24. fejezet



Szenvedélyük csillapodtával sokáig feküdtek összesimulva, ám az éjszakának még korántsem volt még vége. Tom hirtelen fellobbanó vággyal ölelte magához szerelmét, és csak a második ölelkezés hozta meg mindkettőjüknek a teljes, tökéletes kielégülést.
Lina már édesdeden aludt a férfi karjában, Kaulitz szemére azonban sehogy sem jött álom. Egymás után törtek rá az emlékképek,eszébe jutottak más nők, más szerelmes éjszakák, de el kellett ismernie, hogy ilyet, mint az imént Linával, még sohasem élt át. Soha senkit nem szeretett ennyire, és soha senki nem került még ilyen közel hozzá. Pontosan így kell éreznie egy férjnek a felesége iránt, gondolta mosolyogva a férfi.
Kaulitz a karjában szunnyadó nőre függesztette tekintetét. Lina hosszú fekete haja festőin szétterült a párnán, bájos arcát csupán a hold sejtelmes fénye világította meg.
Milyen szép,milyen ártatlan! - sóhajtott fel elbűvölten a férfi, és egy csókolt lehelt a lány homlokára.
Ekkor már tökéletesen biztos volt benne, hogy a házasságukról szóló történet csak mese. Azt a mindenségit, lehet, hogy nem is a feleségem?!
Tom még szorosabban ölelte magához a nőt, mintha attól félne, hogy elveszíti. Aztán az elmúlt egy hétre gondolt, arra, milyen boldogok is voltak együtt, és ettől megnyugodott. Egyek vagyunk, bármi történjék is, jutott eszébe, s a következő másodpercben már aludt, ugyanolyan mélyen, mint Lina.

Amikor azonban a gyerekszobából panaszos sírás hallatszott, a férfi rögtön felébredt. Nagyot ásítva pillantott az ébresztőórára: fél öt volt.
Ana ismét felsírt. Lina meg sem moccant, feltehetően nagyon kimerítette ez az "első" szerelmes éjszaka. Tom megértően elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a lány orra hegyére, és kimászott a takaró alól.
A gyerekszobába érve egyenesen a kiságyhoz lépett, és ölbe vette Ana-t.
- Itt van már apa... Nincs semmi baj, kicsim.
A kislány azonban tovább bömbölt. Amikor egy-egy pillanatra is abbahagyta, megpróbálta a szájába tömni apró oklét. Tom ebből rögtön rájött, hogy a gyerek éhes. A mikrohullámű sütőben gyorsan megmelegítette a cumisüvegben lévő tápszert, utána leült a hintaszékbe, hogy megettesse a kicsit. Ana elégedett cuppogással fogadta a cumit, és szopás közben figyelmesen nézegette a férfit.
- Tom.... - Hogy nem kapott választ azonnal, Lina hangja másodjára vóval kétségbeesetten csengett. - Tom, drágám, merre vagy?
- Itt vagyok...
A lány ruhátlanul, kócosan jelent meg a két szobát elválasztó ajtóban.
- Már azt hittem, elmentél - hebegte zavartan.
- Gyere ide! - nyújtotta ki karját utána a férfi.
- Várj, előbb felveszek valamit... - pirult el Lina, aki csak most ébredt rá, hogy meztelen.
Gyorsan bebújt egy spagettipántos, combközépig érő rózsaszín hálóingbe. Amikor így visszament Ana szobájába, Tom elnevette magát.
- Mi az?
- Semmi, elbűvölő vagy! Gyere ülj az ölembe! - kérte Tom.
- Ana-tól oda sem férnék...
-. Dehogyisnem. - A férfi átkarolta Lina derekát, és a térdére húzta a nőt. - Azért ijedtél meg ennyire, mert nem voltam melletted? Hát ennyire félsz, hogy elhagylak?
- Gyerekkorom óta benne van ez a szorongás... Tudod,apa katona volt, és az állandó költözés miatt annyi szívemnek kedves embert veszítettem el, hogy még most sem tudom elhinni, hogy mindig velem maradsz.
Hihető magyarázat volt, de Tom sejtette, nem ez a lány szorongásának valódi oka. Nem akarja elmondani az igazságot, gondolta csalódottan. Pedig úgy szeretnék már tisztán látni ebben a zavaros örökbefogadási ügyben... De várjunk csak! Lehet, hogy ez is csak egy hazugság! Egyáltalán nem biztos, hogy egyikünk terméketlen. És mivel most nem védekeztünk... Ó, lehet, hogy teherbe ejtettem?!
Tomot kimondhatatlan öröm töltötte el erre a gondolatra. Magához szorította az odaadón hozzásimuló Linát, és rámosolygott a még mindig mohón cuclizó Ana-ra.
- Sohasem hagynálak el benneteket - mondta lágyan. - Bármi is történjék is, mi hárman összetartozunk.