2. rész

- Elnézést, Miss Roberts, de előbb tájékozódnom kell a cégéről.

- Természetesen. - Linda érezte, amint elönti  a méreg. Elvégre Amy vette a fáradságot, és már egy héttel ezelőtt eljuttatta Tomhoz a részletes tájékoztatóanyagot. Ez az alak meg arra sem volt képes, hogy belepillantson! Ez idáig biztosra vette, hogy sikerül megszereznie a megbízást, most azonban kezdtek kétségei támadni.

Miközben Tom az aktát tanulmányozta, Linda zavartalanul szemlélhette a Kaulitz Építési Vállalat jóképű tulajdonosát. Lindának arvába szökött a vér, amikor a férfi hirtelen felemelte a fejét, és rajtakapta, hogy figyeli. Tom nyugodtan félretette az irattartót, és ismét meleg, barátságos mosoly áradt szét az arcán. A férfi barna szemében tükröződő leplezetlen csodálat tovább fokozta Linda zavarát. A legszívesebben a képébe üvöltötte volna, hogy vagy tüstént adja neki a megbízást, vagy küldje el. Ám egyetlen hang sem jött ki a torkán. Megszeppent diáklányként ült szemközt Tommal.

- Tisztában van azzal, Miss Roberts, - kezdte a férfi - hogy jelentős megbízásról van szó, amely rengeteg időt és kemény, alapos munkát követel magától?

Linda tétovázás nélkül válaszolt:

- Gépi adatfeldolgozó szolgálatunk teljességgel megbízható. Biztosíthatom, hogy képesek vagyunk megbirkózni bármiféle nagyszabású vagy bonyolult munkával.
Tom jóindulatúan pillantott a lányra.

- Nos, tagadhatatlanul lenyűgözött, amit láttam - jegyezte meg sokatmondóan. Linda idegesen harapdálta a telt ajkát.
A férfi elmosolyodott.

- Azt hiszem, ezzel megvolnánk. Legalábbis egyelőre.
Összecsukta az aktát, és félretette.
Linda hirtelen azon kapta magát, hogy a férfi keskeny, mégis erős kezét bámulja. Sietve elfordította a tekintetét. Mi az ördög ütött belém, tűnődött.
- Van kérdése? - Tom nyugodt hangja zökkentette ki révületéből.
A lány a fejét rázta, és visszafolytott lélegzettel várta, hogy megkapja-e a megbízást.
Tom felemelkedett a helyéről, és az iroda sarkában elhelyezett kávéfőzőhöz ment.

- Hogy issza a kávét, Miss Roberts? - kérdezte.
- Köszönöm, de nem kérek.
- Pedig kiváló! - mosolyodott el könnyedén.
- Elvből nem iszom kávét, nyolc után - lódította. - Árt a gyomornak.
Tom szemében jókedv villant meg, miközben csúfondárosan a lányra emelte csészéjét.Lindának most legkevésbé sem a kávézáson járt az esze. Csupán arra vágyott, hogy végre a kezében tartsa a szerződést, és elmenekülhessen az átható barna szempár elől.Minden egyes perc, amelyet továbbra is ennek a férfinak a társaságában tölt, veszélyes, akárcsak a játék a tűzzel.

- Velem vacsorázna ma este? - kérdezte váratlanul Tom.
A lány hitetlenkedve meredt rá.
- Tessék? Ezt nem mondhatja komolyan!
- Dehogynem! - Tom átható pillantást vetett Lindára. - Nem szoktam a levegőbe beszélni.
A lány felegyenesedett.
- És mi lesz a szerződéssel, Mr. Kaulitz?
- Mindent a maga idejében, Miss Roberts - jelentette ki Tom nyomatékosan, némi szórakozottsággal a hangjában.
- Ezt vegyen zsarolásnak Mr. Kaulitz? - kérdezte higgadtan.
- Természetesen szó sincs ilyesmiről. Csupán meg kell vitatnunk néhány további részletet, s kellemesebb lenne ezeket egy pohár bor és egy ízletes vacsora mellett tisztázni. - Tom oldalra billentette a fejét.Linda nem dőlt be a férfi színlelt ártatlanságának.
- Na szánja rá végre magát, Miss Roberts! Talán mégsem lesz olyan borzalmas, mint ahogy gondolja. - szüntetet tartott, és elmosolyodott. - Ha a szavamat adom, hogy nem harapok, velem tart?
Linda egyáltalán nem talált viccesnek a helyzetet.
- Nos, rendben. - Lemondóan sóhajtott. - De csakis üzleti vacsora jöhet szóba - tette hozzá elszántan.