3. rész

Eljött az este 22 óra. Mind a 6 lány, különböző színű ruhába öltözve, s különböző sminkkel várakozik, hogy megmutatkozzanak a bárban. Odabent az öltözőben már hallani lehet a zenét, mely még inkább villanyozza bennük a vágyat. Egy utolsó simítás, s Annabella kiosztja ki-ki dolgát a ma estére.

-Na szóval akkor, Cameron, Evolette és mondjuk te Dunja felszolgálás lesz csak ma a feladatotok. Nektek Annah, Nadja, és Leona pedig egy kis táncolás a rúdon. Útközben én is be fogok állni. A lényeg, hogy minél erotikusabbak legyetek, annál inkább dőlni fog a lé, és annál több lesz a fizetés is!-mondja a titkárnő, majd a vezetésével bevetik a lányok magukat az éjszakába.

A hidegebb levegőről egyenesen a büdös, cigis levegő csöppentem, hol felmentem egy lépcsőn, s enyém is volt a terep. A zene feloldott s magával ragadott. Kikapcsoltam az agyam, teljesen megfeledkeztem róla, hogy több száz férfi bámul, csak táncoltam, és legbelül kitomboltam magam. Éreztem, hogy valami teljesen új fog történni velem az elkövetkezendő időszakban. Vitt a ritmus, vonaglottam a rúdnál, s közben egy-egy Martini is lecsúszott, még inkább oldva a hangulatom.

-Jól benne van a szakmában a cica.-mutat az egyik rúdon táncoló lány felé egy raszta.

-El tudnék vele képzelni egy estét, vagy még többet is.-mondja eltökélten a simahajú.

Miközben beszélgetnek a lányról, egy a táncoló lányhoz hasonló pincérnő jön feléjük, hogy felvegye a rendelésüket. Meg kell hagyni a pincérnőben is van löket rendesen.

-Mit hozhatok?-hajol le mélyen Dunja, a szőke szépség, hogy felvegye a két srác rendelését.

-2 abszint rendel.-mondja a raszta.

-Jó kis kezdés.-nyalja meg a szája szélét a csinos pincérnő, majd megy a pulthoz s kitölti az italt, és felszolgálja nekik.

-Kössz.-huzza le a két srác az alkoholos italt, majd érezve, hogy megjön a hatás felállnak, és bevetik magukat az éjszakába.

A kiszemelt lányhoz viszi az útjuk, s miután sikerül előrefurakodniuk, a lány színpadjára kezdik, egy-egy tüzes megmozdulás után, a 10 illetve 20€-at. Nekik ez szinte pár centet jelent közel a milliárdos vagyonhoz képest. Ahogyan tudnak, a lánynak küldenek pillantásokat, de a lány nem is nagyon figyel rá, annál inkább koncentrál a ritmusra, s eltáncolja magát éjszaka.

-Annah, menjél pihenj le, beállok helyetted.-jelenik meg mögöttem Annabella.

Alig érzékelek valamit a világból, de sikerül lejutnom a színpadomról, és a pult felé veszem az irányt, miután átöltöztem, és egy Eristoff társaságában szétnézek a tömegben, már amennyire tudok.

-Hát te?-áll meg előttem Evolette.

-Hm?-emelem fel a tekintetem.

Nem mond semmit, csak megfogja erősem a karomat, s a mosdó felé húz. Alig érzékelem, hogy a hideg víz az arcomat éri.

-Most meg irány fel a lakosztályba!-kezd el felfelé húzni.

-Engedj el, nem akarok még. Fent akarok lenni, bulizni!-kapom ki a kezem a kezéből.

-Annah, ne csinálj fesztivált, leittad magad a sárgaföldig, alig érzékelsz valamit a külvilágból, dehogy mész vissza!-szól erélyesebben ő.

Nemsokára arra eszmélek fel, hogy sötét helyen vagyok, és van valami a fejem felett, és valaki rám zárta az ajtót.

