21. rész

Ez nem a te estéd…

Később elmentem, mivel kezdődött az oktatás. Ahogy pénteken, ma is másfél órát vezettem, s közben az oktató pár fontos szabályt is kérdezett, melyekre tudtam a válaszokat. Fél 5 után igyekeztem hazafelé, amikor megeredt az eső. Szuper, még esernyő sincsen nálam – kénytelen voltam hazagyalogolni az esőben. Az lesz a szép, ha még meg is fázok. 20 perccel később sikeresen értem fel az emeletre, s a kulcsot vettem volna elő, mikor Tom kinyitotta az ajtót.

-Szia! Gyere be, meg ne fázz!-köszöntött egyből.

-Szia, köszi. De hogy, hogy te nyitsz ajtót? Nem úgy volt, hogy nem bírod a búrám?

-Hülye voltam, meg amúgy is lementek vásárolni a többiek.

-És te miért nem mentél velük?

-Valakinek ajtót is kell nyitnia. Ki más lenne, ha nem én!

-Haha, egókirály! Remélem nincsen semmi hátsó szándékod ezzel kapcsolatban.

-Nincsen, de menjél, tusoljál le, nehogy megfázz!

-Jól van, megyek már.-indultam a fürdőbe.

Megengedtem a vízet, bementem a szobámba meleg holmi után kutatva, majd bezárkóztam a fürdőbe. Egy fél órával később már a hajszárító után kutattam a szekrényben. Naná, hogy a cucc alján kell lennie, majd megszárítottam a hajam. Közben hallottam, hogy a vásárlós nép is megérkezett.

-Sziasztok!-mentem ki.

-Szia!-köszöntek vissza, majd Bill az ölébe húzott.

-Na, mi az?-kérdeztem.

-Az ölembe sem húzhatlak?

-Dehogynem.-csókoltam meg, engesztelésképpen.

-Ezt így is gondoltam!

-Az egoista mindenit neki!

-Még mondani fogod egypárszor, a Kaulitzok csakis az egójukról híresek!-szólalt meg Gustav.

-Né, már, átállt a sötét oldalra!-szólt be Tom.

-Mi van, Star Wars feeling tört rád haver?-kérdezte meg Georg.

-Rég volt már csajjal, az a baja…-jegyezte meg Bill.

-Kössz Bill, de menjünk már el, bulizni, kell tényleg egy lány!-állt fel az említett.

-Nagyon kanos lettél!-szólt Georg.

-Mindig is az volt, csak leplezte…-mosolygott Evolette a barátja ölében.

-Na, kössz!-jegyezte meg merő csalódással Tom.

-Jól van, akkor szerinted ki volt az a lány, aki rádnyitott, mikor 14 évesen a pornót lested?-emlékeztette vissza, mire mosolyogni kezdtünk.

-Valamikor el kellett kezdeni…-vágta ki magát Tom.

-Főleg, hogy már 13 évesen megvolt az első…-szenyázott Bill.

-És nektek? Nem vagyok a hősszerelmes, aki kivár éveket. A mottóm, a carpe diem. Nem vagyok az érzelgős pasi, nem is tudnám elképzelni egy lánnyal évekre. Furcsállom, hogy a papi nem unta meg a mamát…

-Ne keverd bele Joseph papát, nagyon jófej volt. Főleg mikor mindig segítettünk neki cseresznyét szedni. Utána mindig kaptunk cukrot.-emlékezett vissza Bill.

-Igen, főleg amikor elhúztuk a létrát és majdnem leesett a fáról.-mosolygott Tom.

-Mivel nem is tudom, valaki mondta Andreasnak, hogy vigyük el a létrát. Bezzeg én, segítettem neki, míg ti nevettetek rajta, mikor majdnem lezuhant.

-Ezért vagy te mindenkinek a kedvence.-mosolyogta meg Evolette.

-Hát Bill Kaulitz csakis ilyen lehet!-húzta ki magát.

-Tapasztaljuk!

-Tom, ne dumálj!

Este 23 órakor sikerült elindulnunk végre a szórakozóhely felé, persze autóval mentünk. A bejáratnál szokásosan a hosszú sor állt. A fiúk híressége miatt viszont, sikerült elég hamar bejutnunk a méregdrága helyre. Elfoglaltuk a hátsó, kissé elrejtett boxot, majd leadtuk a rendelést Billel a pultnál. Nem sokkal később próbáltunk egyenesen az asztalunkhoz szambázni a tálcán lévő alkohollal. Mikor sikeresen letettük a tálcát, mindannyian meghúztuk az első kört, majd Tom felpattant s elment husit keresni, ahogy ő mondja. Így maradtunk az asztalnál 5-en.

