9. rész

Ezek után visszamentem a csajokhoz.

-Na, mi volt?-tért a tárgyra Evolette.

-Semmit sem mondott, csak azt, hogy az énekessel nagyon jól elbántam, minden elismerése nekem.-mondtam.

-Nem említett semmit sem, hogy miért jön Klaushoz?-kérdezte meg Evolette.

-Nem. El kellett vezetnem csak, és bement. Bár a nevemet tudta, Bill mondta el nekik.-mondtam.

-Jár a szája, mint mindig!-mosolyog halványan Evolette.

-Te ismered őket?-kérdez rá Dunja.

-Csak rajongó voltam régen. Általában Bill szólta el magát az interjúkban.-mondott egy kis hazugságot a lány.

-Visszagondolva, tényleg. Én is nagy fan voltam.-mondta Dunja.

-És ki volt a kedvenc?-kérdeztem meg.

-A SexGott! (bye:Mucu)-mondta Dunja.

-Jobb jelzőt ki sem találhattál volna rá.-mosolygott Evolette.

-Csak abból él.-jegyezte meg Dunja.

-Ja!-hagyta annyiban Evolette, hiszen Dunja nem ismerhette, milyen is volt Tom, mielőtt híresek lettek volna.

-Hát kihez van szerencsém?-kérdezi Klaus háttal az ajtónak, a bőr forgószékében ülve.

-Hozzám!-mondja Georg.

-Kihez?-kérdezi Klaus.

-Talán, ha megfordulna, észrevenne!-jegyzi meg a ba.sszer.

-Csak nem a Tokio Hotel egyik tagja?-áll fel a fotelból, s megy bemutatkozni.

-De pontosan, de ettől eltekintve, egy nagy kérdéssel fordulok önhöz! Ismer ön itt egy Evolette Lebert névre hallgató fiatal lányt?-kérdezi meg Georg.

-Sajnálom, de információkat nem adhatok ki a lányokról!-mondja Klaus.

-És ennyiért?-lebegtetett meg előtte 1000€-t.

-Igen, itt dolgozik az említett személy!-felelt Klaus.

-Köszönöm!-mondta, majd kiviharzott a folyosóra.

Tudta jól, hogy mit fog tenni. Nem fogja leleplezni még most, és magával rángatni a lányt. Már úgy is késő van, haza kell mennie. Holnap délelőtt próba lesz.

Mikoron visszaér Hamburgba, a stúdió lakásában már mindenki alszik vagy aludni készül. Ő sem teszi másképp, letusol, majd az ágyába bújik, hol azelőtt nap este a volt barátnőjével szeretkezett.

-Hát nem buktam le!-nyújtózkodott másnap reggel Evolette az ágyában.

-Jaja!-bólogattam.

-De akkor is, olyan jó volt látnom! Nagyon megváltozott testileg.-pirosodott a lány.

-Ez várható volt. Semelyik fiú sem marad olyan, amilyen. De hallod, jó kondiban tartja magát.-mosolyogtam, s tudtam, hogy a fejemre kell húzni a takaróm.

A lány kispárnája fejen talált engem.

-Ugye tudod, hogy szeretlek?-néztem rá a szép szemeimmel.

-Hogyne tudnám!-nézett rám.

-Lesz ma egyetemen órád?-kérdeztem meg egy kicsivel később.

-Aha, 11-re megyek.

-Értelek. Mondd, előtte nincsen kedved beülni az egyik kávézóba egy Melange-ra?

-Hogyne lenne!

-Oksi, nekem is 11-kor kezdődik az órám.-pakolásztam pár lapot a táskámba.

Nagynehezen, de elkészültünk, és 10-kor elhagytuk a helyet, és beültünk egy kisebb kávéházba. Miután elfogyasztottuk a bécsi kávénkat kis csevely után elindultunk az óránkra.

Ezen a napon semmi érdekes nem történt a stúdióban, csak az, hogy a manager osztotta az észt a napi alvásról, mivel mindenki tiszta fáradt volt.