Másnap, vagyis aznap reggel Bill Kaulitz a szokásával ellentétben, igen is korán kelt fel, hisz nem volt még 11 óra sem, mikor kinyitotta a pilláit, és nyújtózkodott egyet a kétszemélyes franciaágyon. Nem sokkal később rászedte magát arra, hogy kikeljen, mert a hasa elemózsiáért korgott. Bár, neki ez a 11 óra korának számított egy másik lakosztályban haverja már régóta fent volt. Nem egyszer kapta meg Gustav Schäfer azt a beszólást Georg cimborájától „Aki korán kel, az fáradt marad!”, féle beszólást, de ha ő korán kelő, akkor korán kelő.

Miután Bill elvégezte a dolgait, átment a doboshoz, hogy ne unatkozzon s rávegye őt, hogy menjen el vele vásárolni, mert a sminkje kifogyóban van, illetve szeretne pár Gucci-s ruhával többet tudni maga mellett.

Egy fél órával később Berlin utcáit rótták, s Bill vezetésével minden második boltba bementek. Tudniillik Bill Kaulitz rosszabb, mint egy plázanyúl, hiszen többet vásárol, mint egy plázacica. Az öltözködésével általában mindig kétoldalú véleményeket kap, de őt ez nem nagyon tudja foglalkoztatni. Útközben nem marad el pár rajongó sem, kinek autogram kell, és egy közös fotó, az ő sztárjával vagy más néven a bálványával, álom pasijával. Hosszas út után visszaértek a szállodába, ahol már ébren találják a másik két jómadarat is, kik éppen a 2. Aszpirint veszik be.

-Na, milyen volt a buli?-kérdezi meg Gustav.

-Nagyon jó. El kell jönnötök Billel egyszer, és az a csaj… áhh…-emlékezett vissza Tom a táncoslányra.

-Milyen táncoslány?-jött ki Bill a szobájából kisebb fintorral az arcán.

-Ne kezd már, ha látnád, menten elfelejtenéd Natalie-t, nem viccelek. Szóval holnap mindannyian bulizunk ott.-mondta Tom.

-Egye fen.e, addig úgysem nyugszol el.-adta be a derekát Bill.

-De bármi is lesz a csaj az enyém.-nyalja meg a szája szélét Georg.

-Csak ne olyan hevesen, még a végén vakvágányra futsz!-mondja Gustav, hogy ne vigye túlzásba a haverja az elképzelését.

Hatalmas fejfájás közepette ébredtem fel. Sikerült kiimádkoznom magam az ágyamból, s egyből a fürdőben kötöttem ki a WC felett. A fejem majd szétdurrant. Kis idővel később jelenésemet tettem a konyhában, egy jó adag feketét kortyolgatva, illetve a fejfájás csillapítót keresve.

-Jól kerestél tegnap este!-jegyezte meg Cameron.

-Tulajdonképpen nem is figyeltem, hogy mennyi pénzt szórnak fel. Emellett nagyon jó volt fent táncolni.-mondtam, miközben a fejemet fogtam.

-De meg is látszik, hogy másnapos az ember.-mondta Evolette.

-Inkább, minthogy semmit sem iszok, és végigunom az egész éjjelt a pulton.-jegyeztem meg.

-Ne forgasd ki a szavaim!-szólt rám.

-Nem forgatom ki, csak ne akarj beleavatkozni abba, hogy, mit és hogyan csinálok!-álltam fel, s a szobába mentem vissza.

-Ez nem normális!-fogta a fejét Evolette.

-Nem, csak ő más, mint mi!-mondta Dunja.

-Miben? Ugyanúgy itt dolgozik velünk, és fog is egy darabig.-kérdezte kíváncsi fejjel Nadja.

-Lehetett valami oka, hogy ilyenné váljon. Nem egy könnyed, aki mindjárt az ölébe hull mindenkinek, és mindent megoszt mindenkivel. Biztosan ki kell érdemelni, hogy megbízzon valakiben. Az élete nem lehetett könnyű!-állapította meg Cameron.

-Ezt honnan gondolod?-nézett kételkedő szemekkel Evolette.