-Nem jössz táncolni Bill?-kérdeztem meg tőle.

-Később, jó?

-Most, légyszi. A kedvenc számom megy!

-Nem az énekem a kedvenced?-tette a műfelháborodást.

-De, de ezt a számot is nagyon szeretem. Na, gyere…-néztem rá szép szemekkel.

A szép szemeimmel bármire képes vagyok. Sikerült Billt is elhúznom, táncolni a Lady Gaga-Love game című számra. Nem is gondoltam, hogy, amennyire nem volt kedve táncolni, úgy rázza majd magát. Jó volt érezni, hogy ott táncol hol mögöttem, hol pedig velem szemben, s mosolyog, s közben tombol. Tudtam, hogy ő az, aki kell nekem. Azt hiszem, kezdem megszeretni, most már nemcsak a hangja nyűgöz le, hanem maga a látványa.  Ő tényleg más, mint azok a srácok, akik a régi helyen ismertek.

Ezek alatt, míg táncoltunk, Tom sem tétlenkedett. A tömeg kellős közepén kezdte nyomni a táncát, s nem sokkal később egy kisebb csoport vette körül. Nem nézett még nagyon rájuk, egy-egy cinkos mosolyt engedett el. Hamarosan viszont át kellett magát küzködnie a kisebb tömegen, hisz megszomjazott. A pultnál lévő székre ült fel.

-3 Absynthe lesz és feketét!

Két perccel később, immár mindhárom pohár tartalmát öntötte magába Tom. Ezek után visszament táncolni, s immár nem tétlenkedett. Lányt keresett magának a tömegben. Kis idővel meg is akadt a szeme az egyiken. Barna hosszú haja volt, az aranyozott szemfesték a bőréhez szépen volt keverve a barnával, s mindezt kiemelte a dússágot jelentő szempillaspirál hatása. A száján egy szolid szájfény volt. Közepes testalkata volt, a Tomnak tetsző nagy mellekkel.

A gitáros egy percig sem tétlenkedett, a lány felé vette az irányt.

-Szia cicám!-búgta a lány fülébe.

-Hello, ismerlek?-fordult meg a lány.

-Engem? Hát hogyne! Ismer engem az egész világ!-villantotta meg a fogkrémreklámos fogait.

-Tényleg? És ha azzal állok elő, hogy utállom az olyan pasikat, akik ennyire mázolják magukat, akkor sokat mondok? Megismersz még?

-Téged? Csak nem találkoztunk már?

-Dede, nem is egyszer.

-Meg akarlak újra ismerni! Velem tartasz?

A lánynak egy ördögi terv futott végig az agyán. Igen, elmegy vele, de mindezt csak bosszúból, az ő egyetlen húga miatt.

-Persze!

-Akkor gyere baby! Esetleg a nevedet megtudhatom?

-Nicole vagyok, te meg a híres Tom. De menjünk. Melyik hotelban szálltál meg?

-Nem hotelban vagyok, hanem az egyik rokonomnál, de szerintem menjünk a Westin Grand-ba.

-Nekem 8.

Hamarosan az említett hotelhoz értek. Alighogy felértek az általuk kapott szobába, Tom egyből nekiesett a lánynak. Nicole sem tétovázott, hagyta, hogy egy bizonyos pont erejéig átélje azt, amit a húga is.

-Tom, mi lenne, ha felavatnánk a fürdőkádat?-kérdezte meg csábosan, mikor már csak alig volt rajta valami.

-Vizes legyen?-célozgatott.

-Hát persze, unalmas az ágy!-kacérkodott Nicole.

-Kérésed számomra parancs! Várj meg itt, megcsinálom a vizet.-állt fel, s elindult a fürdő felé.

Ekkor tudta Nicole, hogy ideje lelépni. A ruháit összeszedve sikerült kimennie a szobából, s ezzel együtt az egész szállodából is. Leintett egy taxit, s hazament.

Eközben Tom elkészítette a vizet, s nagy kedvvel ment vissza a lányért, de Nicole nem volt sehol. Ehelyett egy videokazettát talált az ágyon, s mellette egy lapot, melyre ez volt írva: „Nem vagyok olyan, mint a húgom. Ő széttette a lábát 2006 októberében; nem az vagyok, akinek hittél. Ez nem a te estéd! A videot jó esti kikapcsolódának találom, nézdd meg mit műveltél!”