31. fejezet



Ez nem lehet igaz! Hát máris... Máris megtaláltak? Lina elsápadt, és reszketni kezdett, akár a nyárfalevél. Steve Schneider viszont szélesen elmosolyodott.
- Ó, micsoda megtiszteltetés Mr. Tremaine! - hajbókolt az idősebb férfi előtt. - Annyiszor láttam a képét az újrásban, és most személyesen is... Ej, Michelle, nem is mondtad, hogy ismered Mr. Tremaine-t! Michelle értetlenkedve nézett hol Steve-re, hol a két idegenre.
- De hiszen nem is ismerem az urakat! - csodálkozott.
Tom belépett a lakásba, és szemügyre vette a még mindig a kanapén ücsörgő Linát. A lány lesütötte a szemét, és úgy tett, mintha Ana-val foglalatoskodna.
- Richard, mi lenne, ha te most elmennél Michelle-lel és - Schneiderre nézett - ezzel a kedves fiatalemberrel vacsorázni? - kérdezte az apjától. Négyszemközt szeretnék beszélni Linával.
- Kitűnő ötlet! - válaszolt Tremaine. - Biztosan tud egy jó éttermet ajánlani - fordult hirtelen Steve-hez.
- Természetesen, uram - vágta rá Schneider sugárzó arccal. - Csak mondja meg, melyik konyhát részesíti előnyben, és én elviszem a város legjobb éttermébe. Gyere, szivem, menjünk! - karolt bele Michelle-be. - Megtudhatom, Mr. Tremaine, mi szél hozta szerény hajlékunkba? Remélem...
És a hármas Steve szakadatlan fecsegése közepette elhagyta a lakást.


*


Tom és Lina kettesben maradtak. A lány még mindig reszketett az ijedségtől és a felindultságtól, s a világért sem nézett volna Kaulitz szemébe.
- Ki ez a bájgúnár? - intett fejével az ajtó felé a férfi, ahonnan még mindig behallatszott Schneider ömlengése.
- Én is ma láttam először - mondta Lina. - Csak annyit tudok, hogy Steve Schneidernek hívják, és hogy szerelmes Michelle-be.
- Talán inkább Michelle szerelmes belé, nem? Az ilyenek, mint ez a Steve, csak önmagukat szeretik, képtelenek őszinte érzelmekre - biggyesztette le ajkát megvetően Tom. - Jól ismerem a fajtáját!
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezte félénken Lina, a férfi azonban elengedte a kérdést a füle mellett.
- Nem is olyan régen még én is ilyen voltam - folytatta zavartalanul. - Kizárólag önmagammal voltam elfoglalva, élveztem, hogy senkinek sem tartozom felelőséggel, szabadon rendelkeztem a pénzemmel és az időmmel, egyszóval szabad voltam, mint a madár... Ki hitte volna, hogy egyszer csak megcsömörlöm ettől a fene nagy szabadságtól? Lassan ráébredtem mennyire üres az életem, és hogy mennyire egyedül vagyok. Tudod, szeretet nélkül még a szex sem az igazi. Csupán a feszültség levezetésére szolgál, semmi másra...
- Tom...
- No mi az, eleged van az önelemzésemből? - vigyorodott el a férfi.
- Hiszen te... Hiszen te mindenre emlékszel - fakadt ki Lina. - Még az is eszedbe jutott, amit Michelle-ről meséltem neked, különben hogy találtál volna rám?!
- Igen, kis vadmacskám, mindenre emlékszem.