12. rész

Linda az oldalára fordult, és az ébresztőórára hunyorgott. A világító számok fél egyet mutattak. Lassan rájött, hogy a telefon éles csörgése riasztotta fel. Ki az ördögnek juthat eszébe ilyen lehetetlen időben felhívni,töprengett álmosan.

Alighogy felvette a kagylót, máris felhangzott egy ismerősen csengő férfihang:

- Linda, bocsáss meg, ha felébresztettelek, de épp most értem haza Santa Monicaba, és...

- Tom,te vagy az? Valami baj van?

A férfi hangja fáradtnak,sőt levertnek tűnt. Lindát egyszerre aggódás fogta el.

- Nem,kedvesem,minden rendben. Mindössze hallani akartam a hangodat... Meg aztán szólni akartam, hogy nyolcra érted megyek. Pakolj be néhány holmit az útitáskádba,mert valószínűleg Susannál és Billnél éjszakázunk.

- Tom,de hát én... nem mehetek! Úgy értem, nem akarok veled menni!

- További szép álmokat Linda! - jegyezte meg a férfi, mintha meg sem hallotta volna a lány ellenkezését. - Akkor viszhall reggel!

Pontban nyolckor csöngettek. Linda idegesen túrt a hajába, és ajtót nyitott. Tom szeme felragyogott,amikor összetalálkozott a tekintetük. Lindát egyszerre ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy odabújjon hozzá, megérintse az arcát, a szemét, az ajkát.

A férfi beljebb lépett, s lábával betolta maga mögött az ajtót. Nem lehetett tudni, melyikük tette meg az első lépést,de egy pillanat múlva már összeölelkezve simultak egymáshoz. Egyikük sem szólalt meg. A beszéd felesleges lett volna.

Tom egyre szorosabban vonta magához a lányt, szájával az ajkát kereste. Óriási erőfeszítésébe került uralkodnia magán. Az a bizonyos szilveszter esti rövid együttlét csak tovább fokozta Linda utáni vágyódását. Szenvedélyesen, szinte éhesen csókolta a lányt. Linda nem ellenkezett. Végül mégis hátravonta a fejét, és levegő után kapkodott.

- Jó reggelt! - suttogta a férfi.

- Neked is - felelte a lány bizonytalanul.

- Linda?

A lány kérdőn pillantott Tomra, mire a férfi váratlanul ismét szájon csókolta. Végül vonakodva ugyan, de elengedte, sőt erélyesen eltolta magától.

- Hozs a táskádat, és tűnjünk el innen! - mondta rekedten. Linda látta, hogy a szája megvonaglik,s ebből tudta, hogy a férfinak még mindig nehezére esik féken tartania érzelmeit. Mégis megrázta a fejét.

- Nem megyek veled.

- Hozd a táskádat,Linda! - ismételte meg vészjóslóan.

- Nem! - jelentette ki elszántan a lány.

- A fenébe is! Kezdek már torkig lenni a csökönyösségeddel! Linda az ajkába harapott, hogy visszatartsa a könnyeit.

Tom haragja egy csapásra elpárolgott.

- Rendben, akkor hagyjuk azt az átkozott táskát. Gyere, reggelizzünk meg valahol! És beszéljük meg a dolgot.Kérlek...!

Nyomasztó csendben ették meg az utat a kávéházig. Miután helyet foglaltak és leadták a rendelést,Tom beszélni kezdett. A mondanivalója azonban egyáltalán nem volt Linda ínyére.

- Mondd csak, miért nem bízol bennem? Mi bajod van a férfiakkal?