazán nem szép magától - suttogta Tom.
Nyelvével izgatóan körbecirógatta a lány ajkának vonalát, majd a ruha kivágásában lágyan megsimogatta a lány meztelen hátát.
Lina megremegett. Alig állt a lábán, kénytelen volt a férfiba kapaszkodni, hogy össze ne essen.
Tom persze érezte, hogy hamarosan megtöri a lány ellenállását.
- Nyissa meg az ajkát..Csókoljon meg, Lina! - súgta rekedtes hangon.
Semmi kétség, őrülten kíván engem, állapította meg szinte egy kívülálló higgadtságával. De a szeméből nemcsak vágy sugárzik, hanem valami más is...
- Eresszen el, Tom! - mondta hűvösen a lány. - Lássa be, hogy veszített.
- Én sohasem veszítek, kis vadmacskám - hajolt közelebb a férfi, olyan közel, hogy ajkuk szinte összeért -, mégpedig azért nem, mert sohasem adom fel.
- Ezt az önteltséget! Hát komolyan azt hiszi, hogy hagyom magam csókolgatni egy vendégség kellős közepén, ahová mellesleg egy másik férfi társaságában érkeztem? 
- Ha nem tévedek, Matt Careyre céloz - kötekedett Kaulitz. - Pedig voltak pillanatok, mikor esküdni mertem volna rá, hogy teljesen megfeledkezett erről a tiszteletre méltó úriemberről...
- Igen, beismerem, egy percre elveszítettem a fejem...
- Csak egy percre?
-  ... de annak már vége. Lenne szíves végre elengedni?
-  Nem - válaszolta mosolyogva a férfi, és mégjobban magához húzta Linát.