4. rész

22 órakor kezdődik csak az élet Berlinben, szokás ezt mondani. Nem is tévednek, szinte minden fiatal, aki teheti útra készen áll az éjszakában fürdő nagyvárosba. Az indulás előtti igyekezetek sosem maradnak el. Egy alapos smink, mely kicsit vaddá is sikerülhet, elég lehet ahhoz, hogy szerencsésen járjon az ember, vagy csak élvezni fogja az előtte álló éjt.

-Kire kell már megint várni?-kérdezi a szálloda halljában a 30-as éveiben járó manager.

-Ki másra, mint rám!-lép ki a liftből Bill.

Tudta, hogy róla folyik a csevej, őneki mindig kétszer annyi idő kell az elkészüléshez, mint társainak, még akkor is, ha elsőnek kutyul be a fürdőbe. Ha valahova készül, általában mindig alaposan kitesz magáért. Neki nem elég szinte egy full-cap, vagy egy kis parfüm. Amikor készül, mindig egy tusolás és hajmosással indít. A haját megszárítja s kivasalja, tesz rá különböző hajregeneráló szereket, majd utána választ ruhát magának. Miután felvette a kiválasztott ruhadarabokat megy a tükör elé, és feltesz egy-pár kiegészítőt, és nekiáll sminkelni. Egy bő másfél óra leforgása alatt Bill Kaulitz is elkészül, s csatlakozik a rá váró barátaihoz, és bevetik magukat az éjszakai Berlinbe.

Úgy, mint tegnap, hatalmas sor áll a bár előtt. David csak előre megy, és felmutat egy kártyát a biztonsági őröknek, s már bent is vannak. Odabent már zajlik az élet, a lányok már nekiálltak táncolni, s a pincérek sem tétlenkednek.

Míg Bill és Gustav kényelembe helyezi magát az egyik boxban, addigra a két főkolompos, alias, Tom és Georg nagyban pásztázni kezdi a népet. De akit keresnek azon a bizonyos helyen, nem találják. Kis idő múlva felállnak, úgymond, hoznak valamit, és a pulthoz veszik az irányt.

-Hozhatok valamit?-kérdezem meg a boxban ülő szőke illetve hosszú fekete hajútól.

-Whisky Cola.-mondja a fekete hajú, majd felírom a papíromra.

-És neked, mit hozhatok?-fordulok a szőke hajú felé.

-Csak pezsgő lesz.-mondja, mire a fekete hajú megjegyzi.

-Pezsgő? Ne már Gustav, nem díjátadó után vagyunk, és jó pofiznunk kell a médiának… igyál már valami ütőset!-jegyzi meg Bill.

-Nem muszály túl nagyfiúnak lenni. Jó kezdés a pezsgő!-eresztek meg egy mosolyt a szőkére, majd visszatipegek a pulthoz.

Kik ezek? Valami sztárok, hogy csak így beszélnek, és csakúgy beszól a társának, hogy „hé, hülye, igyál már, nem valami fontos helyen vagy…” Nem tudom, de, hogy túl nagy akar lenni a fekete az szent.

Ezeken gondolkodtam, mikor valaki megszólított, épp a fekete whisky cola-ját csináltam.

-Hello cicus!-integetett egy srác a pultnál.

-Hi!-társult mellé egy raszta hajú is.

-Sziasztok, mit akartok?-fordultam feléjük.

-Cicám, 2 Royal Vodka, azt kérsz te is Tom, ugye?-kérdezte cimborájától a vasalt hajú srác.

-Persze!-mondta, majd magában hozzátette „de még mást is!”

-Moment mal, csak kiviszem a boxban ülők piáját, a fekete srác igencsak nagy akar lenni… jellemző végülis!-fordultam sarkon, és elindultam vissza, ahol a szőke meg a fekete ült.

-Itt is van a pezsgő és a Whisky Cola. Egészségetekre!-tettem le a két italt, majd indultam volna vissza, de a fekete megszólalt.

