8. rész

A mai délután egy mély vallomás volt Evolette részéről. Féltett titkát mondta el nekem, akiről alig tudott valamit. Nem ismert még engem. Míg ő kiöntötte a szívét, én hallgattam, és próbáltam megérteni az ő szíve problémáját, mely valamilyen szinten sikerült. Próbálok a mai napig kibújni a válaszok alól, nem szeretnék sajnáltatva lenni. Az nem én vagyok, akit sajnálni kell.

-Szereted igaz?

-Az a legnagyobb baj, hogy igen. Eddig azt hittem el van felejtve. De ez az este…-nézett az ablak felé.

Már nem sírt, csak magatehetetlenül bámult. Sok örömteli esemény jutott az eszébe, mi mardosta a szívét.

-Tudod mit? Elmegyünk egyet csavarogni, nagyon szép summát kaptunk.-mondtam.

-Nem is tudom.-mondta semmit mondó tekintettel.

-Én tudom, hogy jobb lesz!-húztam fel az ágyról.

-Ha te mondod…-hagyta annyiban, majd felfrissítette az elmosódott sminkjét, és felvette a magas sarkúját, és a kistáskáját a vállára vette, és indultunk a városba.

-Tudod a bankkártyáját lenyúlhattad volna!-jegyeztem meg egy sanda mosoly jelenlétében.

-Nem is rossz ötlet!-nyitotta ki a táskáját s egy idegen bankkártyát villantott meg.

-És akkor még nem akartál eljönni, vásárolni! Rossz lány!-játszottam a műfelháborodást.

-Kíváncsi voltam, mit fogsz lépni! Ha már a nyakláncom eltűnt, mert valahogyan lehúzhatta, egy bankkártya már nem sok.-mondta nemes egyszerűséggel.

-Hát nem!-bólintottam, s megálltunk az első Gucci üzletnél.

A költekezés el tudja terelni a gondolatunkat minden felől, főleg ha pasi miatt szenvedünk, főleg akkor, ha az említett srác bankkártyája állja a vaskos összegeket a drágábbnál drágább butikokban.

-Holnapi program mi lesz?-tudakolta estefelé Tom két pizza falat között.

-Délelőtt felvétel, az estét ti választjátok ki!-jelentette be a manager.

-Akkor holnap megyünk Berlinbe?-néz szét csillogó szemekkel Tom.

-Hát persze!-mondta Georg.

-Bill? Gustav? Jöttök?-kérdezi meg Tom.

-Hát persze!-mondta a két érintett.

-És én?-nyávogott egy szőke csaj, azaz Natalie.

-Elmegyünk egy körre!-kacsintott rá a manager.

-De én az édesemmel akarok bulizni!-mondta kicsit hisztisen.

-Nat, legközelebb jó? Akkor házibuliba megyünk, ott együtt leszünk!-csókolta meg Bill őt.

-Jó! Daviddal biztos el leszünk.-mondta a lány.

-Hát persze!-morogta Tom, úgy hogy senki se hallja meg.

-Gyere, menjünk fel Bill, kezdek álmos lenni, meg tudod beígérted a masszázst tegnap!-mondta Natalie, majd felmentek.

-Jujj de rühellem!-jegyezte meg Tom, mikor már hallótávolságon volt a testvére és a lány.

-Nem vagy vele egyedül, de hát Bill eszi az összes mondatát!-jegyezte meg Gustav.

-Billnek kellene egy csajt szerezni, a normálisabb rétegből.-szólalt meg Georg.

-Mondjuk lehetne az az Annah, aki kikötözte!-nyalta meg a száját Tom.

-Nem hangzik rosszul, de hol lehet ő? David, te nem tudsz valamit erről?-nézett a manager felé Georg.

-Az a klub ahová jártok az egyik haveromé. Ott dolgoznak a lányok, és a legjobbakat hozta el Annabella.-mondta David.

-És ezt titkolni akartad előttünk?-kérdezte meg Tom.

-Meglepetésnek szántam fiúk!-mondta a manager.

-És egyéb infókat nem kapunk róluk?-kérdezte meg egyből Bill.

-Sajnálom Bill, de nem!-mondta David.

-Kár, pedig tetszik ám az öcskösnek az egyik leányzó!-jegyezte meg Tom.

-Tom, shut up!-mordult Bill.

-Jól van, csak az igazat mondtam.-vigyorodott el a rasztás.

-Nem baj Bill, szerelmesnek lenni nem szégyen!-neveti el magát David is.

Később mindannyian felmentek a szobájukba. Éppen lépett volna be Tom a szobájába, mikor valami keményre lépett.

-Georg nem megmondtam, hogy a macáid ékszereit ne az én szobám előtt hagyd?-megy át a lábát fogva Tom az említett szobájába, s a kezébe nyom egy nyakláncot.

-Ohh, köszi! Biztos tegnap hagyta itt a piros.-mondta Georg.

-Na akkor majd szolgáltasd vissza holnap, mert nem hinném, hogy eltennéd!-mondta Tom, majd kiment a szobából.

A basszer már megszokta, hogy egy-egy tárgy nála marad egy-egy mozgalmas éjszaka után. Ezt a nyakláncot, miután jól megnézte, a többi hagyaték közé készült tenni, mikor megpillantotta a medál másik oldalát. Nem egy egyszerű E betűs medál volt. A kövekkel díszített medál másik oldalán egy fényre fénylő gravírozás ütött szemet. Egy szép E&G felirat volt dőlten belevésve.

