11. fejezet

| nézzétek el a helyesírási hibákat!!! |

- ó, hát persze! Kaulitz! Hogy s mint öreg cimbora?
- nem túl jól - vetette oda fagyosan Lina. - Mr. Kaulitz ugyanis nemrég szabadult a börtönből. - Védelmezőn Mattbe karolt, majd halkan csak ennyit mondott - Legfőbb ideje, hogy hazamenjünk. Ki kell pihennem magam, holnap nehéz napom lesz.
- csak pár percig légy türelemmel - kérte Carey. - Ha megengeded, elbeszélgetnék egy kicsit a régi kedves barátommal... Szóval börtönbe kerültél, Tom? Elmeséled,hogyan történt?


*


- Kedves fickó ez a Matt - ismerte el kelletlenül Tom, míg Linával a kijárat felé tartottak. A lány nem válaszolt. Vajon mi üthetett belém? - mérgelődött.Miért hagytam,hogy Kaulitz végig az orránál fogva vezesse szegény barátomat? Nem elég azonban, hogy nem lepleztem le a hazugságait a középiskoláról meg az állítlagos börtönéveiről,még azt is haygtam,hogy rábeszélje Mattet, vigye haza. Sőt most, hogy Carey elment a kocsijáért, ostoba módon kettesben maradtam vele...
- Most már egyébként azt is értem, miért nem feküdt le Mattel - vigyorodott el Tom. - Még sohasem hallottam senkitől, aki úgy jellemezte volna a barátnőjét, hogy az " mentes mindenféle előitélettől ".
Lina vállat vont.
- De nem, mégsem.. Ez még mindig nem magyarázza meg, miért nem próbált ágyba bújni magával. - Tom egyszerűen képtelen volt napirendre  térni a dolog felett. - Hiszen egészséges, fiatal férfi, maga pedig észbontóan csinos, kívánatos teremtés.
- Fogja már be végre a száját! - sziszegte Lina.
- Ohó, szóval a kis vadmacska karmolni is tud?
Linát kezdte kihozni a sodrából Tom rendíthetetlen nyugalma.
- Elegem vam magából, egyszer és mindenkorra! - fakadt ki ingerülten. - Látni sem akarom többé!
Hátat fordított és kiviharzott az előtérbe, ám Kaulitz követte.
- Na, ide figyeljen, kislány! Tudom, hogy nem rajong értem, és higgye el, én sem repdesek éppen az örömtől,hogy együtt kell dolgoznunk, de ha már így alakult a dolog,legalább próbáljunk meg jó képet vágni hozzá. Erre a rövid időre igazán eláshatnánk a csatabárdot, nem gondolja?
Linának már a nyelve hegyén volt a csípős válasz, de amint meglátta a férfi arckifejezését, jobbnak látta, ha csöndbe marad.
- Látja ott azt a férfit? - suttogta elfolytott torokhangon Kaulitz.
Lina egy jól öltözött, őszes urat vett észre az előcsarnokban. A hatvanas évei derekán járhatott.
- A neve Richard Tremaine - folytatta még mindig azonos furcsa hangon Tom. - Ő a Tremaine Művek tulajdonosa.
- Tudom - bólintott Lina. - gyárak, üzemek, és egy egész szupermarket-hálózat van a tulajdonában. Nem hiszem, hogy akad valaki Hamburgban, aki Mr. Tremaine-t ne ismerné.. A cége mellesleg nagylelkű adományokkal támogatja az NPB tévécsatornát. Megyek is, illő, hogy személyesen mondjak köszönetet a segítségéért.


*


- Nagyon kellemesen elbeszélgettem Mr.Tremaine-nel - újságolta Lina. - Micsoda jóképű fiai vannak! Különösen a középső, Tyler...
- Tyler a maga számára éppoly elérhetetlen, mint a walesi herceg - fordult a lányhoz ingerülten Tom.
- Nem vagyok én ebben olyan biztos! - mosolyodott el Lina.
- Kikezdett magával? - Kaulitz hangja korbácsként csattant.
- ó, ott jön Matt! - kiáltott fel Lina, és ennek ürügyén megválaszolatlanul hagyta Tom kérdését.
Követte lefelé a márványlépcsőn, elkapta a karját, és erőszakkal maga felé fordította.
- Verje ki a fejéből Tylert! - sziszegte fenyegetően.
- Mit képzel? Azonnal engedjen el!
- Komolyan gondoltam Lina! Ha jót akar nem áll többé szóba a Tremaine -ekkel!
Lina csodálkozva nézett rá, meglepte ez a hirtelen hangulatváltozás.
- Azt hiszem, kissé túlbecsüli a férfiakra gyakorolt vonzerőmet - mondta csillapítón, mert látta, hogy Kaulitz-t majd szétveti a felgyülemlett feszültség. - De nézze csak, Matt már rég a kocsiban ül. Ne várassuk tovább szegényt!
Egy pillanattak később beszállt az autóba, és Tom követte a példáját.
Hazafelé az úton egyetlen szót sem lehetett kihúzni Kaulitzból, pedig Matt, az állítólagos gyerekkori cimbora mindent megtett, hogy szóra  bírja.