5. rész

Másnap reggel fél tízkor ébresztette fel a redőny résein beszűrődő napfény. Bágyadt kísérletet tett arra, hogy kikecmeregjen az ágyból, amikor megcsörrent az éjjeliszekrényen a telefon. Biztosan Amy, gondolta. Sietve vette fel a kagylót.

- Halló! - szólt bele tétovázva.

- Jó reggelt, hétalvóm! - üdvözölte egy álmos, bársonyos hang.
Semmi válasz.

- Linda?

- Tessék!
Tom felnevetett.

- Tényleg aludtál még?

- Mit akarsz? - kérdezte a lány barátságtalanul.

- Nyugodj meg, kedvesem! - próbálta csendesíteni a férfi. - Hát nem megmondtam tegnap este, mik a terveim?

- Kérlek...

- Fél kettőre érted megyek az irodádba - szakította félbe Tom. - Együtt ebédelünk az ügyvédemmel, és megtárgyaljuk az üzleti ügyeinket. Addig is viszlát, kedvesem!

Linda egy darabig még a kagylóval a kezében ücsörgött, és szórakozottan hallgatta a búgását. Aztán gépiesen félállt, és felöltözött. Egy órával később Linda belépett az irodába, és elnézést kért Amytől,amiért elaludt. Elővigyázatosan nem említette Tom hívását.

- Későn értél haza tegnap? - vetette oda Amy mintegy mellékesen. Túlságosan is mellékesen! Nem kerülte el figyelmét a barátnője szeme alatt kirajzolódó sötét karika.
Linda egy csésze kávét töltött magának.

- Tulajdonképpen elég korán hazaértem, de csak hajnalban tudtam elaludni. - jegyezte meg.

- Nos hát, megcsíptük vagy sem?

Linda értetlenül meredt a munkatársnőjére, de aztán kapcsolt.

- Á, vagy úgy, a megbízást! - Elhúzta a száját. - Megkaphatjuk, ha akarjuk, de - tette hozzá sietve - vissza fogom utasítani.

- Micsoda? - kiáltotta rémülten Amy. - De hát... elment az eszed?

- Tudom, hogy anyagilag igencsak rászorulnánk, mégis lehetetlen, hogy elfogadjam.

- Mi az, hgy lehetetlen? Csak  nem tett neked Tom tisztességtelen ajánlatot? - tapintott rá Amy jó érzékkel a lényegre.

- Nyiltan ugyan  nem, de képtelen  beletörődni abba, hogy nem ájultam el tőle azonnal. - Linda a fejét csóválta. - A legmakacsabb férfi, akivel valaha is találkoztam.
Amynek nevethetnékje támadt.
- Nahát, emelem kalapom az előtt a férfi előtt, akinek sikerül áttörnie a védelmi vonalaidat!

- Sajnos, ki kell ábrándítsalak - vágott vissza csípősen Linda - de eszem ágában sincs bedőlni egy olyan városszerte ismert szívtiprónak, mint Tom Kaulitz.
Amy vállat vont.
- Természetesen magánügy, hogy akarsz-e járni vele, vagy sem, de nem  találom helyesnek, ha csupán a te személyes ellenszenved miatt csúszik ki egy ilyen remek lehetőség a kezünk közül.

- Ó, Amy! - fakadt ki a lány. - Semmit sem értesz!
Amy hamiskásan mosolygott, majd mindketten munkához láttak.

*

Jó fél órával Tom megbeszélt érkezése előtt Linda sebtében kifestette magát, cinkosan Amyre kacsintottm és elhagyta az irodát. Mosolygott magában, amikor elképzelt, milyen dühös lesz Tom, harájön, hogy borsot tört ar orra alá. Úgy kell neki, gondolta elégedetten. Mély lélegzetet vett, s mint mindig, most is élvezte a francia negyed pezsdítő légkörét. Linda Santa Monica-ban született, és elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha is másik városban éljen. Felhajtotta a gallérját, és begombolta a kabátját. Észre sem vette a néhány méternyire parkoló grafitszürke R8-as Audit. Amikor azonban el akart menni mellette, a kocsi ajtaja kivágódott.
- Készült valahová, kedvesem?
Lindának földbe gyökerezett a lába. A férfi magától értetődően szállt ki a kocsiból.
-Csak nem gondoltad komolyan, hogy ilyen könnyel felültethetsz?
A hangja ugyan lágyan csengett, Linda mégis észrevette, hogy szörnyen bosszantja az, hogy ki akarta játszani őt. Úgy tűnt, a férfi pontosan látja, mi megy végbe a lányban, mégsem enyhült meg.
- Szállj be, kérlek! - vetette oda foghegyről. Linda összeszorított ajkakkal ült be a kocsiba. Tom becsapta az ajtót, megkerülte a kocsit, és a volán mögé ült. Besoroltak a sűrű délelőtti forgalomba. A lány bosszankodva bámult maga elé. Tisztában volt vele, hogy úgy viselkedik, mint egy durcás gyerek, de utálta, ha sarokba szorítják.
- Meddig akarsz még duzzogni?
Linda villámgyorsan a férfi felé fordult. Arca a dühtől égett.
- Mondta már neked valaki, milyen gyönyörű vagy, amikor dühöngsz? Linda minden erjeét összeszedte, hogy megőrizze az üralmát. Elég, ha csak kinyitja a száját, én máris a plafonon vagyok. Csupán egyetlen módon lehet legyőzni ezt az alakot: a saját fegyverével!
- Kérlek, Tom, szeretnék visszamenni az irodámba! - Felsóhajtott. - Időközben bizonyára rájöttél, hogy meg akartam szegni a megállapodásunkat. - Szünetet tartott, idegesen megnedvesítette az ajkát. - Amy, a munkatársnőm megy el helyettem a megbeszélésre.
- Értem - jegyzete meg Tom barátságosan. Linda tétovázott.
- Hogy őszinte legyek, szeretném megkapni a megbízást, de nem azon az áron, hogy napont találkoznom kell veled. - Lélegzet-visszafojtva várta Tom dühkitörését. Mivel azonban az elmaradt, bizonytalan pillantást vetett a férfira. Tom egy szót sem szólt, csupán merev, makacs arckifejezése árulkodott érzelmeiről. Most tehát sikerült, gondolta Linda, és felsóhajtott.Végre sikerült felbőszítenem! Visszavisz majd az irodába, s aztán nem zaklat többé.

Tom egy üres parkolóhelyre kormányozta a kocsit, majd a lányhoz fordult. Arca zárkózott volt.