21. fejezet

K�rek v�lem�nyeket! Mondjuk egy p�ran mindig szoktak Msn-en de akkoris! Ne mindig csak a megszokott emberek :) Rem�lem fog tetszeni a r�sz, holnap m�g sztem lesz, mert mintha �gy tudn�m, hogy csak d�lut�n megy�nk vissza nyaralni :)


Kiny�lt a lift ajtaja, �s Lina kil�pett a k�rh�zi folyos�ra. Egyik kez�ben m�zeskosarat vitt, benne a kis Ana-val, a m�sikban pedig egy j�kora bev�s�rl�t�sk�t. Ahogy felpillantott, �szrevette, hogy Tom mosolyogva k�zeledik fel�j�k. Remek�l festett, val�s�ggal sug�rzott r�la az eg�szs�g �s az er�, mostanra nyoma sem maradt az egy h�ttel ezel�tti gy�tr� fejf�j�snak. Mikor a l�nyra mosolygott, annak elakadt a l�legzete; ez az elb�v�l� mosoly b�rmikor le tudta venni a l�b�r�l. Tom balesete  �ta eltelt h�t tal�n a legfurcs�bb volt id�szak volt Lina �let�ben. Sz�rny� �s csod�latos volt egyszerre. Sz�rny�, mert egyfolyt�ban hazudnia kellett, �s csod�latos, mert sz�ntelen�l Tom k�zel�ben lehetett.
A f�rfi a feles�g�nek hitte �t, mindig maga mellett akarta tudni, az arca felder�lt, ha csak megpillantotta "hitves�t". Szeretettel �s v�gtelen�l gy�ng�den b�nt vele, csak�gy mint a kicsi Ana-val. Lina a v�gletekig kihaszn�lta a rugalmas l�togat�si id�t, gyakorlatilag reggelt�l estig a k�rh�zban volt. Tommal felv�ltva etett�k, pelenk�zt�k a kisl�nyukat, �s �gy t�nt, a f�rfinak legal�bb olyan �r�m�t szerez a gyerek babusgat�sa, mint neki.
A eml�kezetkies�s val�di ok�t azonban a hosszas vizsg�latokat k�vet�en sem tudt�k meg�llap�tani az orvosok.
- L�tom, megvolt a mai bev�s�rl�s.
Tom �dv�zl�sk�ppen sz�jon cs�kolta a l�nyt, majd �tvette Ana m�zeskosar�t, �s a kicsinek puszit lehelt a homlok�ra.
- K�pzeld, felfedeztem egy remek gyermekruha�zletet! - �js�golta Lina, �s miut�n bel�ptek a f�rfi szob�j�ba, r�gt�n meg is mutatta �j szerzem�nyeit. - N�zd csak ezt a vir�gos ny�ri ruh�csk�t! Ugye milyen �des? Hozz�ill� sapk�t vettem Ana-nak, meg egy partedlit, s�t egy m�sik ruh�t is kapott. K�t sz�mmal nagyobbat v�lasztottam, mint a mostani m�rete, rem�lem, ny�rra pont j� lesz.
Ny�rra... Lina hirtelen elhallgatott. Ki tudja, Tom vel�k lesz-e m�g ny�ron? - jutott esz�be hirtelen.
A f�rfi �szre sem vette a zavar�t, el volt foglalva azzal, hogy a meleg holmikb�l kicsomagolja Ana-t.
- Nem gondolod, hogy m�giscsak t�lz�s? - zs�rt�l�d�tt. - �gy be van bugyol�lva szeg�nyke, mintha az �szaki-sarkra k�sz�ln�nk, holott tavasz van.
- Hi�ba �runk �prilist, ha tegnap m�g fagyott, �s ma is hideg sz�l f�j - mosolygott Lina. - Nem akarom,hogy megf�zzon.
- No, ugye most m�r sokkal jobb, kiscsib�m? - vette �lbe a gyereket Kaulitz.
Lina csak n�zte, n�zte �ket, �s boldogan elmosolyodott. Amikor azonban esz�be villant, hogy boldogs�ga nem lesz valami hossz� �let�, elkomorodott.
- Olyan szomor�nak l�tszol, kedvesem - ment oda hozz� a gyerekkel a karj�n Kaulitz. - Csak nincs valami baj?
F�l k�zzel l�gyan massz�rozni kezdte Lina nyak�t.
- Szeg�nyk�m, nem csoda, hogy f�radt vagy. Az eg�sz napot velem t�lt�d a k�rh�zban, �jjel meg biztosan alig alszol Ana miatt...
- �, hiszen ez semmis�g, hidd el, kit�n�en �rzem magam.
Tom �rint�se nyom�n valami furcsa, kellemes bizserg�s fogta el a l�nyt, �s ez csak tov�bb n�velte k�ts�geit �s zavar�t.
- Nagyon b�tran viselkedt�l - mondta a f�rfi. - Igazi t�maszom volt�l a bajban, nem is tudom, mi lett volna velem n�lk�led... M�r alig v�rom, hogy hazat�rhessek, �s levehessem a v�lladr�l a csal�d fenntart�s�nak terheit. Most rajtam a sor, ezent�l �n gondoskodom r�lad �s Ana-r�l.
A l�ny lehunyta a szem�t, fej�t Tom er�s v�ll�ra hajtotta, �s egy r�vid id�re �tadta mag�t az �des �br�ndoknak. Kaulitz �t�lelte Lina karcs� derek�t.
- Sz�ntelen�l r�d gondolok - suttogta szenved�lyesen, mik�zben cs�kjaival bor�totta az eg�sz arc�t. - Csak te j�rsz a fejemben... El sem tudom mondani, mennyire hi�nyzol est�nk�nt, mikor �lmatlanul h�nykol�dom az �gyamban. V�gyom a k�zels�gedre, az �rint�sedre, a cs�kjaidra... Annak a bizonyos testr�szemnek ugyanis semmi gondot nem okoz az eml�kez�s.
Cs�p�j�t bizonys�gul a l�ny�hoz szor�totta, s az megremegett, amint meg�rezte Tom gerjedelm�nek bizony�t�k�t.
- Elem�szt a v�gy ut�nad! Te... te kis vadmacska... - zih�lta Kaulitz, s k�zben finoman megcs�kolta a l�ny f�lcimp�j�t.
- Hogy micsoda?