7. r�sz

A k�vetkez� 2 �s f�l napon Linda f�rads�got nem k�m�lve g�rc�lt. Ha �pp nem a Kaulitz megb�z�son dolgozott az irod�j�ban, akkor odahaza takar�tott, �t�ltette a vir�gjait, �s sz�mtalan egy�b h�zimunk�t v�gzett. Ha pedig a gondolatai m�gis Tom fel� kalandoztak, t�st�nt tornacip�be b�jt, �s kocogni ment. A kocog�s mindig is seg�tett megnyugtatni t�lfesz�tett idegeit �s levezeti a felesleges energi�t. Valah�nyszor lefutotta a szok�sos 3 kilom�tert, �gy �rezte, �jj�sz�letett.

Ezen e reggelen nem is h�rom, hanem n�gy kilom�tert tett meg. Kell�k�ppen el is f�radt t�le. Tom b�rmelyik percben h�vhatta. Sejtelme sem volt arr�l, mikor akart �rte j�nni. Csod�s nap volt, �s Linda, agg�lyai ellen�re, �r�mmel v�rta az est�t. A telefon �pp abban a pillanatban cs�rrent meg, amikor a zuhany alatt �llt. Sebt�ben maga k�r� csavart egy t�r�lk�z�t, �s a h�l�szob�ba rohant.

- H�ll�? - sz�lt bele kifulladva.

- Hol az �rd�gben volt�l? - Tom k�vetel�z�en, m�gis gy�ng�den besz�llt.

- H�t �ppen a zuhany alatt �lltam.

M�ly hallgat�s k�vetkezett.

- Tom, ott vagy m�g? - k�rdezte a l�ny b�tortalanul.

- Igen, de sz�vesebben lenn�k most n�lad - suttogta jelent�s�gteljesen.

- Ne kezdd m�r megint! Meg�g�rted!

- J�l van, j�l van, kedves. Bocs�sd meg, hogy kics�szott a sz�mon - s�hajtott a f�rfi. - De ne feledd 3 napig nem l�ttalak.

- �s ez kinek a b�ne?

- Ne fesz�tsd t�l a h�rt, Linda Roberts! - figyelmezette Tom a l�nyt, a hangj�ban azonban kedves �vel�d�s �rz�d�tt. - Hatra foglaltam asztalt a Parancsnoki Palot�ban - folytatta azt�n. - Megfelel?

- Remek! Akkor h�t viszl�t!

R�viddel hat el�tt Linda m�r k�sz idegroncs volt. Egyszer� szab�s� nadr�gb�l �s egy ez�st�s toppb�l �ll� egy�ttest vett fel. [ k�p a ruh�r�l ]

Amikor ajt�t nyitott, a f�rfi tekintete elismer�n siklott v�gig karcs� alakj�n. Tom mosolyogva fogta meg a l�ny kez�t, �s sz�jon cs�kolta.

- Hi�nyozt�l - vallotta be, mik�zben tekintete mag�ba itta Linda arc�nak minden apr� r�szlet�t. - Ha most nem t�n�nk el innen nyomban, k�nnyen megeshet, hogy megszegem az �g�retemet... - Tom szeme pajkosan felvillant.

Lind�nak nevetnie kellett. Igen, m�gis �r�l�k, hogy belementem ebbe a kis kir�ndul�sba, gondolta. Tom mag�val ragad� egy�nis�ge j� hat�ssal van r�m. Csak arra kell �gyelnem, hogy megmaradjon k�zt�nk a kell� t�vols�g.

A sug�r�ton �ll� Parancsnoki Palot�ba hajtottak. A "palota" egy park k�zep�n fekv�, 1880-ban �p�lt udvarh�z volt, amelyet �jj��p�tettek, �s fogad�v� alak�tott�k �t. Bel�l buja, egzotikus n�v�nyek d�sz�tett�k, �s  a berendez�s kiz�r�lag rattan b�torokb�l �llt. A pinc�r a fels� szintre vezette �ket, ahol egy kertre ny�l� teremben tartottak fenn sz�mukra asztalt. Mindketten a h�z k�l�nlegess�g�t rendelt�k az �tlapr�l.

- Most pedig - jegyezte meg Tom, mik�zben k�nyelmesen h�trad�lt - mindent el kell mes�lned magadr�l.

- Mindent? - Linda felnevetett. - Enn�l unalmasabbat elk�pzelni sem tudok.

- K�tve hiszem, hogy unalmas lenne. Szerintem nem tudsz olyat mondani vagy tenni, ami engem untatna.

Linda libab�r�s lett. Nyelv�t v�gigh�zta kisz�radt ajk�n, �s azon t�n�d�tt, mi a csoda j�rhat Tom fej�ben, amikor ilyen �that�an m�regeti. Er�lk�dve kutatott eml�kezet�ben valamif�le kalandos eset ut�n, amellyes elsz�rakoztathatn� a m�sikat. Mik�zben megnyalt a sz�ja sz�l�t, nyelv�nek hegye cs�bosan t�nt el�.

A l�tv�ny felizgatta a f�rfit. M�g soha, egyetlen n� sem ejtette rabul els� pillant�sra �gy, mint Linda. Valah�nyszor nevetett, vagy mozdult egyet, a mellbimb�ja kirajzol�dott a toppja alatt. Feszes �s j� tart�s� mell�t nem mindig b�jtatta melltart�ba. Tomot em�sztette a v�gy, hogy tenyer�be foghassa, �s megsimogathassa a feszes melleket. Te j� �g, gondolta. Hogy fogom kib�rni ezt az est�t an�lk�l, hogy meg�rinten�m?

Linda dallamos hangja z�kkentette ki a gondolataib�l.

- Mire vagy k�v�ncsi?

- Kezdhetn�d a csal�doddal.

Linda elmondta, hogy sz�lei meghaltak m�r, testv�rek n�lk�l n�tt fel, �s �zemgazdas�gtant, valamint sz�m�t�stechnik�t tanult.

- Any�mat h�rom �vvel ezel�tt vesztettem el. Addig k�l�nb�z� c�gekn�l dolgoztam. Azt�n �r�ks�gem egy r�sz�b�l megnyitottam a  saj�t irod�mat. - Elmosolyodott. - Most m�r nyitott k�nyv sz�modra az �letem. Mindent tudsz r�lam.

Tom arckifejez�se megv�ltozott.

- Kor�ntsem mindent - ellenkezett. - M�g semmit sem tudok a f�rfi ismer�seidr�l, k�l�n�sen arr�l az alakr�l nem, aki miatt ilyen f�lelem �l a szemedben.

Linda igyekezett leplezni a megd�bben�s�t.

- Sajn�lom, de nem �rtelek - felelte kurt�n.

Tom �sszeh�zott szemmel f�rk�szte a l�nyt.

- Nagyon is j�l �rtesz... Egyenl�re azonban lemondok arr�l, hogy tov�bb firtassuk a dolgot.

Linda megborzongott. Ezt figyelmeztet�snek vegye? Azon t�prengett, vajon mi�rt �rdekli egy�ltal�n Tomot az �lete. A m�ltnak csup�n akkor van jelent�s�ge, ha az ember a j�v�t tervezi, gondolta. Nek�nk azonban nincs k�z�s j�v�nk.