-Jeget nem hoztál?-kérdezte meg.

-Kellett volna?-fordulok felé.

-Általában szoktak hozni nekünk, bárhol bulizunk!-mondta a fekete.

-Hát most meg úgy bulizol, hogy nem kapsz jeget! Na, pá!-indultam vissza a pulthoz.

-Nektek akkor mi is kell?-kérdeztem meg a másik kettő srácot, kik az előbb adták le a rendelést.

-Még mindig a 2 Royal Vodka lesz.-kacsint a raszta.

-Okés. Esetleg kértek mellé jeget, ugyanis az egyik srác megjegyezte, hogy ő csakis úgy szokott bulizni.-vágtam egy értelmes fejet.

-Tudod, az ikrem kicsit nehéz eset, nem, mint én!-villantotta meg a kifehérített fogait a raszta.

-Ti testvérek vagytok? Nem is néztek ki hasonlóan.-jegyeztem meg.

-Sok mindenben különbözünk, de van, amiben rendesen megegyezünk. Mondjuk én és mellettem Georg cimborám, szeretünk több lánnyal azonos estén flörtölgetni, míg Bill az igaz szerelemben hisz.-mondta a raszta.

-Ízlések és pofonok! Na, jó, de te ki vagy? Ismerős vagy nekem, meg te is.-mutattam rájuk, majd eléjük tettem a piát.

-Szívem, nem hallottál még a Tokio Hotelről?-kérdezte meg a simahajú.

-Itt-ott rémlik valami.-mondtam, már amennyire figyeltem anno a tinibandákat.

-Édesem, akkor hadd mutatkozzunk be, wir sind Tokio Hotel (mi vagyunk a Tokio Hotel), én személy szerint Georg Listing vagyok, a banda ba.sszusgitárosa.-mutatkozott be Georg.

-Én meg Tom Kaulitz személyesen!-nyalta meg egy kicsit a szája szélét Tom.

-Örvendek fiúk, de most mennem kell, új vendégek érkeztek!-hagytam ott őket, majd mentem egy másik boxhoz, ahol újabb rendelést vettem fel.

-Hát ez lelépett!-nézett utánam Tom.

-De rendesen, és még a nevét sem tudjuk. Bár, fura, hogy minket nem ismert meg!-jegyezte meg Georg.

-Jobb is…-hagyta annyiban Tom.

A rendelések sorra követték egymást, úgy éjfélig. Persze hárman csináltuk, s a két srác elment az egyik táncoslányhoz, pár €urót dobálni. Aztán éjfél után a csajokkal beálltunk táncolni, párszor odamentünk a pulthoz, de nem nagyon volt nagy rendelés.

-Mit igyunk?-kérdeztem meg úgy hajnali 1 órakor a pultnál.

-Bacardi.-mondta Leona.

-Gintonic.-mondta Nadja.

-Okés.-mondtam, majd kitöltöttem, majd magamnak is töltöttem a fekete Eristoffból.

Miután meghúztuk az italokat bevegyültünk a tömegbe, s táncoltunk. Tánc közben a hármas triónk eléggé széthullott, mindannyiunkat pár hapsi vett körbe. Egyszer csak egy ismerős fej közeledett felém.

-Tudod a jegem az elmaradt, de remélem azért, még táncolunk egyet!-jelent meg a fekete, azaz Bill.

-Nem is tudom, hogy megérdemled-e.-néztem rá, miközben egy fiatal sráccal táncoltam.

-Tudod mit? Hagyjuk, úgysem vagyok valami jó táncos!-jegyezte meg Bill.

-Kíváncsi vagyok, szabad egy táncra?-kérdeztem tőle.

Nem szólt semmit, csak elkezdtem vele rázni a ritmusra. Azt mondta, hogy nem táncol jól. Szokás mondani, úgy táncolt, hogy férfit így még nem láttam dancelni. Éjjel mindenki kitáncolta magát, majd hulla fáradtan hajnalban zuhant az ágyba.