-Nem hittem volna, hogy más is tud oly annyira szerelmes lenni, hogy gravíroztat. Egyszer én is csináltattam ilyet… áhh, ő nem Evolette és én, több millió ember készíttethet ilyent.-jegyezte meg halkan.

Vagy mégsem? Kezdett kétségek közé esni. De ő nem lehet az a lány, akit szeretett. Bár ő is ugyanilyen medált vett és ilyen nyakláncot. Úgy döntött nem fog kétségek között lenni, így átment Gustavhoz, kinek legelőször mutatta meg, akkoriban az aprónak tűnő ajándékot.

-Bocsi, hogy berontok, de haver segítened kell! Látod ezt a medált és benne ezt a gravírozást?-tette Gustav elé a nyakláncot és a medált.

-Valahonnan rémlik…-mondta a dobos.

-Biztos, mert ilyet csináltattam még Evolette-nek amikor együtt voltunk. De nézd meg jobban, lehet, hogy ez?-kérdezte Georg.

-Hát, meglehet. De nem biztos. De hogy került ez ide?-kérdezte meg Gustav.

-Ővele voltam tegnap éjjel. Tényleg, megvan. Metaxa, persze, hogy ő volt. Berlinbe kell mennem!-határozta el egy szempillantás alatt.

-Én nem akarok ma este táncolni, iszonyat fáradt vagyok!-vágódik közénk Dunja az ágyra.

-Nemcsak te vagy így!-jegyzi meg Evolette.

-Szörnyen vagyok, mindjárt alszok!-dőltem el.

-Ezt valahogyan be kéne Annabellának adni, ha ő is fáradt biztos megérti.-mondta ásítást követően Evolette.

Mintha bele sem kezdtünk volna a téma boncolgatásába, mikor jött Annabella a mai munkát elosztani.

-Hol van Evolette, Dunja és Annah?-kérdezte meg a kis csoporttól a konyhában.

-Túl, fáradtak.-jegyezte meg egy grimasszal megtoldva Gina.

-Na jó, azt hiszem ideje lesz bemennem hozzájuk.-indult meg a szobák felé.

-Halihó lányok!-köszönt a szőke hajú nő, mikor belépett.

-Nem lehetne azt, hogy a mai napot kihagyjuk?-nézett rá Dunja szép szemekkel.

-Egye-fene csajok, mivel állítólag nagyon jól szórakoztatok, és a kereseten is meglátszik. De másnem lejöttök iszogattok egy kicsit, hogy Klaus láthassa, hogy lent vagytok!-kötötte ki a főnök jobb keze.

-Imádunk, ugye tudod?-néztem rá aranyosan.

-Persze, de hallom, nagyon jól csináltátok. Na, de akkor egy átlagosnak tűnő ruha, és gyertek le. Odalent találkozunk.-ment ki a szobából.

-Ez kedves volt tőle!-jegyezte meg Evolette.

Egy negyed óra sem telt belé, az egyik eldu.gottabb boxban fogyasztottuk a Cola-t. Valahogy egyikünk sem kívánt alkoholt inni a múlt éjjel után. Nem álltunk fel táncolni sem, csak ültünk és beszélgettünk.

Eközben Georg Listing a Tokio Hotel ba.sszusgitárosa igyekezett a megengedett sebességet betartani az autópályán, nem akart pont most rendőrrel találkozni, gyorshajtás miatt. Az esti órákban jól tudott jönni a Hamburgból Berlinbe vezető autópályán, ez is mutatja, hogy szinte 3 óra alatt odaért. Berlinben pedig megkeresni a kis club-ot nem volt nehéz.

-Kit látnak szemeim bejönni! Az egyik tegnapi srác.-néz oldalra Dunja.

-Ki az?-kapja fel a fejét Evolette.

-Georg a simahajú, ugye?-kérdezi.

-Ő az!-vágja rá Evolette.

-Mit keres itt?-kérdeztem rá.

-Azt én is szeretném tudni, de adj nekem egy újságot, de azonnal!-mondta egyből Evolette.

-Tessék!-nyomtam a kezébe egy aznapi Bild-et.

-Te ez idejön!-szólal meg Dunja közben.

-Nekem végem!-mondja magának Evolette, hogy senki se hallja.

Georg pedig közeledett.

-Sziasztok lányok, nem tudjátok hol van a főnök irodája?-állít oda hozzánk.

-Mosdóval ellentétes irányban, jobbra az első ajtó! Vilító?-néztem rá.

-Figyelj, el tudsz kísérni? Nagyon nem vagyok képben.-kért meg.

-Persze.-álltam fel, majd elindultunk.

Elvezettem odáig.

-Ezaz?-kérdezte meg.

-Miért, szerinted mi van kiírva?-kérdeztem.

-Jól van már, ennyire ne legyél pattogós. Azt hittem fáradt leszel, miután Billt kikötötted éjszaka, na bye bye Annah!-nyitott volna be Klaushoz, de megragadtam a karját.

-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem rá.

-Billtől, szegényt régen kínozták így meg. De jobb is volt ez neki. Na, most pedig bemegyek a főnöködhoz, ki kell valamit derítenem. Köszönöm az útbaigazítást mégegyszer; talán máskor találkozunk még! Chiao!-kacsintott, majd bement Klaus irodájába.