22. fejezet

| huh, bocsi de ebbe a részbe már nem fér bele az a szaftos jelenet, amit gondoltam, hogy írok.. ezért várnatok kell vasárnapig?! asszem vasárnap jövök haza... |


- Olyan gyönyörű nagy és szenvedélyesen csillogó szemed van, akár egy vadmacskának.
Tom a lány mellére tette a kezét. A vékony selyemblúzon át addig simogatta az érzékeny mellbimbókat, egyiket a másik után, míg Lina kéjesen felsóhajtott. A kis Ana ekkor elérkezettnek látta a pillanatot, hogy felsírjon, mire Kaulitz kelletlenül abbahagyta a cirógatást.
- Gyere, sétáltassuk meg a kicsit a folyosón! - szólt oda Tomnak, ugyanis a világért nem akart kettesben maradni a férfival. Annyira kívánta Kaulitzt, hogy már szinte fájt, s érezte, hogy sokáig már nem lesz képes ellenállni kitartó ostromának.
- Ana most szépen szunyókál egy kicsit - mondta, majd gondosan berakta a mózeskosárba és betakargatta.
- De hát nem álmos! - tiltakozott Lina, Ana azonban már le is hunyta barna szemét. - Illetve... - A lány zavartan Tomhoz fordult. - Úgy látszik, kimerítette a délelőtti bevásárlás.
- Úgy látszik - ismételte a férfi, és újra magához húzta Linát. - Mi pedig végre folytathatjuk, ahol abbahagytuk...
Hosszú percekig némán nézték egymást, de a tekintetük többet elárult minden szónál. Tom barna szeméből szinte perzselt a vágy, és a lány pillantása is szenvedélyes volt.
- Lina, drágám! - súgta szerelmesen a férfi, és közben csókjaival borította a drága arcot.A lány lehunyt szemmel élvezte a mámorító ölelést és a záporozó csókokat. Mintha álmában cselekedne, odaadón Tom nyaka köré fonta karját, majd lágyan cirógatni kezdte a férfi tarkóját. Kaulitz szája ekkor az ajkára tapadt, mohón, követelőn. Lina viszonozta a csókot, nyelvük vad, izgató játékba kezdett. Felhevült testük lázasan simult össze, s a lány Tom izmos mellkasához dörgölte a mellét. Tom anélkül, hogy abbahagyta volna a csókolózást, a blúz alá csúsztatta kezét, és rátapasztotta a formás mellekre. A lány halkan felnyögött a gyönyörűségtől. Már-már teljesen átadta magát az élvezetnek, mikor eszébe jutott valami; Nem elég, hogy hazudtam neki, most úgy viselkedem, mintha a felesége lennék! - ijedt meg. Ha ez így megy tovább, a végén mág teljesen összemosódik a valóság és az álomvilág...
Zavartan kibontakozott a férfi öleléséből, és megigazította a ruháját.
- Tom, én...
- Tudom, mit akarsz mondani, kedvesem. Ez itt most tényleg nem a legmegfelelőbb hely és időpont... - Kaulitz gyöngéden átfogta Lina karcsú derekát. - Bocsáss meg, hogy így lerohantalak, de egyszerűen képteleb vagyok uralkodni magamon. És valami azt súgja, hogy ez így lesz, amíg csak élünk - vonta magához ismét a lányt. Lina sóhajtva lehunyta a szemét. Arról ábrándozott, milyen jó is lenne, ha...
Ebben a pillanatban feltárult a kórterem ajtaja, és egy sereg orvos élén Wilson Noland csörtetett be a szobába.Lina idegesen összerezzent.
- Jó híreim vannak - kiáltotta Noland. - Képzelje, fiam, még ma hazaengedik!
- Ez így van erősítette meg az egyik fehér köpenyes orvos. - Mr. Kaulitz, délután elhagyhatja a kórházat.
- Persze,még pár napig Shadyside Fallsban kell maradnia - sietett megjegyezni Noland. - A kis Ana papírjai ugyanis még mindig nincsenek készen, és a kezelőorvosai is látni szeretnék magát néhányszor, mielőtt elhagyja a várost.


*


A fiatal pár éppen Shadyside Falls legjobb éttermében üldögélt, hogy egy finom vacsorával megünnepeljék Tom hazatérését a kórházból. A kis Ana-ra közben Mrs. Mason vigyázott. A vacsora remek volt, a bor tüzes, ők ketten pedig remekül elbeszélgettek az ételről, Ana-ról és a világ dolgairól.
Vacsora után sétáltak egyet a házig. Útközben meg-megálltak a kirakatok előtt. Tom gyöngéd volt, és figyelmes, szüntelenül udvarolt, bókjaival halmozta el Linát, s a lány persze élvezte mindezt.
Mire tréfálkozva, nevetgélve megérkeztek Mrs. Mason házához, Lina önmaga elől sem tagadhatta tovább, hogy szereti, igen, halálosan szereti Tom Kaulitzt.