20. fejezet


- Fogalmam sincs... Mi�rt, tudnom k�ne?
- De arra biztosan eml�kszik Mr. Kaulitz, hogy kicsida ez a h�lgy? - mutatott Lin�ra az orvos.
Tom v�gigm�rte a csinos, fiatal n�t.
- Sajn�lom,de nem - felelte halkan.
A l�ny erre olyan f�jdalmasan rezzent �ssze, �s annyira b�natosan n�zett r�, hogy Kaulitz legszivesebben azonnal �t�lelte volna vigaszk�nt. �szt�n�sen �rezte, hogy a b�jos ismeretlen olyan n�, akibe vill�mgyorsan bele tudna szeretni...
- De Tom, hiszen � a feles�ge, Lina! - ki�ltotta k�ts�gbeesetten az �gyv�d. - M�r 5 �ve, hogy h�zasok, �s �pp ma lett teljes a csal�d egy kisbab�val. K�rem, Tom, eml�kezz�k!
Ki vagyok �n egy�ltal�n? Nem eml�kszem se a nevemre, se a feles�gemre, a gyerekr�l nem is besz�lve...
Valami azonban sz�get �t�tt e fej�be.
- J�l �rtettem, t�nyleg sz�lt�l ma? - pillantott csod�lkozva a n�re, aki egy�ltal�n nem t�nt olyan elgy�t�rtnek, mint ahogy azt sz�l�s ut�n v�rn� az ember.
- Jaj, dehogy!
- A kisl�ny nem a saj�tjuk, csak �r�kbefogadt�k - magyar�zta Noland.
- Igaz�n sajn�lom, de semmi ilyesmire nem eml�kszem - d�nny�gte Kaulitz.
 Lina sz�ve majd megszakadt, mikor pillant�sa a f�rfi feld�lt, �sszezavarodott tekintet�vel tal�lkozott. Nem csoda, hogy nem eml�kszel, szeg�nyk�m, gondolta mag�ban.
Ekkor k�t �pol� l�pett be a k�rterembe.
- Mr. Kaulitz, indulunk az EEG- vizsg�latra!
Tomot tov�bbra is elviselhetetlen fejf�j�s k�nozta. Ahogy �tett�k a tol��gyra, csaknem felki�ltott f�jdalm�ban. R�ad�sul v�gtelen�l mag�nyosnak �rezte mag�t. Az eml�kezetkies�s mintha egy m�ly, s�t�t verembe tasz�totta volna, vagy ink�bb egy feneketlen szakad�kba, ahol rajta k�v�l senki sincsen. A f�rfi pillant�sa ekkor a mellette �ll� k�nnyes szem�, fiatal n�re t�vedt. Egy r�pke percig n�m�n n�ztek egym�s szem�be, majd Lina, nem t�r�dve a k�r�l�tt�k �ll�kkal, hirtelen megfogta �s az ajk�hoz h�zta Tom kez�t.
- Ne f�lj, minden rendben lesz! - mosolygott a f�rfira a k�nnyein �t is biztat�an. Azt�n �nk�ntelen�l m�g valami kics�szott a sz�j�n: - Szeretlek!
Tom sebzett lelk�re gy�gy�rk�nt hatottak ezek a szavak. M�gsem vagyok h�t egyed�l, telt meg rem�nnyel a sz�ve. Hiszen itt van a feles�gem, ez a b�jos teremt�s, aki szeret, �s aki agg�dik �rtem.
- Itt leszel m�g, mikor visszahoznak? - k�rdezte Lin�t�l.
- Term�szetesen - s�gta melegen a l�ny. Lehajolt, �s egy gy�ng�d cs�kot nyomott Tom sz�j�ra.
A f�rfi megsimogatta Lina selymes fekete f�rtjeit.
- Ne agg�dj, nem lesz baj! - suttogta. - Olyan boldog vagyok...
A l�ny megv�rta, m�g az �pol�k kitolj�k Kaulitzt a k�rteremb�l, azt�n leroskadt egy sz�kre, �s a szivet t�p�n felzokogott.