24. rész

Ki vagy te a barátom szájában?

-Nem is rossz első ránézésre…-állapította meg Amanda.

-Méghogy nem rossz? Amanda ne hüledezz nekem, ez a pasi kész főnyeremény lehet. Csak nézz rá, hát nem aranyos? Főleg most!-fordult meg a srác.

-Lefogadom, hogy Dior napszemüvegje van.-állapította meg Amanda.

-Menjünk felé, és kicsit kerüljünk, míg kimegyünk innen.-indult meg Angela, s egy nagyobb kört megtéve a fiút elhagyva mentek el a reptér várójából.

-A szemüvege tényleg Dior volt.

-De az illata, fúú, ez nyakam rá modell! Kell nekem, remélem, valahol még összefutunk vele!-mondta teljesen bezsongva Angela.

A két felnőtt fiatal lány, elcsípett egy taxit, s a belvárosba a megadott hotelba igyekeztek.

22 óra lehetett vagy már több is, mikor Bill segítségével sikerült betalálnom a franciaágyba, s aludtam volna tovább, ha nem csengettek volna.

-Ez meg ki lehet?-ültem fel morcosan; Bill az ajtón igyekezett kifelé.

-Remélem, nem megyünk buliba, mert, ahogy elnézem Andreas jött be a hallba.

-Szuper, én alszok, fáradt vagyok.-dőltem vissza.

-Na, Annah csak lejössz és bemutatlak, én sem megyek el buliba. Gyere le, hadd büszkélkedjek el veled neki.-mosolygott, s közben feltérdelt az ágyra.

-Csak, ha segítesz kikelni az ágyból!

-Gyere!-tartotta a kezét s én meg kikászálódtam az ágyból.

Odalent már lehetett hallani, ahogy nevetgélnek, főleg Tom hangját lehetett hallani. Mikor leértünk, Bill egyből odament a régi cimborájához, s jól megveregették egymás hátát egy ölelésben.

-Rég láttalak már!

-Hát még én, de hadd mutassam be a barátnőmet.-állt mellém Bill-Ő itt Annah Schultz, a legszebb lány a világon.

-Ohh, örvendek, Andreas Kerner.-mutatkozott be.

-Annah Schultz, részemről a szerencse.-eresztettem meg egy mosolyt.

-Szerintem az én barátnőmet már nem kell bemutatni!-szólalt fel Georg, s átölelte a mellette ülő Evolette-t.

-Ja, hogy úgy!

-Igen, és még mindig nagyon szeretünk Andy!-állt fel Evolette s a szőke a karjaiba zárta.

-És mondd, tűrhetőek voltak, amíg Andy papa távol volt?-mosolygott.

-Hát egész tűrhetőek. Persze nem régóta vagyok itt én sem, ahogy Annah, s ebből adódóan Georggal is lassan egy hónapja tart a boldogság.

-Az igen. Akkor ki jön bulizni ma?-tért a lényegre Andreas.

-Ide a szokásos helyre?-kérdezte meg Tom.

-Persze.

-És a barátnőd?-tért a lényegre Bill.

-Kint vannak, mondom, gyorsan felszedem a bulizó népet. Kik jönnek?

-Andy papával bulit kihagyni baromság. Szóval szedjük a cuccunkat és 5 perc múlva itt.-mondta Evolette.

-De felvágták a szádat te csaj!

-Mindig ilyen voltam, vagy csak most tűnik fel, hogy az elmúlt időben hiányoztam a körből?

-Nagyon. Legalább az ikrek csendbe vannak; tudják, hogy résen kell lenni.

-Andreas, ugye tudod, hogy szeretünk?-kérdezte meg Tom költőien.

-Tudjuk, csak nagyon hiányoztam Evolettenek. És igen, akkor úgyis résen vagytok, mi adjuk a hangulatot.

-Csak ne olyan hevesen…-szólt közbe Georg.

-Nem veszem el tőled haver. Csak jóba vagyunk, igaz csajos?

-Hát persze!-vágta rá Evolette.

Hamarosan végre kijutottunk újra az utcára. Andreas autója nem messze állt. Amint odaértünk a két fiatal nő kiszállt belőle, s bemutatta nekünk.

-Micsoda kellemes meglepetés ismét buliba menni veled Tom!-jegyezte meg Nicole.

-Hát még nekem szivi!-vágott vissza Tom.

-Szép éjszakád volt?

