Az előző részből...

Egy pillanattal később beszállt az autóba, és Tom követte a példáját.
Hazafelé az úton egyetlen szót sem lehetett kihúzni Kaulitzból, pedig Matt, az állítólagos gyerekkori cimbora mindent megtett, hogy szóra  bírja. 


12. fejezet

*

- Ilyesztő volt a találkozás Nolanddal - borzongott meg az autóban ülve Lina. A szürke színű Pontiac [Kép róla] halkan suhant tova az autópályán. - Kisérteties volt az erőltetett vidámsága és az a mézesmázos mosolya.
- Ennek ellenére nagyon ügyesen viselkedtél, kis vadmacska! Remekül alakítottad a gyermekre vágyó fiatalasszonyt.
Tom lopva Linára sandított. A lány még mindig viselte a vékony jegygyűrűjét, amelyet Noland félrevezetése céljából húzott az ujjára.Lina a szeme sarkából végigmérte Kaulitzt, s úgy találta, hogy rendkívül férfias. A lány egy pillanatig belefeledkezhetett Tom izmos testének mustrálásába.
Míg meg nem érkezte Shadyside Fallsba, egyikük sem szólt egy árva szót sem.
A külvárost néhány deszkabódé, kihalt raktárak, benzinkutak és egy lerobbant motel jelentette, de a nyomasztó hangulat valamelyest enyhült, ahogy a főutcára kanyarodtak. Shadyside Falls középpontjában, egy barátságos téren nagy volt a nyüzsgés. Nyitva álltak a környező üzletek, a kórház meg a szépségszalon, és az emberek vidáman, mosolyogva siettek a dolgukra.
- Sokkal rosszabbra számítottam - törte meg Lina a hosszúra nyúlt csendet. - úgy látom, Shadyside Falls teljesen szokványos kisváros.
- Miért, mit vártál? - csúfolódott Kaulitz. - Talán valami kisérteties, kihalt települést?
- Hát abból ítélve, hogy ez a gyerekkereskedelem középpontja, igen - vallotta be a lány. - Ó, ha jól látom, ez a Ferell's Áruház. Noland útmutatása szerint itt le kell térnünk balra, és egyenesen a Maple utcába jutunk. Mrs. Masone a 26-os számú ház.
- Mrs. Mason, Maple utca - ismételte szórakozottan Tom. - Teljesen szokványosan hangzik.
Lina képtelen volt visszafogni magát.
- Miért, mit vártál? - érdeklődött gúnyosan. - Talán  a gonosz boszorkányt a mézeskalács házzal?
A férfi elvigyorodott.
- Egy-egy, kis vadmacska. De javaslom, kivételesen kössünk fegyverszünetet. Nem lenne szerencsés, ha Mrs. Mason szeme láttára is hajba kapnánk.
- Felőlem eláshatjuk a csatabárdot.
Tom hallgatásba burkolódzva parkolt le a Maple utca 26-os számú háza előtt. A kétszintes faház virágos verandájával elég bizalomgerjesztőnek tűnt, senki sem gondolta volna, hogy milyen sötét üzelmek folynak a barátságos színfalak mögött.
A férfi megfogta Lina kezét.
- Ideje, hogy elfelejtsük a személyes ellentéteinket - mondta eltökélten. - Kössünk véd- és dacszövetséget Noland ellen! Egyet értesz?
A lány válasz helyett megszorította Tom jobbját.


*


- Remélem, jól fogják magukat érezni nálam - mondta Mrs. Mason, miközben felvezette a fiatalokat az emeletre. - Ez a legszebb szobám - jelentette ki méltóságteljesen, majd kinyitotta az egyik  ajtót. - Nemrég újítattam fel. Kérem, érezzék otthon magukat! - mosolyodott el szívélyesen Mrs. Mason. - Ha szükségük van valamire, csak szóljanak, és én készséggel állok rendelkezésükre. Akár a kicsire is szívesen vigyázok, ha néhány órácskára kettesben akarnak maradni. Öt gyereket neveltem fel, higgyék el, van gyakorlatom... Jaj, erről jut eszembe, Mr. Noland azt igérte, hogy egy-két órán belül itt lesz a kisbabával.
- A kisbabával? - hökkent meg Lina.
- Miféle kisbabával? - értetlenkedett Tom is.
- Természetesen az önök kisbabájával -  lelkendezett széles mosollyal Mrs. Mason, és kinyitotta a fürdőszoba melletti ajtót. - Ez itt a gyerekszoba.
A fiatalok sóbálvánnyá dermedve bámulták a rácsos kiságyat és a pelenkázóasztalt.
- Na de hogyhogy ilyen hamar? - tért magához első rémületéből Lina.
- Azt hiszem, legjobb lesz, ha addig gyorsan megveszik a tápszereket és a pelenkákat -  hagyta a kérdést figyelmen kívül Mrs. Mason. - Néhány rugdalózóra is szükség lenne...
- Van itt valahol egy telefon? - tudakolta kétségbeesetten Lina. - Azt hiszem, ezt még meg kellene beszélnünk Mr. Nolanddal...
- Mr. Nolandot nem tudja elérni, már útban van ide  - világosította fel az idős hölgy. - Személyesen hozza a kisbabát.
- Tudják már, hogy fogják hívni a kislányt? - csacsogott tovább a helyzethez képest elképesztő gondtalansággal Mrs. Mason.
- A kislányt? - A "házastársak" egymásra néztek.
- Jaj, milyen buta vagyok, el is felejtettem mondani, hogy leányka! Mégpedig mindössze 3 hónapos, és ami a fő, makkegészséges. Ó, milyen boldog család lesznek így együtt! - pislogott rájuk elérzékenyülten az asszony.


*


- Még hogy boldog kis család leszünk! - dohogott Tom útban a bevásárlóközpont felé - Te, én meg az a gyerek...
- Istenem, csak tudnám, mit csináljunk! - siránkozott Lina.
Besétáltak az áruházba, és a gyerekosztályon egy hozzáértő eladó segítségével alaposan bevásároltak. Tápszerek,cumisüvegek,kisingek,nadrágpelenkák és rugdalózók tornyosultak már a kosarukban, amikor Lina a halom tetejére tett egy kis rószaszín kötényruhát a hozzáillő horgolt cipőcskével.