20. rész

Romantika Bill módra

Nem sok kellett már hozzá, hogy beszálljon az autójába, de sikerült időben utána kiáltanom. Az arca meglepettséget tükrözött, miközben közeledtem felé mosollyal az arcomon. Megvárta, míg beérem, majd megkérdezte.

-Minden rendben?

-Igen, csak…-a torkomon akadt a szó.

-Csak?-nézett rám.

-Szerintem itt felejtettem valamit az autódban, igen a fehér kis kardigánom lesz.-jutott eszembe egy ártatlan kis hazugság.

-De hisz nem is volt ma rajtad!-állapította meg.

-Bill a kezemben volt, még mikor beszálltam az autóba, akkor dobtam hátra.

-Annah, 35°C-ban kizárt a kardigán. Tudod, rémesen tudsz hazudni.

-Jó, igazad van, tényleg másmiatt jöttem.

-És mi lenne az?-nézett kíváncsian a barna szemeivel.

-Nem jól búcsúztam el.

-Ezt hogy érted?

-Így!-a távolság hirtelen fogyni kezdett, a leheletét éreztem az arcomon, hallottam a szíve monoton zakatolását, miközben egy szájrapuszit nyomtam a szájára.

-Ez nagyon kevés volt, de folytatom!-mondta, majd ismét összeért a szánk, s nyelvét átcsúsztatta a számba, s csókolózni kezdtünk.

Nagyon lágyan, s gyengéden csókolt, mitől a libabőr is kiült a bőrömre. Ezt észrevéve elszakadt a szája az enyémtől, s kérdezte:

-Fázol?

-Nem, csak megőrítesz! Sosem értettem a pasikhoz.-pirosodtam el lányos zavaromban.

-Ebben kételkedek, hisz a színpadon nem egy kicsi rajongótáborod volt.

-Légyszives ne menjünk ebbe bele. Nem szívesen beszélek róla.

-Jó, kérésed számomra parancs.

-Köszönöm.-mondtam, s rajtam volt a sor, hogy megcsókoljam.

-Gyere, szálljunk be!-mutatott az autója felé.

-Ugye nem arra gondolsz?

-Nem, dehogy, szó sincs semmiféle hátsó szándékról! Nem vagyok olyan, mint a másik felem.

-Akkor jó!

-Tudod, csak nem akarok a holnapi Bild címlapján virítani, hisz neked sem lenne jó.

-Ebben, teljes mértékig igazad van.-mondtam, miközben beszálltunk.

-Zene?-nyúlt a lejátszó felé.

-Hm, jöhet.

A lejátszóból halk zene kezdett hangzani, melyek szépek, de egyben lassú szerelmes számok voltak.

-Azért ennyire ne nyáladdzunk!-néztem rá mosolyogva.

-Nem szereted?-rökönyödött meg.

-Nem rossz, de nem szeretem az ennyire érzelgős zenéket.

-És mit szeretnél hallgatni?

-Lehetne téged?

-Énekeljek?

-Igen, kíváncsi vagyok a hangodra.

Halkan énekelni kezdett, miközben belehelyezkedtem az ölébe, s hallgattam a kellemesen mély hangját. Sötét volt már, szép lassan belealudtam a hangjába.

Másnap korán már a csörgő ébresztőmre ébredtem meg. 6 óra volt kereken, bár az ágyamban találtam magam, de mellettem egy fekete hajrengeted foglalta el az ágyam 3/4 részét. Ahogyan emlékszem még az autóban aludtam be Bill ölében. Ezek szerint volt olyan drága, hogy felhozott, s még mellettem is aludt. Hamar összeszedelőzködtem, majd mentem a hotelba, hol a kitakarítottam a szobákat, majd úgy döntöttem, hogy hazamegyek Evolette-vel együtt, s ma nem megyünk be az egyetemre.

Amikor bementünk a lakásba Evolette-vel, a barátnőm örömmel tapasztalta, hogy Bill még mindig sokáig tud aludni.

-Nem rendelünk valamit?-vetettem fel a kérdést kaja gyanánt olyan fél 12 körül.

-Szerintem sem ártana. Pizza?

-Jöhet, tudod nekem Bologhnais.

-Persze, nekem a Calzone, Billnek meg a pepperónis lesz. Na, de mesélj csak, hogy mi volt! Sikerült bealudnod Bill ölében az este.

-Elmentünk Magdeburgba a világ legjobb éttermébe, valami szomszédsrác apjáé a kóceráj, és a meglepetésvendég nem más volt, mint Nena. Nem rajongtam érte, de teljesen lenyűgözött, ahogyan énekelt, s azt hiszem Nena rajongó lettem. Persze csak a módján. Aztán még odafele úton betett tőlük zenét, sosem hallottam eddig egy számukat sem, a múltam miatt. Aztán teljes életnagyságában ült le mellénk egy kör Cola-ra, majd lassan elindultunk hazafelé. Útközben valamin összekaptunk, majd hazaértünk. Akkor meg jöttél te, aki utánaküldtél. A többit meg már ismered.-fejeztem be a történetemet, miközben Bill megjelent a konyhában.

-Hát Bill a mai napig nem csalódtam benned a romantikát illetően!-veregette meg Evolette Bill vállát.

-Kedves vagy Evolette!-mosolygott a kávé után kutató énekes.

-És már ide sem jössz hozzám?-macskásodtam.

-Dehogynem.-mondta, s majd két másodpercen belül mellettem termett, s megcsókolt.

-Nagyon jó altató tudsz lenni. Hallottam, hogy elaludtam az öledben, de miért nem keltettél fel? A többiek biztos már, hogy keresnek!

-Felkelteni téged nem volt szívem, inkább felhoztalak, és eldőltem melletted, amit meg David nem tud, azt nem is fogja megtudni. Amúgy jönnek ma délután, nemrég írt sms-t Tom.

-Na, akkor velem később találkoznak, mert vezetek 3-tól.

-Addig sem fogjátok egymás fejét szívni Tommal.-mosolygott Evolette.

-Pedig olyan jó vele veszekedni.-vigyorogtam.

-A fogadás hatalmas volt!-jegyezte meg Bill.

-Hát az milyen hatalmas lesz, amikor majd Tom boxerban fog végigvonulni az Alexanderplatzon.-vigyorogtam.