26. fejezet

| Lehet, hogy ez a rész unalmas lett, de muszáj volt ezt is megírnom... xD jah, és nézzétek el a helyesírási hibákat, este van! :S|



- Kívánlak - szorította magához Tom vadul. - Ha elmennek a vendégek, azonnal fektesd le Ana-t, és... - Szenvedélyes szavakat suttogott a lány fülébe, és Lina testén forró borzongás futott át.
Hihetetlen, de a férfi érzéki suttogása is elegendő volt ahhoz, hogy feltámadjon benne a vágy. Önkéntelenül is eszébe jutott a tegnapi mámoros éjszaka. Elfogódottságát látva Tom mindentudóan elmosolyodott.
- Én is pont a tegnap éjszakára gondoltam - kacsintott csibészesen. - Mit szólnál hozzá, kis vadmacskám, ha ma megismételnénk?
Kis vadmacskám... A lány szíve megdobbant a kedves, ismerős megszólítás hallatán.
Kaulitz ekkor lehajolt, és forrón megcsókolta Linát. A lány az egész hazafelé vezető úton nem tért magához a csók kábulatából, alig várta, hogy kettesben legyenek, és Tom a karjába zárja...


*


Wilson Nolandot és Richard Tremaine-t már Mrs. Mason nappalijában találták. Lina izgatott lett, amint megpillantotta a két férfit,Tom azonban rendkívül higgadtnak látszott. Miután kivette Ana-t a babakocsiból, odaadta a kislányt Linának, és a vendégekhez fordult.
- Tom, ez az úr itt az édesapja, Richard Tremaine - törte meg a csendet Noland.
Tremaine Tom felé nyújtotta a kezét, Kaulitz pedig elfogadta a felé nyújtott jobbot. Aztán Lina legnagyobb meglepetésére az idős üzletember átölelte és magához szorította törvénytelen fiát. A lány egyszerűen nem akart hinni a szemének
Tom nem viszonozta az ölelést, de nem tolta el magától az idős férfit.
Ó, fiam! - sóhajtotta Tremaine, és hangja reszketett a felindultságtól. - Ha tudnád, milyen régóta várok erre a pillanatra!
Lina elhúzta a száját. Mesterkéltnek találta ezt a nagy meghatottságot, és biztos volt benne, hogy Tom csípős válasza nem marad el. "Férje" azonban hallgatott.
- Annyira szerettem volna veletek maradni - mondta halkan az idős üzletember. - Azt akarta, hogy tudd, én vagyok az apád, de édesanyád hallani sem akart semmi ilyesmiről. Még pénzt sem akart elfogadni tőlem,ezért aztán Jörg Kaulitz-nak küldözgettem havonta a csekkeket.
- Jörg Kaulitz pedig szépen zsebre tette és eljátszotta a pénzt! - kiáltotta felháborodottan Lina.
- Mindig is az volt a véleményem, hogy ennél a Kaulitznál nagyobb lókötőt még nem hordott a föld! - állt fel Noland. - Elnézésüket kérem, de nekem még lesz egy megbeszélésem. - mondta majd elbúcsúzott.