-Tudjátok csajok, az anyám pszichológus volt, amíg meg nem halt. Nem egy ilyesmi esetről mesélt nekem.-mondta tömören Cameron.

Nem sokkal később megjelent Annabella is, mellette Klausszal.

-Mindenki itt van?-kérdezte meg a főnök.

-Annahot kivéve, igen mindenki!-jelentette Nadja.

-Annah, gyere ki!-szólt Annabella, majd pár perc múlva kimentem.

-Na, hogy telt az első nap?-kérdezte meg nagy mosollyal Klaus.

-Kifejezetten jól, már akinek.-mondtam.

-Oké, na, ma este is csak is ez lesz, csak, éppen akik tegnap táncoltak, a pincérkedést fogják csinálni, és akik tegnap pincérkedtek, ők ma este megmutathatják, hogyan is tudják magukat rázni a jobbnál jobb zenékre.-mondta Klaus.

Mindenki bólintott egyet, majd megkaptuk a kis fizetésünket, és kimehettünk vásárolgatni. A nyakamba vettem a nagyvárost. Első utam persze az egyik ruhaboltba vezetett, hol bebiztosítottam az új pólókat, gatyákat, fehérneműket, majd bementem egy cipőboltba, hol egypár cipőt tettem magamévá. Miután vettem ruhákat, elmentem a drogériába, hol illatszereket, sminket és minden piperkőc cuccot vásároltam, szép summás összegért. Abból a 300€-ból nem sűrűn maradt, de mindenképpen kellett egy nagybevásárlást csinálnom, és igen mondhattam már, hogy miből. Van pénzem, méghozzá 1 nap alatt kerestem össze ennyit. Ennyi fizetésért ez a munka nem is rossz. Sokkal jobb, mintha kint ülnék a padon, s szánakozva néznének rám az emberek. Mielőtt visszamentem volna a szállásra, betértem az egyik gyorskajáldába, s kikértem az aznapi ebédem.

Miközben ettem, nem egy iskolást láttam bejönni a McDonald’s-be, kik egy-egy kávéra vagy egy-egy hamburgerre ültek be, s közben az aznapi tanulást ecsetelték egymásnak. Bogarat ültettek a fülembe, elgondolkodtam azon, az éjjeli munka mellett tanulnom is kellene valamit. Az egyetemet meg simán tudom fizetni ilyen fizetés mellett. Elhatároztam, hogy nem akarok lenni egy buta lány, hanem egy okos ki igen is megküzd, hogy a diplomáig eljusson. Régen minden álmom az volt, hogy valamelyik neves cégnél dolgozzak, sminkesként vagy titkárnőként, és én intézzem el a találkozókat és céges összejöveteleket. Hazafelé útközben be is mentem az egyik ilyen főiskolára, ahonnan sikeresen jöttem ki, azaz az idei tanévet ott kezdhetem. Nagyon örültem neki, hisz nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz ide bejutni. De egy nagyon jó prezentáció az életemről és az álmaimról elég volt, hogy megpuhítsam a tanárok szívét.

Mikor visszaértem a szállásra, Evolette-t találtam a szobában.

-Szia!-köszöntem neki.

-Szia!-köszönt vissza.

Aztán kipakoltam a ruháim, majd hanyatt dőltem az ágyamon. Kis idő múlva megszólalt.

-Figyelj Annah, ne haragudj a tegnapiért és a mai reggelért se, tudom, hülye voltam.-vallotta be Evolette.

-Inkább te figyelj rám, ezeket a megnyilvánulásokat már ötvenezerszer hallottam a nevelőszüleimtől, nem kell a duma. Nem bírsz engem, és kész, nem kell esdekelni a kifogásokkal és a körítésekkel.-mondtam.

-Nem az, hogy nem bírlak, csak nagyon furcsa vagy!-jegyezte meg.

-Nem is tudom, miért… talán, mert teljesen más gyermekkorom volt, mint amilyen a hercegnőknek, akik a szüleik szeme fénye voltak.-ültem fel az ágyon s kimentem egy pohár vizet inni.