3. rész

- Ahogy óhajtja! Hét óra megfelel?
Linda bólintott.
- Igen, tökéletes. - Minden igyekezetével azon volt, hogy nyugodtnak látsszon, miközben az ajtóhoz sétált. Úgy kapott a kilincs után, mintha mentőöv volna.
- Egyébként Tomnak hívnak... Linda.
*
Hazaérve a kanapéra vetette magát. Úgy érezte, teljesen kimerült, de egyszerűen képtelen volt egy helyben megülni. Nyugodj már meg, igyekezett magába arőt önteni, majd a hálószobába sietett és levetkőzött a tükör előtt. Bármilyen vonakodva vallotta is be magának, tudta, hogy kivételesen arányos testalkattal áldotta meg a természet. Fezses melle, karcsú dereka, keskeny csípője és hosszú, formás lába volt. A lány hideg vízzel zuhanyzott, hogy felfrissüljön, majd gondosan kikészítette az arcát. Aztán végigpásztázta a ruhatárát, s végül egy fekete cocktail ruha mellett döntött. Éppen kedvenc parfümjével szórta be magát, amikor csöngettek. Remegő kézzel tette le az üveget, mély lélegzetet vett, s egy utolsó pillantást vetve a tükörbe elhagyta a fürdőszobát. Tom Kaulitz megnyerő mosollyal üdvözölte. A férfi nem hagyta el megszokott stílusát, a bő nadrágot és a bő pólót, ami a lánynak igen bejött.
- Jó estét! - mormolta Linda.
- Nos,útrakész?
- Igen - felelte  a lány alig hallhatóan. Némán tették meg az utat Tom kocsijáig. A férfi csak akkor engedte el a karját, amikor helyet foglalt az anyósülésen, majd Tom is beszállt.
- Remélem, nincs ellene kifogása, ha a Brennans-ba megyünk?
- Nekem édes mindegy, hová megyünk. A lényeg az, hogy megtárgyaljuk az üzleti ügyeinket.
- Ó, azt gyorsan elintézzük, nem gondolja?
Linda összeszorította az ajkát. Az előkelő Brennans Linda kedvenc étterme volt. Nem járt ugyan gyakran ide, mégis jobban kedvelte a többi szórakozóhelynél. A tompán megvilágított bárba vezették őket, miközben megterítettek számukra egy asztalt. Mindketten hallgatagon kortyolgatták az eléjük tett italt.
- Amennyiben megfelel magának, holnap dél körül találkozhatunk az ügyvédemmel - javasolta.
Linda alig tudta féken tartani az izgatottságát.
- Ezek szerint megköti velem a szerződést? - kérdezte
- Kételkedett benne akár egy pillanatig is?
- Hogyne! - felelte Linda. - Nem fog csalódni bennünk. Ha kell, éjszakánként is dolgozni fogok.
Tom a homlokát ráncolta, és szigorúan nézett a lányra.
- Sajnálom, de nem engedhetem, hogy olyankor is dolgozzon.
Linda értetlenül meredt rá.
- Mivel mostantól fogva - folytatta nyugodt hangon Tom. - kizárólag engem illetnek az estéi és az éjszakái.
Linda úgy ült, mint akibe belecsapott a villám.
- Most meglepődött ugye? - kérdezte Tom nyersen. - Pedig maga is tudja, hogy az első találkozásunkon valami különös elkezdődött köztünk. Ne is próbálja tagadni! Nem tudom, miért hadakozik kézzel-lábbal a kölcsönös vonzalmunk ellen, de figyelmeztetem: semmi értelme. - A férfi szünetet tartott. - És ismétlem, Tomnak hívnak! - fűzte hozzá nyomatékosan. A férfi feléje nyúlt, és gyöngéden lefejtette a pohárról a kezét. Az ajkáthoz emelte a kézfejét, finoman megcsókolta, azután elengedte. A lány ellenálása semmivé foszlott.
- Á,már jön is a vacsoránk - jegyezte meg Tom elégedetten. A pincér nesztelenül és szinte észrevehetetlenül szolgálta fel a vacsorát. Miután Tom jó étvággyal elfogyasztotta a vacsoráját, hátradőlt, és Lindát figyelte, amint az ételben turkál.
- Minél gyorsabban végez vele,annál hamarabb eltűnhetünk innen - jegyezte meg sokat sejtetően. Nemsokára Tom oldalán elhagyta az éttermet, és örömmel lélegezte be  a friss éjszakai levegőt.