8. rész

- Hány éves is vagy?

- Huszonnégy... - nedvesítette meg a lány az ajkait.

- Kérlek, ne tedd ezt! - szólt rá hirtelen a férfi.

- Micsodát?

- Olyan érzékien nedvesíted meg az ajkaidat...

- Ó.. - ennél többet Linda nem is tudott kinyögni. Tom rekedtes hangja, tekintete, amely ajkáról a mellére siklott, végül az arcán és a szemén állapodott meg, teljesen elnémította a lányt. Egyszerre minden megváltozott. Véget ért a fesztelen táralgás, elillant a derű. Különös,várakozásteljes feszültség vibrált a levegőben. Lindát felkavarta a férfi vágytól izzó tekintete.

- Tom!...

Szerencsére a pincér épp ebben a pillanatban jelent meg a levessel és a roston sült scampival. A feszültség kissé oldódott. Ahogy elfogyasztották a desszertet, a férfi kijelentette:

- Máris indulnunk kell, különben dugóba kerülünk.

*

Az óriási parkolóba érve Linda megpillantotta a stadion kupolájának fényszóróit, s ez csak tovább fokozta várakozásteljes izgalmát. Vonakodva ugyan, de be kellett vallania magának, hogy rendkívül élvezi az estét és várja a focimeccset... A büntetővonal magasságában foglalták el a helyüket. Linda szeme ragyogott, amikor felpillantott Tomra, és jókedvűen megjegyezte:

- Képzeld, még azt sem tudom, kik játszanak...

Hangjának dallamos zengésétől és nagy, ragyogó szének látványától a férfi egész teste megfeszült. Csak nyugalom, parancsolt magára. Uralkodnod kell magadon, különben megint elriasztod. De az ördögbe is, nem könnyű lehűtenem magam, ha folyton az jár a fejemben, hogy hazaviszem, és végkimerülésig szeretkezünk...!

Linda megérezte, hogy a férfi gondolatai máshol járnak. Kezát bátortalanul a férfi karjára tette.

- Tom?

- Bocsáss meg, kedvesem. Az ötödik helyen álló Georgia játszik a listavezető Pittsburgh ellen.

- Akkor valószínűleg nem lesz valami kemény küzdelem.

- Várd ki a végét! Szerintem a Georgia lemossa  a pályáról a Pittsburh-öt! - Tom keresztbe tette a mutató- és a középső ujját, ezzel jelezve, hogy szorítani fog a cspatért. - Legalábbis remélem. Ugyanis csinos kis összeget tettem fel a Georgiára.

- Amennyiben így áll a dolog - kötekedett a lány - én, a Pittsbugh-nek fogok szurkolni. Talán ebből okulsz majd, és a jövőben nem pezerlod a pénzed szerencsjátékokra.

A bíró elindította a játékot. A találkozó izgalmas volt, az első félidő döntetlennel zárult. A mérkőzést végül is a Pittsbugh-i Párducok nyerték a Georgiai Bulldogok ellen. Tom jámboran tűrte a lány csipkelődését.

*

Tom ügyesen tört utat a tömegben. Mielőtt a lány feleszmélhetett volna, már a köcsi kényelmes ülésén pihent. Kihajtottak a parkolóból. Egy idő után Linda észrevette, hogy nem az ő háza felé tartanak.

- Hová megyünk? - érdeklődött.

- Azt gondoltam, megihatnánk nálam egy pohárkával, mielőtt hazaviszlek - mondta könnyedén a férfi. - Van valami ellenvetésed?

- Ellenvetésem? - visszhangozta zavartan. - Nem, nincs semmi kifogásom ellene. - Legalábbis még nincs, fűzte hozzá gondolatban.

Hamar megérkeztek Tomhoz. A férfi a város egyik előkelő negyedében élt.

Maga a lakás elbűvölte a lányt. Két szintet foglalt el, és elegáns egyszerűsége nyomban megkapta a látogatót. A padlót puha, rozsdavörös szőnyeg borította. A kandalló előtt, a sarokban hívogató, homokszínű bársonykanapá állt. Csigalépcső vezetett fel a lakás felső szintjére.

Tom megnyomott egy gombot a falon, mire a homokszínű függönyök suhogva elhúzódtak, és előtűnt a hatalmas tetőteraszra nyíló, üvegből készült tolóajtó. Egy újabb kapcsoló kattintására a rejtett világítás meleg tomba fénnyé enyhült. A kandallóban lobogó tűz táncoló árnyakat vetett a falra. Linda megigézve álldogált, és észre sem vette, hogy Tom hátulról hozzálépett.