-Georg, nem igaz, hogy egyszer ne ásítanál bele a mondandómba. Éjjel aludni kell, nem pedig a privát Goldot lesni!-osztotta le David.

-Hagyjuk őt David, minek piszkálni szegényt? Georg az éjszakai ember velem együtt, én is álmos vagyok még.-ásított egyet Tom is.

-Aki korán kel álmos marad!-jegyzi meg a ba.sszer.

-Pontosan!-bólogat a raszta.

-Mi van?-kap észbe a csocsóra tehénkedő Bill, ki éppen most ébredt volna fel az álmából.

-Veletek ma nem lehet dolgozni! 2 nap szabadnap, és mindenki kipiheni magát, este nem a szexcsatornát lesi, hanem alszik! Natalie meg hazautazik az apukájához, úgy tudom régen látta már. Egy nő sem lehet a közeletekben a következő 48 órában!-mondta David mérgesen.

-De David, mindenkinek szüksége van a nőkre!-szól közbe Tom.

-Tom, 48 órát kibír a far.kad is, ha meg nem, van egy kezed, mely mindig csodákra képes!-vágja oda David.

-Ezt megkaptad öcsi!-vihorászott Bill, mire Tom csak kinyújtotta a nyelvét.

-Húzd vissza, mert nagyon hosszú, és senki sem kíváncsi rá, hacsak Georg rá nem kívánt egy kis melegedésre.-jegyezte meg Gustav, mire nagy nevetés volt.

…

-Berlinbe a megszokott helyre?-kérdezi meg Tom estefelé.

-Alap!-bólogat Georg.

-Ott lesz Annah, igaz?-kérdez rá Bill.

-Mi az hogy! Csak bízd ide cimbora!-mondja eltökélten Georg.

-Te Georg nagyon mesterkedsz valamiben! Csak ügyesen!-mondja Gustav.

-Csak figyelni kell a mestert!-mondja menően.

-Egoista!-jegyzik meg mindannyian.

-Akkor szólok Sakinak álljon elő a furgonnal, mert nem fogok vezetni részegen. És nem fogjátok a kocsimat összerókázni, mint múltkor!-mondja Bill.

-Abban Andreas is benne volt!-védekezik Georg.

-Ki is mosta nekem a kocsit!-mondja az énekes.

-De nem lettem volna a helyébe. De tényleg, meg kéne látogatni őt is majd valamikor.-mondja Georg.

-Jó ötlet, ne hívjam fel?-kérdezte meg Tom.

-Hívd csak, David örülni fog neki!-mosolyog Gustav.

-Kíváncsi leszek a fejére…-jegyzi meg Tom ördögien, majd felhívja a jó öreg cimboráját.

Nem sokkal később Saki vezetésével a Tokio Hotel nevezetű együttes ismét elindult Berlinbe a megszokott kis night clubba.

-Remélem nem lesznek meglepetés emberek!-jegyzi meg Evolette.

-Úgysem jönnek!-mondom neki.

-Annah, nem ismered Georgot. Ha egyszer szimatot fog, akkor nem hagyja elszalasztani a pillanatot. Kutatni fog utánam! Ha Klaus el nem árult minket!-jegyzi meg.

-Nyugi csajszi, csak nyugi! Amúgy meg nem kell színpadon táncikálnom ma este!-mondom.

-Az jó, jössz velem a bárpulthoz koktélt keverni!-jelenti ki.

-Nem mintha bármi beleszólásom lenne.-mosolygok.

-Azért!-mondja, majd nem sokkal később lemegyünk, hol már mindenki ott van.

Ahogy az idő csak pereg, úgy kezd a hangulat a tetejébe csapni. A hangulat a tetőponton van, mikor egy ismert furgon gurul be a parkolóba, jelezve, hogy ők is itt vannak. Folytatódni fog az este, most már velük együtt. A terv készen áll.