27. fejezet

| Bocs a helyesírási hibákért..|

Amikor Noland távozott Lina Tomra nézett, s a tekintetük egybekapcsolódott. Kaulitz odalépett hozzá, majd halkan odasúgta neki:
- Menj, kedvesem, fektesd le a kicsit! Rád is rád férne egy kid pihenés. Az éjszaka nem sok időt hagytam neked alvásra, és félő, hogy ma sem lesz másként...
Gyöngéden megsimogatta a lány arcát. Érintése és a sejtelmes ígéret felkorbácsolta Lina érzékeit, a feje azonban tiszta maradt.
- Meg akarsz szabadulni tőlem, hogy kettesben lehess apáddal - suttogta aggodalmasan, s közben lopva Richard Tremaine-re nézett.
Az idős férfi rezzenéstelen arccal állta a pillantását. Lina hirtelen félni kezdett tőle.
- Menj drágám! - Tom futó csókot nyomott Lina arcára, aztán szelíden a folyosó felé tolta a lányt. - Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Én is mindjárt megyek utánatok.
Lina tiltakozni akart, de Ana ebben a másodpercben kinyitotta barna szemét, és elfintorította az arcocskáját. Mohón a szájába vette és szopni kezte az öklét, mivel azonban nem jött belőle tej, méltatlankodva nyöszörögni kezdett.
- Menj, etesd meg gyorsan! - tuszkolta ki a lányt a szobából Tom. Lina nem akart ismét hallgatózni, karján a gyerekkel felsietett a szobába.
Amikor a gyerek már tisztán és jól lakottan szenderedett a kiságyban, Lina lázasan töprengeni kezdett, honnan kérhetne segítséget. Aztán eszébe jutott, hogy eddig csupán egyetlen emberrel találkozott Tom ismerősei közül....
Tudta, hogy a jelenlegi körülmények között ez az egyetlen esélye, így feltárcsázta a Pletyka szerkeztőségét. Adam Kaufmann finoman szólva nem volt épp elragadtatva, mikor meghallotta Lina Bonn hangját.
- Már csak maga hiányzott! Mintha nem lenne elég, hogy elkéstem a cikkem leadásával, és a magánéletem is romokban hever, most még maga is rám száll! Mi az örögöt akar?
- Tomnak emlékezetkiesése van - hadarta a lány idegesen a kagylóba.
- Ez valami vicc? - Kaufmann harsányan felnevetett. - Tudja, kivel szórakozzon, kislány...
- Dehogyis vicc, véresen komoly - bizonykodott Lina. - Tomot baleset érte, és most nem emlékszik semmire. Képzelje, ügyvédnek hiszi magát...
- Nemcsak annak hiszi magát, hanem az is - jelentette ki az újságíró. - Ó, micsoda találékony fickó ez a Tom! Biztosan csak megjátssza, hogy elvesztette az emlékezetét, így akarja az ágyba csalogatni magát... No és mondja, Lina, bevált a trükk?
A lányt annyira meglepte Adam első mondata, hogy elfelejtette kikérni magának a szemtelen megjegyzést.
- Ha nincs semmi egyéb mondanivalója, kislány, akkor ne lopja az időmet! - méltatlankodott az újságíró.
- Várjon, kérem, ne tegye még le! Nem tudja véletlenül, miért nem dolgozik Tom a szakmájában?
- Honnan a csudából tudnám? Kérdezze meg talán tőle!
- Adam...
- Nem, nem, elegem van az ostoba kérdéseiből! Dolgom van, a viszonthallásra!
- Maga mindig ilyen modortalan, vagy csak bal lábbal kelt? - tudakolta gúnyosan Lina.
- Mostanában mindig bal lábbal kelek, és ennek maga az oka, kedvesem! - vágta rá morcosan a férfi. - Maga mutatta be nekem Ann-t, maga tehet róla, ha most végérvényesen kisiklik az életem. - Aztán az újságíró hangos szitkozódás közepette lecsapta a telefont.
Lina egy darabig nyugtalanul járkált fel-alá a folyosón, aztán egyszer nem bírta tovább, és lement a földszintre.