-A legszebb, és köszönöm a Lion king-et. Régen láttam már…

-Hasonlítasz benne valakire…-kapcsolódott be a beszélgetésbe Yvonne.

-Kire? Simbára?

-Épp nem rá. De haggyuk, menjünk Andy.-karolt bele a párjába, majd beültek az autóba.

-Felkavart?-kérdezte meg az autóban a srác.

-Nem, csak elég annyi, hogy nem bírom a képét?

-A régi dolog miatt, ugye?-célzott.

-Igen, de már vége annak. Csak menjünk a közeli klubba, és adjanak a kezembe egy Tequila-t, aztán jobban leszek.-mosolyodott el Yvonne.

-Okés, tudod, szeretlek!-csókolta meg a barátnőjét.

-Én is.

Péntek az általában a buli estéje mindenhol. Aki fiatal, és élvezi az életet, az végigbulizza az éjt, nem kevés alkohollal vegyítve.

Hétfőn viszont újraindulnak a szürke hétköznapok. Kora reggel mehettünk Evolettevel a hotelba, majd utána az egyetemre. Az egyetem után még vezettem, majd hulla fáradtan estem haza a lakásba.

-Hello!-köszöntem be.

-Szia, segítsek?-kérdezte meg Evolette, mikor a 3 nagy csomagot akartam bevinni a konyhába.

-Hát megköszönném. Amúgy a fiúk?

-Nemsokára jönnek.

-Jó. Összeüssünk valamit, vagy menjünk étterembe?

-Étteremnél vagyok most.

-Oksi, akkor szólok Billnek, hogy nézzenek helyet valahol.

Miután lefoglaltattam Billel a helyet, gyorsan nekiálltam zuhanyozni és hajatmosni. A hajamat vasalva jött az sms, hogy most nem jönnek ide, hanem az étterem előtt találkozunk velük. Felvettem egy lengébb fehér felsőt, s hozzá egy farmer miniszoknyát majd egy magassarkú papucsot. Fújtam a parfümömből, majd kifestettem magam. Evolette-vel egyidőben végeztünk, majd elindultunk.

-Angela, hová megyünk most?-kérdezte meg Amanda útközben.

-Vacsizni. Nem valami jó a szállodai vacsora ma.

-Értem, mellesleg mi lett volna a vacsora.

-Kínai…

-Jobb is, hogy megléptünk.-egyezett bele Amanda, hisz neki sem a szíve csücske a kínai íz.

Ahogy mentek az étterem fele, Amanda egy plakátot vett észre.

-Angela, állj meg! Ez ő!-látta meg a képet.

-Hinnye, még együttese is van.-jegyezte meg Angela.

-Itt van, itt van Berlinben. Hú, de boldog vagyok. Meg kell keresnem.-töltötte el a szívét a boldogság.

-Ne légy ilyen naív Amanda. Nem ugorhatsz a nyakába! Tudom, hogy bármit megtennél, hogy lásd, de nem szabad a nyakába ugranod

-Szeretnék vele találkozni, és beszélni…

-Meg persze összegyűrni a lepedőt.-fejezte be Angela.

-Mondhatni. De most menjünk abba az étterembe, éhes vagyok!

Az étterem már nem volt messze. A két New York-i fiatal nő, nem csípte oly nagyon ki magát, de nem egy pasi mosolyogta meg őket. Hamarosan az étteremhez értek, ám Amandát nem várt meglepetés fogadta.

A fiú egyedül állt az étterem bejáratánál, s kezében egy szál cigaretta volt meggyújtva. Nem rohant neki azon s módban, hanem ahogy szokta hátulról kopogtatta meg a vállát. A srác megfordult, az arca meglepettséget tükrözött.

-Szia édes, már meg sem ismersz?-köszöntötte Amanda a párját.

-Amanda?-lepődött meg a férfi.

-Igen, Georg én vagyok az. Végre megtaláltalak, annyira, de annyira hiányoztál!-ölelte át örömében a férjét.

-Te is nekem!-mondta ki a srác, majd Amanda megcsókolta őt, melyet Georg nem ellenzett.

Végre a taxi megérkezett az étterem elé. Mikor kiszálltunk azt hittem, hogy a szemeim kápráznak, de nem.

-Ezt nem hiszem el!-szállt ki Evolette s feléjük ment.

Amandát egy az egyből elhúzta a barátja ajkaitól, majd torkaszakadtából kiabálta le a fejét: