18. fejezet


- Ja igen, el is feledkeztem Mattről - bólogatott gúnyosan Kaulitz. - Vajon Mr. Carey mit szól majd a váratlan gyermekáldáshoz?
- Semmit, tekintve, hogy nincs köze hozzá - vallotta be az igazságot a lány. - Matt csupán jó barátom, nem szeretem, és sohasem volt köztünk komolyabb kapcsolat.
Szóval szabad, myelt egy naygot Tom. Szabad... MIért ne lehetne hát az enyém? Egy másodpercre komolyan eljátszott a gondolattal, hogy megszerzi magának a lányt, de aztán felülkerekedett a minden kötöttségtől viszolygó énje. Megijedt ettől a viszonytól. Rettegett attól, hogy túl komolyra fordul a dolog, félt tőle, hogy a végén örökre meg akarja majd tartani Linát.
Tom fejében még sohasem volt ekkora zűrzavar, érzelmek valóságos vihara dúlt a lelkében. Hirtelen felpattant az ágyról, és kirohant a szobából. Az autóvezetés mindig megnyugtatta, ezért úgy döntött, most is a jól bevált módszerhez folyamodik.


*


Felbőgött a motor. Tom bekapcsolta a rádiót, felhangosította a zenét, és beletaposott a gázba. De akármilyen gyorsan hajtott is, sehogy sem ment ki a fejéből az a beszélgetés Wilson Nolanddal. Furcsamód örült neki, hogy származása hivatalosan is megerősítést nyert, ám ugyanakkor  szégyen és düh marcangolta a lelkét.
Te szegény bolond! - ostorozta magát. Mi okod az örömre? Talán abban reménykedsz, hogy apád annyi év után befogad? Ostobaság! Inkább gyűlölnöd kellene azok után, amit elkövetett ellened!
Tom azonban nem tudott gyűlölettel gondolni Richard Tremaine-re, és ez még inkább megzavarta.
Lina pedig... Nos, Kaulitz egyszerűen nem tudta mire vélni a lány furcsa viselkedését.
Linának bezzeg nincs rá szüksége, hogy céltalanul autókázzon a város utcáin, gondolta csodálattal Tom. Ő pontosan tudja, mit akar.
Istenem, mennyivel különb, mint én! - sóhajtott fel a férfi. Meg sem érdemlem őt, azzal teszem neki a legnagyobb szolgálatot, ha messziről elkerülöm. Bárcsak ki tudnék téri az útjából, bárcsak ne kívánnám ennyire!
És Tom lelki szemei előtt újra felsejlett a lány csodálatos teste. Ismét érezte selymes bőrét, kábító illatát, látni vélte csábos ajkát, izgalomtól megmerevedett mellbimbóit... Megrázta a fejét, hogy elhessegesse ezt a fájó látomást.
Ha nem szedem össze magam, riadt meg, a végén még visszamegyek hozzá és Ana-hoz... Ana! Az ördögbe, más sem hiányzott! Már én is kezdem a nevén szólítani azt a kis kölyköt. Ha nem vigyázok, a végén még itt maradok Linával, és két hét múlva már mint boldog férfj és családapa hagyom el Shadyside Fallst. Már hallom is, ahogy egyszer és mindenkorra becsukódik mögöttem a kalitka ajtaja. Ágyő, szabad élet, isten veled!
Tanácstalanul, összezavarodva állt meg a sarki piros lámpánál. A rövid pihenő és a hangszórókból dübörgő zene kicsit megnyugtatta, így némiképp lecsillapodva indult el újra, mikor  a lámpa zöldre váltott.
Ekkor a keresztutcából őrült sebességgel és teljesen szabálytalanul elébe vágott egy jókora furgon.
Tom egyetlen szempillantás alatt felmérte a helyzetet, Fékezni már nem volt idő. Ha a járda felé kapja a kormányt, akkor megússza az ütközést, de elgázol egy csomó járókelőt.
A férfi habozás nélkül a karambolt választotta...