28. fejezet

| Már nincsen olyan sok rész a  végéig... És arra gondoltam .. na jó inkább nem mondom el, mert akkor már tudjátok a végét. Mind1 csak azt akartam, h tudjátok már nem sok van hátra. Utána valószínűleg fogok egy szavazást indítani, hogy belekezdjek -e egy új sztoriba. Mert magamnak nem fogok írni... Nah, puxx. :D|


A nappalit azonban legnagyobb megdöbbenésére üresen találta. Tom! Uramisten, csak nem... Lina belesápadt az ijedségbe,ám ekkor az ablakon át megpillantotta Kaulitzt. A férfi épp Tremaine-től búcsúzkodott a ház előtt. A lány megkönnyebbülten felsóhajtott, de a szín még akkorra sem tért vissza az arcára,mikot Tom bejött a házba.
- Történt valami, kedvesem? - aggodalmaskodott a férfi, aki persze rögtön észrevette Lina sápadtságát. - Rosszul érzed magad?
- Nem, csak... Úgy megijedtem, mikor nem találtalak itt. Azt hittem, elmentél velük...
- Ugyan már, kincsem, hát nem megígértem, hogy sohasem hagylak el? - ölelte magához " feleségét" vigasztalón Tom.
A lány Kaulitz izmos mellkasához bújt.
- Hogy sikerült a látogatás? - kérdezte bátortalanul.
- A körülményekhez képest igen jól - bólintott elégedetten a férfi. - Mr. Tremaine.. illetve az apám azt mondta, törvényesen is elismer fiának, és hogy a családhoz tartozásomat ezzel is kifejezésre juttassa, állást ajánlott a cégnél.
- Kíváncsi vagyok mi fog kisűlni ebből az egész dologból...
- Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy te mit szólsz hozzá.Mostantól visszavonhatatlanul megváltozik az életem, és ezek a változások téged is érintenek majd. Téged, Ana-t és minden kis jövevényt, aki még ezután érkezik. - simogatta meg Lina hasát sokatmondóan a férfi.
De ha abban reménykedett, hogy kedvese végre elismeri,egyikőjük sem meddő, csalódnia kellett. Lina meg sem hallotta a kaján megjegyzést, csak az járt a fejében, mi lesz, ha Richard Tremaine felhívja Tom édesanyját.
Tom édesanyja pedig tudja, hogy a fia nem nős, és bizonyára nem habozik ezt majd elmesélni Tremaine-nek sem, döbbent rá. Ó, istenem, milyen kevés időm maradt! Azt hittem, legalább néhány hetet együtt tölthetek még Tommal,de a kis látszatvilág, amelyet felépítettem, már ma este összeomlik!
Lina alig hallhatóan felsóhajtott, és lehunyta a szemét.
- Alszik a kicsi? - kérdezte reménykedve Kaulitz, aki alighanem félreértette a sóhajt, mert egyre szenvedélyesebben ölelte  a lányt.
- Igen..
Tom végigcsókolta szerelme nyakát, aztán játékosan harapdálni kezdte a fülcimpáját. Olyannyira megrészegítette a csodálatosan friss nőies illat, hogy a következő pillanatban erőteljesen magáéhoz szorította Lina csípőjét.A lány testén végigborzongott a vágy. A legszívesebben engedett volna Tom akaratának, hagyta volna, hogy őt is magával ragadja ez a mindent elsöprő gyönyörűséges lángolás, még egyszer utoljára..
Utoljára... - visszhangzott Lina fülében a szörnyű szó. Nem, ennek semmi értelme! Minek áltatnám magam, hiszen ma este minden kiderül, mindennek vége...
Mikor Tom fel akarta kapni, hogy a hálószobába vigye, ügyesen kisiklott a férfi ölelő karjai közül.