11. rész

- Nem ... ezt nem kívánhatod...!

- Jóságos ég, te nem is tudod, mit művelsz.. mit műveltél velem! Megőrjít az illatod, a bőröd! - Tom elnémult, mély lélegzetet vett. - Én azonban - folytatta elfúlva - nem érem be ennyivel. Egészen akaralak!

- Nem! - tört fel Lindából, és csaknem eszelősen igyekezett kibontakozni a férfi karjából.

- Linda.. mi ütött beléd...?

- Eressz el! Haza akarok menni! - rimánkodott a lány könnyes szemmel.

Tom hangos lélegzetet vett, majd átölelte.

- Nyugodj meg, kedvesem! - csitította gyöngéden. - Hát nem azt ígértem, hogy semmi olyat nem teszek, amit nem akarsz?

Linda feje a férfi mellkasán nyugodott. Csupán néma bólintással felelt a kérdésére.

- Akkor hát - Tom hangjában fájdalom vegyült - ne itasd tovább az egereket. Gyere, hazaviszelek.

Feltápászkodott, a bárszekrényhez lépett, és egy whiskyt töltött magának. Linda eközben megigazította a ruháját. Mire a férfi visszajött a pohárral, már újra higgadtnak látszott. Lelke mélyén azonban ellentmondásos érzések tomboltak. Egyfelől izgalom és vágy emésztette, másfelől szégyellte és megvetette önmagát. Fejét lehorgasztotta, nehogy Tom észrevegye ezt a belső küzdelmet.

- Nézz rám! - kérte sóhajtva a férfi.

A lány engedelmeskedett, d újra elakadt a lélegzete, amikor tekintete találkozott Tom epekedő pillantásával.

- Egyszer le kéne ülnünk, és alaposan megbeszélnünk mindent.

- Tom, csak az idődet... - kezdte Linda, a férfi azonban egyetlen kézmozdulatta csendre intette.

- Nem,Linda! - jelentette ki határozottan. - Te vagy az, aki az idejét és az erejét pocsékolja! Csak nem hiszed, hogy feladom, mert ma este nem sikerült megkapnom téged?

A lány lesütötte a szemét.

- Nos, biztosítalak róla, hogy nem adom fel - folytatta Tom.

Egy pillanatra elhallgatott, majd halkan hozzáfűzte: - Úgy kellesz nekem, mint a levegő vagy a víz. Akarlak! Legfőbb ideje, hogy végre te is belásd, mi ketten összetartozunk!

Linda ismét elnémult. Túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy valami csattanós választ adjon Tom szavaira. Csupán tágra nyílt szemmel meredt rá.

- Csukd be a szád, kedvesem! - jegyezte meg nevetve a férfi, miközben az előszobába ment, hogy behozza a lány kabátját. - Ideje, hogy hazavigyelek.

*

A hazafele vezetó úton mindketten hallgatásba burkolóztak. A kapu elé érve némán keresgélni kezdte a kulcsát.Tom kivette a kezéből a táskát, belenyúlt, és máris megtalálta a  kulcsot. Vigyorogva lóbálta meg előtte. Lindának önkéntelenül is nevethetnékje támadt. Egyszerűen képtelen volt haragudi erre az alakra!

- Egyáltalán nincs ínyemre, de az elkövetkező két-három napra el kell utaznom. - Hüvelykujját finoman végighúzta Linda állán. A tekintete még most is égett a vágytól. - Amint azonban megjövök, valóra váltjuk a tervemet, és meglátogatjuk végre a keresztlányom.

- Szeretném, ha nem tervezgetnél... - kezdte Linda erőtlenül.

- Ma este nincs kedvem többet civakodni veled. - Könnyed mosoly játszadozott a férfi szája körül. - És különben is...nem jöttél még rá, hogy minden ellenállás hiábavaló? - simogatta meg lágyan a lány arcát. - Holtfáradt vagy igaz? mOst hazamegyek, hogy lefeküdhess pihenni. - A férfi szemében hamiskás kifejezés jelent meg. - Vagy bekísérjelek, és segítsek belebújni a pizsamádba?

- Nem hordok pizsamát...

- Akkor talán a hálóingedbe...

- Nem, azt sem. Meztelenül alszom...

Tom lélegzete felgyorsult.

- Ezért még megfizetsz, Linda Roberts! - fenyegetőzött. - Készülj fel rá!