14. rész

- Hát még mindig nem érted?

Linda megrázta a fejét.

- Nem, azt hiszem, nem.

- Értsd meg, hogy minden szavadra, minden gondolatodra féltékeny vagyok... - Tom tekintete a lány gömbölyű mellére tévedt. Linda érzte, hogy mellbimbója megkeményedik a pulóvere alatt. Egypillanatra újból tapintható lett köztük a feszültség.

Aztán Tom felnevetett, és figyelmét ismét a vezetésre fordította.

- Ha továbbra is másfelé kalandoznak a gondolataim, Susan és Bill a végén a kórházban fog megismerni - jegyezte meg.

- Ó ettől nem tartok. Teljesen megbízom benned - felelte a lány.

- Bárcsak komyolan mondtad volna...!

- Biztos vagy benne, hogy Susan és Bill szívesen lát majd? - terelte sietve másra a szót.

- Igen.

- Egész biztos? - kérdezte a lány kétségbeesve.

- Persze - sóhajtotta Tom türelmetlenül. - Susan kért meg, hogy hozzalak magammal. Így már rendben?

- Rendben. - enyhült meg.

*

Tom épp azon volt, hogy kisegítse a lányt a kocsiból, amikor kinyílt a ház ajtaja, és elragadtatott kiáltás hangzott fel. Egy csinos, fiatal nő sietett eléjük, nyomában egy fiatalemberrel.

- Szia, Linda! - mosolygott rá félénken a fiatalember. - Bill vagyok, Tom testvére, ő pedig a feleségem Susan. Borzasztóan örülünk, hogy el tudtál jönni.

- Én tartozom köszönettel a meghívásért - felelte Linda,és végigmérte Susant.

- És a kislány merre van? - kérdezte Tom.

- Az anyukáméknál nyaral, tegnapelőtt ment el. - felelte Susan.

- Értem.

- Amint látom, Tom ezúttal egy igazi szépséget fogott ki magának! - csipkelődött Bill.

Mielőtt Linda felehetett volna, Susan könnyedén oldalba bökte a férjét.

- Vigyázz a nyelvedre! Lehet, hogy Linda nem értékeli a humorodat.

- Ó - kapcsolódott be a beszélgetésbe Tom -, azt hiszem, nem veszi zokon ezt a kis tréfát.

Elmosolyodott, a tekintete azonban hűvös maradt. Linda tudta, hogy a férfi még mindig neheztel rá az előbbi megjegyzése miatt. Biztosra vette, hogy mihelyt alkalom nyílik rá, magyarázatot is kér. De mit feleljen?

- Ugye mindketten itt maradtok éjszakára? - kérdezte Susan a sógorát.

- Ó, nem... nem hiszem, hogy... - kezdte Linda, bár a kérdést nem neki címezték.

- Dehogynem! - vágott Tom a lány szavába. - Úgy terveztük, itt töltjük az éjszakát. Boldogan elfogadjuk a meghívást.

Lindának feltűnt Susan megbántott arckifejezése, ezért aztán igyekezett derűs képet vágni.

- Na jó, benne vagyok, de csak ha biztosan nem okozunk neked különösebb gondot.